Valaki kér, s mert aki felnéz rá, s bízik benne, mindenét mi éppen van neki bátran odaadja.
Sokat, legalább is az ő mértéke szerint. Hosszú ideje gyűjti apránként - mert céljai vannak. Egy hét, és úgyis visszakapja, semmi az – örül, hogy segíthetett a csodált, megszorult nagyembernek.
De a korszellem mást diktál. Nem kapja visssza, mert hiszékeny volt, hitt a szép szavaknak. Hazudozást, felejtést, elévülést kap a jussa helyett, hogy a végén a hazug tiszta lap is előkerüljön.
A bocsánatos bűnök korszaka virágzik. Az összetörtek, a meglopottak egyfelől, s a magas piedesztálról prédikálók másfelől, kiknek szószéke szartengerben áll.
Naívitás volt, elismerem.
Mindennapi semmiség’ csak egy haikut ér:
Amikor..
…sarudat oldja,
híven csókolja lábad,
rejtsd el aranyad…
Utolsó kommentek