inszeminátor

Majd kiderül

Friss topikok

HTML

Ami van...

Utolsó kommentek

  • inszeminator: Köszönöm!!!! Egyébként nem tudom melyiket vállalja szegény bbjnick, azt hiszem egyiket sem Marad a... (2020.08.22. 13:13) MMA levél
  • jose maria padilla: tiszta szívből!!!!!!!! bbjnick nem csak csúnya nő, hanem fodrász is? besz..... (2020.08.22. 12:42) MMA levél
  • inszeminator: Köszönöm Bbjnick.Rákerestem erre a névre, de valami fodrász szalon ajnlotta magát erősen. Szerencs... (2020.08.21. 21:42) MMA levél
  • Szabó A. Imre: Szívből gratulálunk! (2020.08.21. 14:39) MMA levél
  • inszeminator: Egy blogon olvastam: „A történelmi tudás diktatórikus irányítása azokhoz a jól ismert, gyászos mó... (2018.07.19. 14:48) Állj, ki az? Tovább!!
  • Alfőmérnök: Elolvastam a könyvet, nagyon tetszett és köszönöm szépen. Jó, hogy megírtad és jól írtad meg. Aki ... (2018.07.19. 07:41) Állj, ki az? Tovább!!
  • Mormogi Papa: Hál' Istennek, én már nem ismertem... (2018.06.14. 14:23) Kérdés
  • Mormogi Papa: @jose maria padilla: @inszeminator: Hmmm... eszembe ötlik egy régi nóta szövege: "Mert az nem ... (2017.10.10. 16:00) Állj, ki az? Tovább!!
  • inszeminator: Na de ilyet... Hogy mik vannak... Azért a cserebere néhány pofa sör takarásában szerintem lebonyol... (2017.10.03. 20:10) Állj, ki az? Tovább!!
  • jose maria padilla: Te jó ég, de régen jártam erre! Insz, vero adott nekem egy címet küldtem neked mélt. Aztán kaptam ... (2017.10.02. 13:55) Állj, ki az? Tovább!!
  • v_e_r_o: Kedves Insz! talákozót szervezünk, (gasper, padilla örm, mormogi és te) holnap (2017. 06. 08.) du ... (2017.06.07. 11:18) 60
  • inszeminator: Sajnos ebben az "Exek az édenben" világban nem sok olvasója lehet Platonov -nak. Őszintén szólva m... (2017.05.06. 07:49) A. Platonov, Dzsan. ( El Kazovszkij panoptikumai )
  • Kabai Domokos Lajos: "Platonov az orosz irodalom nagy hatású írója, művei szamizdatban voltak olvashatóak. Életműve az ... (2017.05.05. 19:49) A. Platonov, Dzsan. ( El Kazovszkij panoptikumai )
  • Mormogi Papa: Küldtem emilt ! Üdv MP (2017.04.11. 13:03) Állj, ki az? Tovább!!
  • Mormogi Papa: Sajnos csak ilyen későn ugrott be a "társ vicc", amit a hetvenes években hallottam valamikor. Absz... (2016.08.21. 12:28) 60
  • Utolsó 20

ec-pec kimehec

szinesek

free counters

2009.01.01. 18:16 inszeminator

A Gotterhalte - ügy.

 

 

           Lekéstem az újévi koncertet - fát vágtam, gallyaztam az udvaron, délután háromig eszembe sem jutott. Karácsony előtt jártam a császárvárosban másodmagammal, tervbe vettem még egy gyors kiruccanást is, de valami történt a vízpumpámmal, le kellett állítani a kocsit és meg kell várni január első hetét, előtte senki nem hajlandó minálunk csavarkulcsot fogni.

           Tulajdonképpen ott Bécsben érlelődött már a gondolat, hogy előbb utóbb elő kéne venni ezt az egykori úgynevezett Gotterhalte-ügyet. Több mint százéves történet, de kellőképpen áthallásos. Trianon még csak mint palotácska szerepelhetett a köztudatban, s még az első világháború ellenfelei sem gyűrkőztek komolyabban. Századelői béke, 1901, még alig kezdődött az újabb évszázad.

           A Gotterhalte-ügy aprócska esemény, semmi komolyabb jelentősége éppen csak kínosan jellemző és kellemetlen. Amikor először olvastam tüstént "pártunk és kormányunk", valamint  elvtársaink buzgolkodása villant elém kissé nyomasztóan, mert megtisztelhető főhercegeink már nemigen vannak. Van más helyettük. Mindig egy újabb...

         Hát meddig tart még ez a nyomorult puhány lihegőn számító szervilizmus...? Amikor ide is, oda is - meg le is meg fel is...? Ez a mindenkinek és senkinek de leginkább csak keveseknek összhatalmi játék. Nemhogy megállítani nem vagyunk képesek, de csúszunk visszafelé egyre gyorsabb ütemben, s közben rajtunk vigyorognak az azóta született szomszédos nemzetállamok.

           Nem tudom, nem is akarom semmi konkrét történethez kapcsolni a százados eseményt, mert nem az esemény a lényeges, hanem a jelenség. Tudom sokakat nem érdekel, mert mással vannak elfoglalva a nagy népi szemfényvesztésben, piti ügy - ilyesmin fenn akadni...? Éppen most? A jelenség pedig virul, és tovább él mert kitartóan életben tartatik, s eképpen zavartalanul fennmarad. És ezt nevezik odafönn komoly képpel politikának...?  

                                              RÁTKAY LÁSZLó

                 Az Országgyűlés képviselőháza. Budapest, 1901.június 12.

                                             A Gotterhalte -ügy

       "A Frenc József nevével fémjelzett dualista korszak bővelkedett olyan ügyekben, amelyek felszínre hozták az osztrák - magyar közös állam feszültségeit. A komoly problémák (költségvetés, katonai ügyek stb.) mellett számos olyan kérdés is napirendre karült, amelyek 1848/49-ig tak vissza, és amelyek valós feltevések helyett szimbolikus-érzelmi politizálásban merültek ki.

        "Mi előtt vegyük le kalapjainkat? Azon emlékek előtt talán, amelyek a Gotterhalte hangjaira a magyar szívekben felevenednek?" - kérdezi az Országgyűlésben ingerülten Rátkay László (1853-1933) függetlenségi párti képviselő, akinek a kultuszminiszterhez és Széll Kálmán (1843-1915) miniszterelnökhöz intézett interpellációja - a korabeli magyar közfelfogáshoz igazodva - egyértelművényúl teszi, hogy az uralkodó Magyarországon nem császár.

         Az Országgyűlés temperamentumos szónoka - ahogyan Rátkayt a Mikszáth Kálmán főszerkesztésében megjelenő  Országos Hírlap aposztrofálta - időnként népdalszerzőként is működött ( "Gyere haza, Kossuth Lajos!"), sőt, az 1880-as években a  - Rákosi Jenő igazgatósága alatt álló -Népszínházban egy-egy darabjával még a vasárnapi parasztokkal és " gazdag leány- szegény legény" sablonnal operáló népszínműveket is megpróbálta nemesebb irányba téríteni. Rátkaynak tehát volt érzéke a dramaturgiához.

       

         Tisztelt Ház! Interpellációmat annak az esetnek az ötletéből és okából teszem, hogy az országos ifjúsági tornaünnepélyen a Gotterhaltéval kezdték meg az ünnepélyt. De ezt csak alkalmul használom fel arra, hogy egyúttal a magyar nemzeti Himnusz kérdését felvessem (Halljuk, halljuk) és a kérdésnek  esetleg törvényhozási úton való rendezését kérjem.(...)

        A tisztelt miniszter úr / Wlassich Gyula kultuszminiszter / egy meghívót bocsátott ki, azt hiszem tisztelt képviselőtársaimhoz is, amelyen egész szabályszerüen fel van sorolva, hogy mi lesz a műsor. Ezen meghívón az osztrák néphimnusznak, a Gotterhalténak eljátszása nincs megemlítve (felkiáltások a szélsőbal oldalon..Ahá!) ezt a tisztelt miniszter úr ingyen és meglepetésül szánta nekünk. (Derültség és zaj a szélsőbal oldalon). Őszintén megvallom tisztelt Ház, hogy ha tudtam volna, hogy egy magyar nemzeti ünnepen a Gotterhaltét fogják játszani, megkíméltem volna magam a megaláztatástól, amelynek ki voltam téve (élénk helyeslés a szélsőbal oldalon) azáltal, hogy azt a Gotterhaltét végig kellett hallgatnom. (Úgy van! Úgy van! A szélsőbal oldalon.)

        De nem csak ez történt tisztelt Ház, hanem amint a Gotterhalte hangjai megzendültek, karszalagos rendezők - nem tudom, a tisztelt miniszter úr egyenes utasítására vagy megbízásból-e, avagy sem - a felállított díszsátor előtt álló közönséghez, többek között hozzám is odajöttek, s felszólítottak, hogy amíg a Gotterhalte hangjai zengenek, addig én a kalapomat vegyem le. (Zaj és felkiáltások a szélsőbal oldalon: Hallatlan! Gyalázat!) /.../

        Hát azt kérdem én, hogy mi előtt vegyük mi le a kalapjainkat? Azon emlékek előtt talán, amelyek a Gotterhalte hangjaira magyar szívekben felelevenednek? (Úgy van! Úgy van! a szélsőbal oldalon.) A Gotterhalte elhangzása után felvonult az ifjúság, amely eddig nem volt ott, mert addig csak a katonazenekar jött fel. Azután jött az ifjuság, és itt megjegyzem miniszter úr: jobb, hogy a magyar ifjuság nem volt ott, mert ha már akkor ott lett volna, amidőn a Gotterhaltét játszották, én mint ott jelen lévő apa, nem tűrtem volna el, hogy én mint apa a fiammal szemben, a fiam pedig atyjával szemben a tisztelt miniszter úr közreműködésével meg legyen alázva. (Élénk helyeslés a szélsőbal oldalon) Az ifjuság nem volt jelen, hanem csak ezután jött be, s akkor felhangzottak először a Himnusznak, aztán a Szózatnak hangjai. Befejezésül ismét jött a Gotterhalte.

         Csakhogy a magyar ifjúság tapintatosabb volt, mint a tisztelt rendezőbizottság: a magyar ifjuság megérezte azt, hogy a Gotterhalte, a Szózat s a Himnusz közt kiegyenlíthetetlen érzelmi inkompatibilitás van, amit a tisztelt miniszter úr nem érzett meg, pedig ez a kérdés most divatban van. Az ifjuság nem engedte eljátszani a Gotterhaltét, túlkiáltotta azt, és ezzel megmutatta, hogy a Szózat azon szavait amelyeket az ifjuság énekelt, hogy " Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar" az ifjuság át is érezte, míg a tisztelt miniszter úr csak beszélte azokat. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbal oldalon). /.../

        Nem akarom  tisztelt Háznak a szöveget eredetiben felolvasni, nem akarom, hogy a magyar parlamentben német szó hangozzék, nem akarom, hogy ennek a himnusznak a szövege itt csak érintve is legyen. Méltóztassék csak egyszer elolvasni. Abban egy eszme domborodik ki, az úgynevezett zsarnoki császári hatalom gondolata, az összmonarchia vágya! /.../ Nem akarom fárasztani a Házat azzal, hogy ezekenek a kérdéseknek egészen a gyökerébe menjek bele lélektanilag. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbal oldalon) De egy kétségtelen, az, hogy ha a tisztelt miniszterelnök úr azzal fog védekezni, hogy a Gotterhaltét azért kellett eljátszani, mert József Főherceg jelen volt az ünnepélyen, akkor ha nem csak felületesen megyünk el e kérdésnél, ha nem csak azt mondjuk, hogy a Gotterhaltét eljátszották, de meg is nézzük, hogy a Gotterhalte mit jelent, mi a szövege: akkor az az inkompatibilitási helyzet állott elő, hogy a magyar ifjuság, amelyet a hazaszeretetre oktatják, amely valamikor talán magyar honvéd is lesz, és magyar kardot fog viselni, eldefilírozott / díszmenetben haladt el / József főherceg előtt azon zene hangjai mellett, amely szövegében azt jelentette, hogy magyar ifjú és magyar honvéd, ne ismerj magyar királyt, ne ismerj magyar hazát, hanem ismerj csak osztrák császárt, osztrák császári hazát és osztrák birodalmat. Így van ez, Tisztelt miniszter úr, hiába méltóztatik mosolyogni./.../"

      Forrás: A XX. század Magyar beszédei.   

      Sok minden eszébe juthat az embernek egy ilyen beszéd olvasásakor. Nekem legelőször is az jutott eszembe, hogy ebben a beszédben vannak szavak melyek sokkal nehezebben kimondhatóak mint például az "útelágazás". Korábbi miniszterelnökünk birkózott nyilvános pódiumon a feladattal, s kénytelen volt feladni a küzdelmet. Jobban beszéltek volna eleink...? Hogy jobban-e, nem tudhatjuk, de hogy cirkalmasabban az bizonyos. Nem idéztem az egész beszédet, érezhetően hatalmas hazafiúi indulat fűti a képviselőt, s tán még az is fokozza indulatát, hogy a Tisztelt miniszter úr eközben mosolyogni méltóztatik.

       Nyilván tudja is miért. A képviselő a "nép nevében" mondja mondandóját, (de hát ki is az a nép...? Tudja valaki..?) s a Tisztelt miniszter eközben mosolyogni méltóztatik. Több mint száz év telt el az interpelláció óta, ma már mindenki láthatja este vacsora közben, hogy a képviselő a nép nevében "képvisel" s a miniszter úr mosolyogni méltóztatik. Olykor elnézően, máskor gúnyosan, a téma kívánalmai szerint. Ő ismeri a nagypolitika féltve őrzött, csak egyesekre, csak brancsbéliekre, csak biztos belső körre vonatkozó titkait. Ő tudja mikor kell a "Gotterhalte", és mikor jobb kezünket reszketőn  szívünk tájékára biggyesztve a Szózat. Ő tudja mit kíván a politikai helyzet. Tényleg tudja...?

        Ami pedig a "kiegyenlíthetetlen érzelmi inkompatibilitást" illeti, az bizony jelen van ma is a tisztelt Házban, és máshol is, egyebütt is, csak ne kelljen egy szuszra érthetően kimondani. Tulajdonképpen mindenhol jelen van. Talán ezért is bukdácsolunk oly kitartóan, s nem tudjuk kihez kapcsolódjunk önként és igazán. Mert nagyon bizonytalan ám a jövendő esztenő is, ez a kétezerkilences. Lesz itt mindenféle zenebona.

        Azt írtam valakinek, hogy nem szeretem az olyan kívánságokat melyek a boldog szóval kezdődnek. Nem tudom mi az, óvatos vagyok, hátha árt az egészségnek. Így hát csak valamivel jobb évet kívánok mindenkinek, aki képes volt idáig eljutni. Egyébknt pedig csak vicc volt ez az egész, kicsit keserű ugyan, mert ilyen a hangulatom.

      

14 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://inszeminator.blog.hu/api/trackback/id/tr13851936

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.01.02. 08:40:04

Kedves Inszeminátor!

Engem emiatt (vagy valami hasonló miatt) rúgtak ki a konzervatorium.blog.hu-ról, ahol szerző voltam --- előbb meghívtak, majd kirúgtak --- így megy ez manapság:-D. Életem egyetlen kimoderált kommentje is efféle ügyhöz kapcsolódik (ugyanott, ugyanakkor):-D

Nem tudom, hogy mennyire helytálló amit gondolok, de szerintem a mi kultúránknak része egyfajta Jeremiás- vagy Ézsaiás-komplexus (ha jól emlékszem ír erről (talán) Illyés is (talán) Adyval kapcsolatban). Szóval, hogy aki magyar "szóhoz jut", rögvest kényszert érez a "prófétálásra" (ez időnként nagyon kínos, olykor groteszk, máskor pedig kifejezettem építő). Irodalmunk legjobbjai is mind ezt tették Janus Pannoniustól Nagy Lászlóig és tovább. (A konzervatorium.blog.hu-n is ez volt a "konfliktus" forrása: szerintem ez egy létező eleme (alapeleme) a kultúránknak, szerintük ez nem elég yuppis (nyugatos, trendi???) (bár az is igaz, hogy nekem meg a yuppikról folyton az Amerikai pszicho jut eszembe, úgyhogy 1:1:-D)).

A Gotterhalte-ügy is talán ennek a prófétálós "nemzetmentő"-hevületnek egy kissé színpadias és pitiáner megnyilvánulása... (no, és hát Rátkay képviselő úr sem éppen egy Ady Endre). Kínos, bár szerintem sem teljesen megalapzatlan Rátkay képviselő úr felháborodása:-D (Emlékszem, mi kölyök korunkban például rendszeresen twiszteltünk az internacionálé és a szovjet himnusz alatt (effektíve roptuk, csavartuk:-D). Egyszer kaptam is egy nyaklevest emiatt a párt ifjúságpolitikai megbízottjától:-D)

De: te nem úgy látod, hogy ha elhagyjuk ezt a "nemzeti túlérzékenységet" (mint például napjainkban is), akkor nyomban apatikusakká válunk és a "nemzethalál" torkában találjuk magunkat...?!

ü
bbjnick:-)

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.01.02. 09:49:09

Kedves Bbjnick!

Üdv. ezen új év reggelén.
Éreztem, hogy nem kell szájbarágni mi a mondandóm lényege.
Aki akarja megérti, aki nem az lapozzon tovább bulvárirányba.
"Nemzeti túlérzékenység" légkörében nőttem fel. Néha sokallottam, máskor máshol hiányoltam, mert azt a légkört sem szerettem ahol csak az "én" működött, semmi más.
Valóban hajlamosak vagyunk közönyre, apátiára, de ez szerintem folyamatos állapot lehet nálunk.
Ha arra gondolok, hogy a magyar költészetben folyton jelen volt az általad felemlített Jeremiás, Ézsaiás komplexus, mely olykor "kínos is, groteszk is, de van amikor építő",

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.01.02. 09:56:20

Elment magától ez a dög, mielőtt a mondatot befejezhettem volna!!
...szóval akkor ha nincs más értelmes eszközünk a felrázásra akkor vállalni kell.
Persze nem úgy mint egyes agyament portálokon teszik, mert csak nevetségessé, sőt utálat tárgyává tesszük magunkat.
Most befejezem, mert ez a váratlan törés összezavart.
Üdv,
Inszeminator.
Sajnos nem értem azokat a jeleket amiket használtok, van valahol valamiféle magyarázat erre? D meg :), ilyesmikre gondolok.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.01.02. 20:42:11

Kedves Inszeminator - ezek úgynevezett "emotikonok" vagy szmájlik". Az első arra utal, hogy valamiféle érzelmet fejeznek ki, az utóbbi az anglománoknál a mosoly szótőről fakad - mivel leggyakrabban a mosoly és a nevetés szerepel:
:-) mosoly
:-D teliszájú nevetés.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.01.02. 20:54:49

És akkor a lényegről:
a szervilisek minden időszakban ott lebzseltek a hatalom árnyékában. Jól felfogott érdekből valós, vagy remélt előnyök fejében...
Hogyan minősíthetném az egykori JATE testnevelési tanszékének függetlenített párt-titkárát (!) - hogy miféle párt, azt akkoriban nem kellett kérdezni - aki egy (nyilvánvalóan nem bántó szándékkal kimondott) szó miatt beidéztetett a kis (inkább nagy) irodájába. Az inkriminált szó az "úriember" volt.
Nos, az illető (Kovács elvtárs talán? - rég volt) azt kérdezte tőlem, hogy szernitem talán nem-e bántó ez a szó...
Nemleges válaszomra megérdeklődte, honnan jöttem.
- Ja, hogy pesti... mondta utánozhatatlan hangsúllyal. (Mert nem csak a pestiek sajnálják le a többieket, minden nézőpont kérdése :-)
Végignézett az akkori vasággyal 60 kilómon (180 centihez) és kinyilatkoztatta:
- Kedves eeelvtárs... jegyezze meg: nem muszály ám mindenkinek diplomázni! A Népköztársaságnak szüksége van ám (ismét végigmért) jó kazánkovácsokra is !
Mikor végül elbocsátott, elköszöntem.
- Viszontlátásra, Kovács elvtárs.
Talán kicsit megnyomhattam az utolsó szón a hangsúlyt, mert visszahívott:
- Hallja, még pimaszkodik? Meglesz ennek a következménye!
Meg is lett, a következő ösztöndíjelosztó konferencia után, de ez már egy másik történet :-)

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.01.02. 22:29:08

Bosszankodom, kedves Mormogi Papa, mert a jelenség mindkét oldalát kínosnak érzem. De főleg azon, hogy egyre süllyed a szinvonaluk és nincs lehetőség bármit is tenni ellene. Tulajdonképpen egymást heccelik bele mind nagyobb és mind nevetségesebb szituációkba.
Én csak jeleztem, de nem részleteztem, azt bbjnick tette meg helyettem. Sokszor érzem úgy, hogy a kevesebb több, aki akar gondolkodjon.
Remélem nem hordtad át 2009-re a vírusokat.
Ü
Inszeminator.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.01.02. 23:34:16

Ideírok egy "kurucos" anekdotát, ami a bejegyzés kapcsán ugrott be: ha jól tudom, akkor Krúdy talán csak egyszer járt életében Bécsben, akkor is csak fogadásból tette. A fogadás pedig abból állt, hogy reggel felült a bécsi gyorsra, majd napközben nyilvános helyen -egy kávéházban- elénekelte a Kossuth-nótát. Állítólag még aznap visszatoloncolták a Magyar Királyság területére.
Persze nem igazán passzol ide ez a történet, amely inkább szól Krúdy egyéniségéről, mintsem mondjuk szervilizmusról.

Egyébként mentalitásunk szinte semmit nem változott a mikszáthi és móriczi idők óta, legfeljebb a négy évtized diktatúráján (benne a végzetes kádári húgymeleg három évtizeddel) és a további két évtized vadkapitalizmusán keresztül egy csúnya gellerrel tovább süllyedünk saját latrinánkban. És úgymond világnézettől totálisan függetlenül igaz ez.

kedves bbjnick,
elég döbbenten olvasom, hogy kibillentettek a Konzervatoriumról, noha szerintem nem volt neked való, az a hely :) De erről persze már értekeztünk párszor.
Én úgy látom különben, hogy a Konzervatóriumon elsősorban ex-liberós srácok egyetemen bemagolt tanulmányaik jönnek vissza nagy okosságokként, valamint a valós élethez rendkívül impotens írások és kommentek olvashatók. Tisztelet a kivételnek, persze.
Ezen kívül jelen van egy nagy adag nagyképűség, amit azért én a szadeszos szüleiktől már nagyon eluntam az elmúlt két évtizedben.

Bocsánat ha időnként össze-vissza fogalmaztam, csak fáradt vagyok és sokat akartam egyszerre közölni :)

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.01.03. 09:03:49

Miért ne passzolna ide kedves Gasper?
Része volt ez a Kossuth nóta a bbjnick-től származó "nemzeti túlérzékenységnek". Viszont a kádári évtizedekben ezért komolyabb retorzió volt várható.
Nem bánnám, ha végre valahára magunkra találnánk és némi gerincjavitó kúra után mi is kiegyenesednénk. Vagy teljesen reménytelen?
A bécsi Arsenal Haditechnikai múzeumának földszinti oszlopcsarnokában Hunyadival az élen, vannak magyarok is. Jó látni őket a sok osztrák feldmarschall között.

tita · http://hetkoznapi-mesek.blogspot.com 2009.01.03. 16:27:42

Na tessék. Nem használhatom a "boldog" szót. Akkor, kedves Barátom, drága Inszeminátor, szeretetben gazdag, nyugodt, békés, elmélkedős, érzelmes, visszagondolós, értékelős, halk zenét hallgatós, juhocskákat szeretgetős szülinapot kívánok !:) Öleléssel, szerettel.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.01.03. 18:32:25

@inszeminator: "a jelenség mindkét oldalát kínosnak érzem" - hmm, érezze kínosnak az, aki a szíve (helyére) teszi a kezét, miközben az árfolyamokon jár az agya...
Megint eszembe jut Jimi Hendrix mondata: “Blues is easy to play, but hard to feel” - játszani könnyű, csak érezni nehéz...
És eszembe jut az is, miféle zenékre kellett magunkat vigyázzba merevíteni az elmúlt időkben...

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.01.03. 18:52:48

Sőt, kedves Inszeminator, Bécsben a Maria Theresien platz-on, a Kunsthistorisches és a Naturhistorisches Museum közötti téren a császárnő -pardon, nekünk királynő- szoborcsoportján ott szerepel a négy legfontosabb feldmarschall szobra, köztük az egyik a mi Hadik Andrásunk.
Egyszer irtam is egyet Hadikról, engedelmeddel idelinkelem, mert érdemes Hadik életútját megismerni, hiszen Habsburg-hűsége mellett saját hazájáról sem feledkezett meg soha és berlini huszárcsínye híressé tette a magyar könnyűlovasságot azokban az években is.

tehát itt van a link:

tajkep.blog.hu/2008/06/01/hadik_uram_emlekezete

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.01.03. 20:37:00

Jó cikk volt Gasper, elolvastam újra és közben eszembe villant egy háborús felvétel a várról. Romok, romos házak és köztük ott áll a Hadik lovasszobra szinte érintetlenül... Vagy csak vizionálok...?

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.01.04. 16:02:09

Rémlik nekem is egy ilyen fotó, megpróbáltam rákeresni a neten, de nem találtam. Cserébe itt van a Szent Gellért szobor ostrom utáni állapota. Hasonlóan deprimáló (vagy reményteli?) a látvány:

www.priskos.extra.hu/kelet/Magyarorszag/Budapest/1_185a.jpg
süti beállítások módosítása