Beleszerettem Hamvas Béla : A bor filozófiája c. kötetébe, mely a következőképpen kezdődik....:
Elhatároztam, hogy imakönyvet irok az ateisták számára. Korunk inségében a szenvedők iránt részvétet éreztem és ezen a módon kivánok rajtuk segiteni. Ezután meg is magyarázza a vállalkozás fontosságát, majd jóval később eképpen folytatja : Imakönyvet az ateisták számára? Éspedig olyan, amelyben észre sem szabad venni, hogy imádkozásra tanit. Nagy dolog! Ezért - amint Nietzsche mondja - csak igy szabad beszélni:cinikusan és ártatlanul. Elvetemülten és rafinériával, csaknem gonoszul okosan, ugyanakkos tiszta szivvel, derülten és egyszerüen, mint az énekesmadár.
Szurdi úr rumbája.....
( Részlet az "Utazás hagymával szalonnabőrrel" c. sorozatból.)
- Hárman aszalódtunk tompán egykedvüen, a zárt ablakú forró, és párásan bűzlő cellában - Szurdi úr, a Bányász, meg én. Nem engem vártak, ezt azonnal éreztem. Zavart, sőt némileg bántott is a közönyös fogadtatás. Érkezésem pillanatában a két izzadságtól fénylő arcon enyhe csalódottság nyomait láttam, és azonnal elment a kedvem, hogy a továbbiakban társaságukban maradjak. Maradtam azonban, egyebet amúgy sem tehettem. A döntés már korábban, és máshol, időben megszületett. A jobb oldali priccs végében, az öntöttvas wc csészével éppen szemközt lapos szalmazsák hevert, jövendőbeli fekhelyem - foltozott, rejtelmes pasztellfoltokkal tartkitott állapotban.
- A változás, amit új jövevény érkezése hozhat, s a legtöbbször kétségtelenül hoz is, izgalmas. Hireket, történéseket jelenthet - felizzitja a légkört, fénnyel, melegséggel árasztja el a csüggedőket. Olykor átrendezi az erőviszonyokat - személyes kapcsolatok gyakran megváltoznak, sok minden apróság történhet, mert az érkező mindig érdekes. Igy van rendjén. Magam is tapasztaltam számos alkalommal - persze jóval később....De az is személyes tapasztalat, hogy vannak kivételek.
Szurdi úr jelentett, közben a rövidnadrágomat bámulta - mintha a létszám szabályos ismertetése után még valami egyéb mondanivalója is volna...Valami olyasféle, hogy ez itten nem óvoda kéremszépen - hozzanak valami rendesebbet, már amúgy is épp elég bajom van a Bányásszal......Ne ilyen rövidnadrágosat - ez nem jó helyen lesz itt....Mi a fenét kezdjünk egy gyerekkel....?
Ráadásul papgyerekkel - merthogy még az is....Ez rendszerint gyorsan kiderül, érdemes mielőbb túlesni rajta. A kérdések, melyek Atyám foglalkozását firtatták, korábbn sok fejtörést okoztak, de volt kellemes, gondtalan időszakom is, amikor például keszonos volt az épülő földalatti vasútnál....Nagy dolog volt az új földalatti vasút - Metrónak hivták és maga volt a nagy szocialista relytély.
Természetesen Szurdi úr sem hagyta ki a korabeli káderezés fortélyait - kérdezgetett bólogatott, én meg nagy nyugalommal válaszolgattam, hiszem Atyám ezidőtájt a Juhtenyésztő vállalat irodáiban sepregetett, s télidőben a hivatalnokok érkezése előtt leginkább azok különböző kályháival foglalkozott....Munkás származásom ezuttal biztositva volt, bár nem értettem mit keres egy juhokat tenyésztő vállalat éppen Budapesten. Szurdi úr sem hallott soha ilyen vállalatról, és tovább érdeklődött, mert ő sem volt hajlandó eltekinteni az akkoriban szokásos otromba keresztkérdéstől, mely azt tudakolta céltudatos erőszakossággal, hogy mivel foglalkozott azelőtt......?
-Tudja a másik rendszerben...még az ostrom előtt...? Mert az a lényeg - nem ez a mostani...Tudtam én azt... hogyne tudtam volna, és próbálkoztam, mint általában a lelkészséggel, mert muszáj volt abban a képzelgésben ringatnom magam, hogy egyszer lesz valaki aki megért és elhiszi a lelkészről, hogy az is egyfajta foglalkozás mint a kertész, tehenész, esetleg fogász vagy martinász......rendes ember az..Isten bizony....mért' olyan nagy dolog, hogy lelkész...? Édes jó Istenem mit tehetek én arról...?
....szóval pap - összegezte a dolgot csalódott pofával Szurdi úr. Megértően bólogatott, és arról igyekezett meggyőzni, hogy tulajdonképpen nem olyan nagy baj - vannak ennél sokkal rosszabb dolgok is...Itt azonban nem tartozik a kedvezményekkel járó kategóriába.....Mindegy...Ilyen az élet...Legalábbis most ilyen - tette hozzá tömören, mert szokásában volt rövid, velős megállapitásokat tenni. Ezt én is tudtam, már elég régóta tudtam, s időnként arról álmodoztam, milyen lehet valaki olyannak az élete, aki az ostrom előtti időkre is könnyedén csupa jó válasszal tud szolgálni...
.....a Pestiek számára az ostrom volt maga a nagy háború - a mindent meghatározó nagy esemény. Időszámitás kezdete - onnan számitott minden ami fontos - ostrom előtt, és ostrom után - de főleg ostrom alatt, mert ez volt mindennek a teteje. Nagyanyám például sohanem beszélt háborúról - a szót is mintha nem is ismerte volna. Üldögélt könyveivel a pincében - rengett a ház - bombázás bombázás követett, vagy éppen utcai harcok folytak a közelben, és várta Nagyapámat, aki odafönn főzőcskézett a petroforján.
- Ezt csinálta egész ostrom alatt...Majd belehaltam....egyszer fölküldtem valakit nézné meg mi van vele - órák óta semmi hir, talán már meg is halt - és a férfi egyedül jött vissza....Nagyon megijedtem - mindjárt jön, mondta - most éppen lábat mos....
Mindenkit irigyeltem aki egyáltalán nem jött zavarba efféle kényes kérdések hallatán, és magabiztos nyugalommal vágta oda a kérdezőnek, hogy - pék - például. Csalni nem lehetett, mert a nevem előtt ott viritott az osztálykönyvben a nagy piros iksz. Gyakran nézegettük, ha néha bennfelejtették. Fölösleges önámitás volt, hogy egyszer majd elkopik onnan - az ilyen bejegyzések nyomot hagytak mindenütt. Kitörölhetetlenül....
Az ember nem hordoz magán külső jelet és mégis...Valahogy mindig kiderül ez a klerikális eredet. Sok minden megváltozhat ekkor az ember környzetében. Pedig nem is betegség - nem ragályos és nincsenek külső undoritó jelei, mint egy rémesen burjánzó furunkulusnak. És mégis. Olyasmi amit időnként szégyelni illene. Valami megbicsaklik az ember környezetében amikor kiderül. Nem nagy dolog - nem kell leszállni a villamosról, vagy kimenni a hátsó peronra, mint néhol a feketéknek - nem ilyesmik történnek...Csupán elhúzódások, félrenézések....nem kértük,hogy ide gyere!
Szűkös nehéz idők...A szocializmus alapjainak lerakása - békekölcsön, és háborús jóvátétel - tojáspor, és bambi...Ordibálós boldogság, széncsata és csukamájolaj - már már fosztogatásba átcsapó diadalmas vasgyüjtő akciók. Gyütsd a vasat és a fémet ezzel is a békét véded...!...félre az útból, itt vagyunk....Mennyi vasa van öreganyám...? Vigyázzon mert az orrát is lecsavarjuk.
- A zárkába lépés pillanatában a két alak savanyú képe nem sok jót igért, ugyanakkor amint az ajtó kinyilt előttem hajdanvolt, néhány évvel korábbi békebeli érzés töltött el hirtelen....Különös érzékcsalódás, mert a kiáramló párás büdösség egy nevezetes állatkerti kirándulás képeit juttatta eszembe....A pillanatot, mikor a késő őszi csipős verőfényből benyomultunk a "nagymacskák" párás, férfiasan bűzlő birodalmába, és a lányok sikitoztak, és befogták az orrukat.
Feszélyezett légkörben telt itt - új helyemen az első nap, zavarban volunk mind a hárman. Talán én jártam legjobban hármunk közül - mégiscsak magánzárkából érkeztem, nekem ujdonság volt emberek közé kerülni. A büdös meleg azonban hamar elbágyasztott, s csak fél füllel követtem érkezésem során megszakadt vitájukat. Magamat okoltam nem is tudom miért, mintha bárminek is oka lennék, aztán rájöttem másról van szó - semmi közöm a zavarukhoz, oldják meg ahogy tudják.
- Hátamat a falnak vetve szundikáltam lapos szétfolyó szalmazsákomon, hallottam amint folytott hangon, olykor sugdolózva folyvást vitatkoznak, s előfordult, hogy akkor is csukva tartottam a szemem amikor érdekelt a téma....Néhány nap alatt a "nagymacskás" állapotot is megszoktam, olymindegy volt már hol veszek levegőt, a fülemen a számon, esetleg az orromon, s a végtelen vitát is, mely azonban egyre jobban érdekelt. Egyéb szórakozásom amúgy se lehetett. Rólam is csurgott a veriték, de én nem vettem le az ingemet mint Szurdi úr, mert én szégyenlős voltam, és úgy gondoltam egyáltalán nem illendő ismeretlen helyen félmeztelenül ücsörögnöm. Különösképp, hogy gyakran vittek váratlan kihallgatásra, vagy szembesitésre, és akkor illett rendesen megjelennem.
- Otthon azt tanultam, hogy mielőtt belépek valahova hozzam rendbe magam, és úgy jelenjek meg ahogy illik. A hazai példázat ugyan nem kihallhatásokon való megjelenésekről szólt, de ez most mindegy. A lényeg, hogy rendesen, ingben jelenjek meg, mégha csikokra szabdaltban is - arról nem én tehetek, az a hely specialitása.
- A szemem naphosszat csukva volt - igyekeztem elhitetni velük, hogy nem érdekel miről fecsegnek - csak tessék, tessék, én oda se figyelek - szundikálok ha lehet, ennyi az egész....Még növésben vagyok - szükségem van rá....A Bányász sok mindent nem értett. Vidéken rémisztő hirek keringtek felkoncolásokról, fegyveres rablásokról, s az elvtársak hiába telefonáltak, mert az eddig oly tökéletesen működő fontos vonalak, és kapcsolatok mindenütt elnémultak. Lehetetlen volt kihámozni az igazságot az őrült kavagásból, most meg Szurdi úr gyötri a maga igazságaival, inkább kételkedett mindenben, s a fejét csóválta....nem, nem lehet...őt egészen másról tájékoztatták az elvtársak. Ha tudták, bőven ellátták információval, sőt utasitásokat is közvetitettek, mert roppant fontos dolgokról volt szó ezt beláthatja.
- Na persze telefonon - kiáltott közbe Szurdi úr.....És ha telefonon..? miért baj az...? meg kellett védeni a bányát, meg a többi vivmányokat, a szocializmus vivmányait...Ezt mondták - mert ez a csőcselék mindent elpusztit amit véres verejtékkel felépitettünk. Most mégis maga a hibás nemde...? vetette közbe csendesen Szurdi úr....s ha jól veszem ki a szavaiból, úgy néz ki mégis magának fonják a kötelet....Mit gondol kitartanak a barátai....?
- Valami hasonló vitára eszmélkedtem egyik délután - valami olyasmire, hogy Hortysta tisztek küldték a magamfajtákat nagy bátran maguk elé - de Szurdi úr indulatosan közbevágott. - Senki sem küldte egyiket sem - maguktól mentek...Látom csodálkozik....Miért...? Éppen azt szerették, a lehetetlent. Kiléptek a gyerekkorból, mint egy rossz cipőből...Máris az újba...oda se néztek milyen. Új volt ismeretlen és csodálatos...A Bányász értetlenül csóválta a fejét...Miért engedték...? Hogy engedhették....Hol voltak a szüleik...? Szurdi úr felült a priccsén, nyögve kikászálódott ragacsos trikójából - sóhajtva beletörölközött, és körbecsapkodta molett felsőtestét.....na ebből elég - mondta kissé türelmetlen tónussal...maga nem látott semmit azért csodálkozik...
- Hogy engedhettek meg ilyesmit....?..ez felelőtlenség - morgott cuppogó sétája közben a Bányász...Hirtelen megállt előttem - maga is..?..Ugyan hagyja már békén - jajdult fel Szurdi úr - mi másért lenne itt...? Ha nem azért, hát valami hasonlóért, nem mindegy...? Fárasztotta a beszélgetés, mégsem akarta megszakitani a cuppogást, pedig régőta őt illette a séta joga. A Bányász gumicsizmája hihetetlen erejű szagot pumpált a forró zárkába. Kihallgatásról jövet ez a tömény gyilkos bűz mindig mellbevágott. Máshol jártak a gondolataim, merengtem a hűvös körfolyosón az őrt követve - olyasféle volt, mint Nagyanyáméknál a Dob utcában. És persze egészen más, mert oda besütött a nap, és virágok pompáztak a vaskorláton. A szintek között nem volt drótháló kifeszitve, mint a cirkuszban, és a bennlakók zománcos tejeskannákkal meg cekkerekkel jártak a körfolyosón nem pedig csörgő kulcscsomókkal. Reggelente hegyes csákányát lóbálva a jeges óbégatott az utcasarkon - az ajtókon pedig pedig rendes zár volt nem ez a nagy fekete leffenő valami amit "kutyának" neveznek.
- Három helyszin váltogatta egymást itteni tartózkodásom során, s mindháromhoz sajátos lelkiállapot tartozott. Más volt a zárka, mint az "előadó" fekete padlójú, olajtól s mindenféle egyéb váladékmaradványoktól bűzös kopár szobája, ahol kihallgatások, szapora szembesitések és egyéb kellemetlenségek folynak, melyek után néha nehezen kap levgőt az ember, s azon testrészeit melyek használhatóak fél kezén megtudja számlálni....És persze mennyire más az emlitett lelkiállapot vissza a zárka irányába....Arról nem is szólva, hogy amennyire lefelé menet mintha köveket cipelne a gyomrában, a visszafelé történő út mennyivel könnyebb..Hosszabbnak és ábrándosabbnak tűnik visszafelé...Ki tudja miért...?
- Tulajdonképpen ez az állapot a legjobb...Könnyű felszabadult érzés, mint fogorvostól való távozáskor - ilyenkor lehet kissé körülnézni, felmérni a terepet...Kiváncsi szemmel aprólékosan mindent megfigyelni - szükség lehet rá...Lépcsőket, a falak festését - a zárka után minden érdekes - megfigyelhetni a szürke furcsa variációit, s azt, hogy tulajdonképpen minden, az egész környezet ehhez idomul, de legalábbis igyekszik hozzá hasonulni. A piros, ha létezik ilyen, itt szürkéspiros lesz, a sárga szürkéssárga és igy tovább minden szin és minden tárgy...Mintha penész boritaná a falakat, az emberek arcát, a vonásaikat. Távolról ismeretlen különös hangokat hallani, s a vasalt ajtók előtt elhaladva halk hirtelen megszakadó beszédoszlányokat. Köhintéseket és mormolásokat, s az emberi neszek és apró zörejek olykor felerősödnek a nagy belső üresség csendjében. Néha borzongató érzés kerit hatalmába, legfőképp késő délutáni időkben, csökkenő fényben amikor úgy érzem valami nagy ledugaszolt hordóban közlekedünk le és föl és körbe keskeny körolyosón, ahonnét nem vezet kijárat sehova .....Visszafelé, a zárka felé haladni jó. De hirtelen megérkezünk - koppan a kutya és nyilik a zárkaajtó. Szurdi úr és a Bányász vigyázzállásban mereven állnak szemközt - borostás képük csillog fényesen, és csendesen hömpölyög kifelé aza a forró párás hullám, mely úgy ér mint váratlan tüdőlövés.....Gondolataimba merülve érkezem, s mindig megtorpanok a küszöbön....Olykor belépni is alig tudok a döbbenettől...Éppen ide..?...Édes Istenem, muszáj?....Miért...?
A séta ideje szent dolog. Szurdi úr azonban elnéző a Bányász hosszúléptű komor meneteléseit illetően, én is szivesen átadom a terepet...Leginkább, ha kihallgatásról hozzák vissza...Hagyjuk mindketten járkáljon kedvére mig mg nem nyugszik - mert hármunk közül őt bizonyosan felakasztják...
- Velem kevésbé törődött - alig léteztem a számára, mignem egy reggeli átadás átvétel alkalmával a Jávorbajuszos őrmester magához intett, s a nevemet kérdezte....Tudja már a nevét..? - közelebb hajolt hallgatózó pózba...Hadd halljam...! Megmondtam a nevem, s ekkor az átadó idősebb főtörzs felé fordult...Látod..? Megtanulta..Amaz kissé ingerülten bólintott...Jól van ...gyerünk tovább. A Bányász nem értett semmit - azt hitte valami viccelődésről van szó, de Szurdi úrral való kapcsolatom igencsak megváltozott. Tartózkodó közönye enyhült, kissé lejjebb ereszkedett a lóról, hová klerikális eredtem okán volt kénytelen magát feltornázni. Úgy éreztem tökéletesen tisztában van e rövid párbeszéd jelentésével, s reméltem előbb utóbb megenyhül, s kénytelen lesz elfogadni úgy ahogy vagyok....Egyebet amúgy sem tehet....Egyetlen szót sem ejtettem előzményekről, és mégis....Nem tudhatta, hogy a Jávorbajuszos kisért fel magánzárkámba az első napomat követő hajnalon, s hogy reggel épp forditva történt minden mert ő volt az átadó.....
- Jelentsen - szólt rám a másik erélyesen...Jávorbajusz ekkor hozzáhajolt és sugott valamit. Átvevőmet nem érdekelte mit súgott...Felém hajolva lassan tagolva orditotta a képembe....Hogy hivják...? A nevét akarom hallani....A nevét se tudja...? Mi a neve...? A bajszos megint sugott valamit, sőt könyökénél fogva megpróbálta kihúzni a zárkából...Jól van...gyere tovább..Amaz nem tágitott: feleljen ha én kérdezem...Nem tud..Nem látod..?..Majd én megtanitom....
......rettenetes egy ember maga..Rettenetes....Mért' kell magának olyan erősnek, olyan kiválónak lenni....? Azt hiszi érdekel bárkit a maga nagymarha igazsága..? Van családja - gyerekei vnnak....azt sem fogják tudni hol van eltemetve. Nekem elhiheti..Miért nem tud maga legalább nyolcadrendűen meglapulni..? A barátai, a régi elvtársak...ugyan...Maguk sokan vannak - higyje el lesz egyszer valaki - mert előbb vagy utóbb mindig találnak...Ha kényszerből nem is, mert maguk kemények mint a beton, de szükségből, vagy egyszerüen csak félelemből, mert már nem birja tovább...Lesz valaki aki olyasmit vállal amiről maga nem is álmodik....Na és aztán - csattant fel idegesen a Bányász....Én dolgom - ne foglalkozzon vele...
Hirtelen rossz érzésem támadt - ismerős ez az érvelés...Az utóbbi napokban sürübben hivat a "Jóbarát"...Két ismeretlen egyenruhás férfi dohányzik a nyitott ablakban...Csak szembesitéskor fordulnak kissé befelé, az eredmént figyelik...A szembesités eredménytelen. Jóbarát ilyenkor tanácskozni megy - ő is rágyujt -halkan beszélgetnek, kifelé fújják a füstöt. Aztá visszajön - kopog néhányat az ajtón, amint kinyilik, maga elmehet - veti oda a másiknak. ...Engem kedélyesen megnyugtat....Türelem...Előbb vagy utóbb csak talál valakit aki felismer és akkor....akkor együtt lehetek a Széna tériekkel - ott pedig akasztanak....Szinte vidáman ismételget ilyen dolgokat, s közben azt figyeli milyen hatással van rám, ha ezzel szórakozik....Játszik ráérősen - közben nagylelküen felvilágosit, hogy persze nem engem , mert én csak egy apró pörsenés vagyok, de ha volna egy kis eszem jobban is járhatnék....Gondolkodjon - mondja biztató hangsúllyal, s ilyenkor azonnal Szurdi úr rémült , olykor hisztérikus sikoltozásai jutnak eszembe - csak azt ne, az Isten szerelméért csak azt ne, az később súlyos éveket jelenthet...
Néha összeszorult kissé a gyomrom, mert korábban is mondott hasonlókat, s akkor persze mindig jöttek a 'kosztosok', s kezelésbe vettek....Nem kell beszarni - két idegen csendesen dohányzik a nyitott ablakban - a 'kosztosok' pedig tanúk nélkül zárt ablak megett működnek....Furcsa de a négy arc egyike sincs előttem - fel sem ismerném egyiket sem...Mi lehet ez...? valamiféle menekvés, önvédelem...? Hogy lehet ez..? A cipőikre jobban emlékszem mint az arcukra - egyforma barnás cipők, egyik bütykösebb használtabb, de van egy új is - kemény az orra - volt időm megtapasztalni...Valószinüleg sokat tartózkodtam a ragacsos padlón, hogy élesen belémragadt ez a furcsa kép....Lehetsléges ez...?
Mit akar állandóan a Széna tériekkel...? Ezerszer megmondtam, el sem jutottam odáig...Hiába beszélek ennek...? Néha már kifejezetten dühös voltam - semmi közöm a Széna tériekhez....Tudom, tetszene, ha hozzájuk csaphatna, de nekem nem tetszene...Csak a kosztosok miatt aggódtam ilyenkor - hátha megint velük akar a helyes irányba terelni....Csendben maradtam inkább - nem vitatkoztam, és nem reagáltam semmi sértő megjegyzésre, pedig mennyire élvezte korábbi pukkadozásaimat....A népnyúzó egyház, és mértéktelenül kártékony papjai már nemigen érdekeltek...Hála Szurdi úr intelmeinek és olykor teátrálisan előadott kifejezetten rémisztgetésnek tűnő példabeszédeinek - melyeket egytől egyig a Bányász okulására adott elő, zsongott a fejem különös történeteitől, és az azokból levonható tanulságoktól...
"Jóbarát" ötödik, vagy hatodik kisérlete megrémitett...Ismerős arc bukkant fel az ajtónyilásban - fiatal arc - mögötte a kisérő kérdő tekintete...Ide..?...Jöjjön csak jöjjön, biztatta széles mozdulatokkal - talán furcsálják,hogy éppen itt találkoznak, de ez nem véletlen....Álljanak szembe egymással..közelebb...Úgy. Felismeri..? A kérdés nekem szólt, persze, hogy felismertem. Negyedikes gimnazista, talán már végzett is, gyakran láttam a Trombitás utca környékén... Tavasszal egy konfirmandus lányt kisérgetett órára s a templom közeli játszótéren olvasott, mig odabenn tartott az összejövtel....Nem feleltem - a fejem ráztam értetlenül - már elég gyakorlatot szereztem ilyen dolgokban. Jóbarát a fiú mögé állt, egészen a füléig hajolt, s úgy nézett el mellette, mint fényképész a masinája mellett....Nézzen a szemébe...Felismeri...? Eljátszotta ostoba kis játékát mindkettőnk mögött - hiába. A fiú álmos nyugalommal tagadott, nekem kissé gyorsabban vert a szivem, de ez nem látszott rajtam - legalábbis nem hiszem.....Nagyszerű őrvendezett Jóbarát' és tanácskozni ment az ablaknyilásba. Nem értettem soha minek örül...? .. mi ebben a nagyszerű..? mesterkélt, szinpadias volt ilyenkor minden megnyilvánulása....Mi pedig néztük egymást eközben - kicsit túl közelről - a fiú jobb szeme lassan résnyire csukódott....Nekem a ballal kellett ugyanezt csinálnom...
- Nehezen ment - szia te is itt vagy...? A fél arca feltünően sárga volt - Szurdi úr szerint ez a szin közvetlenül a zöldeskék után következik, feltéve, ha időközben nem éri ujabb inzultus az embert. Ajkai még duzzadtak kissé, de az arca már eléggé sima, akárcsak az enyém...Már nem is látom a pofáimat....Egészen jól vagyok - a hörcsögpofáim eltüntek...Szurdi úr szerint rémesen lefogytam, pedig csak a Kosztosok' emlékei tünnek el szép sorjában.....tudtam a neved, de most nem jut az eszembe...Elforditottam a fejem - a három férfi halkan tanácskozott az ablaknyilásban - Jesszusom eszembe ne jusson a neved - próbáltam másra terelni a figyelmemet - jaj ne ..! minek ez...? Mekkora barom vagyok...?
"Jóbarát" szokásos megjátszott jókedéllyel tért vissza az ablakból - jöttében két telegépelt lapot csippentett fel könnyedén - meglobogtatta és mosolygott. Torockó tér, olvasta az egyikről...Trombitás utca -ez állt a másikon. Ezek olyan közel vannak egymáshoz, hogy az már a bolondnak is feltűnne.... maguk mégsem ismerik egymást, nem is látták egymást soha az életben....Elhiszem - bólogatott beleegyezően....Én elhiszem - de nincs olyan biró vagy ügyész aki ne mosolyogna ilyen badarságon....Azt mondják nem találkoztak sem a városban, sem a Széna téren - sehol máshol sem - és nem is ismernek senki hasonlót - a hangja ezen a ponton kissé megemelkedett - gondolom azt sem tudják miért kerültek ide...?.........A trombitás utcai mozdulatlan nyugalommal állt előttem. Nem válaszolt a feltett kérdésre, éreztem nekem sem illene, inkább csendben maradtam. Lassan egyre többet tanultam a hasonló esetekből - a mások, idősebbek példájából - s úgy éreztem már magam is - nem fontos minden kérdésre választ adni...Hallgatni is lehet. Sőt vanak esetek amikor az a legjobb.....( csak a Kosztosok' ne jöjjenek..)
.....egyébként pedig nem is érdekel - csak segiteni akartam....ennyi az egész...Ha nem maguk, hát lesz majd más...Mindig akad valaki...ismerem jól ez a konok söpredéket. Makacsul játszák a hős forradalmárt...de én fogom tovább birni, ezt elárulhatom. Ha egy kicsike kis eszük volna - csak egy parány, ha néha gondolnának a jövőjükre is, hiszen mi is vár magukra - elmondjam...?...Mire jó ez az egész.? Végre felfoghatnák, hogy nincs tovább....! Eddig nagyon elnézőek, sőt türelmesek és megértőek voltunk. De a mi türelmünk is véges, elfogy egyszer....Keményebbek is lehetünk, ha úgy kivánják...Jó lesz az maguknak...?...Én csak azt teszem amit tőlem elvárnak....Se többet, se kevesebbet - és nehogy azt higgyék, hogy örömmel teszem....Nagyon unalmas és undoritó munka az ilyesmi....Mintha posványban dagonyázna az ember....A félsárga söpredék, akivel szemben álltam, most lassan résnyire csukta jobbszemét. Én a balt, mert értettem mit akar mondani - hadd dagonyázzon...
"Jóbarát" hátrakulcsolt kézzel járt körbe körbe, s szavait most nyugodt fegyelmezett, kissé patetikus hangnemben intézte hozzánk. Amikor végre befejezte, tett még néhány üres kört - elgondolkozva megállt - majd intett az ablaknál álló fiatalabb embernek és kinentek. Vártam a 'Kosztosokat', de ezúttal sem jöttek. Az idősebb férfi, aki a szobában maradt, nyugodtan végigszivta cigarettáját, és hamutartót keresve beljebb jött. "Jóbarát" asztalán talált egyet, ott nyomta el a csikket, s közben egyfolytában kettőnk arcát figyelte....Az előadó elvtárs jó ember - mondta nyomatékkal a hangjában...Nagy szerencse, hogy hozzá kerültek.....Hogy éppen őrá bizták magukat..!!..Sokat veszitenek azonban, ha nem hallgatnak rá...Meg kéne fontolni amit mond...Jót akar maguknak. Nekem elhihetik. A maguk helyében inkább lennék nyolcad tizedrendű vádlott egy nagyobb perben , mint egymagam...A félsárga ekkor alig láthatóan rámmosolygott - hoppá, Te is "magányos farkas vagy"...Gondolják meg - még van idő. Nagyobb per részeseként kevesebb figyelem jutna magukra - ez a tapasztalat.....A büntetést nem kerülhetik el mert az jár....De nem mindegy milyen a mértéke...Értik amit mondok...?...A Trombitás utcai nem szólt, nem mozdult - könnyű volt utánoznom...Néztük egymás pofáját, azon töprengtem vajon ugyan az a négy Kosztos' intézte el őt is Jóbarát' távollétei alkalmával..? Esetleg váltás is van..?
Szurdi úr kétségbe esve gyötörte a konok, méla Bányászt....Ember...!..Ne az igazsággal törődjön - az élete sokkal fontosabb...Magának is csak egy van...az nem érdem, hogy maga kommunista. A párttagsági könyvével kitörölheti a seggét....Örüljön, ha nem dugják fel a gigájáig - térjen már észre...Mit akar maga...Nincsenek kommunista szentek.....A komor tekintetű fekete férfi némán hallgatja - nem szól közbe - csak ha Szurdi úr néha szándékosan, olykor csipkelődésből kollégának merészeli nevezni. Ezt határozottan, és következetesen kikéri magának, egyébként pedig ügyet sem vet a köpcös sirámaira. Mintha némaságával átpasszolná hozzám annak jótanácsait.......- nem kell, hogy beszéljen értse meg. Főleg ne magyarázkodjon...Itt úgysem tud meggyőzni senkit...Nem számit a maga Igazsága. Itt csak egyetlen igazság van - amit valamiképpen magára sóznak...Csak azt ismételgesse amit egyszer már aláirt...Ha újra és újra kérdezik, mindig csak ugyan azt...
....Oda és vissza - a zárkaajtótól az ablakig - öt lépés, fordulás - és közben csak mondja és mondja a magáét szüntelen. Néha leveszi mocskos atlétáját - a hátán is csorog az izzadság - tekeri a trikót, mint valami propellert...Izig vérig valódi Szancsó Panza a hatalmas szikár Bányász mellett. Nagyon összeillenek. Ő, a másik, harcol a szélmalmaival...Dárdája nincs, puszta kézzel, de konokul teszi.......Nem tudom mit keresek én itt tulajdonképpen. Idegenként hallgatom ezt a furcsa párbajt, aztán kihallgatásra visznek és ez majdnam jó, mert néha már nagyon únom a folytonos feszültséget....
- Van itt valami rossz a levegőben - valami, ami nem tesz jót nekem - dünnyögte bánatos képpel Szurdi Úr...sem a testemnek, sem a lelkemnek, és egyáltalán - úgy érzem itt nem szeretik a magamfajtákat....A Bányász szájtátva hallgatta a meginduló szöveget, én csendben lapultam földszintes szalmazsákomon tele várakozással...Szurdi úr hasonló bemelegités után tett még néhány üres fordulót - nyilván ez idő alatt összpontositotta mondanivalóját - s ezt követően rendszerint hosszú momológok következtek. Megtörtént, hogy befejezés nélkül, mert a mondanivaló oly töményen ömlött bellőle, s oly vérbő csapongásokat engedett meg magának, hogy teljesen megfeledkezett az inditó gondolatsorról......Mit is akartam mondani...?- fordult ilyenkor az álmélkodó Bányászt meglepve...Összevont szemöldökkel, gondterhelt képpel várta a segitséget...Ha én azt tudnám, mormolta a fekete ember, s Szurdi úr ilyenkor engem is méltatott egy röpke kérdő pillantásra. Én azonban hiába igyekeztem, legtöbbször magam is csak a bevezető sorra emlékeztem, mert utána már a csodálatos gomolygásban rendszerint elvesztem. Igy aztán ketten, sőt hárman sem jutottunk semmire...
...ja igen persze..Persze, hogy magáról van szó - meg az elvbarátairól - másról nem is érdemes beszélni.....Rögtön gondoltam - mormogta a Bányász...Szurdi úr pedig a hosszú bevezetés után tett még néhány kritikus megjegyzést azt illetően, hogy idebenn teljesen felesleges meggyőződésbeli kommunistának lenni, mert ez a hely nem alkalmas ideológiai megnyilvánulásokra....Itt hamar szájba vágják az embert, akár kisnyilas, akár haladó szellemű kommunista.....Ami pedig a haladó szellemet illeti...szar dolog ez is - morfondirozott sétája közben....Maguk kommunisták ott ülnek a szekéren - a haladás szekerén - és nem veszik észre, hogy megfenekelett.....Egy szarhegyen feneklett meg a szekér uram és elvtársam....Egy igazi, nyilvánvaló szarhegyen...Nem vették észre...? Dehogyis nem, és mit csinálnak...? ülnek a szekéren és fintorognak...Büdös van...Ki kellene szállni és arrébb tolni...nemde?....és akkor hopp - mostmár egy másik szarhegyen van, mert néhányan leugráltak, és elvtársi segitséggel sikerült áttolni oda.....Hogy közben szétlőtték a várost, és elment néhány százezer ember, mert elege van ebből az ostoba játékból...? Kit érdekel...? Volt egy kis pukkanás, tologatás, a madárkák ijedtükben felröppentek,s amikor újra csönd lett visszatelepedtek az ágakra. Mindegyik máshova persze, mert úgy izgalmasabb...Régi játék ez - a dolgoknak meg kell változniok, hogy semmi se változzon....
Azt hittem súlyos következménye lesz a személyeskedő durva példázatnak, de sokáig csend volt, csak Szurdi úr csoszogása hallatszott....Én mukkanni sem mertem - végül a Bányász szólalt meg halkan....mondja csak - volt annyira bátor, hog ezt másoknak is igy a képébe csapja, vagy csak itt jutott eszébe, a börtönbe...?..és éppen az én szórakoztatásomra.? Igaza van azt hiszem túloztam egy kicsit - vallotta Szurdi úr - néha már azt sem tudom mit beszélek ebben a párás hőségben....A Bányász békülékenyen kis mosollyal bólogatott...a haladás szekere a szarhegyen - ez tetszik - meg a fintorgás, az is. Nem gondoltam, hogy ekkore baj lesz belőle....
"Jóbarát" türelme fogyóban...Úgy érzem, az utóbbi időben látványosan bizonytalanná vált a viselkedése. Nem is próbálja palástolni. Ritkábban szinészkedik...görcsös, egyre idegesebben vádaskodik, és gyakrabban hivat mint szeretném. A 'Kosztosok' mintha máshol munkálkodnának, esetleg rájött, hogy felesleges bevetni őket.?...Az ablak is mindig nyitva, a két ismeretlen is máshol fújja a füstöt. Sok dolguk lehet..."Jóbarát" többnyire magányosan áll az ablakban, háttal a szoba felé, de befelé kérdezget.....Aztán hirtelen megfordul, két tenyerét tettrekész lendülettel összecsapja mint aki nagy elhatározásra jutott...Na kérem...!.....Kezdjük az egészet előről...!
Az az érzésem kapkod - fel kéne már mutatnia valamit, valami jelentősebb eredményt, de csak találomra tapogatózik, segitség nélkül keresgél...Két aprósággal kéne szolgálnom - csak ezek érdeklik - minden mást felejtsünk el...Ehhez a kettőhöz azonban ragaszkodik....( feladta a Széna téri szálat...?.) Azt mondja nem is érti miért kell nekem fedeznem ilyen embereket...? Félek tőlük..? - hiszen megvédenek bárkitől.....Csak a megbizóm neve érdekli - és persze az, hogy hol képeztek ki..?....Ennyi...mert nem igaz, hogy nem kaptam kiképzést - tapasztalatból mondja...Mindössze ennyi érdekli, de tényleg - semmi egyéb.....Olyan nagy dolog ez...? - gondolkozzon egy kicsit..! Nincs mit mondanom - jövök, megyek újra és újra, föl, le és megint újabb szembesitések, lassanként az a benyomásom, nem csak rólam van szó. Mások se túl beszédesek...Kiürültek a nagy gócpontok - a résztvevők többnyire elhagyták az országot, a maradékból kellene valami kézzelfoghatót összeeszkábálni...Itt ez a sok apró kis szarság - ha ezt sikerülne valami jelentősebb, komolyabb üggyé összegyúrni....Tulajdonképpen megért - mondja egy nyugalmasabb pillanatában...Ő sem kedveli az oroszokat - de nem ő hivta vissza őket....Ha rajta múlik, bizony soha vissza nem jöhettek volna. Ebben biztos lehetek.....Merengő álszent pofával sétál a szobában...Az a sok fiatal élet...Micsoda nagyszerű fiúk és lányok voltak...Van fogalma hányan elestek semmiért...? De hiszen látta azt maga, miket is beszélek....
Beszélj csak, beszélj - mindegy miről. Azt már tudom, hogy a párt emelt ki a fojtogató nyomoruságból - mindent a Pártnak köszönhetsz...Ilyet már sokat hallottam, semmi közöm hozzá...Beszélj nyugodtan, mert telik ezzel is az idő és nem kell abban a forró zárkában döglenem. Néha még örülök is a találkozásnak, mert útközben és idelenn a nyitott ablakú szobában sokkal jobb a levegő...Kár, hogy a végkimenetel viszont bizonytalan - mert az se mindegy..
Nyilik a szoba ajtaja - újabb szembesités - a belépővel tarhonyaleves illata is érkezik. Már dél lenne...? Álljanak szembe egymással....felismeri..? nem...Maga?..nem...Mikor találkoztak utoljára..?...Nem találkoztunk. És maga?...nem találkoztunk...Mikor és hol találkoztak...Válaszoljanak...Nem értik..?..Hazudnak, folyton folyvást hazudnak - egyebet se tudnak...Fontos lenne, hogy "feliesmerjük" egymást - meg kéne erőltetnünk az emlékezetünket....Igyekezzenek - mondja sürgetően..Nem lesz sok idejük, megigérhetem..
Látom a szemén, hogy felismert - szája szegletében pici mosolyféle.....Hol a fenébe láthattam..?..Ezt láttam már valahol - egészen biztos, hogy láttam...A tegnapi görnyedt tűzoltót azt sohasem, abban is biztos vagyok...Ezt a fickót azonban igen...Nem fontos hol, most semmi esetre sem...Ez nem a nagy találkozások ideje..Vigyázzunk, csak semmi árulkodó jel, villanás.....Nem érdekel ki vagy..Felejts el....Vékony sápadt arc - régóta benn lehet...Nem szomszéd - nem templomba járó, ez nem az a fajta aki imádkozik...Lövöldözős inkább...Ilyenek voltak november negyedikén délután a Lórántffy lépcsőnél...Szemben a fogaskerekű vasúttal. Jól kiépitett állások, a Maros utcai III. nemzetőr század (?)..Tizen tizenöten ha lehettek....két géppisztolyos közé kerültem a Mauseremmel - helyet csináltak, jól fogadtak....Kései leszármazottai a Pál utcai fiuknak, mert itt is a Tüzép gerendáiból épült a védvonal....Most kövér henger alakú szálloda terpeszkedik a helyén....Motoros futár, hozta az utsitásokat. Csendes eső szemerkélt, nedves fahasábok között várakoztunk - közeledtek a vörösingesek'.
"Jóbarátot" mintha kicserélték volna...Hová tűnt cigarettakináló fennsőbbsége..? Lekezelő magabiztos nyugalma...Dühödten járkál ajtótól ablakig és vissza...Időnként felüvölt - maguk azt hiszik átverhetnek engem...Na neeem..nem bizony. Eltakaritom ezt a szennyet...el én....Gyáva söpredék..Volt pofájuk lövöldözni, rabolni....most már más a helyzet. A társadalom jobbik része magához tért és elégtételt követel....Van egy parányi lehetőség. Ennyit adhatok...Értik amit mondok...? Megáll - lehet, hogy választ vár...? ..Mire..? Indulatosan nekilódul, hogy megtegyen még néhány kört, de a hangján érződik kár a fáradtságért......A magányos farkasok ideje lejárt - mondja halkan, szinte magának. Tudom, hogy ismerik egymást..letagadják..rendben van, ez a maguk dolga - semmit se számit...Én viszont tehetek azért, hogy ezt nagyon is megbánják...Jó, magukat ez sem érdekli...Magukat semmi sem érdekli...Ostoba fajankók. Hőst játszanak - csak tessék....Semmiféle hősökről nincs itten szó, nekem elhihetik...Martalócok zsebmetszők, mindenféle beképzelt mániákusok azok igen.. azokkal van tele az egész épület...Az ajtónál állva mondja mindezt - keze a kilincsen....Vár egy kicsit....Nincs semmi mondanivalójuk...? Még néhány pillanat és felrántja az ajtót....Vihetik őket...!
Gyengébb pillanataiban a hatalmas fekete ember megingott, s már már hajlott volna, hogy engedjen Szurdi úr sirámainak - elfogadja tanácsait, de végül mindig magához tért, és felszólitotta hagyjon fel kisértéseivel, mert ez őt egyáltalán nem érdekli. Volt ebben valami ismerős számomra - főleg, hogy a Bányász a kisértés szót használta - merthogy van az a negyven nap a pusztában, a bibliai Jézus megkisértése, és a Sátán, ahogy megpróbálja....Szurdi úr lenne a Sátán...? Hülyeség...Épp úgy nem ment semmire mint odalenn "Jóbarát" - A Bányász pedig kemény hangon vetett véget a megdolgozási kisérletnek. Ilyen vagyok...ez az én életem...Ha már szociáldemokratából kommunistává lettem, vállalnom kell a döntésemet...Nincs visszaút...
Elámultam....A visszaút kijelentés után keményen toccsantott hatalmas csizmájával, jelezvén, hogy pontot tett fontos kijelentése végére. Kevés szavú inkább hallgatag ember volt, nem mesélt pajzán történeteket mint Szurdi úr, és legfőképp azt nem értette miért fecseg a kis köpcös állandóan a nőkről...miért olyan fontos ez...? És éppen most...Kit érdekel az ilyesmi - és éppen a mostani időkben...? Szerinte komoly embert semmi esetre sem. Az ő világa erősen brossuraizű volt, abban nem szerepelhettek legfeljebb szigorú tekintetű, kontyos elvtársnők - még mit nem....
E súlyos kijelentés után Szurdi úr megállott sétájában és maga elé meredt....Maga szociáldemokrata volt ...? Merengve mormolta a szavakat....Tényleg szociáldemokrata volt...?...Az, látom csodálkozik...Felállt - kissé odébbtolta a meglepett Szurdi urat - én következem modta erélyesen, s helyet cserélt vele. Szokásos helyét, a vécét elfoglalva, Szurdi úr álmatag dobolásba kezdett. Tömpe ujjai könnyű ritmust vertek a lemez fedőlapon - jött a "Braziiiil," meg a "Belzebub lánya" és sorra a többiek csupa melankólikus rumba, imádta a latinos ritmusokat - az Amapola...mindig csak moll és moll...Néha szünetet tartott - hátát a falnak támasztotta és motyogott maga elé...Szociáldemokrata..?..jaj Istenem magának vége - magát tényleg fel fogják akasztani.....és ujra dobolni és énekelni kezdett behúnyt szemmel és átszellemülten mint mindig, s a kissé rekedt hangja szomorún és érzelmesen keringett a zárkában - mignem a Bányász a borzalmas illatfelhőket pumpáló gumicsizma cuppogásait megszakitva hirtelen megállt...Miféle ember maga...? Szurdi úr ijedten abbahagyta a dobolást - hozzám szól kolléga...? Nem vagyok a kollégája - már ezerszer megmondtam - és bosszúsan toccsantott a hatalmas csizmával.....Éreztem baj lesz - csendben kuporogtam szalmazsákomon - magánterület, itt baj nem érhet - Szurdi urat figyeltem, aki gyakorta bevont az éneklésbe, sőt dobolni is megtanitott - s aki most, mintha a váratlan kinyilatkoztatás hatására egyre szomorúbb dalocskákat ismételgetne bánatos ábrázattal....Ismertem az egész repertoárt, olykor magam is pergettem különféle ütemeket a vécé furnirlemez fedelén, de most ő volt soron, s csupán a furcsa, vádaskodó kijelentésre némult el.
....ilyen marhaságokra tanitja ezt a gyereket - méltatlankodott a Bányász - amikor a világ tele van sokkal fontosabb dolgokkal...? Szurdi úr mosolygott...Nem kell ezt tanitani semmire....A világon pedig csak egyetlen fontos dolog van - mondta merengve, és szomorkásan bámult maga elé. Nem fejezte be a mondatot. A bányász ezuttal sétája ellenére kivételesen odafigyelt a köpcös szavaira, és kiváncsian megállt. Hiába várt azonban, mert újra mgszólalt a dob...megindult ő is dacosanm mert mégsem álldogálhat bambán egy nyomorult vécécsésze előtt....Még ilyet....Lassabban lépkedett, mert furdalta a kiváncsiság - mi lehet az az egyetlen dolog amiért élni érdemes...? Végül megállt...Mi az..?-kérdezte türelmetlenül és aprót toppantott a cuppogó gumicsizmával. Olyasmi mozdulat volt, mint egy elkényeztetett követelőző kisgyerek dacos toppantása.
Nincs annál rohadtabb dolog - ez köztudott - igy vacsora előtt meg pláne....mert az is egy kinzó kérdés, hogy mi lesz vacsorára - szóval nincs rohadtabb érzés mint válaszra várni - legfőképp olyan valakitől aki átszellemült izzadt pofával csak dobol és dobol egy öntöttvas wécécsésze furnir fedőlapján, s azt meri állitani, hogy a világon csupán egyetlen fontos dolog létezik, s ő tudja mi az....Éppen ő...Marhaság !! Egy ilyen senkiházi boltos, vagy miféle....Mi az...?..mondja már...Máskor be nem áll a szája..most meg....Kéreti magát..? Na jó - várok. Lecövekelt a köpcös előtt, nem mozdult most már csak azért sem. Hatalmas termete szinte betöltötte a cellát - félig elfedte előlem Szurdi urat, aki húnyt szemmel halkan folytatta a dobolást, mig végül megkegyelmezett, s hajlandó volt felfedni a titkot. Felnézett ültében, egyenesen a hatalmas Bányász szemei közé, s méltósággal, kis szomrkás mosollyal a szája szegletében ünnepélyesen kijelentette :
....a világon egyetlen fontos dolog van -....a Rumba.....Kis szünet után, pedig izzadságtól csöpögő ragyogó pofával hozzátette...meg a Nők, és az egygombos zakó....
Megint tanultam valami érdekeset. Nálunk odahaza a református parókián hasztalan vártam volna hasonló, fontos kinyilatkoztatásra. A rumbát, meg a nőket még csacsak kapisgáltam, de teljesen tájékozatlan voltam zakó ügyben....Vagy mégsem?... Hát persze - Az egy pikoló világos - onnan származik a Belzebub lánya vagyok én c. rumba, és rokiznak kockás zakójú jampecek is a filmben és nyersgumi talpú cipőkben vadul rugóznak is...Szurdi úrra pillantottam, a mocskos ronggyá izzadt atlétájára...Nem ..ez lehetetlen...Az utóbbi időkben egyre többet lehetett hallani arról, hogy kik a felelősek az októberi felfordulásért...Hát elsősorban a jampecek...Nálunk a parókia presbiterei között a kétsoros zakó volt divatban....és egyikük kezében sem láttam fegyvert....Őket tehát nem lehetett súlyosabb dolgokkal vádolni...Egy kis izgatás, röpcédula persze előfordult internálással néhány hónapi bannlakással de semmi több.....A Bányász megütközve állt a kinyilatkoztatás után - képtelen volt megszólalni...Nézte Szurdi urat néma döbbenettel, ujjai pergését a wc fedőlapján, végül csak sikerült szavakba önteni mély megrőkönyödését....Egy ilyen...egy ilyen alak kínozza nap mint nap... épp egy ilyen próbálja elmozditani a biztos pontról....Hihetetlen....
.....Maga...- csak makogni volt képes - ...egygombos zakó..? A jampecek hordanak ilyet....maga is az volt...? Akkor mégiscsak igazuk volt az elvtársaknak...Amikor a vezérelvtárs visszajött Csehszlovákiából tőle hallottam...Ő mondta, hogy huligán jampecek randaliroztak a pesti utcákon...Dühösen legyintett, még az ujrakezdett sétáját is abbahagyta - leült a priccsére és tűnődve figyelte a köpcös dobolót...Nem értette a helyzetet...Én sem. Pedig Szurdi úrnak igaza volt - rájöttem magam is. Csak jóval később...De hol volt akkor már Szurdi úr...Meg a Bányász...
Szörnyű napok következtek, s főleg rettenetes éjszakák. Szurdi úr is felhagyott a társalgással - órákig némaságba burkolózott, ügyet sem vetett a fekete ember tétova kisérleteire. Azt hittem megsértődött - talán elhangzott valami sértő, amit én - mulya kamasz - észre sem vettem - hallgattam hát meglapulva, vagy csendesen szunyókáltam egyre lappadó szalmazsákomon. Még a sétaidőmet is felajánlottam, hogy enyhüljön végre a rideg hangulat, mely napok óta uralta a zárkát.
Pedig semmi különös nem hangzott el - csak egy szó - szociáldemokrácia.....Szurdi urat más értelemben érintette, mint engem, de valamiképpen mindkettőnk elmúlt éveit előcsalogatta. Az én esetem nevezhető könnyebbnek - szinte semmiség az övéhez képest. Csupán pubertáskori zavarodás, erős érzelmek - tanácstalanság - egy élénk fantáziáju papgyerek kamaszkori gyötrődései....Tabuk - erről nem beszélünk fiam, nem illik...Leskelődések, elszoruló torok - pirulások tetőtöl talpig, és...Hagyjuk..Menekvés minden elől, máshol tán természetes része a mindennapi életnek, de nálunk otthon a prókián ez nem téma...! Az angyaloknak sincsen nemük...Örökkévalóak kezdetektől fogva...Én ezt nem hiszem...Mert mégiscsak téma a téma csak suttyomban az..és ettől olyan rohadt az egész...Erről majd később.......
Fenét később...Most rögtön inkább..Csak ne kerülgessünk semmit - ez itt a Gyüjtőfogház, annak is a Kisfogház nevű épülete...Hol van innen a Pasarét...?. A torockó tér 1...? Itt másféle tabuk vannak...Szociáldemokrácia...? Nekem a szóról Rózsa néni jutott eszembe menthetetlenül...Anyám egyik pártfogoltja, illetve beszélgető társa. Olyasvalaki, egy a sok közül, aki rohanvást kereste Anyámat, ha nyomta valami a lelkét...Netán sürgős kibeszélnivalója támadt....Rózsa néninek pedig volt erős kényszere majd minden vasárnap, rögtön Istentisztelet után...
....el fogok menni Szakasitshoz édes Gizikém, mert ez már valóban tűrhetetlen...Nem birják elviselni, hogy ott vagyunk...az egész villára fáj a foguk...érted...? Gézám fiát mégiscsak a Mozgalom miatt végezték ki - tennie kell valamit....Nem gondolod..?...Menj el Szakasitshoz Rózsám, ha akar, talán tud segiteni - mondta nyugodt szenvtelen hangján Anyám, és valami stoppolnivakó után nézett, mint akinek fontosabb tennivalója is van, és amúgy sincs kedve most tanácsokat osztogatni...Pláne olyanokat melyek a "mozgalommal" vannak bármilyen összefüggésben.....Mindenkit meghallgat - ez az Ő segitsége, s legtöbbször éppen elegendő. Négy gyerekkel a nyakán betegségeivel nehéz mozgásával külsőre is sokszor szerencsétlenebb, mint a legtöbb hozzáforduló a népes parókián. Van benne valami kemény erő amit képes átadni még ebben az állapotában is. Csodáltam, és néha féltem e furcsa képességét.
Rózsa néni menni készült, s hogy a közelbe voltam, magához intett. Jobb karját vállamra helyezte, és lassan körbeforgatott....Azt hiszem pont jó leszel....Ilyesmire gondoltam...Összenéztek - Anyám beleegyezően bólintott....Eljöhetnél szerda délután, "Géza Bátyád" egy fiatal Dávidot keres...Néhány alkalom az egész...A dolog el volt boronálva, s szerda délután "Géza bátyám" - akkor láttam életemben először - szótlanul tekergetett az emeleti műteremlakásban mig a megfelelő pózt megtalálta. Miutám minden oldalról megfelelőnek találta a beállitást, néhány gyors vázlatot készitett és teázni vonult. A továbbiakban semmi szüksége nem volt rám - mehettem ahova akartam, akár haza is, szemmel láthatólag nem érdekelte a személyem. Hamar elköszöntem - nem akarván feltartani a a Mestert, s a sok kérdeznivaló mind megszorult bennem. Nem volt lehetőségem akár egyetlen eggyel is előhozakodni.....Én parittyával a kézben képzeltem magam Dávidnak lenni, de a művészet komoly dolog , ezt később magam is beláttam. A parittyát nagyon is hiányoltam, s tettem még a szeánsz elején egy gyenge kisérletet a fegyverrel kapcsolatban, de Rózsa néni, aki jelen volt a beállitásnál, később megemlitette, hogy teljesen felesleges bármivel is próbálkoznom, mert a Mester évek óta tökéletesen süket, és csak Őt érti meg ha akarja...Jó szeme van a Rózsának - mondta később Anyám elismerően - nemhiába ujságiró...
....ujságíró..? no persze - valahol, valamikor...A főtanácsos úr, aki valamikor titkos külső meg belső... meg tudomisén milyen címeket viselt, ma zsebkendővel a fején éppen úgy hordja a maltert a szomszéd épitkezésen mint Atyám, a palástjához ragaszkodó lelkész....A szőke középkorú grófnő, komor, szótlan eleganciával cseréli fején a vizes turbánt, mert a bőrére vigyáznia kell....Cimek és rangok, legalábbis azok maradványai - konzervált romok, mintha semmi nem történt volna....élnek és működnek melyekben hinni kell, csendben titokban egymás között...Még akkor is ha a brigádvezető erélyes hangon elvtársnőt rikkant....Ezek a furcsa relikviák tartást adnak, erőt- s némelyek jobban ragaszkodnak hozzá, mint az életükhöz egy felfordult világ romjai között....A pallér meg hadd kiabáljon - az a dolga.
Rózsa néni ujságíró volt - valahol Erdélyben - vagyis már Romániában.."Géza bátyám" pedig román királyi szobrász R.Géza néven, s most együtt élnek abban az emeleti műteremlakásban Budán, a Pasaréten, miután "Géza bátyám" menekülni volt kénytelen Belga-Kongóból, az összes belgával együtt...Fölösleges kérdés miért és hogyan...?.Miként kerül egy román királyi szonbrász, aki egyébként magyar éppen Belga-Kongóba...? A Torockó tér környékén cifrább esetek is előfordultak, s előbb utóbb mindenre talált megfelelő magyarázatot az ember.....Ha mégsem...akkor előkerül valami bizonytalan eredetű mese amiben hinni kell - legalább is illendő - és ekkor ujra helyre áll a rend, és minden folytatódik szépen ugyan úgy ahogy eddig, és nyugalom van...Szakasits, meg a szociáldemokrácia sem lóg ki az afrikai kalanddal fűszerezett képből - minden megtörténhet....Rózsa néni ugyanis valóban felkereste az egykori szociáldemokrata fővezért, s előadta búját, bánatát. Ezt annál is inkább megtehette mert a nagyembert éppen kiengedték a börtönből, valamelyest még rehabiltálták is - ettől pedig némi tekintéllyel is gyarapodott....Ez a kis lakásügy semmiség , ujjgyakorlat volt friss hivatalában....A Mester munkakedve is helyreállt, sőt nyolcvanas évei ellenére egyre gyakrabban járt le a Lukács uszodába....és újabban teljesen egyedül....Azt mondta nincs szüksége kiséretre...Érted ezt Gizikém...?
Anyám tökéletesen értette, és azt is gyanitotta, hogy az egykori királyi szobrász felfedezte Rózsa néni kellemdús formáiban a Nőt....Naná, az egykori ujságírónő adott a külsejére - főleg a lakásügy szerencsés megoldása után....Eleddig gyakran járt feketében, nem tudom, talán gyász miatt, vagy csak jól állt neki, s ezt tudván alkalmazta is a manővert, de az új helyzetben elővette fiatalosabb, szines ruhatárát. Negyvenes évei ellenére is csinos szinte cigányosan tarka kartonruhákban pompázott, s kissé kirítt a gyülekezeti népek szürkébb forgatagából....Nekem egyre jobban tetszett kellemes átváltozása - leginkább festett sálkölteményeit csodáltam, melyeket saját kezüleg készitett, s ahogy tavaszodott meg tudtam érteni a hallgatag szobrászt is a maga gerjedelmével....Mert a lakásprobléma megoldódott ugyan, de a következmények elrendezéséhez már kevés volt Szakasits növekvő tekintélye, s még kevésbé a már nem is létező, szomorú emlékű szociáldemokrácia....
Géza Bátyám' ugyanis addig-addig tempózott a Lukács uszoda jéghideg medencéjében, mig egy szép nap meglepő ajánlattal állott elő, s ezt semmiképp sem lehetett visszautasitani... Megkérte néhány parancsolóan kemény szóval csinos, kerekmellű formás lakótársnője kezét.....Megszólják - mondta ellentmondást nem tűrő száraz kissé pattogó vékony hangján, hogy együtt él egy nála jóval fiatalabb nővel - és közben, mint mindig néhány centiméterrel oldalra az illető feje főlé tekintett, mert meg volt az a kellemetlen szokása, hogy nem nézett az ember szemébe sohasem....Mintha nem érdekelné az előtte álló - mintha gondolatai magasabb régiókban barangolnának, s arra a kevés időre, mig ezt a semmiséget kénytelen elintézni, igazán kár lenne fárasztani magát azzal, hogy tekintetét onnan fenntről kissé a földiek felé irányitsa......Elhalálozása esetén Rózsát ( Önt kedves Asszonyom..... ) kipenderitik a lakásból - ez törvényszerű - és még sok minden amit jó lesz észben tartani és meggondolni, mert manapság nagyon résen kell lenni....Vigyázni kell, mert rémesek ezek a kommunisták...Ő bizonyára előbb vagy utóbb meg fog halni, és valószinüleg - akaratán kívül persze - némi kellemetlenséget fog okozni ezzel...A jövőt illetően tehát már most ajánlatos megtenni a kellő óvintézkedéseket....Az idő vészesen múlik - ezt vegye figyelembe kérem....Ezeket mondta, és az ügyet ezzel befejezettnek nyilvánitotta - Rózsa néninek pedig jogában állott az ajánlatot elfogadni...
...Anyám ezúttal semmilyen tanáccsal nem tudott szolgálni...Kissé meglepte a királyi szobrász ultimátuhoz hasonlatos erélyes leánykérése....Ha netán szóba került az elkerülhetetlen igyekezett kitérni a válasz elől.....Neked kell döntened Rózsám...ebbe senkinek nem lehet beleszólása...Gyorsan teltek a hetek - a házasság elkerülhetetlennek látszott. Az agg mesterrel való frigy menedékházasságnak tűnt - az arának esze ágában sem volt visszatelepülni romániába, s hogy megesküdtek valahol nagy titokban csak akkor derült ki, amikor Rózsa néni feldúltan előkerült. Szemében rémület és viszolygás...Édes Gizikém...ez egy férfi...ez követelőzik.....- panaszolta reszkető kétségbeeséssel a hangjában, és majdnem elsírta magát...Szép kerek, gondozott mellei föl, s alá hullámzottak a nagy felindulástól, s én megállapithattam kamaszkorom homályos tapasztalatával, és álmodozásbéli kínzó gyakorlatával, hogy bár igen tetszetősek, ám Emerencia Testvér lenyűgöző, és ellentmondást nem tűrő adottságait - aki az utóbbi időben tűnt fel Anyám mellett gyógymasszőrként - épphogy csak meg közelitik...
...miért...? Mire számitottál Rózsám - kérdezte Anyám szenvtelen, rideg, református hangon...A házasság szentségét érte valamiféle sérelem, s ebben a Kistiszteletes Asszony nem ismert tréfát...A házasságok az égben köttetnek - ez köztudott - még akkor is, ha Rózsa nénire esetleg erélyesen ráparancsoltak ennek tudomásulvétele okából.....Tüstént felhagyott a siránkozással, és haladéktalanul felajánlotta segitségét a levesfőzésben.....Te addig csináld a többit édes Gizikém...Azt mondta, most egy igazi erdélyi paradicsomlevest fog főzni nekünk, és hogy odaát a szokásosnál több zellerzöldjét teszik a levesbe - és ő még annak is a dupláját rakta a mi levesünkbe, ami ettől teljesen echte, és majdnem zöld lett, és nincs az a lófőszékely aki fel nem fordul az ilyesmitől....Nagy zavar lehetett szegény fejében, mert esze ágában sem volt férjhez menni, s most, hogy ez mégis megtörtént, számtalan váratlan, és az időnkénti teafőzésés piritóskészités könnyedén teljesithető fáradalmainál súlyosabb - nyomasztóbb, s főleg kikerülhetetlenebb, mármár megalázó kötelesség szakadt a nyakába.
Emerencia Testvér pedig vörösesbarna volt és gyönyörű....és persze sokkal fiatalabb is.....Azok a keblek...! Uramisten....Ilyen őrületes külsővel járkálni egy csöndes, nyugalmat árasztó békés parókián....Nem is keblek..Ezek már kebelek - és ezt nem én találtam ki....A nagyfiúk mondták ámuldozva a téren - mert tőlük hallottam - akik sóváran irigykedtek, mert ez a ringó léptű leírhatatlan gyönyörűség hetente kétsze mihozzánk járt....
Könnyű fehér köpenyre vetkőzött egy nyitott szekrényajtó takarásában, s én persze szekrényajtó lettem volna szívesen , bármilyen fából...Szégyeltem ugyanakkor, ezt a zabolátlan mohóságot, melyet nővérem állandó szigorú feddése kisért, miszerint a bűn mocsarában fetrengek, és el fogok kárhozni, mert képtelen vagyok uralkodni idétlen vágyaimon és bűnös érzelmeimnek egyenes következménye lesz a poklok méltó kínszenvedése...Pont......és ezeket pedig ő komollyan gondolta...Honnan tudhatta volna, hogy ez is egyfajta pokol a maga apró kinjaival - fájdalom ez is, de nem olyan mint valami közönséges hascsikarás....Összetett - vegyes, kamaszfájdalom...Tele lelki és fizikai gyötrődésekkel....Mit nekem pokol... földi kínjaimat is alig vagyok képes elviselni...
Maradj itt kisfiam - kérte Anyám - miután behivatott....Emerencia Testvér megmutatja a gyakorlatokat, jól figyeld hogyan csinálja, mert sajnos neked kell majd folytatnod...Ő nagyon elfoglalt - sokam szeretik, és sok helyen várják...Közelről csodálhattam hát, amint szakszerűen és erőteljesn tekergette Anyám csikorgó, fáradt izületeit, és persze vártam én is Emerencia testvért szeretetteljes szívvel és lüktető aggyal, és lestem minden mozdulatát, és néha már el kellett fordulnom és másfelé néznem mert képtelenség volt így közelről bámulni a lágyan hullámzó hatalmasan vörös zuhatagot, s a könnyű fehér köpeny alatt táncoló rejtelmes csodákat....Gyönyörűséges és szörnyűséges álmaim voltak egyszerre most hogy mindez vulkánszerüen feltört...Gyötörtek a képek, és tönkre tették amúgy is rövid éjszakáimat, pedig csak egy hosszú szó hangzott el...Egy már már elfelejtett kellemetlen alig ismert szó:...Szociáldemokrácia...
A zárka éjjel sem volt képes lehűlni, mintha egy forró sötét dunyhában kapkodna az ember levegő után. Az ajtó feletti feletti heszlámpa halvány, megnyugtató fénye azonban jelzi, szó sincs dunyháról, ez valami más. Néha kinyitották s darab ideig nyitva hagyták az "etetőt" - csak fel kellett óvatosan térdelnem ajtó melletti szalmazsákomról, hogy kilessek, s valami kevésbé áporodott levegőt szívjak. Ilyen alkalmakkor újra láthattam a szemközti oldal sötétlő ajtósorát, távolról hangokat is hallottam, kicsit olyan volt az egész mint a moziban. Vártam, hogy történjen valami, hogy váltson a kép, lássam is a horkantókat, a felnyögőket, talán kinyílik szemközt egy ajtó, de semmi, csak az éjszaka hangjai minden irányból. A szemközti etetők mindig zárva voltak - az óvatos smasszer aki elkövette ezt a szabálytalanságot nyilván vigyázott a részletekre.
Mindezeket pedig csak olyankor tehettem, ha a Bányász nem trónolt kínok között a klotyón, megfosztva engem az éjjeli bámészkodástól. Szurdi úr szerint az ilyen bélgörcsök okozója tulajdonképpen az elfojtott idegesség, és ez az Ő esetében érthető, mert nem tud felhagyni avval az őrülettel, hogy neki elvei vannak...Rossz vége lesz ennek.!
Hatalmas, egyes tartású, komor férfi volt a Bányász - az arca barázdált, olajosbarna - legfőképpen ezt nem értettem, mert éppenséggel napbarnitottnak látszott, s én másképpen képzeltem a föld alatti embereket.....Letartóztatáskor az asszony előhozta a friss vételezésű sötétkék munkásruhát és az új gumicsizmát - legyél rendesen felöltözve fiam...Én nyakig begombolva, már régen megfőttem volna, de Szurdi úr felvilágositott, hogy odalenn Istentelen meleg van - a Bányász ezért birja a hőséget, meg a levegőtlenséget. Semmi az neki nyakig begombolva járkálni a forró cellában.
Napi fél kanna viz mosakodásra, felmosásra, a csajkák tisztántartására, és persze, ha marad valamennyi, akkor ivásra. Csak a legutolsó tétel fontos a többit felejtsük el. Mosakodni..fogat..netán lábat..? Osszák be ! Ennyi van.
Néhány hétig egyedül voltam, egy hasonló nagyságú zárkában és felváltva használtam a két priccset, de Szurdi úr sehogy sem akarta elhinni. Itt olyan tömegnyomor van, hogy azt én el sem tudom képzelni. Ezt vágta a fejemhez. Pedig igaz volt. A macskabajszú tanusithatná aki időnként megvizsgált, levétette az ingemet körbeforgatott, s aztán elment...én meg strigulákat húzgáltam a falon....Méghogy egyedül, amikor zsúfolt az egész ház...Szokása szerint priccse fejénél ült, rövid lábait szétvetve kinyujtotta, s háttal a falnak támaszkodott. A délelőtti naptól menekült eképpen, ilyenkor sétálni sem volt hajlandó, csak ült a falnak támaszkodva - kitartóan folyt róla viz, s azon elmélkedett, mi lehet alattunk, mert a cementpadló is szokatlanul forró. Ki kéne találni valamit, de vizet kár az ilyesmire pazarolni, mert abból csak gőz lesz, és az aztán még rosszabb, mert még jobban megfullad benne az ember.
A Bányász erre azt mondta, hogy talán mégiscsak meg lehetne kockáztatni, mert a páolgás hőt von el - mint tudjuk - és ekkor jelentőségteljesen rám nézett, mert azt várta, hogy igazat adok neki. Én meg csak tátottam a számat, mert annyira váratlanul ért, hogy részvevője, sőt valamifajta döntőbírája lehetek egy beszélgetésnek, melyet eddig csak némán hallgattam, és most tessék. Pedig a Bányász most nem véletlenül intézte hozzám a kérdést - merthogy én diák lennék, és a fizikában ez ugyebár benne van. Tehát tudnom kelll. Szurdi úr is odavakkantott a priccséről - igaz ez kölyök? És szúrós szemekkel várta a választ. Nem szerettem, ha kölyöknek nevezett, mert először is több mint fél fejjel magasabb voltam nála - most azonban eltekintettem ettől, vagy talán éppen ezért a Bányásznak adtam igazat. Igaz
Utolsó kommentek