inszeminátor

Majd kiderül

Friss topikok

HTML

Ami van...

Utolsó kommentek

  • inszeminator: Köszönöm!!!! Egyébként nem tudom melyiket vállalja szegény bbjnick, azt hiszem egyiket sem Marad a... (2020.08.22. 13:13) MMA levél
  • jose maria padilla: tiszta szívből!!!!!!!! bbjnick nem csak csúnya nő, hanem fodrász is? besz..... (2020.08.22. 12:42) MMA levél
  • inszeminator: Köszönöm Bbjnick.Rákerestem erre a névre, de valami fodrász szalon ajnlotta magát erősen. Szerencs... (2020.08.21. 21:42) MMA levél
  • Szabó A. Imre: Szívből gratulálunk! (2020.08.21. 14:39) MMA levél
  • inszeminator: Egy blogon olvastam: „A történelmi tudás diktatórikus irányítása azokhoz a jól ismert, gyászos mó... (2018.07.19. 14:48) Állj, ki az? Tovább!!
  • Alfőmérnök: Elolvastam a könyvet, nagyon tetszett és köszönöm szépen. Jó, hogy megírtad és jól írtad meg. Aki ... (2018.07.19. 07:41) Állj, ki az? Tovább!!
  • Mormogi Papa: Hál' Istennek, én már nem ismertem... (2018.06.14. 14:23) Kérdés
  • Mormogi Papa: @jose maria padilla: @inszeminator: Hmmm... eszembe ötlik egy régi nóta szövege: "Mert az nem ... (2017.10.10. 16:00) Állj, ki az? Tovább!!
  • inszeminator: Na de ilyet... Hogy mik vannak... Azért a cserebere néhány pofa sör takarásában szerintem lebonyol... (2017.10.03. 20:10) Állj, ki az? Tovább!!
  • jose maria padilla: Te jó ég, de régen jártam erre! Insz, vero adott nekem egy címet küldtem neked mélt. Aztán kaptam ... (2017.10.02. 13:55) Állj, ki az? Tovább!!
  • v_e_r_o: Kedves Insz! talákozót szervezünk, (gasper, padilla örm, mormogi és te) holnap (2017. 06. 08.) du ... (2017.06.07. 11:18) 60
  • inszeminator: Sajnos ebben az "Exek az édenben" világban nem sok olvasója lehet Platonov -nak. Őszintén szólva m... (2017.05.06. 07:49) A. Platonov, Dzsan. ( El Kazovszkij panoptikumai )
  • Kabai Domokos Lajos: "Platonov az orosz irodalom nagy hatású írója, művei szamizdatban voltak olvashatóak. Életműve az ... (2017.05.05. 19:49) A. Platonov, Dzsan. ( El Kazovszkij panoptikumai )
  • Mormogi Papa: Küldtem emilt ! Üdv MP (2017.04.11. 13:03) Állj, ki az? Tovább!!
  • Mormogi Papa: Sajnos csak ilyen későn ugrott be a "társ vicc", amit a hetvenes években hallottam valamikor. Absz... (2016.08.21. 12:28) 60
  • Utolsó 20

ec-pec kimehec

szinesek

free counters

2010.03.06. 11:27 inszeminator

Morbusz hungarikusz

 

 / egy fontos küldetés /
 
 
     - Ami a nagypolitika eseményeinek helybéli követését illeti, az bizony nehéz, és fölöttébb körülményes tevékenység. Idebenn ugynis nehéz naprakészen követni bármiféle politikai fejleményeket, s csak a legokosabb felnőttek, és magasabb rangú katonatisztek képesek erre, mert teljességgel be is van zárva az ember, és csak hihetetlen, de főleg ellenőrizhetetlen szóbeszédek keringenek, azok is csupán néhány újonnan érkező, vagy némi morze tudósitás jóvoltából. Semmi az - valljuk be -legalább is majdnem semmi.  Legtöbben szólani sem tudnak meglepetésükben, és ritka a tapasztaltabb érkező, aki ha híreket nem is, de legalább jó nagy tűzkövet hordoz a lyukas fogában. A hírek utáni sóvárgás persze erős, leküzdhetetlen érzés, ezért kell időnként megkisérelni. Veszélyes kaland, csak végső esetben használható.
 
     - Eme gyötrelmes hír és dohányéhségnek lett következménye, hogy tüdőbajos szerepet erőszakolt rám a dohányos közakarat. Hiába tiltakoztam, be kellett látnom, legkisebbként én vagyok alkalmas e betegség elfogadható imitálására. Gondolj a Traviátára - szuggerált Főőrnagy szenvedélyesen, aki ha valamely feladatot érdemesnek tartott annak megvalósitására, s ha már komolyan a fejébe vette, nem tágitott. A siker érdekében pedig bármire hajlandónak mutatkozott. Itt a Fő utcán csak egy öreg orvosezredes van, röntgen nincs. Ideje kihasználni a lehetőséget. Ha minden sikerül kimehetsz – mondta lelkesülten, ragyogó szemekkel.
 
      - Én azonban hiába is gondoltam volna Traviátára, mert fogalmam sem volt kicsoda, és szégyeltem is magam, hogy operai területen járatlan vagyok. Csak a Parasztbecsületet ismertem egy kicsit, de abban nem tüdőbajos senki, és csupa makkegészséges felnőtt ember okoz felesleges izgalmakat. Szerettem benne a húsvéti kórust,  meg az Intermezzót, és ahogy Turiddú elmegy meghalni. Un baccsó’, és még egy baccsó’, meg még egy, aztán elmegy és nem jön többé vissza. Ezeket is a sziv küldi szívnek szívesen című rádióműsorból ismertem, de a Traviátáról nem is hallottam. Talán mert nem volt benne osztályellenség, mint a Parasztbecsületben. 

      - A szegényparaszt, meg a gazdagparaszt / kulák / kibékithetetlen konfliktusa. Főőrnagy azonban néhány köhögési próba után úgy határozott, hogy ennek meg kell történnie. A szerepre alkalmas vagyok - a következő séták alól majd felmentésemet kéri általános gyengeségre való hivatkozással. Nem ellenkeztem. Lassan elmúlik a nyár ideje lenne egy kis levegőváltozásnak. Már csak az antifasiszta  görög körletparancsokot kellett meggyőznie a tuberkolózis veszélyeiről, mert zárt közösségben a kóros ragály megállíthatatlanul és különösen gyorsan terjed. Képes és átterjed még a szomszédos körletirodára is, mert ez ilyen. 

      - Valódi népbetegség - morbusz hungarikusz a neve. Görögországban így biztos nem ismerik, mert ott a morbusz után valami másnak kellene következnie, de az itteniek között nemrég eltejedt országosan, és az a picike valami mely bosszantó gyorsasággal terjeszti, nem tudja megkülönböztetni a nemzetségeket. Mást se nagyon, a rangjelzéseket pedig egyáltalán nem ismeri. Éppen úgy mászkál és kering össze vissza a nagyvilágban mint a poloska, és hurcolja a fertőzést, mint a nagyhatalmak a maguk életveszélyesen puffadt és nagyképű ideológiáját.
      - Ez hatott - mármint  a veszélyes mászkálás, és a görög főtörzs megingott. A kifejezést ugyan nem értette, de Főörnagy drámai erővel pergette a súlyos szavakat. „Morrbusz hungarikusz”. Érti...? Hát persze, hogy értette, csak még gynakodott egy kicsit. Az idemenekült görög partizánok között ismeretlen volt ez a betegség, egyébként is fontosabb dolgokkal voltak elfoglalva. Görögország, a görög nép felszabadításán fáradoztak, ami mmomentán nem járt sikerrel, mi meg szépen befogadtuk a jeles menekülteket, akik ezután szívesen viselték szép szabad hazánkban a smasszeri egyenruhát.
      - Majd megkérdi az orvost – mondta töprengve, és elballagott. Vagy két hétig köhécseltem, de sokszor figyelmeztettek, hogy ne hagyjam abba, leginkább akkor szerepeljek, ha csizmaorr képe tűnik fel a küszöb helyén csillogó víztükörben. A  cirkli mögött ilyenkor leskelődés van - viselkednem kell látványosan - már csak azért is mert egyébként  nemigen látszom tüdőbajosnak.
     - Én meg arra gondoltam milyen lehet az a Traviáta gimnyasztorkában, derékszíj nélkül, mert a Fő utcai fogvatartottak szovjet katonai egyenruhát hordtak ugyan, de nem járt hozzá derékszíj, ami a szabadságot szimbolizálja. Mert nem érdemesek a szabad éltre. Értettem én, hogy, muszáj volt valakinek kijutni a zárkából, mert a seprünyelet már nem lehetett tovább kapargatni. Életemben nem láttam ilyen karcsú seprűnyelet. Sajnáltam is a sok megvadult dohányost, akik szenvedtek, mert ahhoz a seprüvakarékhoz mégiscsak lellett néhány szem igazi dohány. Egyébként kevés élvezet lehet benne. Főőrnagy, a zárkaparncsnok persze mindenre gondolt, arra is, hogy a hosszas fonnyasztá után röntgenre vigyenek a Mosonyiba, és akkor...! 

      - Na ettől azért tartottam egy kicsit. Arra különös nyomatékkal felhívta a figyelmemet, hogyha csikket látok valahol, vagy jóféle kavicsot, esetleg aprócska vaspöcköt, netán szöget, ki ne kerüljem, az Isten szerelméért. Vessem rá magam essek hasra, el is ájulhatok, ha tudok, vagy csináljak bármit, csak valahogy rgadjon hozzám, és ha lehet minden útközbn talált hamutartót is bátran borítsak a zsebembe. Nem árt az semmit a gimnysztorkának. És amúgy sem szól majd senki, ebben biztos lehetek.
     - Ja és híreket is hozzak sokat, mert az is nagyon fontos, ha lehet a legfrissebeket, mert hát erről szól az egész nyavalyás utazásom. A röntgenben sötét van, ott bármiről társaloghatok az orvossal, mert az őrség legtöbbször kinnmarad. Félnek a sugaraktól, mert nem látják egyiket sem. Azonkívül mindig a raborvosok a legtájékozottabbak, ezt neki nyugodtan elhihetem. Honnan tud ilyeneket.? Soha nem árulta el, pedig láttam néha nagyon elképedt pofákat, de a kérdések náluk is bennragadtak.Az enyémek is.
 
     - Naná - ahogy azt Móricka elképzeli, mondták sok ilyesmire nálunk odahaza a Torockó téri parókián. Ennyi minden váratlan erőszakos megrendelés egyszerre - ki tud ennyi mindennek eleget tenni? A tüdőbaj nekem éppen elég - abban sem vagyok egészen biztos, és kétségeim is vannak. Nem lesz e valamilyen büntetés az utaztatásból, meg a sok megbizatásból? Semmi kedvem az egészhez. A csikkeket még megértem - nagyon is - de nem hiszem, hogy kavicsokkal és vaspöckökkel lenne teleszórva a Mosonyi utcai rabkórház. Van rendes "fekete" a zárkában, majdnem új, az is az én lepedőmből / ezek az urak borzasztóan kihasználnak engem /, és az egyik stoki talpában ott a tűzkő. 

      - Nem szó sem lehet róla. Ami pedig  híreket és a nagypolitika szorgalmas követését illeti, idegen terület volt ez számomra, mert nálunk odahaza többnyire más események és más hirességek voltak szóbeszéd alanyai, s az idebenn hallottak számomra nem sokat jelentettek. Legtöbbjüket egyáltalán nem is ismertem.
 
    - A hatalmas sötétzöld csőrmotoros rabomobil lomhán, ormótlan szörnyként, zihálva és nyögve araszolt végig a városon, mert végül is Főőrnagy sikerrel elintézte, hogy sürgősen tüdővizsgálatra vigyenek a Mosonyi utcai rabkórházba. A szigorú aprólékossággal közölt instrukciókat a kapun kilépve én azonnal el is felejtettem midőn a batár kicammogott a nyüzsgő város irányába. Legfőképpen pedig a kavicsokat és vaspöcköket felejtettm el, mert a régen hallott utcai zajok, madárcsicsergés, dudaszó, villamosok búgása mind mind kellemes emlékeket ébresztettek bennem. Ha tudom micsoda gyönyörűség a félhomályos zárkában való üldögélés helyett kifelé bámészkodni az egyre forróbb bádogdobozból, talán még egyéb betegségeket is felvállalok.
 
    - Egyedül utazom a hatalmas, lassan vonszolódó félhomályos batárban, és kifejezetten kedvenre való a lassú megfáradt tempó. Ablakok nincsenek, csupán szellőzőrések vannak a batár mindkét oldalán, olyanok mint a régi DKW automobilok motorházán voltak valamikor, és azon a réseken kukucskálva színes csíkokoban látom a külvilágot. S még így ebben a szines laskává szabdalt állapotában is minden elképesztően gyönyörű. Az utcák tele vannak nőkkel és férfiakkal - mint általában - de csak félig látom őket, s csak a kisgyerekeket és a kutyákat látom teljes egészében. Nagyon, nagyon szép minden, meg vagyok elégedve, a külvilág majdnem olyan mint volt, és filmszerűen készségesen vonul végig előttem. Innen a dobozból valóban varázslatos és nagyon szép a világ, mégha szeletekben is, és az élet is szépnek és nyugalmasnak látszik, és már egyáltalán nem neheztelek  Főőrnagyra rám erőszakolt ostoba ötlete miatt. Gyüjtöm és habzsolom a szines lánivalókat, réstől résig rohangálok az óriási kaszniban, és minden apróság érdekel. Mindent látnom kell.
 
     - Hála Istennek semmiféle megkülönböztetés nem járt a batárnak, s így minden kereszteződésnél, ahol rendőri irányitás volt, mi is megálltunk szépen nyugodtan - várakoztunk, nem szalad el a rabkórház - s én háborítatlanul nézelődhettem. A régi Nemzeti Szinháznál, ahol néhány rohangáló rendőr próbálta irányitani a forgalmat, kisebb baleset miatt jócskán álldogáltunk, s ezuttal még a szebb lányokat is volt időm lesből alaposabban megfigyelni. Dél felé járt az idő, gyönyörűen sütött a nyárvégi napocska, tán már az iskola is elkezdődött, kidugtam a kisujjamat az egyik résen, s addig mozgattam, amig két közelben álló diáklány észrevette.
Nevettek.
 

3 komment

Címkék: tüdőbaj mosonyi


A bejegyzés trackback címe:

https://inszeminator.blog.hu/api/trackback/id/tr201813449

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.03.06. 14:03:01

Diáklányok... de régen hallotam ezt a szót. Kiment a divatból, s csak az ilyetén nézelődések kapcsán ötlik az ember eszébe.
Ámbátor ahol én katonáskodtam - azt rokoníthatom sután ezzel az elzártsággal - ott nemigen voltak diáklányok. Valahol messze, a városban volt talán középiskola, de az nem látszott oda.
Csak a vaspálya, mert valami végletesen szadista alapállásból a kaszárnyákat mindig melléjük építik.
Este, mikor a tízórási személy elnyikorgott a vágányon, a kiskáplár bebólintotta fejét a körletbe, s elbődült:
- Fel, vigyázz! Fiúk, ott megy az Élet!

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.03.07. 18:13:48

Kedves Inszeminator!
Sok hasznosat úgysem tudnék itt hozzátenni, legfeljebb csak annyit, hogy keservesen jó volt olvasni ezt az írást.

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2010.03.08. 17:17:33

@Gasper:
Kösz Gasper, csak egy színfolt volt.
Napszínfolt, kikerestem elővettem.Baroman várom a tavaszt, meg am vele elkövetkezik.
@Mormogi Papa:
Akárhányszor külföldi vendéget kisértem a keletibe, én is ezt éreztem a vonat után bámulva.
"...ott ment az élet"
Rohadt érzéssel bandukoltam hazafelé.
süti beállítások módosítása