- Fél órás késéssel idult Fehérvárról a vonat. Ha időben ér a délibe - menetidőben - csupán néhány percet késhetek a temetésről. Cseh Tamás temetéséről...Ez a gyors azonban hiába igyekezett, még hozzá is tett mert valószínüleg meleg volt és csütörtök, és a hét közepére már megfáradnak mind a gyorsvonatok. Pláne csütörtökön. Leültem egy árnyékos helyre a pályaudvaron és megettem egy magammal hozott alma felét. Víz helyett. A gyors tele volt, és végig ömlött rólam a víz, nem sokat pótolt a fél alma.
- Nagyon dühös voltam a vasútra, micsoda pocsék egy társaság, mennyire kiszámíthatatlan, s végül mégis felültem egy ötvenkilencesre, hogy kinézzek, körülnézzek egy kicsit. A főbejáratnál már csak köznapi lézengők, a négy fehéringes rendőr közül kettő terelgette a gyér forgalmat, aztán már azt se. Csatlakoztak a másik kettőhöz, beszélgettek. Nyoma sem volt itt már semminek, csak egy idősebb asszony próbált valami szerény sárga csokrot rámtukmálni. Gondolkodtam egy kicsit, hova is tehetném, sehonnan nem áramolnak emberek, csak ritkás, lassú szállingózás van a kijárat felé, szégyeltem megkérdezni merre van az a sír amiért idejöttem.
- Nem, nem vettem meg a sárga csokrot, épp jött egy villamos mely a végállomás felé ment, inkább a szüleim sírjához megyek - gondoltam - az jóval feljebb van, a felső traktusban, a temető azon részén amit levág belőle egy darabot a Denevér út.
- Van ott a téren egy híres cukrászda is, először oda tértem, mert érdekelt a reklámozott Tolsztoj álma', de valami édes süteménynek bizonyult, tiltlmas dolog számomra, inkább fagylaltot vettem, s azzal ballagtam fölfelé a felső temető oldalában lévő Hóvirág utcán. Rendőrautó állt egy kisbusznál kissé nagyobb zöld alkalmatosság mögött, amolyan se nem kicsi se nem nagy busz, megrakva feketékkel. A fehér-kék szolgálatit hamar megismeri az ember. Arra gondoltam, a főbejáratnál árválkodókat várja, de ebben most hátravetett fejjel tátott szájjal szolgált és védett a megfáradt legénység. A zöld busz forróságában fekete ruhás, hátukon police felirattal zsákként egymásra dőlve aludtak vagy főttek a legények, csupán egyetlen egy tartotta magát a zárt ablak mögött. Mi dolguk erre? Mi ez a tisztes távolban rejtőzködő készültség?
- Lelassítottam, hogy jobban megnézzem, látta, hogy figyelem, felém fordult. Az esti találkozón, ahol ezt elmeséltem, nem akartam fokozni a szituáció hangulatát, elhallgattam egy fontos részletet. Szégyeltem talán ? A busz megetti rendőrautóban meglett férfiak hevertek. A tanáraik? Akik kellő időben megtanítják ezeket a tejfelesszájú fiatalokat miképpen kell a hőzöngő tömeget megfékezni? Bevillant ugyanis egy régi emlék, amikor közúti igazoltatásnál vont félre egy idősebb két tanulót, hogy szemléltesse hogyan kell a rohadt civilt egrecéroztatni.
- Ekkor már egy szemernyit sem haragudtam a vasutra. Rendesen eltérítettek, s legalább láthattam a hatalom diszkrét, elvonultan rejtőző báját. Mer' a hatalom segííít, ahol kell. Magán mindenkor és mindenképpen. Tessék csak odafigyelni. Díszbe öltözöttei az első vonalban - mégiscsak híres ember lehetett ez a Csehszlovák Tamás, vagy kicsoda...Valami énekes, jaj van azokból rengeteg a Fási mulatóban is és milyen hercigek, de ez már öreg volt...Még nem olyan nagyon öreg, de hát meghalt és el kell temetni...
- Hát akkor elvtársak, készüljenek fel, nagyobb mennyiségű emberanyag lehet a helyszínen. Lehetnek indiánok is, meg árpádsávosok...meg árpádsávos indiánok. Indián is volt az istenadta, bolondította mindig a többieket...Azok meg bedőltek neki. Az ostobák...Biztosítsanak. Bármi megtörténhet... Zavargás is lehet! Gyászolókkal könnyen megseik az ilyemi. Tegyék a dolgukat...Szolgálunk és védünk!
- Jó messze fönn van a felső temető bejárata, vissza kellett jönnöm az alsó sarokba, elővettem a gépemet, hogy csináljak néhány felvételt az ájultan hortyogókról, mert a kerítés takarásában megtehettem volna, csak éppen rejtőzködve. Titkon és rejtőzködve és ezúttal nem lettem volna külömb magam sem. Befizetem az adómat, nem én döntöm el kire, mire költik, vesznek e belőle hasznos szerszámokat amivel bármikor megfékezhetnek, ha nem tetszik valami. Legalábbis így éreztem. Üres és néptelen volt ez a rész, sehol egy élő, egy mozgó ember, akár még biztonságban is érezhettem volna magam. Alig néhány méterre hortyognak a társadalom, s mindenkori nyugalmam felkent őrzői.
- A beszéd elszállt, a családtagok már régen hazamentek, szétoszlottak a gyászolók is, nem kéne már eltakarodniok a francba? Valaki ébressze már fel őket!
Utolsó kommentek