Már megint október van. Ezen mindig meglepődöm - mintha túl korán jönne - váratlanul, tolakodón és főleg illetlenül. Pedig nem kéne meglepődnöm. Természetes dolog ez. Minden évben van egy ilyen hónap, megrakva a legkülönbözőbb összevisszaságokkal, kipirulásokkal és vicsorgó morgásokkal, pedig csak ősz van, süt a nap vagy éppen esik az eső, és amúgy is elmúlik hamar, mint az év legtöbb hónapja és jön a karácsony. Előbb vagy utóbb mindenki megszokja majd - az idő, az idő - mindent megold az idő...Ez nem infantilizmus, és nem is elfajzott cinizmus ez bizony tény.
Fél évszázados évforduló is van ezidötájt, illetve már el is múlt nyár derekán, csak kevesen tudnak róla. Olyan évfordulóról van szó, amit a bizonyos körökben sem illő ma már megemlíteni - nem éppen kommilfó' dolog az ilyesmit szóba hozni. Elmúlt, felejtsük el..! Valóban...? Akkor mit páváskodik egy sosemvolt katona operetthadügyér manapság arrafelé, és mit keres ott a fél magyar hadsereg...?
Úgy döntöttem, hogy én pedig megemlékezek'. Katona is voltam - "vegyisugárfelderítő" - s bár sohasem jártam még a közelében sem a nevezetes helynek, mégis hosszú ideig viseltem lassan múló fájdalmas nyomait többedmagammal a világra szóló eseménynek. Még annyit, hogy muszáj megemlítenem mindazon előzménynek nevezhető apróbb eseményeket, melyek segítségével érthetőbbé válnak a történések, s így meglehet, hogy szándékom ellenére kicsit hosszabbra sikeredik a történet, mint egy szakszerű hivatalos megemlékezés. Annyi baj legyen.
- - - - - - - - - - - -
- Elöljáróban két vélemény:
"Egy haldokló próbálja megmagyarázni, hogy mit miért tett és hogy látja a tetteit. Perczel Tamás egy az áruló értelmiségiek közül, egy az áruló főnemesek közül. A film azért készült, hogy felmentse önmagát, mert az önbecsapás – okos és erkölcsös ember lévén - nem sikerült neki."
"Itt olvastam, egy korábbi cikkben.
Köszönöm a számomra újdonságnak számító infót - amennyiben arról a személyről van szó, aki a '80-as évek közepén a bp.-i különleges PAV intézet elvtárs-igazgatója volt. (A Corvin mozi mögötti épületben volt az a Pályaalkalmassági Intézet.)
Mivel hullott "oroszlánt" nem rugdalunk, csak csendben nyugtázom a hírt.
L' meridionalo uomo no dimenticare!"
Korán volt, még fel sem kelt a nap, de szép meleg vasárnap igérkezett. A kis Kósa az ablaknál gyakorolta a balkezes fésülködést, a jobb csonk szünet nélkül tekergett a vállán, minth segédkezni akarna - Nagyparaszt gyengéden húzta kifelé a két kiblit rejtő mocskos lepedő mögül...ne csináld már...látnak a toronyból...mindjárt feljön az ügyelet...kell az nekünk...? Neki semmi esetre sem, mert éppen dörzsölni készült, hogy a szent napra tartalélkolt csikkjét elszívhassa, s ekkor Kisparaszt, állandó figyelő és tettestársa felpattant figyelő helyzetéből, az ajtó aljából...tünés...tünés...valaki jön...és már nem is volt ideje a saját ágyába ugrani - kulcscsörgés - bevetődött a legközelebbi ágy alá.
- Ha egy igazi kentaur robog dübörögve a zárkába, azon sem lepődöm meg jobban. Mi ez az eszelős hajnali csörtetés Teremtő Úristen...? Így mégsem kezdődhet egy csendes nyugalmas vasárnap...! EMM hadnagy sürgős és ellenállhatatlan robogásaiban valóban volt valami idegesitően kentaúrszerű. Állni sem tudott egyhelyben soha. Toporgott idegesen, mint egy felajzott versenyló. És a beszéde is gyors, csikorogva kapkodó. Elnyelte a szavak végét, mert már a következő mondatnál járt az agya, mely legostobább nyakatekert közlendőiben is kiismerhetetlen sebességgel száguldozott. Berobogott a zárkába - a Kacsát félrelökte - mit szarozik a kulcsaival, fejét föl le kapkodva kutatva közeledett az emeletes ágyak sora előtt. És mindezt jóval ébresztő előtt. Micsoda dolog ez...?
- Végre megtalált, és a padot félrerúgva megállott diadalmasan a két emeletes ágy között. Jobb kezében hurkára csavart ujság - ezzel csapkodta az ágyak végét amíg ideért, s most úgy tünt megtalálta végre amit keresett. Zavarban voltam bevallom, mert ki tudja mi a teendő hasonló esetben...? Kell e vezényelni valamit, és egyáltalán - hiszen még ébresztő sem volt. Kinéztem a Kacsa felé, aki messze a zárkajtóban biztosított - hátha okosabb lehetek a látványától, de az a marha szakaszvezető éppen valami fenyegető grimaszt produkált, amolyan ezért még számolunk félét. Felsőbb parancsnokság a hajnali zárkában...! Forog e még a föld vagy már meg is állott...? Mi történhetett, Uram énIstenem...?
- EMM hadnagynak elég volt néhány pillanat a megfelelő hatáskeltésre - néhányszor üres tenyerébe csapott az összesodort ujsággal - és néhány elégedett apró toppantás, és mint győztes hadvezér a római fórumon, elkiáltotta magát:
IRAKBAN KITÖRT A FORRADALOM.....!
- Kossuth a szomszédos ágyon felnyögött, majd közelebb hajolt - angol mandátumterület - ezt súgta. Honnan a halálból tud ez ilyeneket.? Roppant idegesitő. Mindenesetre bólintottam jóváhagyólag, mintha valaha is hallottam volna ilyesmiről, és újra a Kacsa felé pillantottam, aki továbbra is az ajtóban állt, mert beljebb nem jöhetett, s így nem sokat érthetett EMM hadnagy vakkantásszerű közlésésből, csak a fenyegető hangsúlyt érzékelte, és olyan pofát vágott....olyan ijesztően fenyegetőt, hogy akaratlanul elmosolyodtam. A hadnagy félreértette a helyzetet....Nem hiszi..? Ide figyeljen.! Szétbontotta a lapot és olvasni kezdett. Kossuth csendesen átkúszott rajtam, és a hátsó oldalon lévő sportoldalt kutatta. EMM hadnagy azonban résen volt....még mit nem! Arcátlan szemtelenség beleolvasni egy olyan ujságba, mely nem fogvtartottak számára íródik...Az ilyeneknek nem is létezik tulajdonképpen...Szigorúan tilos.
- Olvasott valamit a királyról, akit most elkergettek, és a felkelt népről meg a világforradalomról, és még sok mindent az angol imperialisták szégyenletes bukásáról, miközben én időnként az ajtóban posztoló Kacsára pillantottam, aki beszédes, fenyegető arcjátékkal jelezte, hogy ennek még súlyos következményei lesznek....
- EMM hadnagyból megállíthatalanul pergett a süket Népszabadságbéli szómágia, mely tulajdonképpen nem is politikai elitéltek, és egyéb fogvatartottak számára íródik, és persze egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az egésznek az az értelme és fellengzős, taglózón kemény üzenete, hogy nincs tovább!!!! A világforradalom győzeleme elkerülhetetlen, és minket nyomorult férgeket a jövendő eltapos. Hahh, de még hogy...! Éppen úgy mint az angolokat, meg a többieket...Ne is reménykedjünk semmiben. Felesleges és hiábavaló minden erőlködés, ahogy két évvel ezelőtt is az volt ugyebár, ami miatt maguk most is itt vannak - recsegte dölyfösen - a haladás megállíthatatlan. A népek felkelnek, lerázzák magukról az imperialisták bilincseit, és kész. Ez tény...Meg az olaj...Mert az olaj a jövő. A csillogó fekete kincs. A népek felemelkedésének záloga...
- Nekem egyre jobben tetszett a dolog, talán azért is mert a rabigát sem felejtette ki amit mindannyian nagyon szerettünk hallani, és azt is, hogy az olyan bérencek mint mi akik itt henteregnek, stb - szóval szépen sorban előjött minden fontosabb amiről ilyen esetekben szokás megemlékezni, de eleddig feszes vigyázzban, legalább is álló testhelyzetben kellett végighallgatni hasonló háborodott jövendöléseket, s most mindezt a saját ágyamban nyugodtan hanyattfekve. Zavart kissé, hogy talán méltatlan a testhelyzet egy ekkora horderejű esemény befogadásához, s félkönyékre támaszkodvakissé oldalt fordultam mintha töprengenék valamin, mert a világforradalom közelgő eljövetele mégsem akármi. Aztán mindenféle hülyeség jutott még eszembe, olyasmi például, hogy van-e, létezik-e vigyázzfekvés, netalántán díszfekvés...Lehet e kalimpáló lábakkal hasmánt heverészve várni a világforradalomra, és főleg mi jön a pihenj' vezényszó után....?
- Kossuth amikor felnyögött, már tisztán értette miről van szó - én még akkor sem amikor EMM hadnagy kétségbe esett képpel, különös bakugrásokkal vágtatott kifelé a zárkából. Csak annyit fogtam fel az egész jelenetből, hogy valahol nagyon messze elzavarták a királyt, és ez valakinek nagyon jó, meg rendesen seggére vertek az angoloknak.
- Mennyire örülhet most Krausz, valahol Sopronkőhidán, vagy Márianosztrán, aki szerint az angolok rohadt beképzelt népség, és nincsenek is benn a bibliában - és közben észre vettem azt a finom lágyéktáji mozdulatot, amit EMM hadnagy produkált oly riadt meglepetéssel, hogy az imperialisták is rögvest megrekedtek benne. Szemei megmerevedtek, és combjait összeszorítva kissé előrehajolt.....Jajj.
- Rögtön ezután, a káröröm erősbödő hullámai közepette azt is felfedeztem, hogy a hadnagy, aki mindig csizmát hord, és ettől oly idegesítően fickós a mozgása, most pantallóban van, és ez nagyon veszélyes, főleg vasárnapra virradóra, mert a gyászoló, bosszúra éhes bolhák még képtelenek hazatérni a padló elázott réseibe. Nem volt hol aludniok az éjszaka, ott parádéznak a deszkák szélein mint keskeny fényes csíkok, és várnak. Bosszúból, vagy megszokásból, szinte mindegy - úgy tünt néhányan már fenn járnak magasan a hadnagy nadrágszárában, sőt egyesek tán már az alsónadrágon is túljutottak fittyet hányva a világpolitika zajos eseményeire.
- Azt hiszem muszáj megmagyaráznom ezt az aljas bolhatámadást, mely a hozzánk látogató hivatalos személyeket annyira megviseli. Tulajdonképpen közvetve a sértődékeny "vörös" főtörzs számlájára írom az esetet. Bolhánk ugyanis rengeteg van, jól megvagyunk velük, békességben, csak a vizes támadásokat utálják, s ilyenkor szörnyű bosszúállásra képesek.
- Előző nap, a munka utáni második motozás alkalmával, a "vörös" főtörzs, aki távoli rokona lehetett a szovjet főtitkárnak Hruscsovnak, de legalábbis a nagy háborús kavargásban ugyan attól az apától származhattak, gondolataiba merülve sétált a sorok között. Nehezen viseli ilyen alkalmakkor a motozás lassúságát, pedig alapos ember. Kicsit türelmetlennek látszik, mondanivalója van - fejét hátravetve, vastag ajkait csücsörítve pontosítja a mondanivalót - készül, odahaza igy mondták amikor szombat délután a lelkész úr fel, s alá járkált némán az udvaron. Megsürgeti a nyögdécselve motozókat, mintha a mondanivaló már valahol fájdalmasan kitüremkedne belőle, alig képes visszatartani. Ha végre mindennel elkészültek, beáll a két folyosó középpontjába, aprót köhhint. Nagy színész ő is.
- Figyelmet kérek - mondja nyugodtan, majdnem bánatos hangon. Szakaszvezető elvtárs, sorakoztasson. A felszólításnak semmi értelme, mert vigyázzban állunk már jó ideje, de a Kacsa tudja mi a teendő és borzasztó fejhangon az" eggsz fgyiisszt" ordít. Erre még az emeleten egyre idegesebben várakozó házimunkások is abbahagyják a leveskondér rugdalását. Általában szombaton, de lagalábbis hétvégeken tartja rövid, de annál lenyűgözőbb beszédeit a főtörzs, és a következő nap van az embernek ideje a részleteken töprengeni. Vigyázzállásba merevedve várjuk a teljes csendet, és amikor már valóban halálos a csend és tökéletes a mozdulatlanság, és a házimunkások is felhagytak odafönn a kolompolással, amikor már csak a gyomrok korgása hallatszik finom pianóban, a vörös főtörzs torkát megköszörülve belekezd:
.....Fogvatartottak......! Alsóvonalú földszinti folyosónkat...a mai nap folyamán / picinyke hatásszünet, az ínyencebb figurák szemüket lehunyván, mint húsvéti Passiók idején a Deák téri templomban / - a felsőbb parancsnokság iránymutatásával és támogató hozzájárulásával....felülről lefelé kimeszeltetjük...!....Elképesztő, soha nem hallott csönd.
- Ilyen lehet a katarzis pillanata, komolyabb, fizetős helyeken, ahol sokan vannak egybegyűlve ugyan abból a megfontolásból, és a pénzükért még a lélgzetük is bennakad. A Kacsa szájtátva áll főnöke, az alsóbb parancsnokság mellett, és - szerintem memorizál. Hogy is van ez? Még ilyen szépet. Leírom még egyszer csupa nagybetűvel....:
"...ALSÓVONALÚ FÖLDSZINTI FOLYOSÓNKAT....A MAI NAP FOLYAMÁN....A FELSŐBB PARANCSNOKSÁG IRÁNYMUTATÁSÁVAL ÉS TÁMOGATÓ HOZZÁJÁRULÁSÁVAL....FELÜLRŐL LEFELÉ KIMESZELTETJÜK....!"
- Szép emelkedettebb pillanatok, idétlen barbárokból gyakran váltanak ki meggondolatlan, oda nem illő megnyilvánulásokat. A pillanat varázsa megtörik, s az ember éteri magasságokból döngve vágódik az anyaföldbe. Most is ez történt. A főtörzs már mélyet lélegzett a következő fényezett körmondathoz, mikoris valahonnan a cipészek csürhéje irányából valaki izgatottan felvisított:jjíííííííííííí...meszeltessünk...! És ezzel vége...
- Ki volt az..? Vezényszavak, nyihogás, vihogás, innen onnan bőgés, mint valami kedélyes istállóban, teljes zűrzavar. A főtörzs látnivalóan szörnyen megsértődött, sarkonfordult, berobogott az irodájába és csúnyán bevágta az ajtót. És persze ennek lett következménye, hogy a délutáni séta után, amikor kinyílt váratlanul a zárkaajtó, szó sem volt az alsóvonalú földszinti folyosónk felülről lefelé való kimeszeléséről, á nem, a Kacsa állt ott szélesen vigyorogva, mellette pedig, házimunkások, akik rongyokat és ócska keféket dobáltak befele, és zúdították utána a rengeteg vödör vizet, és akiknek volt menteni valójuk az ágyak alól, már hiába tüsténkedtek. Úszott minden a mocskos lében, s kaptunk tiz hosszú percet, hogy eleget téve az új módinak, amit szombati nagytakarításnak neveznek a bedobált rongycafatok segitségével a vizet valamiképpen visszajuttassuk a vödrökbe.
- Felmosásnak számít a mocskos lé felszedése, a mi munkánk ezzel tulajdonképpen be is fejeződik, de ekkor támadásba lendülnek a bolhák. Mintha elhalt szeretteiket bosszulnák, s teszik mindaddig, míg a sötéten szálkás hajópadló magától fel nem szárad, s vissza nem térhetnek annak kényelmes réseibe. EMM hadnagynak nem lehettek fogalmai erről a fontos változásról, pantallóban hozta a távoli örömhírt, nem ismerte a zárkabéli bolhák furcsa szokásait. A diadalittas belépőt szánalmas menekülés követte, a legcsekélyebb politikai felhang nélkül, mert a bolhák társadalmában nem létezik semmiféle ideológia.
Hogy az iraki forradalomnak szomorú következményei lesznek, magam is éreztem, csak nem beszéltem róla. Vártam. Nem akartam idegeskedni mint Kossuth, gyanúsan alakultak az események, mégis bizakodtam. Persze a brutalitásra ami bekövetkezett senki sem számított, nem is értettük miért történt. Csak annyi bizonyos, hogy köze volt a világtörténelem eme legújabb fényes eseményéhez, az Irakban kitört forradalomhoz.
Kossuth nagyon únta már a hosszú forró nyarat, ugyanakkor félt is az ősztől is, mert -minden megváltozik, majd meglátod - ezt hajtogatta, s már már kezdtem hinni neki. Legalábbis úgy tettem ,mert rossz volt nézni mennyire szívén találja a lehetőség, hogy mindennek vége....Irakban kitört a forradalom, talán mégiscsak komolyan kéne venni. Ez épp elég indok lehet, hogy némely számunkra kedvezőnek tűnő változások megtorpanjanak. Még hogy fuccs lesz a nehezen kimódolt elképzelésünkből - ugyan már, hiszen beindult - néhány órát már sikerült minden ellenkezés ellenére megtartanunk. Nem emlékszel...? Jóváhagyták a tanrendet is amit a "füzetbe" írtam, pedig az se tetszett neked....Kit érdekel, hogy több orosz óra van benne mint magyar...Kell az hidd el, különben hogyan magyarázod el az itt lebzselő vendégeknek, hogy vége az eszem iszomnak, haza lehet már menni...
A zsúfolt kis teremben, mely egyébként "iskolául" szolgált, pisszenés sem hallatszott, amíg a táblára rajzoltam az ábrákat. A "Leninres" is bambán tátotta a száját - lenyűgözte az atombomba...Talán amikor szabadnapos csinál is majd egyet odahaza, olyan egyszerű...Két félgömb, olyasmi mint egy kisebb vájling amiben a habot keverik a madártejhez, meg egy cső. Kályhacső is lehet, vagy az ereszcsatorna egy darabja, nem is hosszú. Semmi az...bár veszélyes, azt mondják nagyot durran.
- Öveges papa mindent megold...Házilag...Ha egy szúnyog képes leszaggatni csak úgy a Lánchidat...? - minden lehetséges. Minden bizony...Benne van a könyvben tisztelettel. Nem látta őrvezető úr...? Szivesen megmutatom - rajz is van róla...Apró kis szúnyog a Lánchíd vaskorlátján amint toppant egyet. Hát nem érdekes..? Félelmetes dolog a rezonancia. Meg a holdbéli tengerészek. Majd arról is beszélgetünk...Igen, valóban vannak tengerek a holdon, jól tetszett mondani. Bár én nem nagyon hiszem, hogy akkor tengerészek meg kalózok is lennének odafenn, de előbb utóbb úgyis kiderül jól tetszett mondani, igen és az atombomba az is nagyon veszélyes, és a ciklotron, hogy minek a ciklotron...? A ciklotron még az atombomba kifejlesztéséhez kellett, teccik tudni, ahhoz a vájlingoshoz, mert azon kisérletezték ki a lövedéket...Persze..lövedék is van benne, olyan kicsi, hogy nem is látszik, majd azt is lerajzolom...Neeeem a holdról azt h
iszem csak valamikor későbben fogunk előadást tartani. Majd később valamikor..
A "füzet" első két oldala. Bal oldalon a kérvény maradványa, jobb oldalon felül egy kis matematika, alul pedig magfizika.. Hogy jobban megérthessék majd az atombomba működési elvét a szálazó cigányok is. A kérvény megmaradt részének szövege:
.....nyolc osztálya. Célunkat ezzel elértük, persze egyenlőre hálón belül. Mozgalmassá és változatossá tehetjük így az egyhangú délutánokat.Távolabbi célunk, egy - egy jól sikerült előadást amely valamilyen érdekes témát dolgoz fel mindenki számára, a nagyközönség elé terjesztünk. Eddig is voltak ugyan ismeretterjesztő előadások, de egyre ritkábban, végül is elmaradtak. Akik felismerték ezeknek az előadásoknak a hasznosságát azok nem törtődtek bele abba hogy ilyen könnyen elmaradtak ezek a foglalkozások. Célunk tehát ezeknek a felelevenítése és fokozása lenne. Persze kitartó munkát és odaadó figyelmet igényel amellett el kell hallgatnunk bizalmatlan társaink pesszimista sőt néha gúnyos megjegyzéseit. Tanulni - és tanítani közösen megtárgyalni ------------------------ vagy vita tárgyává tenni egyes részleteket, és ezek folyamángondolkozásra XXXXXXXXX ösztönözni az erre képes fiatalokat. Körünkbe visszatért a már már feledésbe menő mozgalmas diákélet. A lelkesedés most nagy és igyekszünk, hogy ne csökkenjen, reméljük a szalmaláng erős lesz amely meggyujtja és izzásban tartja társaink és a közösség.........
- Nem...nem ...Stokkol ugyan a majré elég rendesen, de ezt már nemigen lehet visszacsinálni. Még ha a savanyúképüek szemtelen károgása sem csitul, akkor sem. Kimaradtak valamiből, nem hittek benne, s most a pálya széléről próbálnak mindent szétugatni. Nekik jól jött az iraki forradalom, és bár halkulnak a bekiabálások, de még mindig képesek zavart kelteni, s valljuk be van némi igazság az ordibálásukban...."érettségizni akartok marhák.."? - és ki lesz az elnök ...? Baghíra, vagy a Kacsa a másik váltásból...?
- A kettes számú történelmi név birtokosa, kinek őse nem csupán névrokon, de valóban részt vett a 48-as eseményekben, akár századszor is képes szembeszállni a hőbörgőkkel. Tulajdonképpen tőle származik az ötlet, hogy ki kéne használni az alkalmat ha már így az ölünkbe pottyant a lehetőség. Engedélyt kéne szerezni, aztán lassan következetesen tágítani a kört. Talán sikerül valami értelmes dolgot kicsikarni. Az szinte magától értetődik, hogy a helyzet illusztrálására rögvest a megfelelő aranyköpéssel rendelkezik, melyet imádott hosszúnevű francia gondolkodóinak egyike talált ki egy korábbi időben valamikor a múlt században, s egy arisztokratikus leszármazottnak az idézendő szavakon túl másra nem is nagyon van szüksége. Azon szavak pedig tökéletesen megfelenek a helyzetnek: "Ha nem teheted, azt amit akarsz, akard azt amit megtehetsz". Nagyszerű...
....akard azt amit megtehetsz...? - van benne valami enyhe lázító felhang... Jól van, próbáljuk meg....Ő majd küld könyveket, mert néhány hét múlva amúgyis pótert megy, és csupa olyasmit fog postára adni amire szükségünk lehet. Könyveket ide..? Álmok.. Könnyű neki ..Lelkes,de fölöslegesen rajong, mert maga is tudja, hogy ide semmit sem lehet beküldeni. Könyvet semmiképpen, de jó hallani, és jól is hangzik, mert mindannyian szeretünk álmodozni. A kérvényt is segít megfogalmazni., ám ez többeknek egyáltalán nincs inyére.
- Okos ember volt aki ezt ilyen szépen megfogalmazta, de kétlem, hogy valaha is járt volna a sátoraljaujhelyi zárt intézményben. "Máán kíível vagy/Baghíra" főtörzsőrmestert sem ismerhette, aki egy ártatlan zokni, kapca helyetti kihallgatáson való szabványos kérvényezésének ügyében is képes a saját székét szétverni a kérvényezőn, és valószínüleg a többi jelentősebb hangadót sem, kiknek minden szava törvény, de legalábbis valami ahhoz hasonló, mert ebben nincs és nem is lehet apelláta....És azt sem hiszem, hogy BÉÉ hadnagy jártas lenne a francia felvilágosodás nagyjainak munkásságában, és érdemes lenne hasonló gondolatokkal győzködni, mert Ő rendszerint csakazértis mindig mást akar, és csupán Makarenkó munkásságában merül el szerelmes odaadással. Számára a világtérképnek csak a keleti fele érvényes, az a nagy vörös folt - Makarenko elvtárs egykori lakóhelye - ami beborítja a fél falat minden rendesebb elemi iskolában.
- Mi az, hogy "Körünkbe visszatért a már már feledésbe menő mozgalmas diákélet...? Itt áll a füzet legelején szinte kiveri a szememet...hol a halálba volt eddig, és hova ment feledésbe..S ha valóban visszatért ami sohasem létezett, hol a fenébe van most...?..a kibli soron..? Netán a hegymászós hippelést tartod annak, az elég mozgalmas valóban, de nehéz kiheverni....és mik azok az ismerettetrjesztő előadások, te jó ég...! Honnan szedtétek ezeket a baromságokat...? Viták, viták és újra csak viták....Hagyjuk a fenébe az egészet, nem érdemes megalázkodni.!
".....tanúlni és tanítani, közösen megtárgyalni, vagy vita tárgyává tenni egyes részleteket, és ezek folyamán gondolkozásra , fejtörésre ösztönözni az erre képes fiatalokat.." - ez rendben van de azt a mondatot mely a mozgalmas diákéletről nyafog , azt tényleg hagyjuk ki mert BÉÉ hadnagy halálra rémül és az egésznek befellegzett. Az ő bonyolult lelkivilágában lövöldözéssel jár a mozgalmas diákélet. Inkább hagyjuk a fenébe. A többség azonban leszavazta a gyáva kihagyást, s a pofátlanul hazug mondat benne maradt a kérvényben...Zsírozásnak. Igazi politikusi seggnyalás - mindegy. Az orosz órák száma is valami hasonló szemfényvesztés - ha BÉÉ hadnagy lenyeli, máris elértünk valamit, és lehet majd kicsit "tágítani"....
Ma már tudom, hogy mindent, de mindent meg lehet állítani, vissza lehet csinálni, a reszketősek ezt előre megérzik, mintha a húsukba, vagy az inaikba lenne valami beleépítve. Emlékeztem EMM hadnagy fájdalmas feljajduláára, melyet a különös szó emlitésekor produkált...Széles arcán rémület, elképedt megrőkönyödés, szemei kikerekedtek, mintha váratlanul és aljas módon seggberugták volna....
- Önképzőkör...? Itt..? Mit képzelnek maguk...?.Alig sikerült magához térnie. Ijedten körbe pillantott, mintha a falak mozdultak volna fenyegetően...Nem szokványos az ilyesmi itten - hadarta, és teljességgel felesleges. Meglepetésében e néhány szót sikerült kinyögnie és bemenekült a körletirodába. Minden olyan kérdést követően elviharzott, melyre válaszolnia kényelmetlen lett volna, és a folytatást BÉÉ hadnagyra, vagy a többiekre hagyta. BÉÉ hadnagy pedig néhány nap múlva elérkezettnek látta az időt, hogy csodálkozását illő szinpadiassággal előadhassa.....
- Mit is akarnak maguk tulajdonképpen..? Ilyet még nem is hallottam...Maguknak túl jó dolguk van itt...nem gondolják..? Ez itt nem leánynevelő intézet, vagy még nem is hallottak róla...? Gyakorlott pökhendiséggel kezelt minden eléje tárt folyamodványt - ajkai megvetően felduzzadtak, fejét kissé oldalvást hajtotta, mintha az elejbe tolakodót minden lehetséges szemszögből kívánná megvizsgálni., mert nyilvánvalóan orvosi esetről van szó, s mivel orvos e helyt egyáltalál nincsen, még az efféle dolgokkal is kénytelen egymaga foglalkozni.
- Végül is folyamodványt írni nem nagy dolog - már meg is volna a lopott füzetemben, csak a folytatás nehézkes kissé. Kihallgatást kérni valamely szombat délutánra , semmi az, legfeljebb vállalni kell a következményeket. Néhány alkalmas pofont csak kibír az ember, ha szeretne valait javítani a sorsán. Bár kell némi óvatosság, mert Baghíra székét már régesrég megcsinálták - erősebb mint valaha...Egyébként pedig senkinek sem volt sok fogalma mindez hol is történhetne, és mikor. A zárkából csak a munka idejére, meg sétára,kibli és vízhordásras végül folyosómosásra lehet eltávozni, más egyébre nincs lehetőséeg. Baghíra füleihez is eljutott ez a képtelenség...Maaaaj kőőrbeképezlek édes gyermekem, csak kerülj a közelembe....
- Meglátjuk - morgott BÉÉ hadnagy bosszúsan. Írjanak kérelmet és majd meglátjuk. Nem igérhetek semmit, mert nem nagyon értem, miért kellene engedélyeznem, de majd meglátjuk. Vészesen idegen és íjesztő - a meglepett hadnagy így gondolhatta. Valamiféle szervezkedés van mögötte, amit kötelessége felderíteni. Talán igaza volt, talán mégsem. Önképzőkör, vagy micsoda..? Ki hallot már ilyesmit ilyen helyeken..? Ez nem leánynevelő intézet, nem bizony, de másfajta képzés azért még vidáman létezik. Hiszi,vagy nem hadnagy úr tisztelettel, elég sokan ismerkednek itt fontos alapfogalmakkal. A TWist Olivért itt nem olvassa senki, mert nincs is, de a zsebesiskola ettől még szépen olajozottan működik. Önképzőkör az is. Nem tudta...? Méghozzá nem is szűk körben és nem is a néhány kirúgott gimnazistának. Hogy milyen önképzőkör ahová bárki csatlakozhat, aki még írni olvasni sem képes...? Mi az , hogy " tanúlni és tanítani...? Sok ez így egyszerre elismerem és éppen ezért gyanús, nagyon gyanús.
BÉÉ hadnagyról lerítt a tanácstalanság....Nem elég nekik a néhány óra , amíg taníthatnak az iskolában...? Hiszen addig sincsnek a zárkájukban...Mit akarnak még...? Húsos képén kétség és aggodalom, később keserű bosszúság. Füleiben visszhangzik a rémes rattatabumm...Ezek a nyomorultak támadnak. Lámcsak, hogy kinyílt a csipájuk. Kár volt kcsit felhasználni őket. Ki hitte volna, hogy képesek lesznek visszaélni egy kedvező lehetőséggel..? " ...tanúlni és tanítani...?" Mi ez a baromság?
- Az ember tele van jóindulattal, és jóhiszeműen odaengedi őket, hogy a beteg tanár úr helyett tanítsák az analfabéta cigányokat, és akkor tessék....Itt
az eredménye. / szerintem az is baj, hogy mást is tanítanak mint a beteg tanár úr és ilyenkor fölébrednek és tátják a szájukat még az örökké álmos cigányok is../
/ ...bal oldalon fenn az atommag, alul ciklotron, jobb oldalon egy kis orosz nyelvtan, alatta vas és acélgyártás. Fontos dolgok vacsora előtt.../ S mindez, honnan is.? A második emeleten volt egy karcsú ruhásszekrény. Akasztós. Annak aljában behányva néhány könyv. Ha valakit megszánt az őrszemélyzet egyik tagja, akkor felkisérte, kinyitotta a szekrényt, kiborultak a könyvek, a benn maradókat csizmával kikotorta, és szétterítette a folyosó kövén. Lehetett válogatni öt percig. Ott találtam az Övegest, atombombával meg egyebekkel. Minden egyéb tudomány N.B. másodikos gimnazista tankönyveiből származott. Fegyverrejtegetés miatt kapott 5 évet, az ilyesmit 72 óra alatt intézték el a statárium idején, s valahogy nála maradtak a könyvei. Erre alapozódott minden terv. A mának éltünk, a jövendőre pedig senki sem mert gondolni.
- BÉÉ hadnagy mint az összes többi hasonló rangú állítólag tanár volt valamikor - ami teljes képtelenség, de így mondták, sőt terjesztették is sugdolózva. Muszáj volt terjeszteni ezt a bájos csacskaságot, mert voltak néhányan akik láttak már eleven pedagógust állami tanintézményekben. Azok pedig emberül beszéltek és nem hordtak soha ántántszíjat. Az itteni állitólagos tanárok egyike sem kivánkozott illatos képével az " iskolába", ahol a nyolc-tiz vigyorgó barnabőrű erősen szaglott és tele volt háziasított bolhával. A reszketeg öregúr aki tanítás ügyében időzött a társasággal, nem sok vizet zavart. Az erősebben horkolókat, kik a folyosón posztoló őrszeméylzetet is felébresztehetik gyengéden megkopogtatta, egyébként pedig szinte fel sem mert nézni a padló szintjéről. A tanév vége felé állitólag nem bírta tovább a lelkét romboló föflösleges zaklatásokat, melyek fényes nappal is mgállítják nap mint nap a büszke tornyok alatt. Nem jött többé az iskolába. Elege lett a folyamatos "megaláztatásból"...Hát nem ismerik föl már messziről...? A csoszogó apró lépteiről...? Miért kell mindkét torony alatt oda-vissza megállnia és hangosan bemutatkoznia....? Állj ki az..! Tovább....!.És megint, a következő torony alatt....Nap mint nap - inkább beteg lett szegény.
BÉÉ hadnagy lelkét ekkor öntötte el a feltörtő jóindulat. Tanár kell, mégpedig azonnal. Olyan kell akire hallgatnak, és némi eredményt is képes az év vége felé felmutatni. Korábbi kisérleteire emlékezve elvetette a városbéli tanerők megkisértését - senki sem szeret kétnaponként börtönbe járkálni - mintha mindenkiben valamiféle gonosz beidegződés lappangana....Egyszer tán hazafelé mégsem nyílik ki az a szürke nagykapu.
"Mán kíível vagy/Baghíra" főtörzs szakértelmében tökéletesen megbízott, s ráhagyta a probléma megoldását. Számos egyéb teendője nem engedhette, hogy ilyen apróságokkal bíbelődjön....Kell valaki az iskolába - érti ugye...? Közeleg a tanév vége és itt állunk tanár nélkül. Kérem intézkedjen..!
- A nagy fekete indus tökéletesen értette, mert az ész errefelé az ő két hatalmas talpán sétálgatott. Ezúttal épp a középidős zárkába, ahol felsorakoztattta a "gimnazistákat". Hosszú lépteivel végigsétált a sorok előtt, aztán mégegyszer ugyan úgy, lassan egyenként szemügyre véve mindegyiket, mint amikor fontos tevékenységre keres önkénteseket. A Lenines eközben széles terpeszben biztosított az ajtónyílásban, és megpróbált szigorú pofát vágni, mert a főtörtzs más másodszor sétált el vizslatva a megszeppent sorok előtt, s ennek komoly jelentősége lehet..A sorban feszengők szokás szerint szégyenlősen lesütötték a szemüket, mert újfent valami zárkán kívüli fontos tevékenységet szimatoltak. Csak nem búvárügyelet...? Már megint..? Kegyelmes Isten mér' kell az ilyesmihez gimnázium? Mindössze három napja, hogy sikerült néhányuknak hosszas keresgélés után lefolyást találni az eldugult vécékagylók alján. Kemény munka volt - a hosszas kotorás könyékig szétmarja a kezet. Még a Lenines finom szűk gyomra is felfordul tőle. Maga mondta, ott is hagyta a társaságot mihamar.
Egyedül az örökké vigyorgó Kossuth állta mindkét alkalommal a főtörzs kutató tekintetét, aki egy szemvillanással kiparancsolta a sorból....Hány osztályt végeztél...? Majdnem kettőt...Baghíra elégedetten bólintott. Fölmegyel' az iskolába, és magtartod az órákat, meg amit kell...- és rend legyen odafenn, mert te felelsz érte, közölte száraz, kissé fenyegető hangján - a többieknek, oszolj...!
Néhány nap múlva a kettes számú történelmi név birtokosa, aki híres volt gyors eszejárásáról, már ki is találta a folytatást. Ha jók vagyunk mások helyett tanítani, akkor legyünk jók másra is. Talán magunkkal is foglalkozhatnánk egy kicsit. Hát így történt...A többi meg, ami ebből következett....
folyt. a II. részben
Ha én Demszky volnék, valamit csinálnék...
merészel állíttatni egy ilyet...? Egy ilyen szemérmetlen akármivalamit...? És miért...Vagy nem is szent és nem is őrült...? Valami műértő despota téeszelnök találmánya lenne, hogy örök időkre bebiztosítsa hatalmát..?
Elmúltak az örök idők, meg az örök barátságok. Kipusztultak a műértő despota téeszelnökök... A szomszéd városka laktanyáiba is civilek költöztek...Kiürültek a poharak, hazamentek a tatár legények. Csak a rozsdás katonatemető maradt hatalmas gesztenyefáival. Szezon van, őszi gyüjtögetés. Erős szél rázza a megsárgult ágakat - ezernyi gesztenye ratázik a csendben ázó elfelejtett sírokon.
. Oszlopostul, girlandostul, ahogy kell.
Utolsó kommentek