Több mint tíz napja írtam egy posztot, L.P. utolsó, vagány lépése + Brel, címmel, és a mai, szombati MN-ben, Temesi Ferenc, a maga Piros és Feketéjével, meg  egy nagy jellegzetes fotóval emlékezik meg a költőről, aki harminc éve halott. És a zenészről. Meg a belgáról, aki vallon is meg flamand is...Pedig főleg és nagyon francia. Mi mindenről még...? Azt is elsorolja.
T.F. teszi ezt, aki tudomásom szerint rockmániás és angoltudor, és alapvetően a Por, és sok más regény, sőt újságregény irója.
Kellene még néhány hasonló írástudó, olyan, akinek van érdeklődő kitekintése az anglomán ketrecből, és nem csak fanyalog, de érti is a "külvilágot". Jobban is persze, mert értelme vagyon, nem csak hivatala, mint ama honi eus alkalmazottnak, aki kitelepedvén okítja, rongálja saját satnya ízlésvilágával a hazai cybervilágot.    
Nem hiszem, hogy az említett posztom juttatta Brelt eszébe, mely posztnak végére egyik kedvencemet biggyesztettem, de örülök, hogy a költő-énekes újra nyilvánosságot kapott kicsit szélesebb körben Magyarországon.

      Nem akarom kisebbíteni egyéb franciák érdemeit a dalosvilágban, persze, hogy énekelgettek ők szerelemről, erről arról, be is juthattak könnyedén a szögesdrót mögé zavartalanul, Brel azonban nem, talán éppen Édit Piaf, Temesi által idézett szavai miatt is:  

     " Erejének legvégső határáig elment, éneklésével kifejezte élete értelmét. Minden sora arcul csap, majd otthagy a varázslatban."

     Hát ez az - nálunk egy énekes, dolga szerint másféle varázslatban volt érdekelt - másféle varázslatban segédkezett elmerülni, a tánckarral, és az összes kalimpáló kisérettel együtt, de semmiképpen azzal, hogy egy pillanatra ráeszméljünk kik vagyunk, hol is vagyunk, mi lesz velünk, milyen életet élünk....Élünk - e egyáltalán, vagy csak sodródunk balgán, bávatagon....? A korabeli bonmot-val élve, van e élet a halál előtt...?

     Csúnyának látta magát, talán ez is hozzájárult, bizonyos dalai őszintén keserű, kesergőn lemondó hagjának - szép szeretett volna lenni, mint ama brillantinos argentínok akik a táncparkettek urai, s akik a legszebb nők kitartottjai. Szép, szép, szép, és ugyan olyan hülye....( Beau, beau, beau et con a' la fois...) De megrendítően szól barátjáról, Jojo- ról, aki már hat lábnyira a föld alatt,  de ott is énekel, mert számára nem is halott.

      És Fernand is elhagyja, egy fehér ló mögött kiséri ki a hajnali Párizsból, "Paris dort encore"...Dalaiban a kamasz öröme és bánata, is jelen van, valamint szemtelensége gúnyolódása a burzsoával szemben, aki majd lesz egykoron, de a táj, a múló féfikor is, és az öregségtől való félelem. A "Vieillir" egy rémült felkiáltás, de a Lés vieux' már csendes beletörődés, az ezüst óra hangján, "qui ron-ron au salon, qui dit oui, qui dit non", aki végül is ránk vár...

      Szó sincs persze állandó szürkeségről és busongásról, mert az Amsterdam, a Brüsszeli polgárok kigúnyolása - ismertem belgákat akik komolyan zokon vették a szöveget és kikérték maguknak, hogy ők bizony nem brüsszeleznek, a fene tudja mit érthettek alatta - és sok minden egyéb is beletartozik a repertoárba, barátok, nők akiket elérhetetleneknek tartott, a meggyilkolt Jaurésen keresztül , a kaszárnyaszellemen keresztül, és így a politikán át tulajdonképpen az egész világ.

      Temesi Ferenc írja : " Hát persze, hogy átsütött mindez a dalokon, legyőzve a francia nyelv okozta hátrányt. Sting például franciául énekelte számait. Jacques Brel nagy hatással volt a legkülönfélébb ihletésű szerzőkre. Hatott Leonard Cohenre, David Bowie-ra, Scott Walkerra, Joan Baezra, John Denverre, Frank Sintrára, Dusty Springfieldre vagy a Bolsoj Szinházra. Hogy csak néhányat említsünk. Marlene Dietrich a Ne hagyj elt, németül vitte sikerre. (...) Tizenöt nyelvre fordították le Brel dalait. Többnyire a saját szájuk íze szerint, vagyis katasztrofálisan."

 Jojo :

https://www.youtube.com/watch?v=tDi5TyWG-9o

 Jackie:

http://www.dailymotion.com/video/xhnia_jacques-brel-la-cha-de-jacky 

Les Remparts De Varsovie. (nyelvtanulóknak )

http://www.wat.tv/video/jacques-brel-remparts-varsovie-lkw9_laho_.html 

Madame promène son cul sur les remparts de Varsovie
Madame promène son cœur sur les ringards de sa folie
Madame promène son ombre sur les grand-places de l'Italie
Je trouve que Madame vit sa vie

Madame promène à l'aube les preuves de ses insomnies
Madame promène à ch'val ses états d'âmes et ses lubies
Madame promène un con qu'assure que madame est jolie
Je trouve que Madame est servie

Tandis que moi tous les soirs je suis vestiaire à l'Alcazar
Madame promène l'été jusque dans le midi d'la France
Madame promène ses seins jusque dans le midi de la chance
Madame promène son spleen jusqu'au bord du lac de Constance
Je trouve Madame de circonstances

Madame promène son chien un boudin noir nommé Byzance
Madame traîne son enfance et change selon les circonstances
Madame promène partout son accent russe avec aisance
C'est vrai que Madame est de Valence

Tandis que moi tous les soirs je suis barman à l'Alcazar
Madame promène son ch'veu qu'a la senteur des nuits de Chine
Madame promène son regard sur tous les vieux qui ont des usines
Madame promène son rire comme d'autres promènent leur vaseline
Je trouve que Madame est coquine

Madame promène ses cuites de verre en verre de fine en fine
[ Find more Lyrics at www.mp3lyrics.org/1duJ ]
Madame promène les gènes de vingt mille officiers de marine
Madame raconte partout qu'on m'appelle Tata Jacqueline
Je trouve Madame mauvaise copine

Tandis que moi tous les soirs je suis chanteuse légère à l'Alcazar
Madame promène ses mains dans les différents corps d'armée
Madame promène mes sous chez des demi-selles de bas quartiers
Madame promène carosse qu'elle voudrait bien me voir tirer
Je trouve que Madame est gonflée

Madame promène banco qu'elle veut bien me laisser régler
Madame promène bijoux qu'elle veut bien me laisser facturer
Madame promène ma Rolls que pour suivre quelque huissier
Je trouve que Madame est pressée

Tandis que moi tous les soirs je fais la plonge à l'Alcazar
Madame promène son cul sur les remparts de Varsovie
Madame promène son cœur sur les ringards de sa folie
Madame promène son ombre sur les grand-places de l'Italie
Je trouve que Madame vit sa vie

Madame promène à l'aube les preuves de ses insomnies
Madame promène à ch'val ses états d'âmes et ses lubies
Madame promène un con qu'assure que Madame est jolie
Je trouve que Madame est servie

Tandis que moi tous les soirs je suis vestiaire à l'Alcazar
Madame promène l'été jusque dans le midi d'la France
Madame promène ses seins jusque dans le midi de la chance
Madame promène son spleen jusqu'au bord du lac de Constance
Je trouve Madame de circonstances

Madame promène son chien un boudin noir nommé Byzance
Madame traîne son enfance et change selon les circonstances
Madame promène partout son accent russe avec aisance
C'est vrai que Madame est de Valence
Lyrics: Les remparts de Varsovie, Jacques Brel