- Nyári vasárnap, Debrecen, Piac utca, legalábbis ahol az egyes villamos mászkál. Kicsit nagyképűnek hat a számozás, ha csak azt nem akarja tudatosítani, hogy az egyetlen.
    - A villamos. De most nem jár, mert katonazenekarok masíroznak a pályán - ünnep van. Magyarok kezdik, majd ha jól láttam a görögök következtek, aztán megint magyarok és megint egy, megint egy másik náció zöld sapkában, alighanem valami német tájékról. És így tovább. Öltözetük kifogástalan - elegánsan modern és változatos. Aztán egy icipici szünet, alig észrevehető, éppen csak annyi, hogy megtörjön a szokásos ritmus, de már hallani a furulyánál erősebb sípokat, s dobokat. ( bevillan a gyernekdal, síppal dobbal nádi hegedűvel...)

      - Sereg közeledik zászlókkal, méltóságteljesen szines korabeli öltözetben. A menet négy sarkán - elől és hátul bőrpáncélos vitézek kardokkal tőrökkel, sötét arccal nagy fekete bajusszal. Dobó várkapitány uramnak is nevezetes napja vagyon, ma temetik újra, és már azt is tudjuk, hogy 180 cm magas volt és köszvényes.
      - Hogy megállította vára kicsiny népével a marcona sereget, magánügy. Nagy és méltóságteljes a zenélő török sereg, s épp úgy zárja a sort, mint Párizsban teszi lassú kimért lépteivel az Idegenlégió.

     - A Nagytemplom árnyékában összekeverednek a csoportok, fújtatnak törölköznek, amit lehet levesznek magukról, mi pedig besétálunk a jó hűvös Isten házába. 
     - Belépő van, ezen mindenki elcsodálkozik. Pedig nem kéne - mér' nem megy a marhája istentiszteletre a maga idejében, ott még kapna is valami útbaigzitást, és énekelhetné ingyen a zsoltárokat. A jegyszedő az első padokban elhelyezett tájékoztatót ajánlja. 
      - Elovassuk. Ennyi..? Körséta, az üres nagytemplomban - egy kisebb elkerített széles öbölben pénzérmék a földön. Na végre itt van valami.  Egy Kossuth kép, egy karosszék, az aradi tizenhárom és persze ott lóg a falon díszes keretben Kossuth beszéde, a "Függetlenségi Nyilatkozat"....

     - Annak első bekezdése, pedig szóla eképpen:

82. A magyar nemzet függetlenségi nyilatkozata⁺

     Debrecen, 1849. április 19.   
 

    - " Mi, a magyar álladalmat törvényesen képviselő nemzetgyűlés, midőn jelen ünnepélyes nyilatkozatunk által Magyarországot elidegeníthetlen természetes jogaiba visszahelyezve minden hozzá tartozó részekkel és tartományokkal egyetemben az önálló független európai státusok sorába iktatjuk, s a hitszegő Habsburg-Lotharingeni házat Isten és világ előtt trónvesztettnek nyilatkoztatjuk: erkölcsi kötelességünknek ismerjük ezen elhatározásunk indokait nyilvánítani, miszerint tudva legyen az egész mívelt világ előtt, hogy e lépésre a halálig üldözött magyar nemzetet nem túlzott elbizakodás s nem forradalmi viszketeg, hanem a türelem végső kimerültsége s az önfenntartás kénytelensége vezeté."

      -  Odakünn bágyadt törökök kapkodnak levegő után a forróságban, piroslanak a harcias fejek - nagyon meleg van.
      - Mi meg, magyariak, miután " az önálló független európai státusok sorába" vagyunk immár iktatva, akár meg is hívhatjuk őket egy kis örömzenére. Kardot is hozhatnak, meg törökmézet, van rá kereslet. A forradalmi viszketeg már más tájékon üti fel a fejét, keletebbre, a Kurdok kopár hegyei között, s oda nem mi kívánkozunk. 
     - Forradalmi viszketeg? - ugyan már...
      - Jófajta békés ejrópaiak vagyunk immár, csak maradék kis  pénzünket számolgatjuk.
      - tessékmondani', mennyivel tartozunk - mennyivel tartozunk?