A finom halszálkás öltöny reverjén ezüstös izzadságcseppek virítottak, ahogy ott állt az ajtóban.
- Hát itt vagy? – nézett fel az asszony, és csodálkozva állt fel a kanapéról.
- Mi történt – kérdezte. Már megint nem működik a légkondi?
- Nincs légkondi, kocsi sincs, semmi nincs.
- Levette a zakót, sötéten virított az izzadság a rózsaszín ing mindkét oldalán. Szánalmasan, árulkodón.
- Nem így néz ki egy helyettes államtitkár aki éppen csak az aláírást várja, hogy végre igazi helyére kerüljön a főhivatalban.
- Csak nem te is? - motyogta maga elé...
- Én is!
Másnap délig alig tudta letenni a telefonját. Sms-ek is jöttek számolatlanul. Baráti segítségért, ajánlásokért, tanácsért, mind egyformák már már unalmasak. Kikapcsolta a telefont.
- A fia mint rendesen a reggelinél pénzt kért, de most nem adott. Menj, keress valami munkát - mondta - lehet, hogy az egyetemet sem tudom többé fizetni.
- Kinézett a konyhaablakon a szemközti hegyre, oldalt a városra és arra gondolt csökkenteni kell a rezsiköltséget, mert az is több mint egy szaros minimálbér.
- Szakember vagy mondta a fiú könnyedén - jó kapcsolataid vannak, majd csak találsz valamit a nagy lavórban, ahogy mondani szoktad. Felállt, nyújtózott és visszaballagott a szobájába.
Lassan vontatottan telt el két hét. Sötét veremben érezte magát süketen, bénán. Az asszony elfoglalta magát a nagy konyhában szupergépei között, nem akart tudomást venni semmiről. Mindig megoldódtak a dolgok, miért izgulna feleslegesen. Kissé szakadozik a háló, de még van mibe kapaszkodni.
- Legalábbis egyeseknek, ahogy a férfi tegnap este mondta.
A fiú egy ideje korán kelt, máskor éjszakára, vagy hajnaltájt ért haza..
- Dolgozik? - kérdezte a férfi.
- Azt hiszem. Nem mondja. Semmit sem mond, mintha meg volna sértve.
- A férfi szótlanul bámult ki a konyhaablakon, s a bérletét forgatta.
- Ez is milyen drága, nem is tudtam - most már ebből is legalább három kell. Mondom már régóta, hogy tarthatnánk kocsit, nem tolják mindig a seggem alá sofőröstül a szolgálatit...
- Aztán a fiára gondolt, s arra, hogy mégiscsak érdemes volt. Félreismerte ezt a gyereket. Lustának, linknek tartotta, aki nem törődik semmivel, és lám az első szóra dolgozni ment.
- Írtózatos meleg volt a szörpüzemben, ahol a fiú munkát vállalt egy gépsor mellett. Semmi mászkálás, semmi ficánkolás, a nagy zaj miatt a fülhallgatóját sem tudta használni. A szemközti lány szeme néha rávillant, pólója izgatóan tapadt a testére. Hamar összejöttek.
- Egyik éjjel fölment hozzá, elcsodálkozott a fiú hatalmas szobáján, a rengeteg elektromos cuccon, az elegáns berendezésen, mintha valami hibbant dizájner lapátolta volna össze az egészet.
- Az ágy is hatalmas volt jólesett szétterülni rajta, nem ilyesmihez volt szokva. Csak a fiú hosszú hálóingszerű pólója zavarta.
- Forró volt az éjszaka. Elromlott a légkondi, hazudta a fiú, de nem vált meg a pólójától.
- Hajnaltájt madárcsicsergésre ébredt a lány, fölkelt, odakinn rigók ugráltak a kertben, az ég alja sárgán világosodott. Visszanézett az ágyra és halkan felsikoltott.
- A fiú felriadt. Mi történt ? - kérdezte pislogva.
- Valami sötét folt van a hátadon...megvertek? Az ágyhoz rohant, de a fiú gyorsan visszarángatta a pólót.
- Hagyj - mondta dühösen és elfordult.
- Nekem elmondhatod, vannak barátaim akik segítenek. Mutasd...!
- Nem vertek meg, semmi bajom sincs. Az apámnak van baja. Kirúgták az állásából és nincs pénze.
- És...? - a lány értetlenül bámult a fiúra.
- Dolgoznom kell, mert ezt be kell fejezni. Tessék...!
Felült, lerántotta magáról a hosszú pólót, s háttal a világosság felé fordult. Fehér bőrén virítottak a sárga karmok, az erőteljes, horgasan büszke csőr, s az egyik vállát kéken borította be a sas kiterjesztett szárnya. A fél szárnya. Mintha kettévágták volna szegény madarat, a bögyéből is alig volt valami. Igy félig készen inkább mulatságos volt mint fennséges.
- Érted már...?
- A lány megsimogatta a félszárnyú sast.
- Szép munka, ilyet még nem is láttam. Válltól vállig, ahogy kiterjeszti majd...
- Szép, szép, csak nagyon drága, de megéri.
Azt hiszem már nem érdemes visszaaludni - mondta a fiú és leballagott a konyhába.
- A nyitott ablak ellenére is tele volt füsttel a helyiség.
- Műszak?- kérdezte az apja, s elégedett mosollyal nyomta el a csikket.
- Aha...
Utolsó kommentek