Tél
Hová bújhatnék
A virágok lefagytak
Messze a kaptár
Közöny
Emléked száraz homok
Maradj egyedül
Elég...
ma őszi nap hiteget
ajtóm bezártam
Harisnyakötő
Mindegy, fehér vagy fekete,
Netán piros, mint a véred
Dekányi semmi,
kíméletlen fegyver…
Fullasztó ideggáz,
Illatos drog,
Elveszejt, elküld,
ha akar visszacsábít.
Dobd messzire,
Magad mögé
Ne lásd,
Szaggasd darabokra
Felejtsd el
Vagy búcsuzóul tekerd a nyakadra.
Ne szégyeld, ha legyőz
S uralkodik rajtad, míg kedve tartja
Kábult ostoba, mit bámulsz, ébredj
Hisz ez a dolga, más egyéb mi volna
Kártékony varázslat,
Színes rongy, értéke alig van.
Mégis győz feletted e tucatáru
e néhány grammnyi semmi.
Kislány koromban
Kislány koromban,
Mikor még búgó Zeppelin voltam,
S a fiúkat kiket szerettem
Röpülni vittem a magasba
Kislány koromban még szende voltam.
Kislány koromban,
Gyorsröptű színes bogár is voltam
S a fiúkat, kiket szerettem
Körülzizegtem, s egyenként
álomba csíptem,
Kislány koromban még őszinte voltam
Kislány koromban, vagyis valamikor…
Valamikor később,
Jóval később, azt hiszem,
Már inkább vijjogó karvaly voltam
Gyorsan felejtettem.
Esztelen szárnyaltam, néha bódultan
Máskor igazi harctéren bolyongtam,
Ópium barlangban
Műköröm szalonban
Fényes szoláriumban,
Vízágyban,
Számtalan nászágyban
A portfóliómat babusgattam,
S a pézügyi tanácsadómat jól megfizettem.
A buta fiúkat régen kinőttem
Lenéztem őket, mindig másra vágytam,
És elfelejtettem milyen is voltam,
Kislány koromban,
Amikor fodros felhők felett,
Karjaim kitárva,
Röpülve, szállva
Ránevettem az egész világra.
Igen - abban a koromban,
mikor még butácska kislány voltam.
Mikor még szendén és őszintén,
és mámorosan zúgva,
magasan szálló, aranybogár
és szeretteimmel bőven rakottan,
életvidám cserfes kis Zeppelenke voltam.
Utolsó kommentek