inszeminátor

Majd kiderül

Friss topikok

HTML

Ami van...

Utolsó kommentek

  • inszeminator: Köszönöm!!!! Egyébként nem tudom melyiket vállalja szegény bbjnick, azt hiszem egyiket sem Marad a... (2020.08.22. 13:13) MMA levél
  • jose maria padilla: tiszta szívből!!!!!!!! bbjnick nem csak csúnya nő, hanem fodrász is? besz..... (2020.08.22. 12:42) MMA levél
  • inszeminator: Köszönöm Bbjnick.Rákerestem erre a névre, de valami fodrász szalon ajnlotta magát erősen. Szerencs... (2020.08.21. 21:42) MMA levél
  • Szabó A. Imre: Szívből gratulálunk! (2020.08.21. 14:39) MMA levél
  • inszeminator: Egy blogon olvastam: „A történelmi tudás diktatórikus irányítása azokhoz a jól ismert, gyászos mó... (2018.07.19. 14:48) Állj, ki az? Tovább!!
  • Alfőmérnök: Elolvastam a könyvet, nagyon tetszett és köszönöm szépen. Jó, hogy megírtad és jól írtad meg. Aki ... (2018.07.19. 07:41) Állj, ki az? Tovább!!
  • Mormogi Papa: Hál' Istennek, én már nem ismertem... (2018.06.14. 14:23) Kérdés
  • Mormogi Papa: @jose maria padilla: @inszeminator: Hmmm... eszembe ötlik egy régi nóta szövege: "Mert az nem ... (2017.10.10. 16:00) Állj, ki az? Tovább!!
  • inszeminator: Na de ilyet... Hogy mik vannak... Azért a cserebere néhány pofa sör takarásában szerintem lebonyol... (2017.10.03. 20:10) Állj, ki az? Tovább!!
  • jose maria padilla: Te jó ég, de régen jártam erre! Insz, vero adott nekem egy címet küldtem neked mélt. Aztán kaptam ... (2017.10.02. 13:55) Állj, ki az? Tovább!!
  • v_e_r_o: Kedves Insz! talákozót szervezünk, (gasper, padilla örm, mormogi és te) holnap (2017. 06. 08.) du ... (2017.06.07. 11:18) 60
  • inszeminator: Sajnos ebben az "Exek az édenben" világban nem sok olvasója lehet Platonov -nak. Őszintén szólva m... (2017.05.06. 07:49) A. Platonov, Dzsan. ( El Kazovszkij panoptikumai )
  • Kabai Domokos Lajos: "Platonov az orosz irodalom nagy hatású írója, művei szamizdatban voltak olvashatóak. Életműve az ... (2017.05.05. 19:49) A. Platonov, Dzsan. ( El Kazovszkij panoptikumai )
  • Mormogi Papa: Küldtem emilt ! Üdv MP (2017.04.11. 13:03) Állj, ki az? Tovább!!
  • Mormogi Papa: Sajnos csak ilyen későn ugrott be a "társ vicc", amit a hetvenes években hallottam valamikor. Absz... (2016.08.21. 12:28) 60
  • Utolsó 20

ec-pec kimehec

szinesek

free counters

2010.03.20. 14:56 inszeminator

Több is lehetett volna

 

 
Több is lehetett volna
de most nem akarom.
 
Te csak figyelj,
Amíg a tüzek égnek
Még veled vagyok
 
A sötét víz felett már ölnyi pára
A nádat az éj lopva körbejárja
Susog a nád, marad, őriz, vigyáz
Mélyéről csöppnyi hang bontja a csöndet
 
A parazsat itt hagyom,
Ha végképp elenyészik
a hold ezüstjében,
nyoma hideg lesz, üres maradék lesz.
Itt voltam, csak ennyit jelent.

1 komment


2010.03.12. 09:55 inszeminator

Lidérc

     

 

         - Ebben a zavaros, és igencsak rend-hagyó időszakban ideje megemlékeznünk esmeg népi hagyományainkról, legfőleg pedig pénzügyi dolgokról, de legalábbis a pénz körüli mahinációk és szokások bőséges gyüjteményéről.
      - Ki is lehetne főszereplője, szellemi atyja és jótékony istápja ennek a folyamatnak, mint maga a lidérc!   
       - Igaz ugyan, hogy a korabeli leírások, és megélt, vagy annak látszó tapasztalatok mai világunkban gyermekded, mosolyogtató hatásuak, mert a korszakos fejllődés talán ezen a téren mutatkozik meg leginkább. Manapság már nem nyílt és mindenki számára ismert, a téma, ó nem. A korábbi lidércek titka nem is volt igazán titok. Szájról szájra járt a híre, míg a maiak, a mai lidércek kevésbé bíznak a nyilvánosságban s legtöbbjüknek gyógyíthatatlan szájzára van.
      - Ipolyi Arnold gyüjtésének szereplője nem mese, nem is ábránd. Rögvalóság. Köztünk jár. Igaz nem nyamvadt kiscsirke képében, de valódi udvartartása van. Őrzők őrzik és kigyúrt agyú fiskálisok védelmezik.

     Lidérc.

      - A néphit sokféle alakot ismer nálunk különböző tájszólások szerint: lúdvérc, lodovérc, lucvér. Csallóközben iglic, vagy ihlic név alatt. Mai értelme sajátlag bolygótűz volna, melyet azonban a köznép, úgymond, ördög, vagy boszorkányi látomásnak hisz sok helyt. Gyakran, úgymond, a gyúlékony anyag a légben negtüzesedve, mintegy tűzgolyó esik le a földre. Ezen légi tünemény azonban olykor különféle alakban jelenik meg, majd mint tüzes lánc, vagy repülő tüzes sárkányi alak, esetlegesen a pór kürtőjén is beesik. Ez oka azután, úgymond, a kükönös néphitnek, hogy az ördög a vele viszonyban lévő embert segíteni jő sárkány, vagy lidérc alakjában.

 

     - Erdélyi szerint: " A lidérc a magyar nép hitében valami tüzi manó volna, mely mint a tüzet tápláló lég a kulcslyukoon is befér, s legzártabb helyeken is , csukott erszényt , ládát, anélkül, hogy gyújtana meglátogatja. Természete a pénzhordás, gazdagítás, ezért mondják a hirtelen gazdagvóra: Lidérce van.

      - ( Hogy manapság mit mondanak, azt a mai szakemberek nem is kutatják, nem is érdemes)

      - Lakása posványok, várdüledékek, barlangok, temetők, vagyis dohos, penészes helyek : ha lidérctüzekről hallunk ez csak erősíti a a fentebbi véleményt."
     - Az általános néphit és regék azonban eme jellemzéseknél sokkal többet, s különös vonásokat tudnak még a lidércről, s azt sajátlag mint segéd, pénzhordó, sőt mint incubus szellemet is elázott, nyomorék csirke alakjában állítják elő. Egy összefüggő csallóközi rege szerint, melyet egy idevaló földműves beszél: P faluban egy vénasszony, Szabó Mihályné, látott egyszer, úgymond, az utcán egy rongyos tyúkfit, mi nem egyéb volt, mint az ihlic. Az asszony nem tudta, hogy mivel van dolga, házába vitte, s a kemence megé tette, , de mire felmelegedett, pistyegni kezdett, és pistyegés közt mindcsak kivehetőbbé lehetett hallani a szavakat: "Mit hozzak? Mit hozzak?"
      - Az asszony előbb csak hallgatózik, végre bosszankodva felkiálta: már mit hoznál no, tán bíz sz...t?! De mire reggel lett, csak tele lett a ház ganajjal, hogy nem is győzték kihordani. Az asszony is okosabb lett, s mire másnap kérdését pistyegi , mondá neki, hogy hozzon hát pénzt. Az ihlic erre mindent telehordott pénzzel: emelett sem nyőtt, se nem lett símább, csupán szőrös tojást tojt. Az asszony már megijedt, s túl akart rajta adni, kitette ismét a helyre, honnét vette, de az mindig visszajött, s nyugtalanítá a házát, míg végre az asszony valahogy nyakára hágott, de azóta pénze is ganajjá vált, s a többi után potomba ment...

      - De nem mindig szabadulhatni íly könnyű áron a lidérctől. Többnyire határozott alku történik közte és gazdája között: az utóbbi gyakran írásilag, vérével, stb kötelezi le magát, lelkét ígéri oda, véle minden eledelét megosztja, sőt vérével is táplálja.
      - K-a városában az egész lakosság ismert egy sovány, mogorva kinézésű agg hajdúnőt, ki a ganajon egy záptojásból kikelt lidércet talált volna. Azóta a lidérc hordta neki az aranyat, de ebben még férje sem részesülhetett, a lidércet pedig a nőnek keblén kellett hordania, hol ez vérét  szívta és a nő szemlátomást soványodott, nem is mert senki előtt enni, mert a lidérc minden falatjából a felét megkívánta.

       (...hát nem azért mondom, de van némi hasonlóság a korabeli lidérc, meg a mai apehnak nevezett vérszívó között, bár ez utóbbi nem éppen ganajon termett, nem is záptojásból, és kebelén sem hordja senki, de most ez mindegy...)

       - Ezen összefüggőbb regéken kívül a különféle tájakon dívó néphit is számos kiegészítő vonásokban tudja még a lidérc különös eredetét, tulajdonságait, stb. Karcsay a csallóközi néphitről tudósítva mondja:... a falusi pórok nagyobb része állítja, hogy saját szemével látott iglicet a légben röpülni, s ekkor úgy néz ki, mint egy tüzes nyomórúd, hosszú farka van, gyorsan röpül, tüzet szór maga körül, s a kéményen röpül be a házba, hová kincseket hord. Származik pedig kakastojásból, de embernek kell kikelteni, éspedig a hóna alatt hordozva azt a tojást: ha kikelt, sótlan kásával tartják titokban a házban, s meg is fésülik, azonban mindig igen pilledt nyomorék csibe alakban van és szüntelenül csipog, éjenkint aztán eltünik és hordja a pénzt.

      - ( Édes jó Istenem, hát csak ennyi az egész? Fésülném, hordoznám, sótlan kásával táplálnám, éjjelente, meg mehetne ahova akar, csak hozza a pénzt, mire felébredek.)

       Egy másik csallóközi közlés szerint: ha a jércének első tojása meleg ganajba tétetik, vagy pedig maga az ember azt hóna alá teszi, s ott kilenc nap alatt kikelti, az ilyen tojásból kikelő csirke lidérc lesz.
       - Csallóközben leghasználatosabb neve, úgymond, iglic, és az a rongyos és csipegő csirke káépében házanként járó ördögnek mondatik lenni. Gyakran megtörténik, úgymond, hogy a konyhában sürgő forgó gazdaasszony, mint lába alatt fetrengő jószágoz felrúgja, ilyenlkor megszólamlik és szolgálatát ajánlja. Aki szolgálatát elfogadja és lelkét nekiadja, annak pénzt, kincset hord - e pénz a setétben fényleni mondatik. Gyakran éjszakánként két öles hosszú lángostor gyanánt röpül a falu közelében  a házak felett, míg valamely ház felett el nem enyészik, azt tartván, hogy ilyenkor a kélményen ereszkedik bé a házba.
        - Kecskemét vidéki néphit szerint a lidérc olyan, mint a tüzes gombolyag, mikor a levegőben mén, és tüzes szikrát szór maga után. Közönségesen oly tojásból kél ki, melyet hétéves kakas tojt, ezt hóna alá tegye az ember, s addig hordja amíg kikel. Kikelése után soha nem hagyja el az embert. Mások szerint, úgymond, a lidércet csak azon nő bírhatja, aki vele közösülni akar, ha az a gonosznak ( mert a pórnép a lidércet gonosznak hiszi ) akaratát tudtára adja, az mindjárt tyúk vagy csirke alakban megjelenik nála. Az asszony kötelessége ekkor őt jól tartani, mire megrázkódik és férfialakot vesz fel, s az asszony minden óhaját teljesíti, különösen pedig pénzt hord
...(...ez tetszik...)

      - Végre ezen népmonda és elnevezésekben sokoldalúlag majd világosban, majd ismét homályosban jelentkező néphit a lidércről  fejezik ki és visszhangozzák még közmondásokban is mint: tüzes, mint a lidérc -  okdádja a szikrát, mint a lidérc - idérc üli pénzét - ludvérc is tudja, hová vigye pénzét - kinek rossz a lekiismerete lidércről álmodik, stb.

      - Lehet, hogy mindez nem igaz, vagy csak félig az - nekem azonban némely főemberünk és környezete legalábbis gyanús. A Csallóköz emlegetése sem kerülte el a figyelmemet. Mi már egy ellel írjuk e téjékot ahol szokásaikat gyakorolják. Meg hát a ganaj is valahogy mindenütt ott van a közelben, nem is szólva a záptojásokról, bár ezekkel, és egyéb tojásokkal nyilvános helyen mutatkozni manapság törvényileg veszélyes.

      - Az "Ősi magyar hitvilág" leírásai tehát a mára is érvényesek. Legalábbis nagy vonalakban. Nem kéne belenyugodni.

 

  

1 komment


2010.03.06. 11:27 inszeminator

Morbusz hungarikusz

 

 / egy fontos küldetés /
 
 
     - Ami a nagypolitika eseményeinek helybéli követését illeti, az bizony nehéz, és fölöttébb körülményes tevékenység. Idebenn ugynis nehéz naprakészen követni bármiféle politikai fejleményeket, s csak a legokosabb felnőttek, és magasabb rangú katonatisztek képesek erre, mert teljességgel be is van zárva az ember, és csak hihetetlen, de főleg ellenőrizhetetlen szóbeszédek keringenek, azok is csupán néhány újonnan érkező, vagy némi morze tudósitás jóvoltából. Semmi az - valljuk be -legalább is majdnem semmi.  Legtöbben szólani sem tudnak meglepetésükben, és ritka a tapasztaltabb érkező, aki ha híreket nem is, de legalább jó nagy tűzkövet hordoz a lyukas fogában. A hírek utáni sóvárgás persze erős, leküzdhetetlen érzés, ezért kell időnként megkisérelni. Veszélyes kaland, csak végső esetben használható.
 
     - Eme gyötrelmes hír és dohányéhségnek lett következménye, hogy tüdőbajos szerepet erőszakolt rám a dohányos közakarat. Hiába tiltakoztam, be kellett látnom, legkisebbként én vagyok alkalmas e betegség elfogadható imitálására. Gondolj a Traviátára - szuggerált Főőrnagy szenvedélyesen, aki ha valamely feladatot érdemesnek tartott annak megvalósitására, s ha már komolyan a fejébe vette, nem tágitott. A siker érdekében pedig bármire hajlandónak mutatkozott. Itt a Fő utcán csak egy öreg orvosezredes van, röntgen nincs. Ideje kihasználni a lehetőséget. Ha minden sikerül kimehetsz – mondta lelkesülten, ragyogó szemekkel.
 
      - Én azonban hiába is gondoltam volna Traviátára, mert fogalmam sem volt kicsoda, és szégyeltem is magam, hogy operai területen járatlan vagyok. Csak a Parasztbecsületet ismertem egy kicsit, de abban nem tüdőbajos senki, és csupa makkegészséges felnőtt ember okoz felesleges izgalmakat. Szerettem benne a húsvéti kórust,  meg az Intermezzót, és ahogy Turiddú elmegy meghalni. Un baccsó’, és még egy baccsó’, meg még egy, aztán elmegy és nem jön többé vissza. Ezeket is a sziv küldi szívnek szívesen című rádióműsorból ismertem, de a Traviátáról nem is hallottam. Talán mert nem volt benne osztályellenség, mint a Parasztbecsületben. 

      - A szegényparaszt, meg a gazdagparaszt / kulák / kibékithetetlen konfliktusa. Főőrnagy azonban néhány köhögési próba után úgy határozott, hogy ennek meg kell történnie. A szerepre alkalmas vagyok - a következő séták alól majd felmentésemet kéri általános gyengeségre való hivatkozással. Nem ellenkeztem. Lassan elmúlik a nyár ideje lenne egy kis levegőváltozásnak. Már csak az antifasiszta  görög körletparancsokot kellett meggyőznie a tuberkolózis veszélyeiről, mert zárt közösségben a kóros ragály megállíthatatlanul és különösen gyorsan terjed. Képes és átterjed még a szomszédos körletirodára is, mert ez ilyen. 

      - Valódi népbetegség - morbusz hungarikusz a neve. Görögországban így biztos nem ismerik, mert ott a morbusz után valami másnak kellene következnie, de az itteniek között nemrég eltejedt országosan, és az a picike valami mely bosszantó gyorsasággal terjeszti, nem tudja megkülönböztetni a nemzetségeket. Mást se nagyon, a rangjelzéseket pedig egyáltalán nem ismeri. Éppen úgy mászkál és kering össze vissza a nagyvilágban mint a poloska, és hurcolja a fertőzést, mint a nagyhatalmak a maguk életveszélyesen puffadt és nagyképű ideológiáját.
      - Ez hatott - mármint  a veszélyes mászkálás, és a görög főtörzs megingott. A kifejezést ugyan nem értette, de Főörnagy drámai erővel pergette a súlyos szavakat. „Morrbusz hungarikusz”. Érti...? Hát persze, hogy értette, csak még gynakodott egy kicsit. Az idemenekült görög partizánok között ismeretlen volt ez a betegség, egyébként is fontosabb dolgokkal voltak elfoglalva. Görögország, a görög nép felszabadításán fáradoztak, ami mmomentán nem járt sikerrel, mi meg szépen befogadtuk a jeles menekülteket, akik ezután szívesen viselték szép szabad hazánkban a smasszeri egyenruhát.
      - Majd megkérdi az orvost – mondta töprengve, és elballagott. Vagy két hétig köhécseltem, de sokszor figyelmeztettek, hogy ne hagyjam abba, leginkább akkor szerepeljek, ha csizmaorr képe tűnik fel a küszöb helyén csillogó víztükörben. A  cirkli mögött ilyenkor leskelődés van - viselkednem kell látványosan - már csak azért is mert egyébként  nemigen látszom tüdőbajosnak.
     - Én meg arra gondoltam milyen lehet az a Traviáta gimnyasztorkában, derékszíj nélkül, mert a Fő utcai fogvatartottak szovjet katonai egyenruhát hordtak ugyan, de nem járt hozzá derékszíj, ami a szabadságot szimbolizálja. Mert nem érdemesek a szabad éltre. Értettem én, hogy, muszáj volt valakinek kijutni a zárkából, mert a seprünyelet már nem lehetett tovább kapargatni. Életemben nem láttam ilyen karcsú seprűnyelet. Sajnáltam is a sok megvadult dohányost, akik szenvedtek, mert ahhoz a seprüvakarékhoz mégiscsak lellett néhány szem igazi dohány. Egyébként kevés élvezet lehet benne. Főőrnagy, a zárkaparncsnok persze mindenre gondolt, arra is, hogy a hosszas fonnyasztá után röntgenre vigyenek a Mosonyiba, és akkor...! 

      - Na ettől azért tartottam egy kicsit. Arra különös nyomatékkal felhívta a figyelmemet, hogyha csikket látok valahol, vagy jóféle kavicsot, esetleg aprócska vaspöcköt, netán szöget, ki ne kerüljem, az Isten szerelméért. Vessem rá magam essek hasra, el is ájulhatok, ha tudok, vagy csináljak bármit, csak valahogy rgadjon hozzám, és ha lehet minden útközbn talált hamutartót is bátran borítsak a zsebembe. Nem árt az semmit a gimnysztorkának. És amúgy sem szól majd senki, ebben biztos lehetek.
     - Ja és híreket is hozzak sokat, mert az is nagyon fontos, ha lehet a legfrissebeket, mert hát erről szól az egész nyavalyás utazásom. A röntgenben sötét van, ott bármiről társaloghatok az orvossal, mert az őrség legtöbbször kinnmarad. Félnek a sugaraktól, mert nem látják egyiket sem. Azonkívül mindig a raborvosok a legtájékozottabbak, ezt neki nyugodtan elhihetem. Honnan tud ilyeneket.? Soha nem árulta el, pedig láttam néha nagyon elképedt pofákat, de a kérdések náluk is bennragadtak.Az enyémek is.
 
     - Naná - ahogy azt Móricka elképzeli, mondták sok ilyesmire nálunk odahaza a Torockó téri parókián. Ennyi minden váratlan erőszakos megrendelés egyszerre - ki tud ennyi mindennek eleget tenni? A tüdőbaj nekem éppen elég - abban sem vagyok egészen biztos, és kétségeim is vannak. Nem lesz e valamilyen büntetés az utaztatásból, meg a sok megbizatásból? Semmi kedvem az egészhez. A csikkeket még megértem - nagyon is - de nem hiszem, hogy kavicsokkal és vaspöckökkel lenne teleszórva a Mosonyi utcai rabkórház. Van rendes "fekete" a zárkában, majdnem új, az is az én lepedőmből / ezek az urak borzasztóan kihasználnak engem /, és az egyik stoki talpában ott a tűzkő. 

      - Nem szó sem lehet róla. Ami pedig  híreket és a nagypolitika szorgalmas követését illeti, idegen terület volt ez számomra, mert nálunk odahaza többnyire más események és más hirességek voltak szóbeszéd alanyai, s az idebenn hallottak számomra nem sokat jelentettek. Legtöbbjüket egyáltalán nem is ismertem.
 
    - A hatalmas sötétzöld csőrmotoros rabomobil lomhán, ormótlan szörnyként, zihálva és nyögve araszolt végig a városon, mert végül is Főőrnagy sikerrel elintézte, hogy sürgősen tüdővizsgálatra vigyenek a Mosonyi utcai rabkórházba. A szigorú aprólékossággal közölt instrukciókat a kapun kilépve én azonnal el is felejtettem midőn a batár kicammogott a nyüzsgő város irányába. Legfőképpen pedig a kavicsokat és vaspöcköket felejtettm el, mert a régen hallott utcai zajok, madárcsicsergés, dudaszó, villamosok búgása mind mind kellemes emlékeket ébresztettek bennem. Ha tudom micsoda gyönyörűség a félhomályos zárkában való üldögélés helyett kifelé bámészkodni az egyre forróbb bádogdobozból, talán még egyéb betegségeket is felvállalok.
 
    - Egyedül utazom a hatalmas, lassan vonszolódó félhomályos batárban, és kifejezetten kedvenre való a lassú megfáradt tempó. Ablakok nincsenek, csupán szellőzőrések vannak a batár mindkét oldalán, olyanok mint a régi DKW automobilok motorházán voltak valamikor, és azon a réseken kukucskálva színes csíkokoban látom a külvilágot. S még így ebben a szines laskává szabdalt állapotában is minden elképesztően gyönyörű. Az utcák tele vannak nőkkel és férfiakkal - mint általában - de csak félig látom őket, s csak a kisgyerekeket és a kutyákat látom teljes egészében. Nagyon, nagyon szép minden, meg vagyok elégedve, a külvilág majdnem olyan mint volt, és filmszerűen készségesen vonul végig előttem. Innen a dobozból valóban varázslatos és nagyon szép a világ, mégha szeletekben is, és az élet is szépnek és nyugalmasnak látszik, és már egyáltalán nem neheztelek  Főőrnagyra rám erőszakolt ostoba ötlete miatt. Gyüjtöm és habzsolom a szines lánivalókat, réstől résig rohangálok az óriási kaszniban, és minden apróság érdekel. Mindent látnom kell.
 
     - Hála Istennek semmiféle megkülönböztetés nem járt a batárnak, s így minden kereszteződésnél, ahol rendőri irányitás volt, mi is megálltunk szépen nyugodtan - várakoztunk, nem szalad el a rabkórház - s én háborítatlanul nézelődhettem. A régi Nemzeti Szinháznál, ahol néhány rohangáló rendőr próbálta irányitani a forgalmat, kisebb baleset miatt jócskán álldogáltunk, s ezuttal még a szebb lányokat is volt időm lesből alaposabban megfigyelni. Dél felé járt az idő, gyönyörűen sütött a nyárvégi napocska, tán már az iskola is elkezdődött, kidugtam a kisujjamat az egyik résen, s addig mozgattam, amig két közelben álló diáklány észrevette.
Nevettek.
 

3 komment

Címkék: tüdőbaj mosonyi


2010.02.12. 11:30 inszeminator

Neked szól...

 

                                        ( P. helyett )
 
Tied voltam,
de akkor is csaltam.
Gyüjtögettem az aranyakat,
mindig többet, többet, aztán megúntam.
 
Sárgásak, tapadósak lettek,                                               
vastag zöld penész minden oldalukon
Hamisak mind, tudtam akkor is, nem érdekelt.
Hiú voltam, öntelt, bizakodó
 
Az aranynak nincs szine,
csak értéke – ezt kiáltottam.
Aztán múltak az évtizedek,
 
s ma már ideje van a leltárnak.
Az aranyszín, káprázat, élettelen, hideg.
Meg foglak keresni.

9 komment


2010.02.10. 11:03 inszeminator

Misi

 

Mottó:
 
„Vajon a bevégző elgondolkodik azon tette visszafordíthatatlanságát tervezve, hogy akiket itt hagy a földi szenvedésben, milyen lelki vívódások közepette rágják szét érzelmeiket annak tudatában, hogy nem bíztak erejükben, mellyel támaszuk lehettek volna a mélyen élőnek?”
 
Lami cikkének utolsó, tán kissé pátoszos kérdése a fenti három sor.
 
Misi a barátom volt. Szegedről jött és barátokat keresett.
Ha lett volna cvikkere és pofaszakálla, kiköpött Schubert lett volna, s talán a sikerei is számosabbak lehettek volna.
Bár, igaz ami igaz, a zeneköltőnek sem voltak túlságosan sokan.
Misi korán elvesztette apját, anyját – majdnem egyszerre, csak a nagyanyja maradt.
Vele élt – állitólag szép asszony volt, és tudott főzni.
Misi mindig megette amit főzött, aztán mindenki ment a dolgára.
 
Misi az egyetemre, mert irodalmár akart lenni, és persze ez okból sokat írt.
Talán túlságosan is sokat, jó zavarosakat, művészieseket, olyanokat amiket maga sem értett.
Komolyan vette Tristan Tzara felhívását, és az útmutatás szerint vágott ki szavakat ujságokból.
Levette apja kalapját a szekrény tetejéről, beleszórta a fecniket, jól összekeverte, s aztán kihúzta az elsőt.
„mert” – ez volt az első szó amit kihúzott.
Sokáig gondolkodott mit kezdjen vele,  aztán a Dada nagy prófétájára gondolt – miért ne kezdődhetne egy mondat evvel a szóval?
 
Aznap is megette nagyanyja, a szépasszony főztjét, aztán fogta a kalapot és elment az egyetemre.
A fecniket otthonhagyta egy kis dobozkában.
Azon gondolkodott vajon minden írásmű elkészítéséhez újabb fecniket kell e vágni vagy sem?
Tzara nem szólt erről,  Misi pedig lényegesnek találta a dolgot.
Az újság pénzbe kerül, abból nem sok volt neki.
 
Ha volt egy kevés, akkor lottócédulát vett.
Minden héten újat, ahogy kell és ahogy mások is szokták.
Nagyon meglepődött amikor hatalmas összeget nyert.
Már nem is kellett többé barátokat keresnie, jöttek mindenhonnan kéretlenül.
 
Ekkor felbátorodott, a műveit is elővette, és persze sikere volt, de a szépasszony egy este nagyon legorombította.
Elfogy az a pénz és elfogynak vele a barátok – addig légy észnél amíg van belőle.
Misi ekkor megint ujságokat vett és az apróhirdetéseket böngészte.
 
Budán vett lakást a Frankel Leó utcában, szép kilátással a hetedik emeleten.
Sokbe került a lakás, és valóban elfogytak a barátok.
Misi szégyellte magát szegényen, otthagyta az egyetemet, dolgozni ment kevés pénzért a János kórházba.
Koszos lepedőhalmazokat tologatott a mosodába.
Semmi költészet nem volt ebben a szomorú tevékenységben.
Ráadásul nem is volt hol laknia, mert a lakást még szegedi, egyetemista állapotában kiadta teljes berendezéssel.
Valami nagykövet sofőrje lakott benne, számolatlanul hordta fel a nőket „vizsgálatra”
Misikém – nincs ottan semmi bűnös dolog, csak megvizsgálom őket – hidd el kérlek…!
Misi elhitte, és Vérmezőn húzta meg magát egy terjedelmes bokor alatt.
Bőröndje, összehajtogatott úszógumija a pokrócca ott várta minden este.
Akkoriban még kevésé lopták el a másét az emberek, és sokkal kevesebben laktak bokrok alatt
 
Nem emlékszem hol futottam össze vele, talán az utolsó kávéházban, a Luxorban, ahová művészfélék gyültek be esténként, talán máshol.
Misi barátokat keresett ismét.
Sikerült rábeszélni, hogy másszon ki a bokor alól, rúgja ki a nagykövet sofőrjét a nőivel együtt, és máris egy lépéssel közelebb került a céljához.
…és ott telefonom is van – mondta, és így történt, hogy Misi hazaköltözött.
 
A barátok azonban nem nagyon sűrüsödtek körülötte, így hát naponta hosszas telefonálások következtek, s a végén már kezdett az agyamra menni.
Mostmár tudom, észre kellet volna vennem, hogy baj van, de nem vettem észre és ha eszembe jut, akkor bizony marcangolás van ott legbelül.
Az utolsó beszélgetésünk után Misi kilépett az erkélyre, lenézett.
A hegyoldal tövében két nő beszélgetett, arrébb gyerekek futkároztak.
 
Misi átlépett a korláton és beleállt a puha földbe.
Az egyk nő aprót sikkantott, eldobta a cigarettáját és hozzárohant.
…jajajaj Misike micsinált’ már megint….?
Misi felnézett rá, nem értette a kérdést.
Még sohasem ugrott le a hetedik emeletről.
….jól van , jól van, nem lesz semmi baj – mondta a nő, s közben azon csodálkozott hogy csúszhatott össze Misi ekkorára.
Beszélt hozzá, Misi párás szemekkel mosolygott, de nem válaszolt.
Örült, hogy valaki aggódik érte, s aztán hirtelen rádöbbent mi történt.
Akkor már sírva könyörgött a nőnek, segítsen…
Segítek persze, hogy segítek Misike…- mondta a nő, mialatt Misi szépen elájult.
 
A mentők azon tanakodtak kiássák e vagy sem.
Talán szét is szakad, ha kihúzzák a puha földből, s azt talán mégse…
Végül kiásták, elvitték.
Néhány óra múlva felhívott valaki a házból, s azóta gyötör a lelkiismeretfurdalás, ha eszembe jut.  

3 komment


süti beállítások módosítása