inszeminátor

Majd kiderül

Friss topikok

HTML

Ami van...

Utolsó kommentek

  • inszeminator: Köszönöm!!!! Egyébként nem tudom melyiket vállalja szegény bbjnick, azt hiszem egyiket sem Marad a... (2020.08.22. 13:13) MMA levél
  • jose maria padilla: tiszta szívből!!!!!!!! bbjnick nem csak csúnya nő, hanem fodrász is? besz..... (2020.08.22. 12:42) MMA levél
  • inszeminator: Köszönöm Bbjnick.Rákerestem erre a névre, de valami fodrász szalon ajnlotta magát erősen. Szerencs... (2020.08.21. 21:42) MMA levél
  • Szabó A. Imre: Szívből gratulálunk! (2020.08.21. 14:39) MMA levél
  • inszeminator: Egy blogon olvastam: „A történelmi tudás diktatórikus irányítása azokhoz a jól ismert, gyászos mó... (2018.07.19. 14:48) Állj, ki az? Tovább!!
  • Alfőmérnök: Elolvastam a könyvet, nagyon tetszett és köszönöm szépen. Jó, hogy megírtad és jól írtad meg. Aki ... (2018.07.19. 07:41) Állj, ki az? Tovább!!
  • Mormogi Papa: Hál' Istennek, én már nem ismertem... (2018.06.14. 14:23) Kérdés
  • Mormogi Papa: @jose maria padilla: @inszeminator: Hmmm... eszembe ötlik egy régi nóta szövege: "Mert az nem ... (2017.10.10. 16:00) Állj, ki az? Tovább!!
  • inszeminator: Na de ilyet... Hogy mik vannak... Azért a cserebere néhány pofa sör takarásában szerintem lebonyol... (2017.10.03. 20:10) Állj, ki az? Tovább!!
  • jose maria padilla: Te jó ég, de régen jártam erre! Insz, vero adott nekem egy címet küldtem neked mélt. Aztán kaptam ... (2017.10.02. 13:55) Állj, ki az? Tovább!!
  • v_e_r_o: Kedves Insz! talákozót szervezünk, (gasper, padilla örm, mormogi és te) holnap (2017. 06. 08.) du ... (2017.06.07. 11:18) 60
  • inszeminator: Sajnos ebben az "Exek az édenben" világban nem sok olvasója lehet Platonov -nak. Őszintén szólva m... (2017.05.06. 07:49) A. Platonov, Dzsan. ( El Kazovszkij panoptikumai )
  • Kabai Domokos Lajos: "Platonov az orosz irodalom nagy hatású írója, művei szamizdatban voltak olvashatóak. Életműve az ... (2017.05.05. 19:49) A. Platonov, Dzsan. ( El Kazovszkij panoptikumai )
  • Mormogi Papa: Küldtem emilt ! Üdv MP (2017.04.11. 13:03) Állj, ki az? Tovább!!
  • Mormogi Papa: Sajnos csak ilyen későn ugrott be a "társ vicc", amit a hetvenes években hallottam valamikor. Absz... (2016.08.21. 12:28) 60
  • Utolsó 20

ec-pec kimehec

szinesek

free counters

2009.01.05. 12:31 inszeminator

Tormay Cécile.

 

 

           Ne tessék kérem rémüldözni, csak arról van szó, hogy felmásztam egy kicsit a szellemi libikókára, ahonnan kevésbé látni a mai magyar silány celebvilágot, és jóval messzebbre lehet széttekintemi ha éppen feljebb lódul az ember. Zötyög össze vissza  persze rendesen, föl-le, még oldalra is kileng, legfeljebb leesem, annyi baj legyen...!

           Blogkönyv...? Ájult slepp, fizetett csodálók kara...? Na, akkor jöjjön egy kis Tormai Cécile. Éppen ideje. Ő legalább magamagát adja, őszinte rajongásában. Legalább is hihetőbb a lelkesedése, mert nem hitegetések és hazugságok után lelkesedik, de egy borzalmas háború és egy zavaros kommün után próbál egykori világába visszatalálni. Nem forgatja a nyakát, előre néz. És nem is részeg. Igaz nem is hadügyminiszter. Így persze könnyű...Teljesen józanul beszél a hivatalos fogadáson a katonák tömege előtt. Manapság az ilyesmit külön ki kell emelni, mert sajátos jelentőséggel bír. Nézzük hát először is a wikipédiát:

Tormay Cécile (Budapest, 1875. október 8.Mátraháza, 1937. április 2.) : írónő, műfordító, közéleti szereplő.

Középnemesi családba született. Édesapja Tormay Béla mezőgazdasági szaktekintély, az MTA tagja, államtitkár. Édesanyja Barkassy Hermin. Iskolai tanulmányai magántanulóként végezte. Német, olasz, francia, angol és latin nyelven eredetiben tanulmányozta a világirodalmat. 1900 és 1914 közötti külföldi utazásai nemzetközi ismertségét elősegítették.

      "Első könyvei az Apródszerelem, (1899) című novelláskötet és az Apró bűnök (1905) elbeszéléskötet. Első sikeres regénye az Emberek a kövek közt, (1911) a kisemberek életét ábrázolta. Megjelent angol, német, olasz, holland, finn, észt nyelven is. A Régi ház, (1914) családregény, a biedermeier kori Pest ábrázolása. Ezzel a regényével a Magyar Tudományos Akadémia irodalmi díját nyerte el. Ez a könyv is számos nyelven megjelent, az USA-ban is kiadták. Bujdosó könyv (192122) naplószerű regénye az 1918. október 31-étől 1919. augusztus 8-áig terjedő időszakról (őszirózsás forradalom, Tanácsköztársaság). Német, angol és francia nyelven is megjelenve világsikert aratott. Klebelsberg Kunó felkérésére latinból magyarra fordítja középkori legendáinkat Magyar Legendárium, (1935) címen. Útiélményeiről szól a Firenzét bemutató A virágok városa (1935), és a Szirének hazája (1935) szicíliai útirajzok. Az ősi küldött című regénytrilógiája a tatárjárás korában játszódik: a Csallóközi hattyú (1933) és a A túlsó parton (1934) után a A fehér barát (1939) az írónő halála következtében befejezetlen maradt. 1923-tól haláláig szerkesztette a Napkelet c. folyóiratot.

Az 1918–19 évek fordulóján létrehozta a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége nevű szervezetet, az I. világháború során kivérzett magyarság újraélesztésére. Zichy Rafael (1877-1944) válása után 1925-ben megvádolta, hogy volt feleségével Pallavicini Eduardina grófnővel leszbikus kapcsolatot tartott fenn. A kapcsolatot részletesen tárgyalta a korabeli baloldali sajtó. A botrány kirobbantója ellen végül a két nő rágalmazási pert indított. A bíróság nekik adott igazat, Zichyt másfél év börtönbüntetésre ítélte.

1930-ban kulturális tevékenysége elismeréseként a Corvin-koszorú tulajdonosa lett. 1935-ben a Népszövetség Szellemi Együttműködés Nemzetközi Bizottságába egyhangúlag választották a Mme Curie halálával megüresedett székbe. Ez év július 16-i megnyilatkozásában itt is síkraszállt Trianon ellen. 1936-ban jelölték a Nobel-díjra. 1937-ben megosztva megkapta volna az Irodalmi Nobel-díjat, de halála ezt megakadályozta."

     Irodalmi Nobel-díj...? Tudott erről valaki a wikipédián kívül? És kivel megosztva? Én csak Füst Milán jelöléséről tudtam eddig, illetve többen is voltak, teszem hozzá gyorsan mert jönnek majd, hogy Weöres, meg...Na ki még...? Na ne, Illés Bélát, ne is említsük, nézzük inkább a beszédgyüjteményt, s az írónő beszédét e jeles napon:

                                                 TORMAY CÉCILE

                                       Budapest, 1919. november 16.

                      "A reménységet fél esztendő óta Horthy Miklósnak hívják!"

            "Horthy Miklós (1868-1957) 1919. november 16-án Siófokról érkezett Budapestre átvenni a hatalmat. Miután különvonata reggel 6.15-kor beért  a kelenföldi pályaudvarra, a szemerkélő esőben lóhátra ült, és hadserege élén végigvonult a városon. Ahogy a kormányzó egyik életrajzírója, Vas Zoltán írja: " A csapatok élén, a lovasrendőr díszszázad után, fehér lován Horthy. Vezérkara követi, majd sokezres, hosszú oszlopban a bevonuló had." Hivatalos fogadása a Gellért szálloda előtt zajlott, a bevonulási ünnepség pedig az Országháznál. Midkét helyen több beszéd elhangzott, köztük Tormay Cécile (1876-1937) írónőé, és lapszerkesztőé, aki érzelemdús szónoklattal üdvözölte a Magyar Nemzeti Hadsereg katonáit. (...)"

         "Katonák! Testvéreink! Hajnal van ma! Ti hoztátok - és mi, asszonyok, mint kétezer év előtt a Szentírás reggelén, a Golgota tövében, eljöttünk, hogy köszöntsük a feltámadást. Magyar hajnal és keresztény feltámadás a ti hazatéréstek, egy szörnyű véres Kálvária után, melyben Károlyi, a magyar Judás Iskariot és démoni cinkosai elárulták, megkínozták, kifosztották és megcsúfolták a magyar nemzetet.

         Történetünk legsötétebb éjszakája volt ez, és most olyan igéretes a reggel, mert eljöttetek. A reménységet fél esztendő óta Horthy Miklósnak hívják Magyarországon, és most ő vezérelt ide benneteket, hogy visszafoglaljátok a keresztény Magyarország számára megtévedt, de bűnbánó fővárosát, hogy az emberiség becsületében magasra emeljétek újra Szent István ezeréves koronáját. Jelentőségteljesebb és sorsdöntőbb hazatérte még nem volt hadseregnek e világon. Ti nem csak a fővárost foglalni, országot hódítani jöttetek! Nem csupán a magyarságnak a Duna-Tisza völgyéből kisarjadt fiatal hadinépe vagytok, de ti vagytok a nemzeti hadsereg, melyre négyszáz éve vár a nemzet, hogy a sír szélén érje meg, és újra éledjen általatok.

         Reménységünk, jövőnk, mindenünk vagytok - még múltunk is, mert hiszen ti vagytok azok a hősök , akiktől 1914 őszén búcsúztak el a magyar anyák, a magyar hitvesek. Akkor ment el a mi hadseregünk, és azóta nem tért vissza. Jöttek rokkant hősök a csataterekről, szenvedő hadifoglyok a szomorú rabságból, sőt jöttek a múlt őszön lázadó ezrek, de a magyar nemzet dicsőséges fegyveres ereje nem tért haza. Öt év után ma jön vissza. Bennetek térnek meg Gorlice és Limanova legendás hősei, azok, akik győztek a szent Kárpátokon, erdélyi havasokon, a Duna szerb partjain, az Adria kék vize felett, és tizenkétszer győztek az Isonzónál és az Alpokon.

        Nagy múltunk és nagy jövőnk, melynek élén Horthy Miklós jár! Hajoljon meg előttetek minden zászló az országban, szólaljon meg minden harang. És vigye a szél magyar zászlók suhogását, keresztény harang zúgását azokhoz, akik nincsenek itt, azokhoz is, akik messze kicsiny fakeresztek, hullámsírok alól most hazafigyelnek. Élő hősök és az elesettek megdicsőült serege, halljátok meg! Asszonyok szólnak hozzátok a magyar főváros felszabadult földjén, és hű zálogul felétek nyújtják zászlójukat. Az elmúlt rémuralom hiába ítélte halálra a nemzet büszke színeit, mint egykor Rákóczi tárogatóit hiába égette el máglyán a gyűlölet, újra feltámadtak, és szárnyra keltek egy új ezer év felé.

     Vegyétek a zászlót, és ne nyugodjatok, míg bele nem tükröztétek képét négy folyónk vizébe, míg vissza nem emeltétek a három halmok fölé. Vegyétek, asszonyok keze áldotta meg, szentelje fel dicsőségben a ti férfikezetek.

 

         (...) Egy héttel Horthyék budapesti bevonulása után Clerk az antant nevében elismerte a keresztényszocialista  Huszár Károly kormányát, és Magyarországot meghívták a béketárgyalásokra..."

     

        Érdekes az "irredenta magyasszony" folyóirat kisérlete a Napkelet, mely a Nyugattal egy időben, azzal némileg szemben is állva próbált megkapaszkodni, sőt irányitani is a magyar szellemi életet. Nem járt sikerrel, ahogy nem szoktak sikerrel járni az olyan kisérletek, ahol bármilyen felső nyomás, szelid, vagy vehemens megjelenik. Mostanában folyt a Nyugat ünneplése külömböző fórumokon és a médiában. Semmit sem ártott volna a hirnevének, ha valahol a napkelet is megemlittetik. Aki bele olvasott valaha is a Nyugatba megállapithatta, hogy ott sem minden arany, ahogyan a napkeletben sem volt az. Végül is mi célból íródott ez az egész hosszú poszt kérdezhetné akárki. Csak nem akarom Tormay Cécile-t előrángatni a feledés homályából...? Akár akarhatnám is, leginkább azért, mert nem szeretem az egyoldalúságot, szeretem látni a másik oldalt, az egészet, ahogy volt és ahogyan ma van azt is.

        

"Nyugat · / · 1940 · / · 1940. 10. szám · / · FIGYELŐ

Schöpflin Aladár: Búcsú a napkelet-től

Szép csendben, búcsúztatók és gyászszertartások nélkül, kimúlt a Napkelet, havonként megjelenő irodalmi és kritikai folyóirat.

    Tormay Cécile alapította 1923-ban. Annak idején nagy kezdősebességgel indult. Támogatta anyagi eszközökkel gr. Klebelsberg Kuno kultuszminiszter, terjesztésében a hatóságok részéről némi szelíd nyomás érvényesült, különösen vidéki városokban, Tormay Cécile népes tábora, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége is mozgósította magát s tagadhatatlanul rokonszenvvel fogadta a magyar intelligencia akkori közvéleménye. Bevallott célja az akkor úgynevezett keresztény megújulás irodalmi szolgálata volt s be nem vallottan a Nyugat ellensúlyozása. Magam is láttam annak idején a kultuszminiszter egy köriratát, amelyben felhívta a címzetteket a Nyugat irányzata ellen indult folyóirat pártolására. Ez a célzata azonban gyakorlatilag nemigen volt tapasztalható, Tormay Cécile előkelő szelleme nem engedte, hogy folyóirata fölösleges polémiákkal s az akkor divatos politikai jelszavak hangoztatásával szálljon ellenünk harcba. Irodalmi súlyával akart hatni. Meg kell állapítanunk, a tónusa előkelő és írókhoz méltó volt.

Tormay Cécile keveset írt bele, inkább csak ünnepi alkalmakkor. A szerkesztés tulajdonképeni részletmunkáját kezdetben jó ideig Horváth János végezte, aki a maga érdeklődésének is megfelelően nagy súlyt vetett a kritikai rovatra. Ez a kritika mindenkor irodalmi szempontok szerinti volt, az egyes kritikusok minősége szerint hol jobban, hol kevésbé sikerült, de alantas színvonalra, személyeskedésre sohasem süllyedt le. Ez meg is maradt mint hagyomány mindvégig. A Napkeletben igyekeztek minden olyan irodalmi műről kritikát írni, ami magyarul megjelent s a folyóirat ezzel jó irodalmi szolgálatot végzett. Kezdetben kitünő írók dolgoztak bele, mint Szekfű Gyula, Eckhardt Sándor és sokan mások, gyakrabban jelentek meg benne irodalmunk javához tartozó irodalmi és tudományos essayk. Idővel ezek a munkatársak elmaradoztak és az ifjúságnak engedték át a tért, de még az utóbbi években is olvastunk a Napkeletben néhány komoly elmélyedéssel írt tanulmányt - igaz, hogy néha olyanokat is, melyeket Horváth János aligha türt volna.

Szépirodalmi részében nem volt ilyen szerencsés a Napkelet. Elsők között karolta fel az erdélyi írókat, nem mindig egészen gondos válogatással, de ezek nem sok idő multával elmaradoztak. Csonkaországi tehetséges költők, novellaírók is dolgoztak bele, sok jó is jelent meg benne, de úgy tűnt fel, véletlenszerűen: a szerkesztői mértékek egyenetlenek voltak, a jó írások mellett egészen középszerűek is sűrűn akadtak, a folyóiratnak nem volt meg az állandó színvonala. Semmiesetre sem sikerült elsőrendű írói gárdát kialakítani maga köré, a fiatalok javát magához vonni és megtartani s ezzel olyan irodalmi tekintéllyé, mondjuk, fémjelző fórummá válni, amilyennek egy irodalmi folyóiratnak lennie kell. A világháború utáni fiatal szépírók javából valók közül alig van egy-kettő, aki a Napkelettől kapott szárnyat s akik ott léptek ki a nyilvánosságra, azok is hamarosan elmaradoztak, amint másfelől is nyilt számunka tér. Valahogy nem érezték, úgylátszik, íróilag egészségesnek a folyóirat levegőjét.

Még kevésbé sikerült új irodalmi irányt inaugurálni. Az új irodalmi törekvések, a fiatalok törekvései rajta kívül fejlődtek ki. Konzervatizmusától idegenek voltak, bár el kell ismerni, hogy mikor egyes kiváló tehetségekben kialakultak, a kritikáiban méltánylattal szólt róluk. Általánosságban meg kell állapítani, hogy a Napkeletben érvényesült irodalmi szempontok lényegileg nem különböztek a Nyugat szempontjaitól, amelyek már a Napkelet kezdetekor, évek súlyos polémiái révén általában a komoly irodalmi közvélemény szempontjai voltak. Ebben a tekintetben az ellene indított folyóirat átvette a Nyugat szellemét - irodalmiakban - s a különbség inkább csak az volt, hogy a Napkelet szigorúbb volt a társasági illem megtartásában. Ez nem vált javára, irodalmi és kritikai folyóiratnak az ad létjogot, ha határozott, mindenki másétól különböző irányt tud kialakítani.

Horváth Jánost tudományos feladatai csakhamar elvonták a szerkesztéstől, utána több éven át Hartmann János volt a szerkesztő, az ő távozásával rövid ideig Németh Antal, utána pedig, mikor Németh a Nemzeti Színház igazgatója lett, Kállay Miklós.

Őszintén sajnáljuk a Napkelet elhúnytát. Mégis csak megvolt a helye irodalmi életünkben, céljait tisztességes írói eszközökkel szolgálta és elmulásával is kevesebb lett az amúgy is nagyon összeszűkült tér, ahol írók irodalmi dolgokról megszólalhattak."

Utólagos frissítés bbjnick jóvoltából:www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/nyugat/html/index.html?23247.htm&23232.htm
 

 

 

11 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://inszeminator.blog.hu/api/trackback/id/tr84858904

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.01.06. 05:50:59

Kedves Inszeminátor!

Nekem, szegény Tormay Cécile-ről mindig ez jut először eszembe: EDE MEGEVÉ EBÉDEM.

És: "Ön, Asszonyom, igazán szívbeható hazafias tremolóval szokott megemlékezni, hogy milyen kár Adyért, milyen kár Móricz Zsigmondért, milyen kár Szabó Dezsőért, hogy annyi tehetséggel destruktívak, és nem valók a hazafias magyarság kezébe, vagy veszélyesek. Közben Ön szelíd bátrosággal analizálja műveinket a magyar psziché szempontjából, és zsenge megjegyzéseket tesz: hogy ilyen magyar nincs, negyar ember ezt nem teszi stb. Teszi ezt Ön, akinek a pszichéje minden csücskében abszolúte német, Ön, akinek az írásaihoz képest az Óh du, lieber Augustin nyers ősi turáni káromkodás. Teszi Ön, akinek annyi fogalma sincs és nem is lehet a magyar lélekről mint nekem a hottentotta nőegyletek mai financiális viszonyáról."

Ugye, nem nehéz fölismerni a hangot? A jó Szabó Dezső hangját?!

És milyen igaza van... Nem feltétlenül a Tormay Cécile-vel (ahogy ő, Szabó Dezső mondaná/írná: Tormay-Krenmüller Szészil-lel) kapcsolatban, hanem az akkori magyar elittel kapcsolatban.

Mert bizony az az elit (is) szívesebben láta vissza az irodalomban (is) az önmagáról dédelgetett képét, mint a magyar rögvalóságot.

Ugyanakkor: ha szegény Szabó Dezső látta volna, hogy mi jöhet még, valószínűleg ájult szerelembe esik Cécile asszony iránt, annak finom műveltsége és ragyogó jellemének hatása alatt.

(Bocsáss meg, de folytatom...):-D

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.01.06. 06:38:02

Kedves Inszeminátor!

(Attól tartva, hogy a blogmotor a komment terjedelme miatt vagy mert kifutok a kommentírásra engedélyezett időkeretből lelő, kettéosztottam ezt a kommentet: az előzményeket lásd egy kommenttel elébb:-D) (Ja, ja, és elnézést kérek az elgépelésekért és helyesírási hibákért:-) Danke schön!)

A másik oldalon pedig (ha Szabó Dezsőt tekintem az egyiknek) ott van a Schöpflin Aladár-féle képmutatás. Schöpflin, amikor "nekrológot" írt a Napkeletnek, nem nehéz észrevenni, nem kis kárörömmel tette, tudatosan kicsinyíti annak jelentőségét.

Szóba sem kerül nála például, hogy a Napkelet nem előzmény(ek) nélkül való: létezett már egy Vahot Imre-féle folyóirat (ezen a néven) 1857 és 1862 között (az afféle Thaly Kálmán-os, Petőfi-epigonos folyóirat volt), de ami Cécile asszony Napkelete szempontjából igazán fontos, létezett egy kolozsvári Napkelet is 1920 és 1922 között (!!!), egy gyűjtőfolyóirat, Barta Lajos, Nyírő József, Kós Károly és hasonló személyiségek közreműködésével. Ennek az erdélyi Napkeletnek nagyon fontos szerepe volt Trianon után az "erdélyi gondolat" megszületésében. És ez pedig fontos motívum (főképpen ha 1923-ra, az alapítás évére gondolunk) és nem kis mértékben Klebelsberg (remélem jól írtam le a nevét:-)) kulturpolitikusi nagyságát jellemzi. Tehát nem azért (nem csak azért) támogatta az akkori kultúrpolitika a Napkeletet, hogy elvegye a levegőt a Nyugat (folyóirat) elől vagy hogy szerkesztői széket adjon jószolgálataiért Cécile asszonynak és körének (mint Schöpflin "sejteti"), hanem mert platformot igyekezett biztosítani egy (Erdélyben) már megindult szellemi mozgalomnak (is). És ez, ugye, azért nem egy mellékes szempont...

Azt is elhallgatja Schöpflin, hogy a Napkelet egy 27 kötetes sorozatot jelentetett meg a húszas években, számos alapmű addig nem létező kritikai kiadását (!!!) adva az olvasóknak (pld.: Az ember tragédiája!)

Ha pedig a Napkelet szerzőgárdáját nézzük, akkor végképpen nem beszélhetünk egyoldalú elfogultságról. Igaz, hogy a jó Szabó Dezső nem fért be a lapba:-(, de Németh László vagy Keresztury például igen, és akkor már Szerb Antalt vagy Halász Gábort (akik, mint kiket a "turul tojt", bizonyára az "irredenta menyasszony" elsőszámú táncpartnerei voltak) már ne is említsük...

"Még kevésbé sikerült új irodalmi irányt inaugurálni" (a Napkeletnek) - írja sunyin Schöpflin. (inaugurálni - mekkora nagyképűség:-D)

Lehet hogy azért, mert nem is ez volt a szerkesztők (elsődleges) szándéka? - kérdezhetnénk mi, "elfogulatlan utókor".:-)

No, lelövöm én magam, még mielőtt megteszi a blogmotor. Leállok. Pedig még annyi mondanivalóm lett volna:-D Bocsáss meg, ha túlszaladt a ceruzám, csak hát tetszett a téma és... :-)

ü
bbjnick

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.01.06. 06:48:29

Kedves Bbjnick!

Csak nem a "Ludas Mátyás" füzetekből való az idézeted...? Apámnak maradt néhány példánya.
Egyébként muszáj volt visszafognom magam, mert eredetileg a jelen parlamenti nagyasszonyaival akartam egy sorba állítani szegény Tormay Cécile-t, de rájöttem méltatlan az összahasonlítás.
Tormay talán mégiscsak többet jelentett a maga korában, még akkor is ha nem "jött be" igazán a napkelet.
Igazából Schöpflin cikke után fordítottam, kihagyva "tisztelet társaságot" és egyebeket.
Viszont várom a folytatást.
Ü,
Inszeminator

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.01.06. 07:05:25

Nincs szerencsém személyesen ismerni a blogmotort, de most azt a viccet játszotta, hogy a válaszom után berakta elém a Te második részedet. Ügyes...

Nem vagyok mélyreható ismerője a Napkeletnek, csak utánanéztem kissé, mert érdekelt. A kolozsvárit kicsit ismertem, de nem akartam belekeverni. Ilyenkor bánom. hogy apám nem él már mert hozzá fordulhattam múltbéli kérdéseimmel.
"Ha pedig a Napkelet szerzőgárdáját nézzük, akkor végképpen nem beszélhetünk egyoldalú elfogultságról." - írod, hát ezért említettem, hogy a Nyugat centenáriumon talán szóba jöhetett volna. Bár lehet, hogy megtették, nem tudhatom, nem néztem, valahogy idegennek érdektelennek éreztem.
De amit lényegesnek és megfontolandónak tartok, hogy korunk ilyen olyan irányzatait súlytalannak érezve az utánunk következőknek sajnos nem lesznek ilyen problémái.
ü
Inszeminator.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.01.07. 09:16:29

Kedves Inszeminátor!

"Csak nem a "Ludas Mátyás" füzetekből való az idézeted...?" - kérdezed.

Az idézet A magyar Káosz c. pamfletgyűjteményből való (de bizonyára olvasható Az egész látóhatár c. tanulmánygyűjteményben is). A cikk címe: Levél Tormay Cécilének (a szöveg végén az áll, hogy eredetileg az Aurora c. folyóiratban jelent meg 1923-ban).

"Nem vagyok mélyreható ismerője a Napkeletnek, csak utánanéztem..." - írod.
Hasonlóképp vagyok ezzel magam is:-)

És: arra inspirált bejegyzésed, hogy kicsit keresgéljek; és a következő szöveget találtam:

www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/nyugat/html/index.html?23247.htm&23232.htm

A hivatkozásra a wikipédián bukkantam, tehát lehet, hogy te is megnézted már ezt a linket: Szerb Antal Tormay Cécile nekrológja a Nyugatban (1937). Nagyon szimpatikus és okos írás. Szerb finom, elegáns és nagyon intelligens módon emlékezik meg Cécile asszonyról. (Ha még nem olvastad és van rá időd és kedved, érdemes megnézned.) Külön élmény volt számomra, hogy Szerb J. J. Jacobsenhez hasonlítja Tormay Cécile stílusát és szemléletét: és éppen most olvasom Jacobsen Niels Lyhne c. regényét:-) És ez a regény valóban egy remekmű. Ha Cécile asszony csak századrészben ilyen jó író, mint Jacobsen, már akkor érdemes lenne olvasni. (Találtam Tormay műveket a interneten (szintén a wikipédia nyomán); ha lesz rá egy kis időm és erőm beleolvasgatok, mert egyre inkább érdekel.)

És előkerestem egy Klebelsberg Kuno beszéd- és írásgyűjteményt is. Utoljára a kilencvenes évek elején olvasgattam Klebelsberget. Neonacionalizmus, népbarát nacionalizmus, kultúrfölény, nyolcosztályos népiskola (1928-ban ír erről!!!), effélék. Ha mai politikusaink csak feleennyire volnának értelmesek és korrektek (mint pld. Klebelsberg volt), egy csöppet sem kellene a fejünknek fájnia a ma/holnap miatt.

ü
bbjnick

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.01.07. 09:56:07

Most már bánom, hogy nem keresgéltem alaposabban, kedves bbjnick, mert valószínüleg ráakadtam volna az általad küldött Szerb Antal cikrre, és méltóbb "kisérője" lett volna a bevezetőben előhozott ünnepi beszédnek, már csak írója miatt is. Legszívesebben a poszt végére illeszteném utólag, bár nem hiszem, hogy etikus lenne, mert nem az én "leleményem". Nem tudom szabad-e ilyesmit megtenni...?

Szerb Antal neve egyébként lakókörnyékemen indulatos vitát váltott ki, mert az utcánkat az ő emlékére átkeresztelték. Bármennyire is szerettem, erőszakos durva műveletnek éreztem, azt hiszem írok róla egy megemlékező posztot. Neki persze semi köze az eseményhez, de az utókor, az utókor jesszusom, mekkora baromságokra képes a "jámbor" utókor.
Klebelsber Kuno manapság prédája lenne minden kis nyálas firkásznak, nemhogy miniszterként, de még alacsonyabb beosztású hivatalnokként is.
ü,
Iszeminator

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.01.08. 08:05:42

"Legszívesebben a poszt végére illeszteném utólag (...) Nem tudom szabad-e ilyesmit megtenni...?" - kérdezed.

Már miért is ne volna szabad, kedves Inszeminátor?:-)

A különféle blogokon úgy tapasztaltam, hogy ha utólag illesztenek a szövegeikhez kiegészítést, akkor odabiggyesztik elé, hogy: UPDATE, UP-TO-DATE, vagy Up to date, ami a szöveg frissítésére utal. Lehet, hogy elegánsabb volna, ha magyarul írnák oda, hogy KIEGÉSZÍTÉS vagy méginkább FRISSÍTÉS:-), de gondolom divatosabb, trendibb, angolul:-) (Én is "követtem már el" hasonlót és akkor Apdét-ot írtam (ez az angol update kiejtése magyaros fonetikával)):-)

ü
bbjnick

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2010.09.09. 15:29:55

@bbjnick: nagyon nincs igaza szabó dezsőnek
ugyanis nem a származás tesz vkit magyarrá, hanem az identitás.

vagy szabó dezső és te nácik vagytok?

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2010.09.09. 15:38:54

@bbjnick: a Nyugat és sclöpfin nem téma, nem véleménye a kornak a maga 800 példányszámával.
a Herczeg féle Új idők 30 000 példányban kelt el. a legnépszerűbb lap.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2010.09.09. 16:34:22

@bbjnick: Herczeg se volt magyar, szerinted és szabó dezső szerint?

kkbk.blog.hu/2010/08/20/herczeg_ferenc_beszede

a magyar korszak legnagyobb írófejedelme?
süti beállítások módosítása