- Vasárnap déltájban elmentem korcsolyázni. Nagyon határozott fogalmaim és elképzeléseim vannak ugyanis a sport és mindennemű testmozgás szükségességéről és hasznosságáról ezért korcsolyát is vittem magammal, hátha szükség lesz rá.

         - Bár nagy rajongója vagyok némely sportoknak, melyek kellemesen átmozgatják az embert mint például a box, rajongásomat mindeddig nem sikerült a jégre is átplántálnom. Csúszkálok, mint egy kótyagos vadlúd, bíztatva magam erősen, hogy csak tovább tovább, még addig a nádtorzsáig, aztán amikor végre ott vagyok, mindig rám tör az a döbbenetes felismerés, hogy vissza is kell menni. Nincs kijárat a nádason túl. Ez a nagy baja a velencei tónak is. És más nagyobb tavaknak is náddal vagy anélkül. Ha ezen tudna valaki segíteni, talán gyakrabban húznám fel a korcsolyámat.

         - Most azonban a Balaton felé igyekeztem lassan, komótosan, mert szerettem volna végre lencsevégre kapni egy útmenti nagymadarat. Egerészölyvek lehetnek az út mentén strázsáló nagymadarak, magasról mozdulatlanúl pásztázzák a vidéket, messzire látnak, de ha megállok, leparkolok, puha szárnylebbenéssel otthagynak az út szélén. Bizalmatlanok, egyik sem barátkozós fajta.

         - Ma is így történt, pedig azt hittem nem hagyja ott azt a kiváló megfigyelóő pontot. Azt a jó magasat az út felett. Ragyogott a nap is, jó szögben lehetett volna levadászni, de lelment. Továbbmentem én is, hátha mégis meggondolom magam és végül is  megszánom, és felhúzom végre a korcsolyámat. Végül is, korcsolyázni indultam, nem madarászni. Aztán egészen másképp történt minden. Mire a partra értem eltűnt a ragyogás, Egri féle szürkéskék homály fedte a tavat, s nekem teljesen elment a kedvem a csúszkálástól. Pláne, hogy még csíkos is keresztben a Balaton mint látom. De még mennyire csíkos...

          - Sétálgattam a parton, fényépeztem a rejtélyes csíkokat melyek párhuzamosan haladtak sűrü egymásutánban a parttal párhuzamosan. Soha nem láttam ilyet. Miért ilyen csíkos és miért ily szabályosan...? Mint a futbalpályán  szokás szabályos csíkokra nyírni a füvet. Úgy döntöttem, hogy egyenlőre nem csúszkálok ilyen rejtélye csíkok között itt az akarattyai részen, fordulok egyet Kenese felé, ott nyilván merőlegesek lesznek a csíkok, a part irárnyába, s majd ott, igen majd ott. Ez semmiképpen sem lustaság, inkább tudományos kiváncsiság, mert szeretek mihamarabb a dolgok végére járni. Ott majd, ha minden tisztázódott, ott már majd felhúzom a korcsolyámat, hogy mégis csak mozogjak egy kicsit. Ne csak a mindennapi parasztos favágással szórakoztassam magam.

       - Kenesén, a Vak Bottyán strandon elég szép számmal voltak korcsolyázók, főleg gyerekek. Az anyukák a parton vacogtak, az apukák pedig komótosan sétálgattak a jégen korcsolya nélkül. Na hát ebbe a népes társaságba menjek én sután botladozni...? Még mit nem. Nálam volt a gépem, ha jól meggondolom tulajdonképpen a csíkok állását és elhelyezkedését jöttem ellenőrizni és lefényképezni, és ekkor megdöbbentem. Azt hittem innen jönnek a csíkok és áthaladnak szépen Siófok, de legalább is Balatonvilágos felé. Hát nagyon is tévedtem, mert a csíkok ugyanúgy párhuzamosan haladtak a part mentén végképp lelohasztva bennem a korcsolyázás iránti vágyat. Éreztem, hogy itt valami nagy felfedezés lehetősége kínálkozik, csak nem tudtam miféle felfedezésé. Nagy zavaromban inkább vettem egy lángost. Rossz lángos volt, nem tudta mérsékelni tudományos kiváncsiságomat.

       - Nem vagyok babonás, de előfordul, hogy bizonyos dolgoknak a kelleténél több jelentőséget tulajdonítok. Korábban a tó felé jövet méretes, ponyvával fedett hajót láttam egy kertben, akár egy kisebb yacht is lehetett, MÓZES felirattal. Szokatlannak találtam az elnevezést, mert ha Viharmadár, vagy Csóka, esetleg valami üngyi müngyi ahogy ez általában szokásban van, akkor nem lepődöm meg annyira. de MÓZES..? - Később még jobban meglepődtem mert strandnévnek is inkább tudok elképzelni mondjuk "napsugárt" egyebet, mint a "Vak Bottyánt" - nekem a Vak Bottyán teljesen idegen ebben a minőségében... - jössz a vakbottyánba...? vagy - lementem a vakbottyánba megmártózni, ebédre visszajövök... Útmenti tábla figyelmeztet merre van a Vak Bottyán strand - hogy biztosan odataláljunk. 

       - Persze, hogy nem fontos ez, ne is törtődjünk vele. Már megint kisütött a nap, olvad a jég a kisebb ágakon, s engem továbbra is csak az érdekelne igazán, hogy miért csíkos a Balaton...? De tényleg..Biztosan tudja valaki, aki nálam sokkal okosabb, és szeret korcsolyázni...