Árajánlatot kértem egy utazási irodától - jó ideje már - s azóta fenn lehetek valamiféle listájukon, mert csak jönnek és jönnek a legkülönbözőbb levelek, hogy ide meg oda kéne elutaznom, válasszak... Nem mindet törlöm, van amit megnézek, leginkább a Rómaiakat, mert valahogy túl erős szinekkel és indulatokkal él bennem a római utam, szeretem feleleveníteni. Hamar elvesztettem az odatévedő külföldi áhitatát, semmi csodálni való nincs ebben. Mindig is itt éltem, illetve itt is felváltva más olyan városokkal, ahol nem érzi magát idegennek az ember. Rengeteget buszoztam éjjel és nappal egyránt, és a néhány nap alatt nem mentem be egyetlen múzeumba se. Ezt csak megjegyzem minden büszkeség nélkül. Fotóztam a várost lehetőleg oldalfényben, azaz késő délután amikor a fehér márványok vakítón világítanak, Róma fenyői sötétzöldek és egyiptomi vörös a romok többsége, még a Colosseum felső része is. Éjjel szinesek, főleg ázsiaiak között zötyögtem hazafelé akik álmosan, egymásra borulva szundikáltak, vagy motyóikat szorongatták és üres tekintettel bámultak maguk elé. Róma számukra csak munkaalkalom, megélhetési ottlét semmi más.
És ahogy jönnek az ajánlatok és némelyiknek utánaolvasok, és ahogy jönnek a napi hírek és jön az ujság és ömlik a sok habalaty a tévéből rádióból, és némelyeknek ezek közül is utánaolvasok - keverednek, furcsán kavarognak, rávetülnek egymásra jelenek és múltak, és néha egészen jól szórakozom.
Rómában ezeréves múlt maradványai között járkálva viszont kifejezetten dühített az a pitiánerség, hogy nálunk pénzt szednek minden apróságért. Nemrég kalauzoltam különböző helyeken idegenajkúakat, láttam rajtuk, hogy nem ehhez vannak szokva. Inkább lemondtak sok mindenről, menjünk tovább, mondták. Én meg elmeséltem mit is láthattak volna odabenn, és szégyeltem magam. Kivétel persze a Széchenyi fürdő bármely év és napszakban. Megérkezés után legutóbb is, amikor a másnapi program felől érdeklődtem, csatakiáltás szerű Szecsennyííí volt a válasz.
Egy ilyen alkalommal jött szóba Caracalla fürdője. Azon kívül, hogy Rómában van, nem sokat tudtam róla. Szép nagy többnyire üres térség, egy csinosabb pláza épp elférne a közepén. Nem is értem miért nem adják el valakinek...Parkolónak is lenne hely bőven...Párizsban is hatalmas üres térségek vannak, és az emberek csak ülnek a közepén és beszélgetnek...Ki érti ezt? Épp a napokban került elő Caracalla fürdője' az utazási irodám ajánlatában, hát gyorsan utána néztem a wikipédián:
Caracalla római császár, Septimius Severus és Julia Domna idősebb fia, szül. Kr. u. 188. április 4.Tulajdonképeni neve M. Aurélius Antoninus Bassianus, a Caracalla nevet gúnyból kapta a caracalla nevű, egészen a bokáig érő gall hadi köpenyről, amelyet előszeretettel viselt.
Atyja, aki 196-ban caesarrá s két évre rá augustussá nevezte ki, ifjabb testvérével Getával együtt magával vitte a britanniai hadjáratába azon reményben, hogy a háború a két testvér kölcsönös gyűlölködését le fogja lohasztani. Alig halt meg azonban Septimius Severus, 211-ben Eburacumnál s a légiók mind a két testvért kikiáltották császárukká, a küzdelem kettőjük közt élet-halálra kitört. Caracalla, miután az ellenséggel szégyenletes békét kötött, visszatért Rómába s itt öccsét anyja karjai között leszuratta; vele együtt összes hívei (állítólag 20,000) halálukat lelték, köztük a hires jogtudós, Papinianus is, mert vonakodott Caracalla testvérgyilkosságát a szenátus előtt védelmezni. A hadsereget gazdag ajándékokkal engesztelte ki. Általában mindent elkövetett, hogy a katonák bizalmát biztosítsa magának. Egyebekben is hű maradt az atyai hagyományokhoz. Atyjától örökölte a katonai hajlamokat. Eszményképe Nagy Sándor volt, háborúi azonban, amelyek érdeklődésének egyetlen tárgyát képezték, egyszerűen rablóhadjáratok voltak. Rómában rövid időközökben fordult meg, mindannyiszor másokat zsarolt és vagyonukat elkobozta, hogy a hadsereg követeléseit kielégítse. Azon nagyfontosságú intézkedése, hogy 212-ben a birodalom összes szabad születésű lakosainak polgárjogot adományozott (Constitutio Antoniniana), szintén csak újabb pénzforrást volt hivatva számára nyitni, amennyiben ezentúl a tartománybeliek az addig viselt terheken felül még a polgárok adóit is tartoztak fizetni (melyeket 5%-ról 10%-ra emelt). Egyébként egész uralkodása alatt egyebet sem tett, minthogy hadserege élén a provinciákat járta. Előbb a Rajna és Duna mentén a germánokkal és alemannokkal harcolt, minden eredmény nélkül. Ezután Kis-Ázsiába ment át, hol Nikomédiában és Antiochiában huzamosabb ideig tartózkodott. 215-ben Egyiptomban járt. Alexandriában a lakosok csipkedései annyira dühbe hozták, hogy iszonyú vérengzést vitetett véghez. 217-ben visszatérve Ázsiába, színlelt házassági ajánlatával benyomult a pártusok birodalmába. IV. Artabán pártus király lányának kezét kérte meg, ezzel az árulással sikerült átmenetileg győznie és a gyors visszavonulás közben fosztogatnia. E győzelem után a Parthicus nevet is felvette.
Rövidesen nagy pártus sereg készült vele elszámolni, még mielőtt ez megtörténhetett volna, 217 április 8-án azonban Edessza és Carrhe között Opellius Macrinus, a pretoriánusok prefektusa meggyilkoltatta.
S, hogy mindez miért éppen most jut az eszembe? Az ajánlaton kívül nem sok aktualitása van. Ha csak a 229-eket nem társítom hozzájuk, kiknek az új vezér pajzsra emeltetése már nem is tetszik annyira, már mindenféle baj van körülötte, még antiszemita "felvetései" is vannak, szóval kifejezetten gyűlöletes. Le vele...!
"Alig halt meg azonban Septimius Severus, 211-ben Eburacumnál s a légiók mind a két testvért kikiáltották császárukká, a küzdelem kettőjük közt élet-halálra kitört. Caracalla, miután az ellenséggel szégyenletes békét kötött, visszatért Rómába s itt öccsét anyja karjai között leszuratta; vele együtt összes hívei (állítólag 20,000) halálukat lelték, köztük..."
Tulajdonképpen egyszerű dolog a politika, most azonban túlkinálat van belőle, és a belőlük éldegélő politológusokból nem különben. Túllontúl zajosnak tűnik a levelibékák, illetve mit is beszélek - madarakról van szó - az apró szárnyasok rikácsolása is. Namármost - ha tovább folytatjuk a játékot érdemes elkondolkodni, milyen lépesek következhetnek...? A madarakról persze mi más juthatna eszembe, mint az utolsó római császár a Nagy Romulus, aki Dürrenmatt szerint tyukokat tenyésztett és a tojásaikat számlálgatta.
Aztán vesztére jött Odoaker és eltűnt a római birodalom. S mindez miért...? Dürrenmatt is csak utólag bölcselkedik:
Ami pedig Caracallát illeti:
"Rövidesen nagy pártus sereg készült vele elszámolni, még mielőtt ez megtörténhetett volna, 217 április 8-án azonban Edessza és Carrhe között Opellius Macrinus, a pretoriánusok prefektusa meggyilkoltatta."
Jahhh, na azt azért mégsem. Azt hiszem ősszel visszamegyek Rómába. Nyugalomra vágyom. Leülök majd a Tevere partján vacsorázni szemben az Angyalvárral, mint legutóbb, bedugom a fülembe azt a modern kis vackot ami zenél, és meghallgatom a "képáriát" teljes hangerővel. Senkit sem fog zavarni a környező asztaloknál, és majd mosolygok hozzá.
https://www.youtube.com/watch?v=LbE4PYyJKKE
Utolsó kommentek