inszeminátor

Majd kiderül

Friss topikok

HTML

Ami van...

Utolsó kommentek

  • inszeminator: Köszönöm!!!! Egyébként nem tudom melyiket vállalja szegény bbjnick, azt hiszem egyiket sem Marad a... (2020.08.22. 13:13) MMA levél
  • jose maria padilla: tiszta szívből!!!!!!!! bbjnick nem csak csúnya nő, hanem fodrász is? besz..... (2020.08.22. 12:42) MMA levél
  • inszeminator: Köszönöm Bbjnick.Rákerestem erre a névre, de valami fodrász szalon ajnlotta magát erősen. Szerencs... (2020.08.21. 21:42) MMA levél
  • Szabó A. Imre: Szívből gratulálunk! (2020.08.21. 14:39) MMA levél
  • inszeminator: Egy blogon olvastam: „A történelmi tudás diktatórikus irányítása azokhoz a jól ismert, gyászos mó... (2018.07.19. 14:48) Állj, ki az? Tovább!!
  • Alfőmérnök: Elolvastam a könyvet, nagyon tetszett és köszönöm szépen. Jó, hogy megírtad és jól írtad meg. Aki ... (2018.07.19. 07:41) Állj, ki az? Tovább!!
  • Mormogi Papa: Hál' Istennek, én már nem ismertem... (2018.06.14. 14:23) Kérdés
  • Mormogi Papa: @jose maria padilla: @inszeminator: Hmmm... eszembe ötlik egy régi nóta szövege: "Mert az nem ... (2017.10.10. 16:00) Állj, ki az? Tovább!!
  • inszeminator: Na de ilyet... Hogy mik vannak... Azért a cserebere néhány pofa sör takarásában szerintem lebonyol... (2017.10.03. 20:10) Állj, ki az? Tovább!!
  • jose maria padilla: Te jó ég, de régen jártam erre! Insz, vero adott nekem egy címet küldtem neked mélt. Aztán kaptam ... (2017.10.02. 13:55) Állj, ki az? Tovább!!
  • v_e_r_o: Kedves Insz! talákozót szervezünk, (gasper, padilla örm, mormogi és te) holnap (2017. 06. 08.) du ... (2017.06.07. 11:18) 60
  • inszeminator: Sajnos ebben az "Exek az édenben" világban nem sok olvasója lehet Platonov -nak. Őszintén szólva m... (2017.05.06. 07:49) A. Platonov, Dzsan. ( El Kazovszkij panoptikumai )
  • Kabai Domokos Lajos: "Platonov az orosz irodalom nagy hatású írója, művei szamizdatban voltak olvashatóak. Életműve az ... (2017.05.05. 19:49) A. Platonov, Dzsan. ( El Kazovszkij panoptikumai )
  • Mormogi Papa: Küldtem emilt ! Üdv MP (2017.04.11. 13:03) Állj, ki az? Tovább!!
  • Mormogi Papa: Sajnos csak ilyen későn ugrott be a "társ vicc", amit a hetvenes években hallottam valamikor. Absz... (2016.08.21. 12:28) 60
  • Utolsó 20

ec-pec kimehec

szinesek

free counters

2010.11.17. 00:00 inszeminator

A szerződés

 

A szerződés

 

- Maga komoly embernek látszik Sándor, nem akar feleségül venni?

Csak ketten voltak a füstös helyiségben. A szomszédos kisebb teremben üvegcsörgés, a szpíker izgatott hangja és egy kiáltás..

- Mi lesz már jóasszony?

- A nő felállt, poharakat rakott egy kerek aluminiumtálcára, mellé hat üveget, és átment. Amint belépett, a poharak összekoccantak, mintha megbotlott, vagy elesett volna. A férfi tudta, hogy valamelyik elkapta a derekát, magához rántotta, aztán egy csattanás.

- Ne merészelje, hallatszott a nőrekedtes hangja. Lepakolt, s nem sokkal azután visszajött ruháját rendezgetve. Leült a férfival szemben, rágyujtott.

- Magát semmi nem érdekli, a meccs sem?

 - Beteg maga Sándor?

- A férfi nem válaszolt, nézte az asszonyt amint az asztalterítőt símogatja szórakozottan, már sokadszor hallotta a kérdést. Soha nem felelt rá, mint aki nem is hallja elengedte válasz nélkül.

 - Jöhetne gyakrabban. Örülök ha itt van.
Ha itt van jó napom van, elhiszi? Láttam a kis házat az udvaron. Miért lakik abban? Miért nem lakott a nagyházban? Az apjával?

- Ismertem az öreget is. Nem szerettem. Borravalót sem adott soha.

- Menjen már haza, most legalább egyedül…

- Nem birom nézni, ahogy az a sok rongy nő ragad magára.

A férfi felnézett – én csak egy gyereket akarok semmi mást. Nő nem kell, csak amíg a kezembe adja.

 - Szülhetek magának egyet, ha gondolja – mondta a nő és felnevetett. Szép gyerek lenne. A mi gyerekünk…

 - Maga…?

 - Nem viccelek – benne vagyok a korban – lassan már nem is gondolhatok szülésre…

 - Nem vagyok csúnya, láthatja. Ezek itt mind le akarnak dönteni, de nekem egyik sem kell.

 - Ne mondja már, hogy én kellek magának.

 - De mondom. Maga erős, nyugodt mint egy indián. Az arca is olyan. Láttam a moziban.

 - Mondtam, nekem csak gyerek kell. Asszony nem. Nem akarok családot. Ha akar szülhet egyet, akkor elveszem, de semmi több.

 - Egyszer szaván fogom.

 - Megbánja.

 - Maga nem lehet olyan durva kő mint az apja…

 - Rosszabb vagyok

 - Mit gondol miért laktam eddig a kisházban?

 - Már eltemette az öreget, miért nem megy át?

 - Majd átmegyek, ha asszonyt találok.

Megint kiabáltak odaátról, a nő söröket rakott a tálcájára, de nem lépett be a terembe, lerakta egy asztalra az ajtó elé és bekiáltott.

 - Szolgálják ki magukat…!

 

 - Fél év múlva, amikor a nő már észrevehetően terhes lett, megvolt az esküvő. Csak akkor lehetett, mert a férfi nem akart zsákba macskát. A kisházat átrendezte, kimeszelte, új kályhát is vett bele, és ezüstszínüre festette a kályhacsöveket.

A két tanú meglepődött amikor meglátták a tanácsházán. Egyedül jött.
 - A nő az apjával, félénk kis öregemberrel.
- Sándor rövidre vágatta a haját, megborotválkozott, fehér inget vett, nyakkandőt kötött. Alig ismertek rá. Eltűntek a göndör tincsek, megfiatalodott az indián.

- A gyerekem tiszteletére. Ezt mondta.

A nő ámult - néhány pillanatra felragyogott az arca, micsoda férfi – még soha nem látta így - aztán elkomolyodott és nem akart gondolni a jövőre. Félt a jövendőtől. Tudta, hogy nem lesz, mert amit aláír majd két tanú jelenlétében az csak papír. Ez a jóképű fekete ember hajthatatlan, be sem lép a kisházba, ahová őt beköltöztette. Vár és reménykedik, hogy Lili egészségesen születik. Mert lány lesz, kislánynak kell lennie és Lili lesz a neve.

 - Amint végeztek a férfi elköszönt az öregembertől a két tanútól és átsétált a túloldalra.

 - A nő hazament a kisházba, tüzet rakott. Fázott a könnyű ruhában. A kis fehér kalapot a fátyollal visszarakta a dobozába, aztán újra elővette, nézegette. Arra gondolt, hogy összegyűri, belevágja a tűzbe, senkinek sem fog hiányozni, aztán meggondolta magát.

 

 - Lili gyönyörű kislány lett, de nem emlékezett az anyjára. Kemény szigorú rendet tartott a nagyházban, apja tanította erre. A kisházban senki nem lakott már évek óta.
 - Ketten ünnepelték a karácsonyt, a születésnapokat, és együtt jártak mindenhova. Lili szigorúan őrízte az apját, mert tudta, hogy egyre betegebb. Sándornak egy veséje volt, s az is beteg. A másikat évekkel ezelőtt ki kellett venni, mert három napig ázott a tábor közelében egy  kukoricakúpban a novemberi esőben. Amikor leesett hó, nem bírta tovább, feladta magát.

 

 - Lili egydül intézte a temetést, nem volt szüksége senki segítségére. Papot nem kért, pedig néhány pillanatig gondolkodott rajta. Egyedül akart menni a koporsó után. Megnézték.

Távolabb is állt egy nő feketében, kis csokorral a kezében. Lili konokul maga elé meredt, nem törődött semmivel.
 - Elcserélte a házat egy városi lakásra, egyedül élt és egy nap elővette az apja hegedűjét.

Ritkán hegedült az apja, nem is tudott tulajdonképpen, csak cincogott, próbálkozott, azt mondta régen elfelejtette hogyan kell.

 - Lili megszerette a hegedűt, rendben tartotta, s ha kezébe vette, nem az apjára gondolt, csak arra, hogy nem jó egyedül.

 

- Egy délután megszólalt a kaputelefon az előszobában.

- Felmehetek…?- kérdezte egy rekedtes hang.

Lili nem ismerte a hangot, és lecsapta a telefont de az újra megcsörrent.

 - Mit akar?

 - Csak mutatnék valamit…

 - Nem veszek semmit és…

 - … beszélni szeretnék veled Lili

 - nem ismerem magát! Honnan tudja a nevem?

 Sokáig csend volt, aztán Lili megnyomta a gombot.

 

Szemben ültek a szobában, a nő borítékot vett elő és átadta  a lánynak.

 - Mi ez…?

 - Szerződés. Megismered apád írását?

Néhány sor volt mindössze, Lili hamar átfutotta.

 - Maga az anyám?

A nő bólintott.

 - Nekem azt mondták amerikába ment egy fogorvossal. Itthagyott.

 - Nem hagytalak itt, ez volt a megállapodás. Szerződést írtunk. Illetve apád írta és én elfogadtam, mert nagyon szerettem. Azt hittem egyszer meggondolja magát, de nem tette. Nem is ember volt, csak egy darab ismeretlen kő.

- Nem igaz, engem szeretett.

- Szeretett, mert nagyon akart.

- És most…?

- Ne félj, nem háborgatlak. Csak látni akartalak.

- Tudni szerettem volna, hogyan élsz egyedül.

A nő oldalt nézett, felvette a hegedűt és végigsimította.

 - Ismerem.

 - Hallotta játszani?

 - Csak próbálkozott, magának…

 - Én is azt teszem – mondta a lány közömbösen. Fölemelte, egész közel az arcához, belenézett a két sötétlő violinkulcsba, elköszönt tőle, aztán puha rongyba tekerte és óvatosan visszahelyezte a tokba.

 

 

 

 -  

 

 

6 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://inszeminator.blog.hu/api/trackback/id/tr532453891

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2010.11.17. 07:02:22

szmergyakov megnősül. jó történet.

és lili? pont lili? :)

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2010.11.17. 07:42:07

Tudtam, tudtam...!!!!
mert ismertem a fickót jó régen, a Chinoinban.
Tele volt fantasztikus figurákkal
Láttam a pici lányt is, az ő Lili-jét, bölcsődés korában.
Hozzá igazította a világot.

Eszembe jutott ám a névről, hogy baj lehet, elnézést, de képtelen voltam nevet vátpztatni.
Megpróbáltam, de egyik sem volt hiteles

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.11.17. 15:48:35

No, erre inni kell - stílszerűen egy ferencvárosi koktélt…
J történet, csak éppen ma… valahogy nem erre volna hangulatom…
De jó.
A nevek valóban árulkodhatnak, éppen fontolgatok valamit - de nem tudom, mit szólnának hozzá a név örökösei…
Megpróbálom megkérdezni. Majdnem 50 éve nem tudunk egymásról semmit.

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2010.11.17. 17:19:16

@Mormogi Papa: Amikor megtudtam, hogy Lili lesz a neve Grift kislányának, elbizonytalanodtam.
Aztán eszembe jutott a kolléganőm, aki nem tudta eldönteni imádja vagy útálja a fickót.
Ő érzett rá a lényegre - hogy miért akart ez kislányt, és miért éppen Lilit.
Nem volt ez az ember durva, csak rideg. De azt rettenetesen.
A kolléganőm szerint vágyott valami melegségre, szeretetre, ami csak az övé és soha senki nem veheti el tőle.
Láttam a kis Lilit. Nem babusgatta, nem becézte, de csak olyankor mosolygott, ha együtt voltak.
Nem tudtam a neven változtatni...
Asszem' meg vagyon értve.
insz...

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.11.18. 08:58:35

@inszeminator: Igen, valamiért most hirtelen népszerű lett ez a név. Illetve talán nem is most...
Van a családban is, volt a táborozók között is - most éppen a kolléganőm párhónapos babája lett Lili...
És nem Lilith :-)
Ismertem ilyen embert magam is: lelke a hét toronyba zárva - tán éppen féltében, hogy baj érheti.
Meg olyat is ismertem, aki az első visszautasításra mindent elhagyott. de ez nem az én történetem, legföllebb szóban említhető.
Nem vagyok más titkainak kufára.
süti beállítások módosítása