Mottó:
„Vajon a bevégző elgondolkodik azon tette visszafordíthatatlanságát tervezve, hogy akiket itt hagy a földi szenvedésben, milyen lelki vívódások közepette rágják szét érzelmeiket annak tudatában, hogy nem bíztak erejükben, mellyel támaszuk lehettek volna a mélyen élőnek?”
Lami cikkének utolsó, tán kissé pátoszos kérdése a fenti három sor.
Misi a barátom volt. Szegedről jött és barátokat keresett.
Ha lett volna cvikkere és pofaszakálla, kiköpött Schubert lett volna, s talán a sikerei is számosabbak lehettek volna.
Bár, igaz ami igaz, a zeneköltőnek sem voltak túlságosan sokan.
Misi korán elvesztette apját, anyját – majdnem egyszerre, csak a nagyanyja maradt.
Vele élt – állitólag szép asszony volt, és tudott főzni.
Misi mindig megette amit főzött, aztán mindenki ment a dolgára.
Misi az egyetemre, mert irodalmár akart lenni, és persze ez okból sokat írt.
Talán túlságosan is sokat, jó zavarosakat, művészieseket, olyanokat amiket maga sem értett.
Komolyan vette Tristan Tzara felhívását, és az útmutatás szerint vágott ki szavakat ujságokból.
Levette apja kalapját a szekrény tetejéről, beleszórta a fecniket, jól összekeverte, s aztán kihúzta az elsőt.
„mert” – ez volt az első szó amit kihúzott.
Sokáig gondolkodott mit kezdjen vele, aztán a Dada nagy prófétájára gondolt – miért ne kezdődhetne egy mondat evvel a szóval?
Aznap is megette nagyanyja, a szépasszony főztjét, aztán fogta a kalapot és elment az egyetemre.
A fecniket otthonhagyta egy kis dobozkában.
Azon gondolkodott vajon minden írásmű elkészítéséhez újabb fecniket kell e vágni vagy sem?
Tzara nem szólt erről, Misi pedig lényegesnek találta a dolgot.
Az újság pénzbe kerül, abból nem sok volt neki.
Ha volt egy kevés, akkor lottócédulát vett.
Minden héten újat, ahogy kell és ahogy mások is szokták.
Nagyon meglepődött amikor hatalmas összeget nyert.
Már nem is kellett többé barátokat keresnie, jöttek mindenhonnan kéretlenül.
Ekkor felbátorodott, a műveit is elővette, és persze sikere volt, de a szépasszony egy este nagyon legorombította.
Elfogy az a pénz és elfogynak vele a barátok – addig légy észnél amíg van belőle.
Misi ekkor megint ujságokat vett és az apróhirdetéseket böngészte.
Budán vett lakást a Frankel Leó utcában, szép kilátással a hetedik emeleten.
Sokbe került a lakás, és valóban elfogytak a barátok.
Misi szégyellte magát szegényen, otthagyta az egyetemet, dolgozni ment kevés pénzért a János kórházba.
Koszos lepedőhalmazokat tologatott a mosodába.
Semmi költészet nem volt ebben a szomorú tevékenységben.
Ráadásul nem is volt hol laknia, mert a lakást még szegedi, egyetemista állapotában kiadta teljes berendezéssel.
Valami nagykövet sofőrje lakott benne, számolatlanul hordta fel a nőket „vizsgálatra”
Misikém – nincs ottan semmi bűnös dolog, csak megvizsgálom őket – hidd el kérlek…!
Misi elhitte, és Vérmezőn húzta meg magát egy terjedelmes bokor alatt.
Bőröndje, összehajtogatott úszógumija a pokrócca ott várta minden este.
Akkoriban még kevésé lopták el a másét az emberek, és sokkal kevesebben laktak bokrok alatt
Nem emlékszem hol futottam össze vele, talán az utolsó kávéházban, a Luxorban, ahová művészfélék gyültek be esténként, talán máshol.
Misi barátokat keresett ismét.
Sikerült rábeszélni, hogy másszon ki a bokor alól, rúgja ki a nagykövet sofőrjét a nőivel együtt, és máris egy lépéssel közelebb került a céljához.
…és ott telefonom is van – mondta, és így történt, hogy Misi hazaköltözött.
A barátok azonban nem nagyon sűrüsödtek körülötte, így hát naponta hosszas telefonálások következtek, s a végén már kezdett az agyamra menni.
Mostmár tudom, észre kellet volna vennem, hogy baj van, de nem vettem észre és ha eszembe jut, akkor bizony marcangolás van ott legbelül.
Az utolsó beszélgetésünk után Misi kilépett az erkélyre, lenézett.
A hegyoldal tövében két nő beszélgetett, arrébb gyerekek futkároztak.
Misi átlépett a korláton és beleállt a puha földbe.
Az egyk nő aprót sikkantott, eldobta a cigarettáját és hozzárohant.
…jajajaj Misike micsinált’ már megint….?
Misi felnézett rá, nem értette a kérdést.
Még sohasem ugrott le a hetedik emeletről.
….jól van , jól van, nem lesz semmi baj – mondta a nő, s közben azon csodálkozott hogy csúszhatott össze Misi ekkorára.
Beszélt hozzá, Misi párás szemekkel mosolygott, de nem válaszolt.
Örült, hogy valaki aggódik érte, s aztán hirtelen rádöbbent mi történt.
Akkor már sírva könyörgött a nőnek, segítsen…
Segítek persze, hogy segítek Misike…- mondta a nő, mialatt Misi szépen elájult.
A mentők azon tanakodtak kiássák e vagy sem.
Talán szét is szakad, ha kihúzzák a puha földből, s azt talán mégse…
Végül kiásták, elvitték.
Néhány óra múlva felhívott valaki a házból, s azóta gyötör a lelkiismeretfurdalás, ha eszembe jut.
Utolsó kommentek