inszeminátor

Majd kiderül

Friss topikok

HTML

Ami van...

Utolsó kommentek

  • inszeminator: Köszönöm!!!! Egyébként nem tudom melyiket vállalja szegény bbjnick, azt hiszem egyiket sem Marad a... (2020.08.22. 13:13) MMA levél
  • jose maria padilla: tiszta szívből!!!!!!!! bbjnick nem csak csúnya nő, hanem fodrász is? besz..... (2020.08.22. 12:42) MMA levél
  • inszeminator: Köszönöm Bbjnick.Rákerestem erre a névre, de valami fodrász szalon ajnlotta magát erősen. Szerencs... (2020.08.21. 21:42) MMA levél
  • Szabó A. Imre: Szívből gratulálunk! (2020.08.21. 14:39) MMA levél
  • inszeminator: Egy blogon olvastam: „A történelmi tudás diktatórikus irányítása azokhoz a jól ismert, gyászos mó... (2018.07.19. 14:48) Állj, ki az? Tovább!!
  • Alfőmérnök: Elolvastam a könyvet, nagyon tetszett és köszönöm szépen. Jó, hogy megírtad és jól írtad meg. Aki ... (2018.07.19. 07:41) Állj, ki az? Tovább!!
  • Mormogi Papa: Hál' Istennek, én már nem ismertem... (2018.06.14. 14:23) Kérdés
  • Mormogi Papa: @jose maria padilla: @inszeminator: Hmmm... eszembe ötlik egy régi nóta szövege: "Mert az nem ... (2017.10.10. 16:00) Állj, ki az? Tovább!!
  • inszeminator: Na de ilyet... Hogy mik vannak... Azért a cserebere néhány pofa sör takarásában szerintem lebonyol... (2017.10.03. 20:10) Állj, ki az? Tovább!!
  • jose maria padilla: Te jó ég, de régen jártam erre! Insz, vero adott nekem egy címet küldtem neked mélt. Aztán kaptam ... (2017.10.02. 13:55) Állj, ki az? Tovább!!
  • v_e_r_o: Kedves Insz! talákozót szervezünk, (gasper, padilla örm, mormogi és te) holnap (2017. 06. 08.) du ... (2017.06.07. 11:18) 60
  • inszeminator: Sajnos ebben az "Exek az édenben" világban nem sok olvasója lehet Platonov -nak. Őszintén szólva m... (2017.05.06. 07:49) A. Platonov, Dzsan. ( El Kazovszkij panoptikumai )
  • Kabai Domokos Lajos: "Platonov az orosz irodalom nagy hatású írója, művei szamizdatban voltak olvashatóak. Életműve az ... (2017.05.05. 19:49) A. Platonov, Dzsan. ( El Kazovszkij panoptikumai )
  • Mormogi Papa: Küldtem emilt ! Üdv MP (2017.04.11. 13:03) Állj, ki az? Tovább!!
  • Mormogi Papa: Sajnos csak ilyen későn ugrott be a "társ vicc", amit a hetvenes években hallottam valamikor. Absz... (2016.08.21. 12:28) 60
  • Utolsó 20

ec-pec kimehec

szinesek

free counters

2014.02.08. 18:26 inszeminator

Eperlekvár ( "idő múltán"...manulya' szerint)

   - Csalódás lett a medvei vonulásból. Hamar visszatért a flotta Komárom alá. Méhes sajnálta, mert jól érezte magát. Kurucz leginkább a tájat bámulta, főleg a vizet, és nem tudott betelni az ismeretlen vidék látványával. Esténként száraz fát gyűjtött a parton, soha nem ment messzire Méhes tüzétől. Nagyon vigyázott, hogy amaz mindig láthassa. Krumplit sütöttek, beszélgettek. Főleg ő beszélt, mintha tanítgatta volna a nagy lapajt, aki szívesen hallgatta. Színházról, könyvekről, öltözködési szokásokról beszélt, csupa olyasmiről, melyek számára fontosak voltak, de sokszor érezhetően Méhes szóltak, mert hamar észrevette, hogy sokkal több van a másikban. Szerette volna, ha ezt maga is felismeri, mert sajnálta mibe keveredett. A második hét utáni váltáskor hazafelé arról papolt, szeretné, ha változtatna kissé a külsején.
   - Vágasd le azt a loboncot a fejedről - mondta - szerintem egész emberi külsőd lenne. Jó képű magas fickó vagy, Simonné elájulna a látványtól. Méhes kék munkásruhát hordott, azt is szinte leparancsolta róla. Ne járkálj így a városban. A munkáskülsejű embereket semmibe veszik. Legalább próbáld ki ezen a szabad héten, pénzed van hozzá. Pest felé, a vonaton szórta eme jó tanácsokat, és Méhesben megindult valami ahogy szótlanul hallgatta.

   - Késő este érkeztek a fővárosba, Méhes kivillamosozott a Váci úti házba, az sem érdekelte, hogy a másik ágy már foglalt volt, s hogy azon ketten lihegtek még akkor is amikor belépett. Sötétben vetkőzött, s gyorsan a fal felé fordult. Reggel sokáig nem kelt fel, pedig a házmesterné többször is benézett hozzá, nincs e valamire szüksége? Nem volt. Nem akart semmit ettől a nőtől, még a kései reggelit sem fogadta el, s szinte menekült a házból.
   - Először is levágatta a haját, és maga is meglepődött a változáson. Délután már világoskék, divatos kiving'-ben, s hozzávaló könnyű sötétkék pantallóban járta a kőrutat. A kéktől valahogy képtelen volt megszabadulni. A Wesselényi utca sarkán bement a nagy Közértbe sétálgatott a pultok előtt, s aztán megpillantotta a kaszinótojásokat. Még soha nem evett ilyesmit, Kurucz viszont úgy beszélt róla, mint valami hidegkonyhai csodáról. Csak egyet kért csupán óvatosságból, de ezzel a jó ízzel a szájában, szinte vidáman ment ki az üzletből. Nem messze a Madách színház előtt, újra a társa jutott eszébe. Nézte az előadások képeit, a szereposztásokat, amikor valaki a vállára tette a kezét.
   - Ne bujkáljon fiatalember, mi úgyis megtaláljuk! A partmenti kartonruhás nő hangja volt. Méhes nem mert megfordulni. A könnyű kéz lassan megfordította, két nő állt vele szemben mosolyogva. Egy fiatalabb, és a kartonruhás' világos blúzban, aki most csodálkozva, nézett végig rajta.
   - Mi történt magával? - kérdezte lassan, már már elismerően. Megfiatalodott - szinte öregnek érzem magam ahogy látom.
   - Méhes még csak hebegni sem tudott, pedig ő is szeretett volna valami elismerőt mondani, így hát nehezen ment a társalgás, s a két nő hamar elköszönt.
   - A jövő héten, ha arrafelé járok,lehet, hogy beugrom magához - szólt vissza a kartonruhás'- Dunaalmáson vannak, ha jól tudom.
   - Jól tudja - morogta magában a férfi, és elindult a pályaudvar felé, hogy hazaérve Simonné közelsége és látványa segítsen kitörölni a találkozás emlékét.
 
   - A vasútállomás mögött rozzant parasztszekér állt, az öreg Metics éppen lekászálódott róla. Hazaviszlek fiam, csak segíts egy kicsit - mondta, s belekarolt a férfibe, mintha valami rokona volna. Meghalt a karmos' Bodó, ha jól tudom, mert Bodóból elég sok van, talán még sok is. Na most eggyel kevesebb lesz, neki hozta a vonat a koporsót. Én már megcsináltam a magamét, rendesen, méretre, ki is próbáltam, de az asszony haragszik, látni sem bírja, levendulát szárít a fedelében, meg vadkamillát. Lesz mit szagolnom a sötétben. Fura világ ez édes fiam,elvásik az ember nyughelye, mire szüksége lenne rá. A nagyobbik fele tele van szénával, tyúkok ülnek benne. Csupa tyúkszar az egész.
   - Ugyan már Metics bácsi - mondta Méhes mosolyogva, de az amaz csak legyintett. Csinálok másikat, urasabbat, már a fát is szárítom hozzá a fészerben. Abba nem fognak piszkítani a tyúkok, mert jól becsomagolom.
   - Egyébként meg, hatvanfelé, hazafelé - nevetett föl az öreg - én meg már hetven is elmúltam, mit szólsz hozzá...,?
   - Méhes megveregette a vállát és meghívta egy hosszúlépésre, mert éppen a kocsma közelébe értek.

   - Dél már elmúlt, nem sokan kókadoztak odabenn, Méhes nem szerette a füstöt, inkább kiment, s az öreg követte. Ismerték egymást, de csak úgy felületesen, egyik sem tudta mivel folytassák a beszélgetést. Metics krákogott, kortyolgatott, aztán csak kibökte az újságot.
   - Megbolondult a Simonné, az, aki nálad lakik. Minden nap kijár a temetőbe, viszi a Kálmánkát, a Simon kisfiát is.
Úgy felöltözteti, minta templomba mennének, még nyakkendőt is köt a gyerekre. Pedig korábban nemigen láttam a templom környékén. Nem hiszem, hogy vallásos lenne, ez csak valami flanc, nem tudom kinek szól.
   - Nem sok közöm van hozzá - mondta Méhes tűnődve - talán a vallás segít rajta. Én nem tudok és nem is akarok.

   - Simonné már férje életében is szerette fosztogatni a Szovjetúnió felgyülemlett példányait, Simon észre sem vette, hogy fogynak a periodikák'. Az elvtársak akiktől átvette, szerették az idegen kifejezéseket, pedig a Szovjetúnió képes havi társadalmi és politikai folyóirat volt nem periodika, legalább is a fejléce szerint. Rendszeres kiadás, hogy senki meg ne feledkezzen róla. Először magával vitt néhány példányt a piacra csak úgy, más nem volt otthon, csomagolásra pedig nagyon is megfelelt. Adott belőle másoknak is, főleg néhány palántával kereskedőnek, mert jól tartotta a föld nedvességét. Később rájött, hogy többre megy, ha zacskókat gyárt belőle, s ez el is döntötte a maradék Szovjetúnió sorsát. Kálmánka eleinte szórakoztatónak találta az esti zacskóragasztást, később mindenféle kifogásokat keresve kitért a feladat elől. Elege lett a mindennapi ragasztásból, a sok csirízből, hajtogatásból, még a beígért dupla fagylalt sem érdekelte.
   - Méhes nem tudott a zacskóragasztásról, arról meg pláne nem, hogy pénzért árulják a piacon. Amíg szolgálatban volt, mindig összejött annyi, hogy ne kelljen előtte is folytatni. Pedig kár volt óvatoskodni, mert hamar rájött, mi folyik a távollétében. Napközben Simon szőlejében töltötte az időt, ez épp elég lefoglalta, mással nem nagyon törődött. Várta a váltás idejét, számolta a napokat, Egyre jobban hiányolta Kurucz társaságát és kedd este, amikor már a másnapi utazáson merengett, eszébe jutott a karmos Bodó, akinek a koporsóját cipelte.
Átsétált a közeli domb északi oldalára - augusztus vége felé járt - szinte válogatni lehetett a rengeteg ágaskodó őzlábgomba között, de talált két hatalmas pöfeteget is, és úgy érezte jól végződik a nap, mert nem lesz rászorulva Simonné főztjére. Hazafelé a karmos' Bodó felé vette az irányt, hátha talál valamit az elhagyott portán. A szőlősgazdák gyakran termeltek zöldséget a tőkék között, főleg tököt paradicsomot, babot, ám a karmos Bodó ravasz ember volt, ő a húst is hozzászerezte. 
   - Feláldozott néhány rossz tőkét, kivágta őket, s a helyükre kertecskét teremtett, Ágakból sűrű erős kerítést font, vesszőkerítést, melynek oldalában lyukat vágott a kiserdő felé. Na, ide tette a drótot amivel a nyulakat fogta, akik, ha sikerült kikerülni a hurkot csonkra rágcsálták a káposztafejeket.

   - Minden meg van írva - hangoztatta sokszor az öreg Simonné. Hidd el fiam, nyitott könyv az életünk, de minden meg van írva benne. Méhes a vesszőkerítés előtt állt, a hurokban vergődő nyulat figyelte.és arra gondolt hol lehet megírva ennek a fiatal párának a sorsa? Hol kell végeznie? Egy kopott lábosban? Letérdelt, kioldotta a drót egyik végét, s már a másik oldalra nyúlt volna, amikor az kissé magához térve felállt, nagyot ugrott, s az ócska drót másik felét eltörve elfutott. Futtában erős fejrázással próbált megszabadulni a drót maradékától. Ez is meg volna írva, mint a tűzvész meg a jégeső? - tűnődött a férfi, s hazaindult. 

   - Kurucz távollétében, minek okát Méhes nem ismerhette, az öreg Majoros volt a váltótársa. Elhanyagolt piszkos figura, aki jól értett ugyan a hajózás fortélyaihoz, de a kabint többnyire lepusztult állapotban hagyta maga után. Felkészülve a várható állapotra, Méhes mindenféle takarítószerekkel is felszerelkezett a látványra és fél napi munkájába telt, amíg lakható állapotba hozta a helyiséget. Már későre járt amikor végre tüzet gyújthatott a parton,  nem is hallotta amint odafönn megáll egy kocsi, csak az ajtócsapódásra állt fel. Fehér blúzában a nő lépkedett lefelé óvatosan. Méhes állva fogadta, nem tudta örüljön e vagy bosszankodjon.
   - Hoztam kolbászt, hagymát, kenyeret, krumplija gondolom van - mondta kissé lihegve.
Úgy történt minden mint a legelső este, szótlan egyességben. Méhes a tüzet élesztgette, a nő fehér konyharuhán aprította a vacsorának valókat, aztán felállt s megindult a dereglye felé. Már a pallón járt, amikor Méhes utána kiáltott. Oda nem mehet fel - a hangja erős parancsoló volt.
   - A nő megállt, visszafordult,és lassan visszaballagott a tűzhöz. Igazolványt vett elő. Ezzel még mozdonyra is felszállhatok, ha szükségem van rá - mondta békülékeny hangon mosolyogva - nem egy ilyen ütött kopott uszályra, bocsánat, dereglyére, ahogy maguknak kedves - most pedig hozok két tányért, mert már éhes vagyok.

   - Jól esett a tűz melege az egyre hűvösebb augusztus végi estében, mindketten közelebb húzódtak hozzá amikor a nő megszólalt.
   - Mondtam, hogy felkeresem, ha erre járok, hát itt vagyok. Beszélnem kell magával -.mondta  a tüzet piszkálva. Láttam az anyagát, ideje tovább lépnie. Maga többre is képes. A technikumot jól végezte, de nem értem miért hagyta ott a felvételit a főiskolán? Megijedt valamitől? Azt hitte képtelen végigcsinálni?
   - Méhes már sajnálta, hogy nem volt bátorsága nekikezdeni, zavarta az idegen világ, inkább hazament és megbeszélte Simonnal a dolgot, aki akkor már, mint oly sokan a faluból a Dunát járták. Most azonban hallgatott erről, magában akarta tartani a dolgot.
   - Emlékszik a fiatal lányra ott a kőrúton? - kérdezte a nő. Az apja BM ezredes, hozzá tartozik az összes egyetem, minden főiskola - kontingense van, bárhová beteheti magát. Felvételizni sem kellene. Itt már nincs szükség magára, ideje tovább lépnie.
   - És Kurucz? - vágott közbe a férfi.
   - A nő legyintett. Vele már nincs dolgunk. Odakinn van a feleségével, nemsokára haza is jönnek.
Fenn a parton gépkocsi közeledett erős lámpáival, aztán ajtócsapódás, s később egy fiatal férfi botorkált lefelé a parton. A nő összeszedte a holmiját, lassan felállt, s határozott mozdulattal kezet nyújtott.
   - Gondolkodjon a dolgon, kap diplomát, nyelvet tanul, és a hajózástól sem kell elszakadnia. Az a lány is oda került a tisztiiskola után, igaz tengerhajózáshoz, irodai munkán, spanyol vonalon.

   - Amikor Kurucz végre előkerült, Méhes közönyösen fogadta. Nem tudott sem utazásról, sem feleségről, szinte megsértődött. Átadta a hajót, odakinn leült egy széles kőre, s magvárta amíg amaz berendezkedett.
   - Nem is mondtad, hogy nős vagy - mondta durcásan, amikor végre előkerült.
   - Női illatot éreztem lenn a bunkerban, járt itt valaki? - kérdezte válasz helyett Kurucz, és mosolygott.. Ismerős illat, ha nem akarsz beszélni róla megértem.
   - Itt volt, azt mondta már nem vagy érdekes, meg, hogy tovább kell lépnem, gondolkodjak el rajta. Ha akarom betesznek bármilyen egyetemre, főiskolára, csak rajtam múlik. Illetve a válaszomon - megtehetik. S aztán hosszú szünet után - mert nem volt biztos benne, hogy értelmes dolog e ilyesmiről beszélni, felidézte a váltás előtti estét a fiatal nyúllal. Erősen foglalkoztatta a kép. Ahogy félig kiszabadítja lebontva a hurok egyik oldalát - akkor még nem is tudta mi célja van vele ha sikerül. Talán haza viszi vacsorára, talán elengedi, de a nyúl gyorsabb volt nála, kitépte magát, s nyakán a maradék hurokkal elmenekült. Szarul érzem magam - mondta végül. Nem tudom mit csináljak. Elmeneküljek hurokkal a nyakamban?
   Kurucz egy ideig szótlanul hallgatta. Meglepte az őszinte hang, olyan volt a történet mint valami példabeszéd. Azon gondolkodott elmondja e a sajátját, segít e valamit a döntésben, vagy csak még jobban összezavarja..Végül úgy érezte csak hasznára válhat ha minél több dolgot megismer mert veszélyes dolog a naivitás. Méhest pedig igencsak naiv embernek ismerte.

   Nem hittem az útlevélkérelmem sikerében - kezdte - de beadtuk mind a ketten. Tulajdonképpen a válaszra voltam kíváncsi, hogy milyen indokkal fognak elutasítani. Nem beszéltünk róla senkinek a legszűkebb családban sem. Aztán egyszer csak megjött. Egyedül nem kaptam volna meg, ebben biztos vagyok, de mindketten beadtuk az én Svájcba szóló meghívólevelemmel . A feleségemnek szép háromszobás lakása van Budán, jó helyen, szerintem ezért kaptuk meg. 
   - Van abban a házban egy barátságos hölgy, időnként átmegyünk hozzá tévét nézni, pálinkázni. A lányával él, aki soha sincs otthon..Néha villanyt, gázt sok minden apróságot is megjavítok nála. Szívesen teszem. Aznap amikor megjöttek az útlevelek, este átmentünk hozzá, egy kis ünneplésre. Nem úgy sikerült ahogy gondoltam.

   Korábban, még ideköltözése előtt nem sokkal, egy tervezőintézetben rajzolt. Ha jól emlékszem két évvel ezelőtt történt az eset. Új kollegina  érkezett a tízfős csoportba. Nadrágban járt, fekete lapos sarkú cipőben, s mindenben elütött az összeszokott társaságtól. Suttogták, hogy béemes, vigyázni kell vele. A mi házbéli hölgyünk nem törődött a pletykákkal, segítette a munkájában és támogatta ahol csak lehetett. Sajnálta, hogy kirekesztik, szerinte érdemtelenül. Talán az egyszerűsége miatt, talán másért mindegy. 
   Aztán egy este megjelent a kolléganő. Nagy sporttáska volt nála, és engedelmet kért, hogy átöltözzön. A hölgy csodálkozott kissé de bekísérte a hálóba, s magára hagyta. Pár perccel később másvalaki jött ki a szobából - se nadrág, se lapos sarkú fekete cipő, de leginkább a hosszú szőke haj volt látványos az egész jelenésben.
   -  Döbbenten figyelte az átváltozásokat, melyek hetente legalább egyszer megismétlődtek, de soha nem kérdezett semmit. Úgy viselkedett mint valami kabinos, aki nyit és zár, nincs egyéb dolga semmi. Várt. Tudta, hogy előbb utóbb a maga javára fordíthatja a történéseket.A bátyja egyetemi tanárból lett segédkönyvtáros -  nem publikálhatott, nem taníthatott, úgy tűnt végérvényesen kizavarták az egyetem környékéről egy fordítás miatt.
   - Egyik este a nő hamarabb tért vissza a szokásosnál. Hölgyünk mint rendesen könyvvel a kezében, az asztalon pálinkásüveggel és két pohárkával várta. Ezúttal bejött a csali A nő fáradtan rogyott az egyik fotelba, s szőke parókáját lekapva nagyot fújt.
  - De nehéz, de nehéz - nyögte sírósan, miközben felhajtotta a kínált pálinkát. A másodikat is, aztán a harmadikat is. Nem kérdezték mi nehéz, hát maga kezdett bele. Utazásról álmodozott - hogy mennyire szeretne utazni, de nem ám Bulgáriába. Vannak, akik hetente utaznak - mondta duzzogva, én meg itt robotolok a semmiért. Bécsbe Párizsba kívánkozott.
   - Ha már az utazásnál tartunk - mondta a  vendéglátó hölgy - van egy bátyám, egyetemi tanár volt, most segédkönyvtáros - nem tudna kissé utánanézni, meddig tart még a kizárás?
Az öltözködő vendég meglepődött a kérésen, előbb töltött magának mintegy bátorításul, s csak azután biztosította, hogy megteszi.
  - Betartotta a szavát, de nem is ez az érdekes - mondta  a hölgy, hanem amit elkottyantott.Az utazás.Figyeljetek!

   - Nem lepett meg a figyelmeztetés, több ismerősömet is leszedték már különböző határállomásoknál. Megkértem a feleségemet, hogy semmiről se beszélgessünk az utazás alatt.
   - Számozott helyünk az ablak mellé szólt, útitársnak egy cserfes fiatalasszonyt kaptunk három bőrönddel, s egy öregurat lapos aktatáskával, aki a fiához utazott. Mind a négyen Svájcba tartottunk. A fiatalasszony ápolónő volt, hálából hívta meg egy idős balesetet szenvedett házaspár. Nem fogyott ki a szóból, egyáltalán nem volt nehéz csendben maradnunk.
   - Győrnél egy távolabbi részen állt meg a vonat. Határőrkatonák álltak minden vagon mellett. Nem láttam, hogy bárki felszállt volna, kimentem megnézni mi történt. A folyosón egy főhadnagy jött szembe két katonával, és erélyesen visszaparancsolt a kupéba. Néhány perccel később benyitott, de csak az útleveleket kérte és a pénztárcákat. Átadtuk. Az öreg mellett álltam amikor megvizsgálta a papírjait. Bólintott. A pénztárcán kissé meglepődött, mert négy darab százast talált benne. Költse el a határig - mondta szárazon és visszaadta. Tudtam, hogy szigorúan tilos százasokat kivinni. Elkölteni a határig? A katonák végig ott álltak a vagonok végében, át sem lehetett menni egyikből a másikba. A határ előtt az öreg előrefurakodott az ablakhoz, hogy majd megmutatja az őrtornyokat, a drótkerítéseket, mindent. Leültünk, nem szóltunk semmit.
   - Ausztrián éjjel mentünk át, kora reggel érkeztünk Zug-ba - ahol sokáig állt a vonat. Lehúztam egy ablakot a folyosón, jól esett a friss levegő. Odalenn árusok járkáltak büfékocsikkal. Az ápolónő is kijött mellém, nézelődtünk. Egyszer csak azt mondja: ott megy az öreg. az aktatáskájával. Én azt hittem még mindig alszik, de ahogy a vonat megállt, csendben leszállt. Nem is köszönt el senkitől. Ment a sínek között Ausztria irányába, mint valami vén vasutas a hosszú szolgálat után.

   - Méhes csendben hallgatta a történetet, nem szólt közbe egyszer sem. Kurucz a késődélutáni párákat nézte a víz felett, mosolygott.
   - Érdekes buli volt - mondta zárásképpen.
   - Miért jöttél vissza? - mordult fel Méhes, mert úgy érezte a történet mindvégig neki szólt, mindegy mi okból. Figyelmeztetésből, vagy okulásból, teljesen mindegy - úgy érezte a nyakán lógó drótról szól, amitől képtelen megszabadulni.
   - Ha majd döntesz, gondolj arra, hogy...- kezdte Kurucz, de nem tudta befejezni a mondatot. Akinek szólt, volna hirtelen felugrott, felkapta a táskáját, és gyors léptekkel felment a parton.
   - Többé nem találkoztak.

 

 

 

3 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://inszeminator.blog.hu/api/trackback/id/tr245801232

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2014.02.08. 22:44:14

On pouvait prendre pour confesseur
Sa femme son enfant sa soeur
Sans être sûr d'ouvrir son coeur
Au ministère de l'intérieur
Et même se regarder en face
Sans s'demander si c'est un flic
Si c'est soi-même ou un indic
Dont on voit les yeux dans la glace.

(Gilles Servat:Litanies pour l'an 2000)

("indic" = indicateur 'besúgó'; flic 'zsernyák')

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2014.02.09. 09:57:11

Nem ismertem az idézett sorokat, épp ezért köszönet.
A történet nagyjából, illetve túlnyomórészt igaz.
Az első rész, csak amolyan novellaféle akart lenni amiből bármi kijöhet.
Nem akartam folytatni, de a Dunapart-Café oldalára is feltettem, s ott néhányan, kiknek adok a véleményére elvárták a folytatást, még a Befejezés rész után is.
Végül meggondoltam magam.
Ha már amúgy is személyes történet némi keveredéssel, hát legyen teljesen az.

Üdv:
Insz...

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2014.02.09. 17:08:12

Sejtettem én is. NE bánd, hogy "ránoszogattak" - a kor lenyomata van benne, későbbi nemzedékek okulására.
süti beállítások módosítása