inszeminátor

Majd kiderül

Friss topikok

HTML

Ami van...

Utolsó kommentek

  • inszeminator: Köszönöm!!!! Egyébként nem tudom melyiket vállalja szegény bbjnick, azt hiszem egyiket sem Marad a... (2020.08.22. 13:13) MMA levél
  • jose maria padilla: tiszta szívből!!!!!!!! bbjnick nem csak csúnya nő, hanem fodrász is? besz..... (2020.08.22. 12:42) MMA levél
  • inszeminator: Köszönöm Bbjnick.Rákerestem erre a névre, de valami fodrász szalon ajnlotta magát erősen. Szerencs... (2020.08.21. 21:42) MMA levél
  • Szabó A. Imre: Szívből gratulálunk! (2020.08.21. 14:39) MMA levél
  • inszeminator: Egy blogon olvastam: „A történelmi tudás diktatórikus irányítása azokhoz a jól ismert, gyászos mó... (2018.07.19. 14:48) Állj, ki az? Tovább!!
  • Alfőmérnök: Elolvastam a könyvet, nagyon tetszett és köszönöm szépen. Jó, hogy megírtad és jól írtad meg. Aki ... (2018.07.19. 07:41) Állj, ki az? Tovább!!
  • Mormogi Papa: Hál' Istennek, én már nem ismertem... (2018.06.14. 14:23) Kérdés
  • Mormogi Papa: @jose maria padilla: @inszeminator: Hmmm... eszembe ötlik egy régi nóta szövege: "Mert az nem ... (2017.10.10. 16:00) Állj, ki az? Tovább!!
  • inszeminator: Na de ilyet... Hogy mik vannak... Azért a cserebere néhány pofa sör takarásában szerintem lebonyol... (2017.10.03. 20:10) Állj, ki az? Tovább!!
  • jose maria padilla: Te jó ég, de régen jártam erre! Insz, vero adott nekem egy címet küldtem neked mélt. Aztán kaptam ... (2017.10.02. 13:55) Állj, ki az? Tovább!!
  • v_e_r_o: Kedves Insz! talákozót szervezünk, (gasper, padilla örm, mormogi és te) holnap (2017. 06. 08.) du ... (2017.06.07. 11:18) 60
  • inszeminator: Sajnos ebben az "Exek az édenben" világban nem sok olvasója lehet Platonov -nak. Őszintén szólva m... (2017.05.06. 07:49) A. Platonov, Dzsan. ( El Kazovszkij panoptikumai )
  • Kabai Domokos Lajos: "Platonov az orosz irodalom nagy hatású írója, művei szamizdatban voltak olvashatóak. Életműve az ... (2017.05.05. 19:49) A. Platonov, Dzsan. ( El Kazovszkij panoptikumai )
  • Mormogi Papa: Küldtem emilt ! Üdv MP (2017.04.11. 13:03) Állj, ki az? Tovább!!
  • Mormogi Papa: Sajnos csak ilyen későn ugrott be a "társ vicc", amit a hetvenes években hallottam valamikor. Absz... (2016.08.21. 12:28) 60
  • Utolsó 20

ec-pec kimehec

szinesek

free counters

2008.06.18. 19:57 inszeminator

Szurdi úr rumbája. II.

 

.....akkor is amikor a Bányász sokallotta a létszámunkat, akkor is mi történt? Szurdi úr priccse fejénél, hátát a falnak támasztva mélázott. A szomszédban öten vannak - mondta közönyös unott hangon. Mert maga magszámolta, vetette felé ingerülten a Bányász.....Azt éppen nem, de tegnap este hallottam...A múlt héten még csak hárman voltak, de tegnap este már öten. Egyébként maga is megszámolhatja  - tette hozzá szinte félálomban...Persze attól függ is mi lesz az ebéd.... Ez már valóban sok volt a szikár óriásnak, aki amúgyis nehezen követte a köpcös kacskaringóit - rámpillantott, aztán a szuszogó nagyokos felé biccentett - agyára ment a meleg szegény embernek. Szurdi úr szeme csukva volt, nem látta a mozdulatot - majd délben meglátja, mondta álmos elnyújtott hangon...maga sohase hisz nekem. Délig pedig meg sem szólalt, azt hiszem megsértődött egy kicsit.

    Leves után hárman görnyedtünk az ajtó mellett - Szurdi úr a megfelelő időben halkan pisszentett, és számolt. Öt alig hallható koccanás hallatszott a szomszéd zárka felől. Tarthonyáskrumpli, vagy valami ilyesmi - biztos, hogy nem főzelék, azt nem hallani tisztán, suttogta és már ugrottunk is vissza,mert kicsapódott az etető ajtaja. Nem érdekelte a sikere, sőt, mintha elszomorodott volna inkább, s a Bányász is töprengve kavargatta csajkáját. Csodálkozott, hogy tarhonyáskrumpli van benne, s végül megszólalt : honnan tud maga ilyeneket..? Néha az az érzésem, maga nem először van ilyen helyeken. Engem is kerülgetett valami hasonló érzés, s lopva Szurdi úrra pillantottam, de jelenlegi állapotában nem illett rá semmilyen csőnadrág, pláne az egygombos zakó. Hiába méregettem semmi jampeces vonás, semmi árulkodó jel, úgy nézett ki mint egy negyötört, lestrapált vidéki melós, aki a legforróbb nyárban is vállal duplaműszakot, hogy legyen mit hazavinni a családnak.

   "Jóbarát" mintha beletörődött volna, hogy sem veretéssel, sem ostoba szövegekkel, s még ostobább igérgetésekkel sem megy semmire. Már nem kinálgatott cigarettával, s úgy tünt felhagy végre a Széna tériekhez való csatolásommal is...Miért mi van abban..? Olyan nagy dolog lenne..? Valahol hátul a sorban maga is elférne. Nem tudom viccnek szánta e, de harsányan felnevetett - élvezte a szellemességét. Méghogy a Széna tériekhez....ha belemegyek, a következő kérdés már az elrejtett fegyveremre vonatkozna...Mert ki hiszi el, hogy nem rejtettem el jobb időkre. Akkor pedig újra jönnek a 'Kosztosok'.

Ezt a menetet már korábban lezártuk - ettől féltem a legjobban. Eddig sikerült megúszni,  s ahogy telt az idő, már biztos voltam benne a TT nem kerül elő. Megbizható emberre biztam szinte az utolsó pillanatban. Egy gonddal kevesebb. Maradt elég, éjjelre s a nappalokra egyaránt. A nappaliakhoz idővel hosszászokik az ember, de mit lehet kezdeni a forró éjaszakákkal...?..amikor a szalmazsákból marokszám törek ragad az izzadt testre, és szúr ezer irányból - a Bányász bélgörcsök között kínlódik a a szemközti klozeten, hatalmas csizmái szárán méretes kapcák száradnak, s ha véletlenül mégis elaludnék, megrohannak a "szociáldemokrácia" hazai enlékképei, s akkor még nem is beszéltem Gubicsról, meg Menyétkéről, és a félelmetesen őrjöngő Zách Feliciánról, a tébolyult aggról, aki kivont karddal ront királyára - egyetlen leánya vélt megrontójára, és mindeközben valahol a fejem felett Imola zongorázik, és csak zongorázik és zongorázik, pedig csak a csengő visít, mert ébresztő van és fel kell kelni, mert új nap köszöntött reánk, és talán ma végre történik valami..... 

    Szurdi úr nemigen hitte, hogy egyedül voltam két zárkával arrébb - s ráadásul több hétig. Szemtelenül dicsekedtem, élveztem ahogy bosszankodik. Először is nyitva volt a bukóablak és fél kanna vizet kaptam én is - egyedül - úgyhogy reggel, rögtön ébresztő után mindig megmosakodtam. Rendesen ahogy otthon szoktam. Jó rendben van - tele volt a zárka bolhával, de volt három könyvem is, azokat olvasgattam. Igen...egyszercsak kinyilt az etető és platty, platty, platty - bedobtak három könyvet.....Három könyvet csak úgy...? A jó életbe, ide még egyet sem méltóztattak, pedig már itt vagyok ki tudja mióta.

   Az első egy szovjet regény volt. A volokálámszki országút - híres könyv - hallottam róla, de mindjárt a huszonnyolcadik oldalon kezdődött, ezért hát félre tettem, mert nem szeretem a huszonyolcadik oldalon kezdődő szovjet regényeket....A harmadikat is félretettem, ,mert igen nagyméretü, és díszes külsejű volt, ezt szerettem volna legutoljára megvizsgálni...A maradék egy sárga puhafedelú stencilezett vastag iromány - ilyen papiron, ilyen betűkkel készültek korábban mindenféle lázas felhivások és hirdetmények majd háromnegyed éve azokban az októberi napokban az esős, szeles Budapesten.

   Néztem a piszkossárga karton fedőlapot, morzsolgattam a könyv durva szürkés lapjait - mindez oly fojtogatóan ismerős. Hiába van nyár - besüt a nap a rácsos balakon - behunyom a szemem,s érzem a teherautó robogását, az arcomba csapódó októbervégi esőt, érdes a nedves papirkötegek fogása - viszi a szél a szétszórt lapokat, a teherautó robog - másfelé mint amerre mennem kéne de kit érdekel. Ez most mindennél fontosabb. Ilyet még nem csináltam, s talán nem is lesz ilyen alkalom soha többé. Tudom várnak odahaza, talán aggódnak is értem, "fegyveres bandák randaliroznak Budapest utcáin. Felhivjuk a lakosság figyelmét...." Anyám fizetéséért mentem a városligeti Ezerjó étterembe, s most össze vissza robogunk a városban néhány hasonszőrű társaságában. Nincs fegyverem, néha kéne, hogy legalább visszapörkölhessek - szórjuk a kötegeket - ők bezzeg jól el vannak látva. Néha lövések közeli házakból, a sofőr ilyenkor gázt ad - kék füst boritja be az utcát, a fiúk kibiztositott fegyverrel kutatják a környező házak sötét ablakait, vadul robogunk az ereszkedő félhomálban..Lassan ránksötétedik.

   Sárga kartonfedőlap - egyetemi jegyzet, még ez is - bántam is én, hogy a Szovjet kukoricatermesztésről szól..Szólhat bármiről, stencil - ez a lényeg - csak a papir érdekel. Néhány hónapja tele volt a város hadonló papirokkal, de a betűk nem a szovjet kukoricatermesztésről szóltak. Éppen csak belelapoztam , de már nyúltam a harmadikért, a cifra söétfedelúért, mert reménykedtem, hogy ez lesz az igazi szórakozás. Lexikon volt - Tolnai, vagy Révai , már nem emlékszem, s annak is Zé kötete, s még annak is csak a fele. Nagy csalódás. De itt találtam Zách Feliciánt az aggot - kivont kardjával, tébolyult tekintetével....Ez is valami. Fontos dolog a történelem.

......Fehérhajú...? Szurdi úr elgondolkodott - valami rémlik, de nem - nem ismerek ilyet, mikor láttad? Hol látta  ?- szólt közbe a bányász. Itt az emeleten...? Mikor? Már bántam, hogy megkérdeztem. Hónapok óta itt vannak, de nem találkoztak vele. Én meg rögtön az első éjszakán. Ki érti ezt? Szurdi urat erősen izgatta, miért érdeklődöm egy smasszer után, akinek fehér haja van, vagy valami afféle...Rokonod talám? Hagyjuk nem érdekes - nem akartam beszélni róla.....A fehérhajú jött, mert jönnie kellett - és akkor jött amikor szükség volt rá. Régi tapasztalásból tudhatta mikor kell, és miért szükséges jönnie. Röpke jelenés volt - néhány szó - óvatos figyelmeztetés, amire szerencsém volt odafigyelni - néhány segitő mozdulat a hajnali félhomályban. Meg kellett volna köszönnöm, de nem tudtam beszélni.

   -----------------------------------------------------------------------------------

       Órákig ácsorogtunk a szárazhugyozdában, de ekkor még fogalmam sem volt, milyen meglepő telitalálat ez a megnevezés. A hosszú várakozás alatt azonban Szurdi úr nem felejtett el felvilágositani hol is tartózkodunk. Beáll az ember a fülkébe, és nézi a szemközti falat. Közel van - alig egy arasznyira az orrod előtt. Ha elsétálnál mögöttük, dolgukat végző embereket látnál. Tökéletes elkülönités. Az ember órákig merenghet benne, mig végre szólitják. Mindenesetre sokkal jobb, sőt kényelmesebb, mint vigyázz állásban állni, orrot falhoz nyomva, vagy ceruzát tartani hősies buzgalommal. Úgy érzed már átszúrta a homlokodat és mégis leesik. Mindig leesik az a nyomorult ceruza, és mindig legrosszabb pillanatban esik le, és persze rögvest kitörik a hegye. A dolgozó nép ceruzájának a hegye. Ez nem vicc - némi kezelés után a müvelet folytatódik, de most már guggolva. Jobb el sem jutni  guggolásig, de mindig vannak alapos emberek akik élvezettel múlatják az időt ily ecccerű szórakozással....Ezért szeretem én a szárazhugyozdát, és mindig beállanék szivesen, csak ne kelljen az orromat falhoz nyomni és ceruza se legyen sehol a közelben.

    Déltájban indultunk a gyüjtőfogházból, és mindenféle mellékutakon való ravasz kacskaringózásokkal értünk végre Budára, a Fő utcai börtönbe. Nem tudom hogyan keveredtünk a Városligetbe, annak is a Műcsarnok felőli részébe, a csónakázó tó oldalába - mindenesetre csak ezt a tájékot ismertem fel. Korabeli luxusautóval utaztunk - elől a sofőr, meg egy fiatal kisérő, mögöttük üvegfal, ennek háttal a menetiránnyal ellentétesen hármunkkal szemben két idősebb kuporgó alak. Civilek - fehér ingben, sötét nadrágban mindahányan - olybá túnik az egész mint valami családi kirándulás a ragyogó időben...Még a pisztolyok is csak úgy - zsebből félig kilógva, mint valami uzsonnazsacskó...Elől a sofőrülés mellett félig eldugva egy géppisztoly is lapul - szerintem feleslegesen, még baj lehet belőle. Mi hárman - Szurdi úr, a Bányász meg én hátul urasan - na jó egy kissé összebilincselve, ami egyáltalán nem szokatlan ekkortájt hasonló luxusautókban. Ünnepélyes vonulásban haladtunk keresztül a városon - oldalvást és hátul diszkrét csippkefüggöny óv a forró napsütéstől, meg a kiváncsi tekintetektől. Az emberek hosszan és tűnődve néznek az efféle méltóságteljes automobilok után, és egyáltalán nem kivánnak benne kocsikázni.

   A lizsé tekintélyes platánsora alatt, az íjász szobra környékén, valami bogárhátú kisautó berregett el mellettünk. Fürgén vidáman, s ekkor a sofőr melletti fiatalember megélénkült. Arrébb rugta az útjában lévő géppisztolyt, átnyúlt az üvegfal nyitott részén - nézzétek...héé..erről beszéltem, s a kuporgók vállát püfölte növekvő izgalommal...Figyeljetek már..! S amikor azok végre előre fordultak, hogy megcsodálják a kisautót, a fiatalember, a sofőrhöz fordult...Mi is ez Kocsis elvtárs...? Fószvágen - mondta Kocsis elvtárs nyugodt hangon, s egy csöppnyit gyorsitott, hogy az elvtársak láthassák még egy kicsit a nyugati autót - mert hogy már ilyen is van.

     Ilyet fogok venni - mondta nagyon határozott hangon a fiatalember az incidenst követően, s hátra fordulva körülnézett...Minden rendben...? A két kuporgó bólogatott a lábunknál - valószinüleg ők is vágyakoztak valamire, de belőlük mintha hiányzott volna a magabiztos eltökéltség. Talán irigyelték is kissé az elől  helyet foglaló fiatalembert, aki kevély nyugalommal figyelhette Kocsis elvtárs jóvoltából a kis bogárhátú menekülőt. Valami rosszet sejthetett a tulajdonosa mert regyre gyositott,s egy hirtelen mozdulattal az Andrássy útra fordult. Kocsis elvtárs mintha megfeledkezett volna konspirativ feladatáról egyenest utána. Ekkor az elől ülő fiatalember mintegy figyelmeztetésként megérintette a karját - Kocsis elvtárs értette a mozdulatot s azonnal befordult az első mellékutcába. Ilyen ez a szeleviii - motyogta Szurdi úr bánatosan.

      Furcsa vöröstéglás épület - semmi körfolyosó, meg háló, a szagok is másfélék. A szárazhugyozda környékén erős illatok - főtt krumpli, káposzta és hagymaillat, konyha lehet a közelben, talán a szuterében. A lépcsőházban legalábbis úgy éreztem alulról jönnek a szagok, s oly töményen, hogy szinte tolnak felfelé menet. Valahol átöltözünk gimnyasztorkába, meg lovaglónadrágba, és rendes katonai csizmákat húztunk, hevedereset. Szurdi úr egészen más lett - komolyabb. De a Bányász is meg én is és mégsem lettünk igazi  katonák, mert derékszíj nélkül bizony hálóinghez hasonlatos a gimnyasztorka. Derékszíj nem jár a raboknak, s igy inkább nevetséges a marcona öltözet.

   Fenn a harmadikon három különböző zárka elött álltunk meg. A folyosó végi üvegfal teljes szélességében dölt be a késődélutáni nap. A Bányász, megszabaditva hivatalos munkáskülsejétől öreg népfelkelőként tünt el egy zárkaajtó mögött. Szurdi úrral már egész jól összejöttem az utóbbi időben, sajnáltam de ő mögötte is becsukódott az ajtó. Nem gondoltam, hogy hiányozni fog a köpcös...A furcsa előadásai, a rumbamániája s az a rengeteg pikáns történet a nőkről. Amikor kinyilt az ajtó előttem, szikrázó fényességből léptem valami gomolygó sötétségbe. Félmeztelen alakok csizmában lovaglónadrágban - ezek mind katonák...? Eszembe sem jutott, hogy már magam is azzá lettem...Magas szőke férfi fogadott, ő a zárkaparancsnok - leültetett, és a körötte ülők számára nyugodtan folytatta állitólagos "regényét" a magyarok bejöveteléről. Magamra hagytak, megszámoltam őket unalmamban - tizennégyen voltak. A magyarok bejövetele nem érdekelt túlságosan, annál is inkább, mert valami Nyírővel keveredett Kodolányi íze, búze volt az egész agyalmánynak. Az én bejövetelemmel senki nem törődött. Unalmasnak, tudálékosnak és nagyképűnek tartottam az előadást, Szurdi úr csapongásaihoz voltam szokva....

......szabad ország szabad polgárai és "mindenük közös vala" - hogy ilyesmiket honnan a fenéből szedett, elképzelni sem tudtam. Ismerős volt az idézet, de csak távolról..A mindenük közös vala nála azt jelentette, hogy a mi társadalmunkban, mely sikeresen lerakta a szocializmus alapjait, és most fejlettebb állapotba igyekszik törekedni, minden a dolgozó nép tulajdona...Hát ennyi kérem szépen... és ebbe éppen úgy beletartoznak a gyárak és a bányák sokasága, mint az Operaház, és a kényszerzubbon, meg a kurtavas...El ne feledjük már ezeket sem, mert jól vigyázz ember - le ne nyeld a kanalad, mert a dolgozó nép tulajdonát nyeled le. Büntetés jár érte..A dolgozó nép számon tartja a kanalait.

    ....Hagyja már abba az Isten szerelmére...Nem bír magával...? A Bányász egyre hevesebben reagált Szürdi úr kitöréseire és szóáradataira, de néha komolyan elgondolkodott. Láttam gyötrődik - és egyre jobban.

.....magát nem bántották - sistergett a köpcös. Egészen nyilvánvlóan, látványosan megkimélték....Kicsoda maga...? Azt akarják, hogy a többiek lássák ezt - ahogy ott áll az új tökéletes zubbonyában...Maga a Munkás, a Bányász - a nép fia..Szurdi úr hosszan magyarázta, miért fogják utálni majd, ha esetleg évek múlva mégis kikerül. Arra emlékeznek majd, hogy szétvert pofával állnak a maga tökéletességével szemben, és csak valami lepaktált kollaboránst látnak magában, aki nem mer a szemükbe nézni. Ezek mind a barátaim, régi munkatársaim, sőt elvtársaim - Szurdi úr felszisszent és befogta a fülét. - a Bányász pedig dühösan folytatta. Tudják, hogy semmi olyat nem teszek, ami ellenükre lehet. Nem érti mit beszélek , legyintett Szurdi úr. Éppen ezt a hitet akarják bennük szétrombolni. Nem kell, hogy elhigyje amit mondok, csak gondolkodjon ha tud mások fejével - maga tulságosam makacs és önhitt, de már az is megfordult a fejemben, hogy szándékosan ilyen együgyű.....Miért hagyja, hogy sértegessem.?

A Bányász megállt. Figyelem magát, modta keserű szemrehányással. Amióta szóbakerült, hogy szociáldemokrata voltam, maga megváltozott. Ne is tagadja - látom - sőt, időnként az az érzésem magát sem kerülte el, és szeretné letagadni, vagy elfelejteni. Ismerem az ilyet, tisztán érzem, hogy ez a baja , de semmi közöm hozzá.

   Ezt én is éreztem, de nem annyira mint a Bányász, mert én sohasem voltam szociáldemokrata, és azt sem tudtam mi a frász is tulajdonképpen, és nem is vettem részt semmiféle vitában meg osztozkodásban, mert nekem éppen elég volt azt a fontos döntést meghoznom, hogy a párolgás hőt von el.

    Szurdi úr a klozeton ücsörgött - hurkás ujjai finoman peregtek a fedlapon, halkan dudolászott, aztán gondolt egyet és hirtelen abbahgyta. Igaza van - mondta a meglepett Bányásznak. Nekem fájdalmas emlék a szociáldemokrácia. Kicsit oldalt hajolt - feltűrte piszos ragacsos trikóját  - csúny veres csík húzódott az oldalán. Ami kevés volt, itt ment ki belőlem - motyogta félhangosan...Mi az...? hajolt közelebb sétáját megszakitva a Bányász. Itt ment ki belőlem a szociáldmokrácia - dünnyögte oldalát vizsgálgatva a köpcös.. És azóta egy vesével élek. Nem baj - megszoktam már. Csak vigyáznom kell nehogy megfázzak megint. Valahol...

     Takarodó után sokáig forgolódtam, már majdnem elaludtam, amikor meghallottam a bányász óvatos suttogását....Alszik kolléga..? Szurdi úr halkan felnevetett. Eddig ő használta ezt a megszólitást, s mindig erős tiltakozás volt a válasz.....Ne haragudjon, de valamiféle provokátornak képzeltem. Nálunk azsant provokatőrnek mondják az ilyeneket. Csak azt akartam mondani....és ha az vagyok.? - szólt közbe csendesen Szurdi úr....Maga nem lehet az...Miért nem..? Honnan tudja azt...? ...nem tudom, de az az érzésem maga rendes ember...Gondolja...? a wamzerek mindig rendes emberek...Jó igaza van , de ez most egészen más. Igy érzem, nem tehetek róla. Csak a rumba mániája zavart meg....meg aztán az, hogy állandóan az én ügyemmel foglalkozik...Sokáig azt hittem maga csak...

   Nem az ügyével foglalkozom - vágott közbe kissé ingerülten Szurdi úr. A helyzetével. Óriási különbség. Nem tudom mit csinált, miért van itt - nem is érdekel. Érzem, hogy rosszul áll. Magával jól bánnak és ez gyanús. Magával elhitetik, hogy igazságszolgáltatás történik, nem pedig bosszú Ez a baj. De a legnagyobb baj, hogy azt hiszi talált valakit, akinek mindent el akar mondani. Vigyázzon. Ne bízzon senkiben  - érti.? Bennem se...! 

Sokáig csendben maradtak, mintha minden lényeges dolögban immár egyet értve szépen elszenderednének, s ekkor ujra a Bányász szólalt meg nagyon halk suttogó hangon: azt hiszem igaza lett....Hogy érti?..Délelőtt...tudja, levittek kihallgatásra. És...? Nem kihallgatás volt - súgta vallomásszerűen a bányász....Szurdi úr lassan felült  - sokáig némán bámult maga elé. Szembsités volt - valaki magára vallott - suttogta vékony akadozó hangon. Alig ismertem rá. Szüntelen riogatásait talán maga sem hitte, s most mégis bekövetkezett, amit jósolt. Úgy éreztem megrémült - nem tudja mit mondjon. Sokáig hallgatott - szóval mégis akadt egy régi barát, egy cimbora, aki magára vallott.....Olyan rémségeket, hogy beleizzadtam. Hogy lehet ez...? - méltatlankodott keserűen. Alakul a dolog - dünnyögta Szurdi úr, Meglátja egyenként faragják meg a csoportjukat, s a végén olyan ökéletes lesz a kép, hogy nem ismernek egymásra. Megtervezték ezt előre. Maguk bábok - nem számit ki hol áll majd. A koncepció a lényeg. Ezerszer mondtam és nem hitt nekem... Mostmár elhiszem.

....azt mondja rendes ember vagyok. Ne higyjen nekem se. Lehet, hogy nem kérdezek semmit - nem akarok tudni semmit, éppen ezért szólja el magát. Ne bizzon senkiben, és ne mondjon magáról semmit - a legapróbb részletet sem..érti ? Legalább próbálja meg az Isten szerelmére - ennyit csak megtehet...Maguk olyan naivak.....De hát, hogy lehet így élni - vágott közbe döbbenten a Bányász..? Csak így lehet..Itt és most csak így lehet élni...Álarcban....Legyek inkább jampec, egygombos zakóban, rumbával, nőkkel, vastag nyersgumitalpú csukával - a hárémat is bedobom, csak hagyjanak békén....Túl akarom élni ezt az egész rohadást. Már csak egy vesém van s az sem tökéletes. Mindent elvállalok, mindent aláirok - mindegy hány évet sóznak rám - az egyetlen szerencsém, hogy egyedül vagyok, mint az a srác ott lenn a szalmazsákon.

folyt III.

06.20.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://inszeminator.blog.hu/api/trackback/id/tr73527810

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása