inszeminátor

Majd kiderül

Friss topikok

HTML

Ami van...

Utolsó kommentek

  • inszeminator: Köszönöm!!!! Egyébként nem tudom melyiket vállalja szegény bbjnick, azt hiszem egyiket sem Marad a... (2020.08.22. 13:13) MMA levél
  • jose maria padilla: tiszta szívből!!!!!!!! bbjnick nem csak csúnya nő, hanem fodrász is? besz..... (2020.08.22. 12:42) MMA levél
  • inszeminator: Köszönöm Bbjnick.Rákerestem erre a névre, de valami fodrász szalon ajnlotta magát erősen. Szerencs... (2020.08.21. 21:42) MMA levél
  • Szabó A. Imre: Szívből gratulálunk! (2020.08.21. 14:39) MMA levél
  • inszeminator: Egy blogon olvastam: „A történelmi tudás diktatórikus irányítása azokhoz a jól ismert, gyászos mó... (2018.07.19. 14:48) Állj, ki az? Tovább!!
  • Alfőmérnök: Elolvastam a könyvet, nagyon tetszett és köszönöm szépen. Jó, hogy megírtad és jól írtad meg. Aki ... (2018.07.19. 07:41) Állj, ki az? Tovább!!
  • Mormogi Papa: Hál' Istennek, én már nem ismertem... (2018.06.14. 14:23) Kérdés
  • Mormogi Papa: @jose maria padilla: @inszeminator: Hmmm... eszembe ötlik egy régi nóta szövege: "Mert az nem ... (2017.10.10. 16:00) Állj, ki az? Tovább!!
  • inszeminator: Na de ilyet... Hogy mik vannak... Azért a cserebere néhány pofa sör takarásában szerintem lebonyol... (2017.10.03. 20:10) Állj, ki az? Tovább!!
  • jose maria padilla: Te jó ég, de régen jártam erre! Insz, vero adott nekem egy címet küldtem neked mélt. Aztán kaptam ... (2017.10.02. 13:55) Állj, ki az? Tovább!!
  • v_e_r_o: Kedves Insz! talákozót szervezünk, (gasper, padilla örm, mormogi és te) holnap (2017. 06. 08.) du ... (2017.06.07. 11:18) 60
  • inszeminator: Sajnos ebben az "Exek az édenben" világban nem sok olvasója lehet Platonov -nak. Őszintén szólva m... (2017.05.06. 07:49) A. Platonov, Dzsan. ( El Kazovszkij panoptikumai )
  • Kabai Domokos Lajos: "Platonov az orosz irodalom nagy hatású írója, művei szamizdatban voltak olvashatóak. Életműve az ... (2017.05.05. 19:49) A. Platonov, Dzsan. ( El Kazovszkij panoptikumai )
  • Mormogi Papa: Küldtem emilt ! Üdv MP (2017.04.11. 13:03) Állj, ki az? Tovább!!
  • Mormogi Papa: Sajnos csak ilyen későn ugrott be a "társ vicc", amit a hetvenes években hallottam valamikor. Absz... (2016.08.21. 12:28) 60
  • Utolsó 20

ec-pec kimehec

szinesek

free counters

2013.11.16. 12:44 inszeminator

Eperlekvár

   - Már csak ketten kuporogtak a fogászat várójában, amikor végre kiszólt az asszisztensnő.
   - Méhes...!
   - Magas, cserzett arcú férfi állt fel a hívásra - se úr, se elvtárs...- mormogta maga elé.
   - Azt hitte a kék, ezüstgombos hajósruha kelt némi tiszteletet egy ilyen kisvárosban, de csalódott.
Nem mintha ujdonság lett volna az ilyesmi érzés az életében, mert hosszú évek óta járta már a Dunát heti váltásban, s szerdánként, már reggel rosszkedvűen ment ki a fedélzetre. Délben megjön a váltás, és haza kell menni a semmibe. A vonat csak többszöri átszállással késő éjjel ért a falujába, le sem vetkőzött, ruhástól dőlt az ágyba, még a cipőjét is képtelen volt lerúgni. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy a csatlakozásra várva morcosan feltöltötte magát mindenféle rossz fröccsökkel, néha keményebb rövidek sorával is, hogy a bánatát mielőbb elfelejtse.

   - A fogorvosnő megtapogatta a felduzzadt arcot, s azon méltatlankodott miért nem kereste fel korábban, mert ebből még nagyobb baj is lehet, mondta aggódóan.
   - Holnap visszavárom, ezzel köszönt el tőle.
   - Holnap szerda, műszakváltás - fordult vissza a férfi mosolyogva, és kiment

Örült, hogy megszabadult a fájdalomtól, de korai volt az öröme. A duzzadás ugyan eltűnt másnapra, nyoma is alig maradt, de a fájdalom kitartott erősen. Még a Duna látványa sem tudta felvidítani, s már bánta, hogy nem szerzett be  útközben valami alkalmas fájdalomcsillapítót. Pálinkát vett helyette, fekete cimkés cseresznyét fél literrel, az is megteszi - gondolta.

   -  A partra érve már messziről felismerte, hogy a hajója rossz helyen áll. Csak nem valami havaria - nyilallt belé a sötét gondolat. Pedig az volt. Kurucz, a váltótársa bevárta a dereglye mellett, s egy lemondó mozdulattal intett a hajó felé.
   - Belémjöttek tegnap fönn a kotrónál amikor elszakadt a kötél. Jönnek majd érted valamikor, addig itt ehet a fene.
   - Méhes a dereglyét bámulta, észre sem vette, amint a másik megpaskolja a vállát, s aztán elsántikál. Nemigen társalogtak amúgy sem, ennyi is elég volt. Kurucz kerülte a locsogást. Megtette amit kellett, némán végezte a dolgát, a többi nem érdekelte. Valami repeszt, vagy golyót hordott a lábában rossz helyen, az zavarta a járásban, de nem akarta kivetetni. Emlék -  mondta, ha rákérdeztek. A benn töltött éveimet sem tudom kivetetni, sem madzagon hordani a nyakamban, ha már kivették. Jobb ha magammal viszem  a sírba. Emiatt persze makacs hülyének nézték, de nem törődött vele.

.  - Nem nagyon kellett keresgélni, a férfi hamar megtalálta a törést. Közel volt a vízhez, nagyobb hajók hulláma könnyedén átcsapott rajta. Kipakolta a holmiját, aztán keserű képpel kiballagott a partra az üveg pálinkával. Mintha víz lett volna, itta, de semmi eredménye nem volt. A Duna úgy csobogott a dereglye körül ahogy szerette, de most inkább zavarta, mert a fájdalom nem akart elmúlni. Hosszan ült magába roskadva, azt elindult uszadékfáért. Ismerte minden folyamkilométer zegét zugát, vakon is odatalált volna ahhoz a kis öbölhöz, ahol a zöldár korábban partra hordta.

   Talán a feketecimkés csersznye, talán valami más volt az okozója, de elég kábán ért a farakáshoz, melynek oldalában egy középkorú nő ült.
   - Maga mit keres itt? - a hangja szinte durva volt.
   - És maga?
   - Én hordtam össze a múlt héten, szálljon le róla.
A nő válasz helyett rágyujtott, aztán felállt.
   - Maga a Karvaly? - kérdezte mosolyogva.
Méhes meglepődött a kérdésen.
   - Honnan tudja?
   - Szoktam beszélgetni a hajósokkal, amikor errefelé járnak.
   - Idevalósi?
   - Nem.
   - Hát akkor?
   - Azt mondják maga rossz ember.Én meg kiváncsi vagyok milyen az.
   - Nem vagyok rossz ember, csak rosszul érzem magam.Tegnap kihúzták egy fogam és nem akar csökkenni a fájdalom.
   - Sajnálom - mondta nő és kihúzott valami batyufélét a farakás alól. Orvosságom nincs, de olyat főzhetek magának, amitől elfelejti. Felemelte a batyut, oldalt egy kacsa feje lógott ki belőle
    - Méhes nagy mestere volt a vadkacsák fogdosásának, a tojásaikat is gyakran gyüjtötte, mert gyakran szenvedett pénzhiányban, s ilyenkor azokkal házalt a partmenti falvakban, de sohasem gondolta volna, hogy más is képes ilyesmire. Egy nőről semmiképpen.
   - A férfi kötéldarabot dobott a földre, azzal kötötte át a jókora nyaláb fát, és visszaindult. A nő követte. Ettől kezvde már minden úgy történt mintha megegyeztek volna. Pedig egy szót sem szóltak egymáshoz. Először víz forrt a nagy vörös fazékban, aztán a kacsa főtt benne, ők meg ültek és nézték a tüzet. Méhest csak az állkapcsában lévő erős nyillalások érdekelték, a nő egyáltalán nem, pedig lett volna mit nézni rajta. Rémlett, hogy látta már valahol - talán épp Dunaalmáson, ahol műszak után, még épp világosban kimentek a búcsuba. Talán ott, vagy a part mentén az elevátor tájékán amikor kirakodott. Akkor is mintha ez a virágmintás nyári ruha lett volna rajta.
   - Nem kérdezte mit keres errefelé, pedig szerette volna. Inkább a sürgölődését figyelte, ahogy a kacsával foglalkozik. A főzésből sütés lett, olyasmi készült amire ő nem volt képes. Félt, ha elfogadja a vacsorát, nem lesz ereje visszautasítani, hogy fölkérezkedjen a hajóra. Nincs papírja hozzá. Másokat nem érdekelt az ilyesmi, de ő ragaszkodott a szabályokhoz. A hajóntartózkodási engedély szigorú dolog. Aztán mégis. Talán a fejében zúgó erős nyilallások, talán valami más eshetősége ellágyította. Ha már elfogadta a kacsasültet, ez a legkevesebb.
   - Elég jól megfértek a szűk vaságyon, hamar elaludt, de úgy éjféltájban muszáj volt kimennie a fedélzetre. Nézte a csendes vizet, a sötét túloldalt, amikor megszólalt mellette a nő.
   - Segíthetek magán, ha gondolja. Van lejjebb a vasút mentén egy őrház, ott lakik a húgom, egy eleven gyógyszertár.
   - Méhes ebbe is belement, már nem is csodálkozott magán. Lefelé evezett a part mentén ahol a Duna majdnem visszafelé folyt. Néha megálltak a lelógó ágak fedezékében, hallgatóztak.
   - Nem kell félni a határőröktől, ismerem őket, szoktam velük beszélgetni...

   - Ahogy kikötöttek a férfit rögtön elnyomta az álom. Nem tudta meddig volt távol a nő, de mintha el sem ment volna. Belépett a ladikba és ellőkte a parttól. Hozott valami gyógyszert, kettőt a férfi markába nyomott, aztán egy üveget, amire az nem számított. Hosszú kortyokban nyelte a pálinkát, éppen úgy mint a feketecimkés cseresznyét, de ez erős volt, nagyon erős, és volt benne valami kesernyés édes, istentudja micsoda. A rézelejét is szinte elnyomta..
   - Másnap reggel valami kolompolásfélére ébredt. Tiszta volt a feje, és a többnapos fájdalom is eltűnt. Bosszantotta a zaj, gyorsan felmászott a vaslétrán, és kidugta a fejét a kabinból.
   - Megölöm, megölöm - lihegte a nő egy bottal a kezében. Azzal böködte a nagy vörös fazék alját. A férfi lerohant a hosszú pallón a partra.és kikapta a botot a  kezéből.
   - Nem öl meg maga senkit - mondta döhösen és messzire hajította a botot. Aztán felkapta a fazekat, majdnem elhajította azt is a bot után, de észrevette a benne lapuló egeret.
   - Ezzel kínlódik kora reggel? Mi ütött magába?
   - Ki akarom mosni, mert lekvárt főzünk.
  - Főzünk...? Mit?
  - Eperlekvárt - mondta a nő, most már teljesen lenyugodva. Van itt a közelben egy nagy eperföld. Ismerem a csőszt, szoktam vele beszélgetni.

   - Napnyugtakor az eperföld melletti akácosban várakoztak szótlanul. Amint besötétedett a nő felállt, kivezette Méhest egy sötét bodzáshoz. Ezen a részen keressen - mondta és eltűnt. A férfi várt egy kicsit, de hamarosan világosság gyúlt a csősz kunyhójában, s akkor nekilátott a szedésnek.Hatalmas érett szemek között matatott, bele is kóstolt a zsákmányba és jónak találta.

   - A nagy uborkásüvegek, melyekben Kurucz a kisérletezett korábban kovászolással, most megteltek eperlekvárral. Három méretes üveg, meg egy csajka, csak úgy, mindennapra. Méhes majdnam hálás volt, de nem volt biztos benne, megteheti-e. Nem merte elzavarni a nőt, jól megvoltak, pedig még a nevét sem tudta. Próbálta arrafelé irányítani a ritka beszélgetést, de a nő kitért előle.
   - Jobb, ha nem tudja - mondta keserüen.
   - Maga persze ismeri az enyémet.
   - Csak azt tudom, hogy a nagy orra miatt hívják karvalynak. Az meg nem az igazi neve.

   - Este krumplit sütöttek a parton, azt is a nő hozta, istentudja honnan. Hozta és kész. Méhes a Dunát figyelte, de megnyugodott, mert ilyen későn már nem jöhet érte senki. Egyre kevésbé várta. Az éjszakára gondolt, amikor majd a meleg test a hátához simul. Egyébre nem vágyott. Nem is történt más, de elfogadta így a helyzetet.
   - Szoktam velük beszélgetni...Tulajdonképpen ez az odavetett mondat sem érdekelte. Előbb utóbb persze érte jön egy jeges, vagy valami más, levontatja a kikötőbe és vége a vakációnak.

   - Másnap beballagott a faluba cigarettáért. A nő már korábban elment valahova, nem kérdezte hova, de kissé nyugtalanította a dolog. Visszatérve egy zöld határőrdzsippet talált a hajója közelében. Két katona várta, egy őrmester, meg egy tizedes.

   - Maga az a Karvaly...?
   - Méhes János vagyok, dereglyés, várom a mentést - modta a férfi, és indult volna fel a deszkapallón, semmi dolga a határőrökkel. Meglepődött, hogy utána kapaszkodtak,s az őrmester még a kabinba is letolakodott.
   - Egyedül lakik itt?
   - Méhes János vagyok, dereglyés - itt vannak a papírjaim...
Az őrmester eltolta a férfi kezét - nem érdekelték a papírok. Egy nőt keresek - mondta, és szúrósan belenézett a Karvaly szemébe. Középkorú, szőkésbarna virágmintás ruhában. Nem szép, nem csúnya, teljesen átlagos.
   - Méhes a fejét csóválta, de erősen figyelte az őrmester minden mozdulatát. A szűk kabin, amolyan egyemberes, elég rendetlen benyomást keltett. Főleg a sarokban lévő rongykupac miatt. Volt azon pokróc, öreg pufajka, de nem találta akkorának, hogy embert keressen alatta. Üvegek lapultak ott dunsztban szakszerűen, a jövendő megédesítői.
   - Ha észlel valamit szóljon be az örsre, veszélyes ez a nő, nagyon keresik odaátról. Sok van a rovásán. Azt mondják embert ölt, szólt közbe a tizedes.
   - Ez hülyeség - intette le az őrmester. Azt talán nem, de a férjét elvitték valami pofázás miatt, ő meg eltűnt. Egyébként amúgy is sokan jönnek át, ha van valami takargatni valójuk - még a Balatonra is lemennek, azt hiszik ott nem találják meg őket. Szóval, csak figyelmesen. Éjjelre jobb ha behúzza a pallót, nehogy meglepje magát.

    - Méhes kikisérte őket és behúzta a pallót. A kis szokolt maga mellé tette egy ládára, és lefeküdt. A tízórás hírek után kikapcsolta a rádiót, felment a fedélzetre, rágyujtott, s mint mindig, hosszan nézte a Dunát. A sötét túloldalt, ahonnan elindult erős lámpával egy motoros, de a folyó közepé megállt. Hosszan pásztázta az innenső partot, Karvaly hajóját is. Amikor befejezte és visszaindult, a férfi kitolta a pallót a partra.

   - Gyufa sercenésére ébredt, megpillantotta a két erős lábat a vaslétrán, s kissé följebb a színes kartonruhát.
   - Bejöhetek? - kérdezte a nő csendesen.
   - Eddig sem kérdezte...
   - Csak mert mostmár tud rólam valamit. Valamit ami nem is igaz.
   - Én csak azt tudom, hogy finom az eperlekvár...A többi nem érdekel.
   - Bajt hozok magára, inkább elmegyek...
   - Majd holnap - dünnyögta a férfi, és arrébb húzódott helyet kínálva.

   - Másnap koradélután feltűnt a jeges egy kis sziget takarásából. A karvaly, amint közelért, meglóbálta a körtét és pontosan oda dobta szakszerűen ahova kellett. A körte vékony zsinórjára odaát fölkerült a huszonnyolcas, azt áthúzta, rögzítette, s közben nem gondolt semmire. Hátraballagott a kormányállásba és intett a sapkájával.
   - A tarkaruhás nő ezúttal is távol volt, a férfi nem tudta merre. Pedig nem ment messzire. A kis öböl uszadékfái mögött bújt meg, s figyelte a műveletet. Hallotta a jeges jelzését, és látta a Karvaly hosszú egyenes alakját a kormányállásnál. A fősodor felé haladtak, hogy kikerüljék a kis szigetet, aztán egyenesbe érve a jeges felgyorsított. A Karvaly csak most fordolt a part felé, elébb nem tehette. Erősen sütött a nyáreleji nap, elvakította, A partot hiába figyelte. Csak a korán sárguló bokrok vad színeit látta, a szürke homokpadot, egyebet nem. Aztán a kis sziget fái eltakarták előle mindent, s inkább előre nézett.

    - Sodorirányba. 

3 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://inszeminator.blog.hu/api/trackback/id/tr675636194

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2013.11.17. 20:09:59

Köszönöm, jó volt olvasni.
Fred meg most is kavarja…

tauglich · http://tauglich.blog.hu/ 2013.11.27. 06:19:13

Kedves Insz..!
Bocsánat, off leszek. Csak jelezni szeretném, hogy a múltkori, mandineres kommentedet, részben Mormogi uram ötlete nyomán posztosítottam egy másik komment társaságában:

tauglich.blog.hu/2013/11/27/orizetlen_penzgyujtes_update

Üdv!
t

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2013.11.27. 10:31:22

@tauglich:

Megnéztem a blogodat, ott válaszoltam.

Üdv!

I.
süti beállítások módosítása