" Már csak ember vagyok..."   (Ilosfalvy Róbert emlékére)

     A Film Szinház Muzsika ezzel a címmel írt a Manon Lescaut egyik előadásáról. Arról, melyet a bemutató óta mindenki várt, hogy majd egyszer....amikor majd végre összekerülnek...!

     Azt hiszem számítás lehetett abban, hogy nem párosították őket egybe, mert a gyönyörű Házy Erzsébet, az egykori társ, Simándyval volt kezdetben egy szereposztásban. Az igazi "lovagra" még várni kellett, egyenlőre még a másik Manon, Moldován Stefánia társaságában adta a szenvedélyest.    

     Mintha anyagi szempontok is közrejátszottak volna, hogy a bemutató utáni lanyhuló lelkesültséget ezzel a trükkel lehessen újra felcsigázni. A "Ház"-ban rengeteg pletyka, szóbeszéd keringett, legkitartóbban a Házy-Ilosfalvy nagy szerelem és következményei emléke élt, autóbalesettel gázolással, börtönnel, mi volt igaz, mi nem...? A Házy-Manonnak és Ilosfalvy-Des Grieux-nek tehát mindenképp össze kellett egyszer jönnie. Mindig vannak párok akiket egymásnak álmodik a környezetük, s a nevesebbeket még a külvilág is.

     " F. Prévost (Prévost d’Exiles, 1697–1763) híres regénye, a Histoire du chevalier Des Grieux et de Manon Lescaut 1733-ban jelent meg, s mivel közerkölcsbe ütközött szerelmi története miatt, a könyvet betiltották és elégették. Az összes művei közül azonban éppen a Manon Lescaut az, amelyik a XIX. század folyamán számos zeneszerzőt, a XX. században pedig több filmalkotót megihletett." 

   Nevezetes nap volt, óriási várakozással teli előadás. Még tán a hintóba fogott lovak is megérezték a levegőben lévő feszültséget. / Puccini és a jéglovak /Az első felvonás, az ismerkedés, majd a szökés. Még a második is lement aránylag símán, pedig elfogtuk az öreg Geronte parancsára szegény Manont. De a harmadik...

    III. felvonás [szerkesztés]

helyszín: tér a börtön előtti Le Havre kikötőjében

Le Havre kikötőjében , a börtön előtt várja Lescaut és Des Grieux a hajnalt. Sikerült megvesztegetniük egy őrt, így reménykednek Manon kiszabadításában. A szöktetés viszont meghiúsul, azonban nagy zűrzavar kerekedik, a nép kitódul az utcára, a katonaság pedig igyekszik csillapítani a helyzetet. Az őrmester egyenként szólítja a hajóra felszálló elítélteket, köztük Manont is. Des Grieux megpróbálja áttörni a katonák sorfalát, hogy kiszabadítsa szerelmét, azonban a rámeredő puskacsövek leállítják. Ekkor könyörögni kezd a hajó parancsnokának, hadd szállhasson fel ő is a hajóra, aki végül megszánja és engedélyezi, hogy kövesse szerelmét a száműzetésbe.

Wikipédia.  

     Mint ama megvesztegetett őr sétálgattam Manon ablaka felett, s jól láttam miként gyülekezik az Operaház népe a nagy pillanatra. Amikor Manon is megjelenik a szinen, Des Grieux valóban megpróbálja áttörni a katonák sorfalát, s látva, hogy immár semmit sem tehet inkább énekelni kezd:   

     ....Ó nézz rám, őrült lázban égek, mint istent úgy sirva kérlek, nincs rangom nics büszkeségem, már csak ember vagyok...    

      Igazi nagyívű, szenvedélyes nagyária, Puccini ezzel tette le valamikor a névjegyét, s lehetőséget teremtett hatalmas, drámai csúcspont megélésére, de ezúttal kicsit más a történet. Titkos mellékszála is van, s ehhez semmi köze sincs sem a librettó írójának sem Puccininek. Vajon egymásra talál-e a két főszereplő úgy igazán e drámai pillanatban, mint egykoron...? Mellékes kérdés, hogy mi történik a szinpadon, ki megyen Dél-amerikába és ki nem...? A nagyária most kettejüknek szól, s ezt mindenki tudja. Akik a panorámafüggöny takarásában lapulnak, s azok is akik kétoldalt a ligeti, meg a városi oldalon zsúfolódnak. Mert látnia, de legalább is hallania kell mindenkinek a nagy találkozást. Még a kapitány is zavart egy kicsit odafenn a szinpadra benyúló hajó orrában, aki egy pillanatra habozni látszik, s aztán kegyesen enged, jöjjön a lovag a szerelme után ha már annyira akar. Manon és Des Grieux pedig hosszan és szenvedélyesen egymás karjában és.... És persze fortissimo Puccini módra és függögy.

      Odakinn felzúg a taps, idebenn a szinpad minden zugából tombolva tör elő a szinház népe virággal ünnepléssel, szó sem lehet tablóról, pedig ilyenkor az jönne, de nincs az a kérges lekületű ügyelő aki képes lenne ennyi oda nem való civilt néhány perc alatt kiűzni a deszkákról. A zsölyék népe is tombol odakinn, és végül mégiscsak létrejön a tabló. 

      A továbbiakban pedig rendes, kívánatos irányba fordul a szereposztás, nem mintha Simándy mester rosszabb lenne, de ez a páros így tökéletes.

      Házy Erzsébet huszonöt éve elment, s most elment szinpadi párja, Des Grieux lovag is. Nyugodjék békében.