Nem tudtam róla, pedig a környéken jártam iskolába, a Szentmiklósi útra, mely ma már más nevet visel. Iskola után az ördögárok medrében gyalogoltunk a haverommal hazafelé. Ő a Kondor és a Páfrány út sarkán lakott, s amint leértünk az árokba hatalmas éles füttyel hívta elénk forintot' a hatalmas farkaskutyát. Most láttam amint fényképezni mentem, hogy eltünt a régi ház, gaz borítja derékig a kertet, de valami készül. Lesz majd ott egy szép villa, mert nagy érték errefelé egy ilyen terület. Kocsival éppen ez utólsó telekig lehet menni, mert aztán már csak az erdő, vagy fölfelé a Kondoros út, amit terepjáróval sem ajánlatos kaparászni. Hálistennek, mondhatnám, mert ha valakit érdekel, leküzdheti azt a kb nyolcszáz méternyi jó kis emelkedőt. Már ha érdekli egyáltalán, milyen egy igazi libanoni cédrus Budán...

A tábla szerint, van még egy hasonló, legalábbis libanoni cédrus az országban, vidéken, a dunántúlon, egy kis falu arborétumában, melynek alacsony kőfalán hálistennek jól belátni, mert nem takarja el a tél végi fehér virágszőnyeget. Szédületes hóvirágszőnyeg virít a sötét törzsű fák alatt, s valahol arra felé lehet az a másik. Nem mondtam a falucska nevét, bárki kitalálhatja könnyedén - egyszerre útált és imádott politikus szülőhelye van a szomszédban. Vagy éppen ott..? Nem is tudom. Nem vagyok bemutatva.

 Tavaly éppen ilyentájt jártunk errefelé, előbb még bámészkodtunk a szeles hűvös Apáti sziklán, ahol megtudhattam régi iskolai titkokat. Többek között, hogy itt a szikla tetején töltötték néhányan a hivatalos iskolaidőt, Bence is, mert én otthon dolgoztam , és nem tudott előbb hazajönni. Soha nem kérdeztem na mi volt az iskolában...? - kitünő tanuló volt a gimnázium végéig, akár meg is mondhatta volna merre jár. S ahogy ott nézelődünk a sziklán egyszer csak azt mondja, menjünk a Cédrushoz. Sötétedett, sietni kellett...Errefelé nőttem fel, csavarogtam magam is keresztül kasul a budai hegyeken, de nem hallottam soha a cédrusról. Lehet, hogy láttam mint nagy, termetes fát, de nem volt divatban akkoriban semmiféle tábla, csak május elsején, az az egynyeles, amit elhajigált a jónép ha már végére ért a menetnek.

     Mire odaértünk, talán épp a legalkalmasabb pillanatban, majdnem sötétben, már csak a hatalmas sötét fa körvonalait láttam. Gyönyörűen sötétlett a lombjavesztett ágasbogas környezetben.

 Amikor most még világosban, de késő délután felkerestem a helyet, nem akartam hinni a szememnek. Néhány hónapja itt még gaztenger, kosz szemét, s most mintha beleérkeztünk volna európa közepibe.  Nyírott gyep, szemét elhordva, emberes pad a mindenkori erdei erőművészek bosszantására, és mintha a cédrus is jobban érezné magát. Tulajdonképpen mintha valami fenyőféle volna. Csontváry képein az ágvégeken mintha valami rongyféle lengedezne. Soha nem értettem mi lehet az. Most látom, hogy apró tűlevelek sokasága képez hasonló képződményt és hüvelyknyi ágaskodó világosszínű tobozocskák ülnek rajta. Ilyen egy cédrus...? egy Libanoni..? A tába laírása szerint ilyen - én meg elhiszem.

     A gugli térképen még egy régebbi gazos fotó van, de egyáltalán nem bánom, mert a többi kép is régebbi, s így olyasmit is megtalálni rajta ami már nem is létezik. Illetve létezik, csak már semmi értelme. Mert ha mondjuk építési engedélyt kap valaki a Halászbástya elé, mert megvette az alanti telket, és persze megszerezte a az építéshez való összes papírokat, mert azt meg lehet szerezni semmi kétség, akkor a Halászbástyának és a híres panorámának annyi.

Ez volt a néhai Árpádkilátó a Guggerhegyen a város fölött, ahol egész osztályok rohamoztak, hol kurucként, hol törökként, s ahonnan gyönyörűséges panoráma nyílt Budapestre. Ebben a városban azonban könnyen megesik az olyasmi, hogy beépítik egy kilátó környezetét, mert jó helyen van. De az is lehet, hogy elég valakinek a zsebét jól kitömni, annak sincs sok akadálya. Nézelődjenek máshol, a kutya úristenit...- vagy nézzék az eget. Elvégre fölfelé is lehet nézelődni. Nem sokkal ettől a helytől a Szalonka út mélyén volt egy rendes igazi szakadék. Kőből, nem vízmosásból...Talán még ma is van belőle, mert azt is bizony elkezdték betömögetni. Természeti jelenség...? Na és..? A pusztaság is az. Az is természeti jelenség, és semmi baj vele. Néha az az érzésem, ha tengerünk volna, meg sem érdemelnénk. Telehordanánk szeméttel....

       No mindegy, nem találom a tegnap még megvolt képeket, melyeket a kilátóról készitett valaki. Legutóbb amikor arra jártam egy háztető zavarta a kilátást. Nem hiszem , hogy lejjebb ereszkedett volna azóta, mindenesetre tökéletesen eltakarta az egykori látványt. Mivel azonban a mai gyerekek amúgy is számitógépen csatároznak, nincs is szükség ilyen jópofa építményekre. És Budapest egykori panorámáját is meg lehet nézni a neten,  még csak nem is kap szívdobogást közben az ember. Legfeljebb hamarabb megdöglik. Úgy kell neki!