Előzmény: Ergé, Cs.tükre Reakcióbéli írásához a közel ötszáz között megjelent két komment.
Inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.12.31. 12:00:07
Rohadtúl így van ama vidéki trehánysággal, de mint kétlaki állíthatom, hogy a nagyobb adag azér' mégiscsak a városban van.
Mert a városinak nem nagyon van választása.
Földje, amit művelhetne az neki nincsen.
Néhol még sufni sincsen ahol szöszmötölhet.
Marad a lelkesítő pálinka, meg a kannás bor és az áhítozás a népek önrendelkezési jogának a...mije is szomszéd??? - mer' jól mondta ám...na még egy kört a sárgából...
A fogak száma mint szociológiai "mérőeszköz" mára már elavult. Egyetemesen rettentő, együtt jár a terjedő trehánysággal.
A sárgához' amúgy se kell, akkor meg minek....?
G.B. Shaw - nak Szocializmusról kapitalizmusról nőknek c munkájából idéznék ismét.
Ajánlás:
Sógornőmnek
Mary Stewart Cholmodely-nek
az intelligens nőnek,
akinek kérdésére ez a könyv a legjobb válasz
amit adni tudok.
Első, bevezető meghatódás ( részemről ):
"Vajjon hirlapjának olvasása közben gondolta-e valaha, asszonyom, hogy a kommunizmus nem orosz forradalmi átok vagy brit vagy amerikai desperádók átkozott találmánya, hanem a nemzeti jövedelem és vagyon elosztásának felette tiszteletreméltó módja, amelyet az apostolok megszenteltek és gyakoroltak és amely mindennapi életünk és civilizációnk nélkülözhetetlen alkotó része? Minél átképzettebb a kommunizmus, annál magasabb a civilizáció."
Ez csak amolyan ráhangolódás, hogy a mester későbbi szavait jobban megérthessük.
Tulajdonképpeni meghatódás:
18.
A semmittevő gazdagok
- "Ne kardoskodjon e helyen amellett a tény mellett, hogy nem minden nagy és érdemtelenül szerzett vagyonnal bíró ember él tétlenül vagy tölti lézengéssel napjait. Az esélyesebbek csakugyan gyakran megerőltetik magukat, hogy fekvő kúrát kell tartaniok, hogy visszaszerezzék erőiket. Akik arra törekszenek, hogy az életből egyetlen ünnepnapot csináljanak maguknak, úgy érzik, hogy e munkájuk közben is szünnapokra van szükségük.
- A semmittevés valami olyan természetellenes, unalmas, hogy a henyélő gazdagok világa a végtelen tevékenység egyik legfárasztóbb módjának világává válik. Régi könyvespolcokon megtalálhatja a 19. századból való elfeledett könyvet, amelyben a viktoriánus idők egyik divathölgye a henye életmód miatt ért szemrehányás ellen azzal védekezik, hogy leírja divatos napirendjét mint londoni vendéglátó és vendég.
- Én a magam részéről előnyben részesíteném az utcaseprést. Falun a sport olyan gondosan van kiépítve, hogy az év minden hónapjának más- más sportja van. A hozzá szükséges halakat madarakat és állatokat e célra gondosan tenyésztik és őrzik, hogy mindig legyen valami megölni való. Vakmerőség, veszély, atlétikus hőstettek, amelyekről a szegény ember a városban semmit sem tud, a falusi birtokon önmagától értődő dolgokká válnak, ami mellett a törött kulcscsontok nem is elég számosak, hogy különösebb baleseteknek számítanának.
- Ha nincs sport, a játék is jó : a sí, a ródli, a tenisz, a műjégen való korcsolyázás és így tovább, amihez sokkal nagyobb testi erőkifejtés szükséges, mint amennyit némely szegény család készséggel vállalna. Egy ifjú hölgy azonban az így eltöltött nap után, a vacsora és a lefekvés közti időben tánclépésben nagyobb utat tesz meg, mint egy postás szolgálatban. Visszatetszően lusták csak azoknak az embereknek a gyermekei, akik éppen most gazdagodtak meg, az újgazdagoké, ahogy nevezik őket. Minthogy ezekből a boldogtalan boldogokból úgy az atlétiaki iskolázottság, mint a régi gazdagok társadalmi fegyelme hiányzik, akiknél mindaz, amit előkelő életnek nevezünk hosszú tanidőt követelő érett művészetté vált, nem tudják mit kezdjenek magukkal. Valóban szánalomraméltó látvány,amint szerteszét bolyonganak, miközben csokoládékrémmel, cigarettával rémregényekkel és képes ujságokkal tömik tele magukat, s autóikon egyik szállodából a másikba hajtanak. Legközelebbi nemzedékük azután ismét szegénységbe zuhan vagy mivel együtt járnak iskolába azzal a társadalmi osztállyal, amelyhez mostmár tartoznak, elsajátítják annak életformáit és szokásait..."
- Néha az az érzésem - kicsit talán pórias módon tiszteletlenül, hogy nagyjaink erőfeszítéseik során igazán tarthatnának olykor fekvőkúrákat erőik visszaszerzése érdekében, vagy ha nem hát maradhatnának veszteg. Azonkívül nagyon tetszik Shaw mester ajánlása az utcaseprést, mint sportot illetően.
- Az atlétikus hőstettek sorába pedig belevehetjük a favágást, és a trágyahordást, amikoris a talicska két szarvát jobb és bal kezünkkel erőteljesen megmarkolván testünket előredöntve megindulunk. Természetesen a szomszédba, mert a szomszéd is sportol, ő hegeszti meg a leszakadt kipuffogót, mert ehhez a sporthoz is gyakorlat kell, ehhez pedig mi nem értünk.
Szerintem bőven van a városban dologtalan üres kéz. Néhány ténfergőnek boldogan kezébe nyomnék egy metszőollót. Nehogymár gaztenger, vagy valami csalitos, hajléktalanok menedéke váljék a szépséges koronából.
Utolsó kommentek