inszeminátor

Majd kiderül

Friss topikok

HTML

Ami van...

Utolsó kommentek

  • inszeminator: Köszönöm!!!! Egyébként nem tudom melyiket vállalja szegény bbjnick, azt hiszem egyiket sem Marad a... (2020.08.22. 13:13) MMA levél
  • jose maria padilla: tiszta szívből!!!!!!!! bbjnick nem csak csúnya nő, hanem fodrász is? besz..... (2020.08.22. 12:42) MMA levél
  • inszeminator: Köszönöm Bbjnick.Rákerestem erre a névre, de valami fodrász szalon ajnlotta magát erősen. Szerencs... (2020.08.21. 21:42) MMA levél
  • Szabó A. Imre: Szívből gratulálunk! (2020.08.21. 14:39) MMA levél
  • inszeminator: Egy blogon olvastam: „A történelmi tudás diktatórikus irányítása azokhoz a jól ismert, gyászos mó... (2018.07.19. 14:48) Állj, ki az? Tovább!!
  • Alfőmérnök: Elolvastam a könyvet, nagyon tetszett és köszönöm szépen. Jó, hogy megírtad és jól írtad meg. Aki ... (2018.07.19. 07:41) Állj, ki az? Tovább!!
  • Mormogi Papa: Hál' Istennek, én már nem ismertem... (2018.06.14. 14:23) Kérdés
  • Mormogi Papa: @jose maria padilla: @inszeminator: Hmmm... eszembe ötlik egy régi nóta szövege: "Mert az nem ... (2017.10.10. 16:00) Állj, ki az? Tovább!!
  • inszeminator: Na de ilyet... Hogy mik vannak... Azért a cserebere néhány pofa sör takarásában szerintem lebonyol... (2017.10.03. 20:10) Állj, ki az? Tovább!!
  • jose maria padilla: Te jó ég, de régen jártam erre! Insz, vero adott nekem egy címet küldtem neked mélt. Aztán kaptam ... (2017.10.02. 13:55) Állj, ki az? Tovább!!
  • v_e_r_o: Kedves Insz! talákozót szervezünk, (gasper, padilla örm, mormogi és te) holnap (2017. 06. 08.) du ... (2017.06.07. 11:18) 60
  • inszeminator: Sajnos ebben az "Exek az édenben" világban nem sok olvasója lehet Platonov -nak. Őszintén szólva m... (2017.05.06. 07:49) A. Platonov, Dzsan. ( El Kazovszkij panoptikumai )
  • Kabai Domokos Lajos: "Platonov az orosz irodalom nagy hatású írója, művei szamizdatban voltak olvashatóak. Életműve az ... (2017.05.05. 19:49) A. Platonov, Dzsan. ( El Kazovszkij panoptikumai )
  • Mormogi Papa: Küldtem emilt ! Üdv MP (2017.04.11. 13:03) Állj, ki az? Tovább!!
  • Mormogi Papa: Sajnos csak ilyen későn ugrott be a "társ vicc", amit a hetvenes években hallottam valamikor. Absz... (2016.08.21. 12:28) 60
  • Utolsó 20

ec-pec kimehec

szinesek

free counters

2008.08.08. 22:38 inszeminator

Röplabda. ( Gonosz, kisstílű bejegyzés az Olimpia alkalmából.)

 

       

        - Nyár derekán a forró, bontási törmelékkel és porral gazdagon borított kisudvaron, a délutáni szabványos idejű séta idején BÉÉ hadnagy hosszú zsinórral, és egy aprócska fűzős bőrlabdával állott elénk. A "vigyázz" vezényszót követően pedig rögtön a dolog közepibe vágott....

     - A röplabda szovjet sport - jelentette ki peckesen - lassú léptekkel, töprengő arckifejezéssel sétálva a felsorkoztatottak előtt....Mert ebben a sportjátékban mindenki egyenlő, éppen úgy mint a való életben, ahol is mindenkinek megadatik a lehetőség, hogy a társadalom hasznos tagjaként erejét megfeszítve és tudása legjavát beleadva a köz érdekében érvényesüljön.

     - Apró kavicsokat és nagyobb, sötétebb malterdarabokat pöccintett fényes csizmáival a labda útjából, melyet előadása közben derűsen pattogtatott, és olykor a vigyázzállásba merevedettek felé emelte tekintetét, mert a szokatlan csend elbizonytalanította.

     - Valami hülyeséget mondtam volna..? - töprengett, de csak néhny pillanatig, mert egyáltalán nem volt szokásában semmiféle töprengés, és máris erőt és őszinte elégedettséget sugárzón folytatta...

      - Szovjet emberelk találták fel, és a játékban történő forgás biztosítja a teljes társadalmi egyenlőséget. Itt ebben a népszerű, és igen elterjedt játékban mindenki egyenlő - éppen úgy mint a való életben a szovjetek társadalmában....és a béketábor valamennyi fejlett országában - tette még hozzá gyorsan, mert ez így volt szokásban.

     - Megint körülnézett, mert valami zavaró hangot vélt hallani beszéde közben, de csupán "Mán kííívelvagy/Baghíra" főtörzs próbált árnyékos helyet keresni egy alacsonyabb téglarakáson, s amint elhelyezkedett, néhány darabot zajosan arrébb rugdalt, hogy hosszú lábainak megfelelő támasztékot találjon...( mintha nem nagyon érdekelte volna a röplabda, meg a béketábor, de főleg társadalmi egyenlőség...)

     - .....és mindenkinek megadatik, hogy - folytatta felemelve hangját BÉÉ hadnagy, miközben kissé dühösebben pattogtatta a kis bőrlabdát, s a főtörzs felé is vetett néhány szemrehányó pillantást, hogy - ekkor azonban megakadt - az udvar porát a szemébe fújta a szél, és inkább abbahagyta a pattogtatást, s némi bosszantó köhécselést követően  felgyorsította mondanivalóját. A lényege az volt, hogy mindenki minden poszton sorra kerül - elől is, meg hátul is a sorban ahogy kell, mert forgás van benne khh...khh , és mindenki egyenlő.

     - Mert minden ember fontos a szoialista társadalomban - az első sorokban lévők is, meg azok is akik pillanatnyilag a hátsóban vannak - és újabb, ezúttal fojtogatóbb köhögés következett, mert a felkavart finom por nem kivánt lenyugodni...- lehet munkás, paraszt vagy értelmiségi miniszter, bárhol megállja a helyét, ahogy már mondtam....Ez a lényeg...- közölte befejezésül szinte már fulladozva, és káromkodott egy rövidet pedig nem is volt szokásában.

      - Ebben a kisudvarban még sohasem jártunk, pedig sokszor szerettünk volna, mert jó és izgalmas dolog bámészkodni ismeretlen terepen a sok limlom, épitési törmelék, és egyéb kacat között, s ezért aztán szinte nem is hallottuk amikor BÉÉ hadnagy arról érdeklődött, hogy ismeri-e valaki az idevonatkozó szabályokat...? Mert ő, mint kiderült, csak a röplabda eredetmítoszát ismerte, meg a béketáborban való diadalmas térhódítását, és azokat a szükséges forgásokat melyek szerinte  szocialista társadalomban is mindenütt megvannak és egyáltalán nem érdekelték az apróbb, elhanyagolható részletek. A szabályok semmi esetre sem.

       - A délutáni nap erősen sütött hurkás tarkójára - s az udvarocska porát is erősebben kavarta a forró szél, s ez a finom sárga por a magasan záródó kaucsuk nyakbetét izzadtságos peremén álnok módon leragadva könnyű, halványsárga, majdnem aranyszínű réteget vont BÉÉ hadnagy terebélyes tokája alá. Egyre reménytelenebbnek látszó küzdelmet folytatott, hogy zsebkendőjével próbálja eltávolítani, de csak mind mutatósabban kente szét a toka zsírosan duzzadó emeletein, s már a szürke zsávolyon is sárgállott kíméletlen nyíltsággal, ölebek és kisebb kutyák kecsesen szines nyakörvéhez hasonlatos nyomot hagyva a feszes egyenruhán. Bosszúsan felpillantott a gonoszul tűző nap felé, majd kissé arrébb vonult árnyékot keresve, mert annyira azért mégsem érdekelte a kitünő szovjet telálmány, hogy személyesen, ő maga  vezessen be mindannyiunkat annak rejtelmeibe.

      - Néhányan, akik ismerték az ide vonatkozó szabályokat, boldogan vállalkoztak azok ismertetésére, csak éppen ahányan voltak annyifélét adtak elő s BÉÉ hadnagy teljesen összezavarodott. Neki csak az egyenlőségről és a forgásról volt biztos tudomása, s ezúttal a vitatkozókra hagyta a szabályok eldöntését, főleg ami a labda érintését illette, mert az apró bőrgolyót csak ököllel bokszolva lehetett ujjtörés nélkül továbbitni. Át kell bokszolni a felkötendő madzag felett és kész..ez a lényeg. Ebben mindannyian azonnal megegyeztek. Ezután már csak a forgás irányának megszavazása  maradt, de ez is hamar eldőlt, mert szovjet találmány esetében a forgás irány csakis balra lehetséges...Ugye hadnagy úr...? Tisztelettel... BÉÉ hadnagy pedig könnyeden intett mind sárgábban sötétlő csatakos zsebkendőjével. Kegyesen beleegyezett, a forgás irány neki is megfelelt....Legyen bal...Mehet. 

       - Ezuttal a dolgok ideológiai magyarázata is rövidebbre sikerült, mert a vidáman kavargó szeszélyes szelecske, mely az udvar finom sárgás porát oly szemtelen bohósággal kavarta és az elviselhetetlenül égető nap sem ismert pillanatnyi kíméletet. Ezek mint tudjuk olyan körülmények, melyek nem vesznek tudomást semmiről, csak léteznek amióta világ a világ, de már vannak akik felismerték a szükséges változtatások fontosságát, s teli tüdőből ordibálják a jelszót, hogy ..."Leigázzuk a természetet.."

      - Talán még valami nóta is van róla - azt azért sokkal könnyebb megcsinálni. És akkor az élet sokkal jobb és szebb is lesz...! Bizony. Mert a nap is előírás szerint fog kisütni - szépen rendesen - és nem fognak majd mindenféle szelecskék zavart okozni  és finom sárga port kavarni a börtönudvaron. / Börtönök azért még továbbra is lesznek - átmenetileg persze - amíg fel nem épül végre a kommunista társadalom, ahol mint azt már az elemi iskolában, alkotmánytan órán megtanultuk, és a vonalas füzetünkbe is szépen beleírtuk, magától szűnik meg mindenfajta bűnözés, és nagyon nagy boldogság lesz mindig és mindenhol, majdnem olyan mint a menyországban.  A börtönépületeket ekkor majd sokkal hasznosabb dolgokra fogják felhasználni, és a szép nagy megüresedett házakban helyezik majd el az összes gyengeelméjű haladó szellemet, akik ott háborítatlanul tovább elmélkedhetnek. /

      - Egyébként pedig csak a közönyös befelé fordulók, és nyálcsorgató katatonok figyelmét kerülheti el az ideológia folytonos, és minden helyzetben való kéretlen - bár egyes nyugtalanabbak szerint idétlen és szükségtelen áramlása - olyanokét akik soha semmiről nem hajlandók tudomást venni. Akiket hidegen hagy a tény, hogy a legapróbb a leg jelentéktelenebb dolgoknak is van okos meggyőző magyarázata, és minden apróság ismereteinket gyarapitja. Mert fel kell készülnünk jövendő életünkre, amikor majd hasznát is vehetjük a sokszor hangoztatott igazságoknak....A röplabdában fellelhető igazságoknak is, meg azoknak is melyeket a gyakori áramszünetek esetén van lehetőségünk megtapasztalni.

       - Csak kellő odaadással kell figyelni, s máris nyilvánvaló mindenki előtt, hogy a Szovjetúnióban ahonnan az áramot kapjuk a sötétség nem azért van mint máshol - mint például az elnyomott kapitalista országokban - mert a Szovjetúnióban a sötétség éppenséggel a rohamos fejlődés mitt van - mert tömegével épülnek ott a nagyüzemek és a gyárak és mindenki egyszerre akar villanyt gyújtani a saját szobájában, és amikor....

     - ...magát nem érdekli amit mondok...? Maga ott...feleljen...Nem maga...maga mögött jobbra...Lépjen ki...Hogy hívják..? Álljon vigyázzba, ha magát kérdezem..! Kihallgatásra jelentkezik...megértette? Leléphet.....Szakaszvezető elvtárs jegyezze föl a gazembert, aztán vigye ezt a csürhét - nézzenek kicsit a körmükre és szedjék rendbe őket. Már megint túl jól érzik magukat - nem bírnak magukkal....Elvonulni..!

     ..../ az ember már már képes lenne megszeretni a szovjet elvtársakat, mert az áramszünet is nagyszerű találmány nem csak a röplabda, de az áramszünet még sokkal jobb is, mert abban van valami otthonos gyöngédség, melyben kellemesen ellazulhat az ember. Ilyenkor elmaradnak az esti látványosságpk - az ágyvégi stokik felrugdalása melyeken a levetett felsőruházat nem előirásszerüen van hajtogatva, és repülnek szanaszét a bakancsok és a kapcák is, mert az ő elrendezésük sem tökéletes. És az a legjobb az egész áramszünetben, hogy ilyenkor senki nem láthatja, és nem is ellenőrizheti hogyan és mikor húzza magára a pokrócot az ember, mert ilyenkor még a heszlámpa sem világít bármennyire is szeretne./

     - Valóban köszönettel tartozunk szovjet barátainknak, mint azt BÉÉ hadnagy gyakorta mondogatja, csak ő a szocializmus építésére, és végső győzelmére gondol, mi pedig arra, hogy eme kiváltságos esetekben amikor nyugodalmas sötétség van nincs vezényszó és gyakori imételgetés, és mindenki úgy takarózik be a pokrócával ahogyan kedve tartja.

      - "Mán kiiivel vagy/Baghíra" főtörzs szótlan undorral figyelte az izgatott tanácskozást,s az események egyéb fordulatait. Bosszúsan merengett a téglarakáson, de egyáltalán nem kívánt semmibe beleavatkozni. A röplabda, ahol ostoba módon ugrálni kell egy poros udvaron csak azért, hogy egy fonnyadt bőrlabdát lelkes rajongók hol ide, hol meg oda bokszoljanak, cseppet sem érdekelte. Gondolatai másfele kalandoztak. A nyilvánvaló folytatáson töprenghetett - a játék további menetén, ahol majd ő írja át a szabályokat meg a forgás irányát a saját elképzelése szerint. Amint azt a rend és a szolgálati szabályzat egyébként is megköveteli, mely rend előbb vagy utóbb a legkisebb hülye forgolódás nélkül, de mindenképp bekövetkezik. Többnyire persze vigyázzállásban - mindig szépen feszesen, mozdulatlan.

       - A vita eldőlt, a forgás iránya nyilvánvaló, pont egybe esik a társadalmi igazságossággal, már csak a madzagnak kellett valami megfelelő helyet találni. Felkötözték hát egy közeli ablakrácsra, jó magasan - egyéb nem volt, de ez a körülmény egyáltalán nem zavarta a játékosokat...Túl magasan van - na és...A lényeg, hogy átmenjen felette...A kötözők gyorsan kiválogatták a két csapatot - Baghíra oda se figyelt, nem érdekelte, BÉÉ hadnagy pedig ezalatt püffedten arrébb vonult, az udvaron szomorkodó egyetlen, ritkás lombozatú csenevész akácfa árnyéka alá, s dülledt, véreres szemekkel meredt maga elé az elviselhetetlen forróságban.

       - Az egyes számú történelmi név tulajdonosának e büszke, kitartó szenvedésről a cári ororszország valamikori főurai, a kevélyen ostoba bojárok jutottak eszébe, kik a legnagyobb forróságban is rangjukhoz illően prémes kucsmákban, és hosszú vastag kaftánokban pompáztak, s épp ezért sokakat közülük idő előtt ütött meg a guta. Ilyesmiket is tud ez a nyavalyás, és persze állandóan - de magam is olvastam valahol hasonlót és ezúttal nagyon is értettem a példabeszédet, de szerintem akkor sem történt különösebb változás, mert egyik bojár épp olyan mint a másik, rögtön akadt gazdája az elárvult kaftánnak....Nem is beszélve a sátoraljaujhelyi hadnagyokról s az ő nyakig begombolt kaucsukbetétes szürke zubbonyaikról.

       - BÉÉ hadnagy leereszkedésnek, rangon alulinak vélhette az árnyékos téglarakáson való üldögélést, mely üldögélés a nála alacsonyabb rangú Főtörzsöt egyáltalán nem érdekelte. "Máán kiivel vagy/Baghíra" főtörzsőrmester uralkodói méltóságát ilyen apróság soha nem zavarta. Hunyorogva, derűsen figyelte a hadnagy szenvedését, aki a továbbiakban is cári bojárként, de legalább is felsőbb hatalomként szétvetett lábakkal egyhelyben meredezett, s csendben belepüffedt kaucsukbetétes zubbonya sárga szorításába.

       - Miután sokadmagammal nem volt szerencsém a versenyző játékosok egyik csapatába sem bekerülni, s ennél fogva kimaradtam  a társadalmi egyenlőségből, forgás és ugrálás után hiába sóvárogva vigyázzállásban főttem a napon sapka nélkül. Csak a magányos töprengés maradt a vastagon szálló porban, meg a reménykedés, hogy egyszer majd...igen igen...Egyszer majd..Talán még ezen a nyáron...De ha nem, akkor jövőre...Amikor hozzánk is elér a forgás meg a társadalmi egyenlőség és minden egyéb ami még fontos lehet. Addig azonban nem maradt egyéb, mint azon madarak szokásos megfigyelése, kik fittyet hányva a röplabda mozgalmas eseményeire kisssé feljebb kényszerültek, s vígan csiviteltek az emeleti ablakrácsokon. Eszembe jutottak a szovjet parasztok is akik saját autóikon járnak kapálni a kohozokba, s akiket nagyon irigyeltünk kiskoromban az elemi iskolában, mert ott sok ilyesféle nagyszerű dolgot is lehetett tanulni - és akkoriban Sztálin elvtárs is élt még és jó egészségnek örvendett, és a tiszteletére gyakran énekeltük kánonban az ő kedvenc dalát a Szúlikót...

      Vajon röplabdáznak e ők is...? mármint a szovjet kolhozparasztok. Vagy már meg is únták..? Netán csak sorban állnak, hogy a nagy forgás őket is elérje...? Mit lehet tudni...? Mi lehet szegény árvákkal - de főleg mi van most készülőben e nehéz időkben, Sztalin elvtárs kínzó hiányában..? Netán újabb csoportos játék van kialakulóban.? Megtanítanak e vajon minket is majd...? A Sztahanovista mozgalmat elég szépen átvettük, tanulékonynak bizonyultunk.

     - Minálunk odahaza a Pasaréten, csak néhány orvosnak, meg ügyvédnek volt saját gépkocsija, de azok csak teniszezni jártak a Vasas pályára, nem pedig kapálni, a röplabda pedig nemigen érdekelte egyiket sem, ahogy a Szúlikó sem. Azok után meg pláne, hogy autójuk is csak addig lehetett amí megengedték nekik.

      Lehet, hogy valóban vívmány és igazi szovjet sport a röplabda, meg az áramszünet, de nem hiszem, hogy politikai célzattal találták volna fel. Az első bemutatkozó ugrándozás után BÉÉ hadnagyot már nem is érdekelte, ki sem jött többé az udvarra, mint ahogy korábban se tette soha. "Mán kíível vagy/Baghíra" főtörzs még két alkalommal hajlandó volt kihozatni az egyre fonnyadó labdát, s kaján képpel szemlélte a hatalmas porfelhőt kavaró szánalmas és szerinte gusztustalan "sportugrálást". Megnyugodott a lelke, mert pumpa híján az egyre laposabb labdával nem volt élvezetes a játék. Akár egy használt bakkancsal is hasonlóképp sportolgathattak volna a röplabda rajongói, pumpálásról pedig hallani sem akart. Mit nem merészelnek egyesek..!.még az egyik toronyba is felkiáltott, hogy van e pumpája az ott gubbasztónak...Hát nem volt - mit akarnak még...!

     Egyáltalán nem érdekelte a társadalmi egyenlőség, mely szemléletesen megmutatkozik a röplabdában, inkább valamiféle csalást vélt felfedezni benne. Mert hogyan történhet olyasmi, hogy nem elég a szabályos negyedórányi sétaidő a meccs eldöntéséhez....? Mit kell azon annyit számolgatni..? Végül is elege lett. A lapos labda pedig, mely ekkorra már  amúgyis egy töpörödött bőrsapkához volt hasonló megálljt parancsolt a lanyhuló vigalomnak. A felkavart por is erősen zavarta, ahol a magafajta nem látja tisztán a történéseket. Pedig azt látnia kell mindenképpen.

     - Még hogy pumpa, meg fellocsolni az udvart...hát hol az úristenbe vagyunk...? Most amikor amúgy is kevés a víz...? Még mit nem...Azt mondta másra kell a madzag is, mer az a körletirodából lett kölcsönkérve, és az a saját madzagja, amit haza fog vinni. Anélkül pedig mit sem ér a röplabda, és nem is fontos az ilyesmi egyáltalán....És neki lett igaza - mint mindig - ősi szokás szerint.

 

 

Szólj hozzá! · 1 trackback


A bejegyzés trackback címe:

https://inszeminator.blog.hu/api/trackback/id/tr24607433

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Propeller 2008.08.10. 09:40:54

RöplabdaGonosz, kisstílű bejegyzés az Olimpia alkalmából.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása