- Folytatás a szoci nótafákhoz + Elie Wiesel furcsaságai.

     -Apámtól kölcsönvett könyvet adtam kölcsön a hatnapos háború idején egy zsidó kollégámnak, aki - nem akármilyen öntudat részéről - ha nem is büszkén, de egyértelmüen vállalta zsidóságát. Tipikus honi világi fickó volt, fogalma sem volt Palesztináról, az ottani eseményekről, nem is érdekelte más csak a szakmája, meg a nők.

   - Rettenetes baromságok keringtek mindenhonnan, a szociálista sajtó ügyesen keverte a szart, hol ide, hol oda húzva ügyesen növelte a homályt. Arra gondoltam talán teszek hozzá magam is a magam módján, de inkább a képet szerettem volna kicsit tisztítani, világosabbá tenni és kölcsönadtam apám könyvét a "Palesztina" címűt. Háború utáni kiadás, angol riporterek utibeszámolója Egyiptomról, Palesztináról, a zsidó merénylők harcairól ( kegyetlen mészárlások voltak ezek, most épp fordítva történnek a dolgok) zsidók és arabok mindennapi életéről stb.

   - Soha nem kaptam vissza. Robi kollégám mindig szabadkozott, hogy most ennél a családnál van, most meg a másiknál, aztán elváltak útjaink. Megirtam ezt egy kommentben az azóta megszünt judapestnek, választ is kaptam rá - nagy lehetett az érdeklődés - válaszolták. Én meg azt mondom...Robi add már vissza a könyvemet, a fene a jó dolgodat!!!!!!!!!Az akkori merénylők már mind a politikai élet eminenseivé váltak, nincs rá szükségetek.

   - No de nem ez a lényeg. Egy ottani történet a lényeg, és csupán azért jutott az eszembe, mert előző postomhoz, mely a szoci nótafákról szólt egy régi régi börtönnótát elevenítettem fel, s ehhez bbjnick:

    "Betörő a mesterségem,

nincsen abban semmi szégyen,

nem az égből várom a kajám..."

És tényleg! Van ezekben a "jóemberekben" valami masszív öntudat (büszkék arra akik, és arra, amit elértek) és rettenetesen meg tudják vetni, aki nem tudja az eredményeiket, sikereiket értékelni. (Aki nem akkora sutyerák, aljas vörös gengszter, mint ők, azt nyomoréknak tartják.) Bűnözőmentalitás, a legrosszabb fajtából!:-(

   - és Mormogi Papa szólt hozzá mondván:

    "Hát kérem, valahogy így kezdődött ez az "öntudat". Hogy valamelyest a stílusban maradjak: ez az a hozzáállás, amit vasvellával kéne szaporítni..."

    - E két komment eszembe juttatta "Palesztinát" - Robi az Úristenit hozd már vissza a könyvemet...! Nem fogja tudom, muszáj emlékezetből idéznem a történetet, mely akár a mostani kormányváltási procedúra szépségeibe is bepillantást enged.

    - Még Egyiptomban jár a két újságíró, történeteket, véleményeket gyüjtögetnek s ekkor találkoznak az alábbi történettel:

    - Juszuf a városi tolvaj - mindegy milyen város, ez a foglalkozása - szörnyű balesetet szenved munkája közben és hosszú keserves kinokat kénytelen elviselni felgyógyulása folyamán. Végül azonban felgyógyul, s első útja a kádihoz vezet igazságtételt követelve.

    - Történt ugyanis, hogy egy éjszaka, amikor Ali ereszcsatornáján igyekezett felfelé, hogy annak nyitott ablakán bemászhasson, és Ali értéktárgyait és minden ott található használhatót majdan magával vigyen,az ereszcsatorna kiszakadt a falból és Juszuf emeletnyi magasságból a porba zuhant. Keze lába eltörött, munkaképtelenné vált az életveszélyes, használhatatlan csatorna miatt.

    - A kádi megértvén és mérlegelvén a panasz súlyosságát, azonnali hatállyal berendelte Alit, aki bűnös módon elhanyagolta a csatorna állagát, de nem tudta megbüntetni a vétkest, mert Ali azt rögvest a kovácsra hárította. Nagytiszteletű kádi - mondta Ali méltósággal, immár három hónapja, hogy megbíztam a közeli kovácsot, hogy javítsa meg az ereszcsatornámat, mert baj lehet belőle. Ímé megtörtént a baj, de nem az én lelkemet terheli, mert előrelátó módon, mint látod idejében intézkedtem.

    - A kádi bölcs ember volt, behívatta a kovácsot és feltette neki a kérdést...Igaz e amit Ali előadott miszerint megbízott téged a munka elvégzésével, de te azt bűnös módon nem teljesítetted....? A kovács hebegett habogott, de végül csak elismerte Ali igazát és semmi komolyabb mentő körülményt mint a saját lustaságát nem volt képes azzal szembe állítani. A kádi pedig, mivel a bűnös hanyagság akár emberi élet kioltására is alkalmas volt, a legsúlyosabb ítéletet hirdette ki....-köttessék fel a kovács a saját műhelyének ajtógerendájára, hogy az arrajárók is láthassák, és tanuljanak belőle.

    - Ekkor pedig elvezetteék a kovácsot, aki majd megfulladt a röhögéstől. A kádi nem is értette miért e jókedv, de rövidesen visszaérkeztek a poroszlók és jelentették, hogy az itéletet képtelenség végrehajtani, mert a hatalmas termetű kovács éppen egy fejjel magasabb az ajtógerendánál.

    - A kádi néregbe gurult, de muszáj volt a tisztség méltóságának is eleget tennie, s dühösen rivallt a poroszlókra mondván: ... azonnal hozzanak egy alacsonyabb kovácsot...!

   - - - 

   - Előfordult már, hogy segitséget kértem, és köszönet mindenkinek, akitől kaptam. E bejegyzés megírása után keresgélni kezdtem a hatnapos háborúval kapcsolatban, és eszmbe jutott Elie Wieselnek egy könyve, melyet az idegennyelvű antikváriumban vettem anno. Francia nyelvű, livre de poche kiadás - Le mandient de Jerusalem - a címe.

    - A wikipédia nem említi, ha beírom a címet a gugliba ott sincs semmi. Nem értem az egészet. Meghülyültem volna...? Se nem Wiesel, se nem Jerusalem...? Sajnos nincs a közelemben, az mindent eldönthetne...Ha valaki tud valamit róla, nem bánnám, ha írna róla. Volt egy időszak amikor nagyon szerettük volna, ha a világhírű békenobeldíjas Elie /Lázár/ aki állitólag jól beszélt magyarul, nagyobb dicsőségünkre magyarnak vallja magát, csakhogy akkor nem kellett volna koncentrációs táborba tessékelni. Vagy, vagy kéremszépen.

   - Az említett, nem tulságosan nagyívű regényben valahol az elején történik említés a következő háborúról, persze arab szemszögből. Nem emlékszem már kinek a szájába adja az író, de lényeges:...a következő háború után már nem lesz szó zsidókérdésről...- hanzik a magabiztos kijelentés. Aztán jött a hatnapos háború és...Ja akkoriban Arafatot szeretgettük, meg azt a libiai fekete párducot, no igen régen volt. És hasonló kijelentéseket már mások is tettek korábban aztán mindig másképpen lett.

   - Robi, a fene a jó dolgodat add vissza a könyv emet, szépen kérlek....!

Frissités

   - Jól emlékeztem. Hiába nincs benne a gugliban, és a Wikipédia sem említi, megkaptam otthonról az üzenetet. Elie Wiesel, Le mandient de Jerusalem ott van a livre de poche-ok között a polcon... És az a legszebb az egészben, hogy a sorozat honlapján a teljes sorozatban sem szerepel. Miért?

    - Éppen a holokauszt emléknapján írtam a fenti postot, és a wikipédia szerint állitólag a kifejezést is ő vezette be a köztudatba.