inszeminátor

Majd kiderül

Friss topikok

HTML

Ami van...

Utolsó kommentek

  • inszeminator: Köszönöm!!!! Egyébként nem tudom melyiket vállalja szegény bbjnick, azt hiszem egyiket sem Marad a... (2020.08.22. 13:13) MMA levél
  • jose maria padilla: tiszta szívből!!!!!!!! bbjnick nem csak csúnya nő, hanem fodrász is? besz..... (2020.08.22. 12:42) MMA levél
  • inszeminator: Köszönöm Bbjnick.Rákerestem erre a névre, de valami fodrász szalon ajnlotta magát erősen. Szerencs... (2020.08.21. 21:42) MMA levél
  • Szabó A. Imre: Szívből gratulálunk! (2020.08.21. 14:39) MMA levél
  • inszeminator: Egy blogon olvastam: „A történelmi tudás diktatórikus irányítása azokhoz a jól ismert, gyászos mó... (2018.07.19. 14:48) Állj, ki az? Tovább!!
  • Alfőmérnök: Elolvastam a könyvet, nagyon tetszett és köszönöm szépen. Jó, hogy megírtad és jól írtad meg. Aki ... (2018.07.19. 07:41) Állj, ki az? Tovább!!
  • Mormogi Papa: Hál' Istennek, én már nem ismertem... (2018.06.14. 14:23) Kérdés
  • Mormogi Papa: @jose maria padilla: @inszeminator: Hmmm... eszembe ötlik egy régi nóta szövege: "Mert az nem ... (2017.10.10. 16:00) Állj, ki az? Tovább!!
  • inszeminator: Na de ilyet... Hogy mik vannak... Azért a cserebere néhány pofa sör takarásában szerintem lebonyol... (2017.10.03. 20:10) Állj, ki az? Tovább!!
  • jose maria padilla: Te jó ég, de régen jártam erre! Insz, vero adott nekem egy címet küldtem neked mélt. Aztán kaptam ... (2017.10.02. 13:55) Állj, ki az? Tovább!!
  • v_e_r_o: Kedves Insz! talákozót szervezünk, (gasper, padilla örm, mormogi és te) holnap (2017. 06. 08.) du ... (2017.06.07. 11:18) 60
  • inszeminator: Sajnos ebben az "Exek az édenben" világban nem sok olvasója lehet Platonov -nak. Őszintén szólva m... (2017.05.06. 07:49) A. Platonov, Dzsan. ( El Kazovszkij panoptikumai )
  • Kabai Domokos Lajos: "Platonov az orosz irodalom nagy hatású írója, művei szamizdatban voltak olvashatóak. Életműve az ... (2017.05.05. 19:49) A. Platonov, Dzsan. ( El Kazovszkij panoptikumai )
  • Mormogi Papa: Küldtem emilt ! Üdv MP (2017.04.11. 13:03) Állj, ki az? Tovább!!
  • Mormogi Papa: Sajnos csak ilyen későn ugrott be a "társ vicc", amit a hetvenes években hallottam valamikor. Absz... (2016.08.21. 12:28) 60
  • Utolsó 20

ec-pec kimehec

szinesek

free counters

2009.08.11. 18:12 inszeminator

A kémia dala...

        Utólag könnyű okosnak lenni, de azt hiszem, ha egy szemüveges lapos banya tanítja nálunk a kémiát, jobb lett volna az osztályátlag. Csak a legelvetemültebb "Steinmann"-ok voltak képesek ezen órák alatt a kémiával foglalkozni, mindenki más, az összes egészséges nyálcsorgató, süket fülekkel és bénult aggyal a már nem is oly fiatal tanárnőt bámulta, mert az egész fúiskola, az egész Marcibányi tér legszebb virága ő volt.

     - Én elhatároztam ekkor, hogy megjavulok - összeszedem magam, figyelni fogok a kémiára is, nemcsak arra a kamaszőrjítő jelenségre, aki előadja, de legalábbis időnként megkisérli. És tanulni is fogom a kémiát - bár ez utóbbi művelet egyáltalán nem volt szokásomban, elég volt figyelnem az órákon - ám a kémia sajnos nem ment bele a fejembe sehogyan sem. Különben is minden körülmény ellenünk fordult a kémia szokásos szakszerű befogadásához.

      - Rettenetesen féltékenyek voltunk például, a magas, sármosan férfias, őszülő halántékú Sárospataki tanár úrra, aki isten tudja miért nem vett tudomást a mi rajongó, feszesen érett kémiatanárnőnkről, vagy csak nem mutatta a sok ácsingózó lehegő kamasz előtt. Mintha valami sejtelmesen izgalmas románcra vártunk volna. Rajtunk kívülálló látványos beteljesülésre mint a moziban, vagy isten tudja mire.

     - Sárospataki tanár úr bicegett kissé valami háborús sérülése miatt, amit még ráadásul huszárként szerzett valamelyik fronton és úgy tudott letekinteni a körülötte csendes kitartással ólálkodó szerelmünkre, mintha most is a lován ülne, s oly közönyös távoltartással hagyta magát környékezni, hogy még távolabbró figyelve is belesápadtunk..

     - Apám nagybátyja is huszárfőhadnagy volt, lovon persze sose ült, csak íróasztal mellett, és a kőrúti garzonjában takaritónő helyett szeretőket tartott. Nem szerettem a kifent gazfickót, még agg korában sem, amikor megismertem, tipikus hátországi huszár volt snájdig és pofátlan. Sárospataki legalább megtette a magáét, s ha már nem tehette többé, tanárnak állt méltósággal egy budai fiuiskolában. A nyolcadik év végén, utolsó óráján kemény kérdést intézett az osztályhoz -  amolyan végső lehetőséget kínált:

     - Ki akar egy egész jegyet javítani...? - kérdezte, s egyúttal belelapozott az osztálykönyvbe. Itt a lehetőség..! Senki...? - nézett körül kissé megvetően, és akkor tudom, hogy mindazok akikben nagy lánggal égett a kémiatanárnő iránti kamasszerelem és csodálat, és minden egyéb, nem is beszélve a hormonok zabolátlan örjöngéséről, szinte egyszerre és kihívó daccal bátran jelentkeztek.

     - Jöjjenek ki kérem - mondta Sárospataki, és sorba állította őket a tábla előtt. Kilencen voltak, illetve voltunk, amolyan mindenre elszántak, vártuk a megsemmisülést, a dicső halált. Sárospataki noteszt vett elő, sorra felírta a neveket. Figyeltem az arcokat, már nem tűntek olyan rettenthetetlennek, némelyek talán már vissza is oldalogtak volna szivesen, ha lehet. Pedig....

     - Az urak megkapják a kívánt jegyeket - jelentette ki a sor végére érve, és helyére küldte a társaságot. Kicsit várt amig meglepetten helyet foglaltunk, aztán hóna alá vette az osztálykönyvet és menni készült.

     - ...még annyit mondanék - állt meg elgondolkodva az ajtó előtt - főleg azoknak akik helyben maradtak - vége az utolsó évüknek, most valami más kezdődik a maguk számára, ott pedig néha bátorság is kell. A feleléshez is meg máshoz is. Csak intett amikor kiment, pedig még tarthatott volna tovább is a matek óra.

     - Ebéd után kisebb csapattal indultunk a tér felső részén lévő lőtér udvarára törökmogyorót, de főleg töltényhüvelyeket zabrálni. Vagy száz lépésnyire Sárospataki tanár úr haladt előttünk szerelmünkkel az oldalán.Talán ha egymásba karolnak, s úgy mennek föl az Alvinci úton a Törökvész felé, könnyebben elfelejtem a képet mint befejezett tényt, mint nyilvánvaló hepiendet, de csak mentek lassan kimérten, időnként megállva, bólogatva. Ácsorogtunk egy ideig a tér sarkán, szótlanul néztük a párost, a színes kartonruhába rejtőzködő tökéletes női alakot, s azt a finom szinte elegánsan bicegő járást a Sárospatakiét, a leszerelt huszárét. Irígykedtem - a fenébe, még az is milyen jól áll neki, nyilván kilőtték alóla a lovat - akkor történhetett az eset. Nem kisérhettük őket tovább, a hatalmas törökmogyorófa másfele volt. És a vörösréz hüvelyekből is hiány mutatkozott akkoriban.

     - A lenyűgöző orvosi lelemények után, íme egy másik gyöngyszem a biokémia blogról. A holmium, a kedvencem, olyan nekem is van. Néha túl sok is van szanaszét, és akkor rendet kell csinálni. Gondolkodtam még a kurcsatóviumon, ez is nagyon jól hangzik, csak nem tudom mihez kötni... Soha nem értettem, de szép emlékeim maradtak a kémiáról. 

      - Nemrég hallottam, hogy eladták a lőteret, és bontják a szép régi favázas épületet. Csak az a mókusok kedvence, az a tövétől ágas hatalmas faóriás ott az udvaron, csak az legalább megmaradjon. 

A kémiai elemek "dal"

Egy felettébb vicces dal. Szövegkönyv a periódusos rendszer. De inkább hallgasd meg! :)


A kémiai elemek
(Sir Arthur Sullivan-Tom Lehrer-Philipp István-Bárány Ferenc)

Van vanádium, kűrium, cirkónium,
Berillium, berkélium, diszprózium,
Einsteinium, európium,
Tórium, lutécium, titán
És mendelévium, és van protaktínium
És ólom, kalifornium.

Rénium, ruténium, rubídium,
Promécium, polónium, szamárium,
Szilícium, germánium, ozmium,
Plutónium és kálium és gallium,
Erbium és terbium és túlium
És tallium.

Ittrium, itterbium és argon,
Alumínium és van prazeodímium
És stroncium, technécium és
Kadmium és kalcium, asztácium
És bárium és cérium és cézium
És ródium és rádium.

Ugye milyen érdekes? És ez még csak
46 elem volt! Most jön a többi 58!

Kripton, jód és indium és radon,
Gadolínium, xenon, kobalt,
Tantál, nikkel, vas és amerícium,
Hidrogén és nitrogén
És arzén, kén és oxigén és lantán,
Mangán, neon, réz és antimon
És szén szelén.
Króm, bróm, higany, arany, molibdén
És hafnium, klór, bór, platina,
Urán és neodímium, szkandium,
Magnézium és cink és laurencium,
Volfrám, ón és foszfor
És hát persze kurcsatóvium.

Fluor is van, bizmut is van,
Tellúr és palládium, aktínium
És lítium és ezüst és irídium
És fermium és francium és holmium
És hélium és nátrium, neptúnium,
Nióbium, nobélium.

Ha e dalt akarod énekelni,
Megteheted könnyen;
A szövege benne van
A kémia tankönyvben.

 Oppenheim Címkék: zene kémia
http://biokemia.blog.hu/api/trackback/id/1302695
 

 

8 komment


2009.08.08. 10:08 inszeminator

Közlemény.

...melyet majd eltüntetek, ha megoldódik a problémám.

A lényeg, hogy eltünt az összes postom esetében a kommentelés lehetősége. Pedig egész éccaka szelíden aludtam, hozzá se nyúltam semmihez.

Szamárfül rémüldözése kb fél három körül még megérkezett.

Az sem boldogít, hogy a Gmail-em is teljesen zavaros. 

Most várok és reménykedem.

Addig is bemegyek a fehérvári piacra, mert lángosra vágyom.

Ha semmi nem történik akkor majd délután a balaton partjára mélázni, ahol már a délutáni lángos követkeik.

Ha valaki éppen erre jár és van valami ötlete a kommentekkel kapcsolatban, küldje át levélben, hátha nem kell több lángost zabálnom unalmamban. 

12 komment


2009.08.07. 09:26 inszeminator

Kijózanító!

 

     Széplelkeknek, álmodozóknak és vágyakozásaikban elmúlt korok ködfátyolában merengőknek - olykor magam is az vagyok - szeretném figyelmébe ajánlani az alábbi remek összeállítást. Olvasmányaink, kosztümös filmjeink, és egyéb látványosságaink, talán a Bódy féle Psyhé kivételével nemigen szólnak e kor rejtettebb oldaláról. Pedig nagyon is hozzátartoztak e szerszámok a csipkék, és rokolyák, a spádék és alabárdok amúgy meglehet pompázatos és szines világához, mert az ember akkor is túlélni akart. Nyílvesszőt, golyót, kihúzni rohasztó üszkösödést megállítani akár még valamely végtagtól való megszabadulás árán is, mert élni jó.

    Figyelmébe ajánlom egyúttal a nagyérdeműnek némely tárgy művészi kivitelezését, mert e szerszámok kiagyalói nem csupán annak hasznosságát tartották szem előtt, de gondot fordítottak annak küllemére is. Manapság ha a barnaövezet némely gyárépületét eredeti állapotába hozzák, elegáns irodák költöznek beléje, mert külleme van, s az olyan jópofa. Csak nem unjuk máris a modernitást...?

     Ajánlom tehát figyelmetekbe az alábbi remek összállítást, mégpedig a blogtulajdonos engedelmével. Olvasgatva a blog bejegyzéseit, az is eszembe jutott, hogy nagyon régen vettem a kezembe Élet és Tudományt. Legutóbb idehurcolkodásom alkalmával fizettem be "És"-re, akkor még volt miért, és hetekig az Élet és Tudományt postázták. Csak nagy nehezen tudtam megértetni a boltossal, hogy olyan is van. Ma már nem törném magam.Nem érdemes.

 

 Húsz Íjesztő régi sebészeti eszköz

Kicsit elrugaszkodom az eddigi témáktól, de szeretnék bemutatni néhány érdekes, régen használt (fogjuk-rá) sebészeti eszközt. Talán ezek után mindenki átértékeli a ma egészségügyi rendszerét...

Amputációs kés (1700-as évek)

A kések, melyeket a XVIII. század folyamán használtak még jellemzően íveltek voltak, mert a sebészek - amputációval megbízott emberek - a csont elfűrészelése előtt egy körkörös bemetszést ejtettek az adott területen  bőrön és izmon. A XVIII. század vége felé az egyenes kések váltak elterjedtebbé, mivel így a csonkolás után, bőrrel tudták fedni az amputált végtagot.

8 komment


2009.08.05. 22:20 inszeminator

Bőségszakértés....

 
       - Nem tudom szabad-e ilyet elkövetni, de most megbocsátom magamnak, mert ez a maga nemében egy műremek - erre varrjatok gombot okoskák....
Sehol se vagytok....
Majd ha Ti is bőségszakértetek eccer...
Tényleg nem tudom szabad-e ilyet csinálni, de én elloptam  ezt a gyöngyszemet. Mondhatnám beleszerettem és azért loptam el.
Az aláhúzott rész az egyik kedvencem, idézet Osho-tól, hogy az amerikanizált, valódi indiai füsttel pácolt szakszerüség is előkerüljön.
 
    „A pénz levegő elem. A pénz olyan, mint egy játékos pillangó, ha elismerően bánunk vele, jó barátként fog közeledni, de annak is örül, ha megértően hagyjuk elrepülni. A pénz a győzteseknél érzi jól magát, a vesztesektől elmenekül. Ha tartós, életen át tartó barátságot akarunk kiépíteni a pénzzel, elsősorban önértékelésünkön kell javítanunk.”
 
     - Bajban vagyok ugyanakkor, mert nem értem teljesen a példázatot. Most levegő elem a pénz, vagy pillangó...? Eddig úgy éreztem, hogy, ha nincs egy büdös vasam se, akkor le vagyok égve. Ma már tudom, hogy akkor levegő elem nálam a pénz - és mennyivel jobban is hangzik.
       - Délután kimentem a kertbe és láttam egy kék pillangót. Próbáltam elismerően bánni vele, mosolyogtam mint egy igaz barát, de elrepült. Akkor most vesztes vagyok?
Na jó elég a pitiánerségből, olvassátok a riportot.
      - Azt mondja a szakértő, hogy bőségben élünk most is csak nem látjuk. Pedig szerintem látjuk csak nem röpdös körülöttünk a pillangó...Svájci barátom arról panaszkodott, hogy svájcban nincsenek pillangók, mert agyontrágyázták a földet, és még mindenféle serkentőket is tömtek belé.
      - Már kezdek az egészbe belezavarodni...Ajajaj, annyi minden felismerés és tudás van ebben a témában, és már kezdek magamnak gyanúsnak lennii. Mert végigolvastam bizony a riportot és az a gyanúm, hogy magam is bőségszakértő vagyok, mert birtokában vagyok a tudásnak, mert magam is rájöttem, hogy felelőse vagyok az életemnek.
      
      - Naszóval barátocskáim - mindenkinek akit érdekel: Két héten belül megnyitom a bőségszakértői tanfolyamomat. Lehet fizetni krumlpival (idei) szalonnával, diabetikus lekvárral és minden egyébbel, csak pénzzel nem mer' az elröpül mint a pillangó.
 
      - És még valami. A hetevenes, tehát a legszebb Kádári évek tájékán olvastam egy riportot, és most arra is emlékezem. Nagyon eltátottam a számat, mert egy fiatal jövőkutató asszonka hercigeskedett benne, aki ezirányú diplomájával érkezett frissen az NDK-ból. Ott már jobban ismerték Honecker et. jóvoltából a jövőt, és tanították is. Aztán Honecker elvtárs Chilében kötött ki menekültként.
 
 
 
 
Szabados Melinda: Bőségszakértés a 21-ik században
Riport

A bőség fogalma évszázadok óta mást és mást jelent. Volt, amikor a tulajdonban lévő föld nagysága, az asztalra kerülő ételek bősége, a jószágok száma, az aranytallérok mennyisége jelentette, hogy valaki bőséges, gazdag életet él-e vagy sem. Mára a bőség fogalma összetettebbé vált. Nemcsak az anyagi javakat értjük alatta, sokkal inkább életminőségünkkel, kiegyensúlyozottságunkkal, testi-lelki egészségünkkel összefüggő dolgok tartoznak a bőséges élet körébe.
A fenti sorok Starcz Emese bőségszakértő oldalán olvashatók, akivel egy véletlen találkozó hozott össze. A találkozásból beszélgetés lett, a beszélgetésből pedig interjú, melyben napjaink átlagemberére talán a legkevésbé jellemző szavak hangzottak el, bőség, kiegyensúlyozottság, fegyelem.
Hogy mi jellemzi a 21-ik század emberét, mit jelent ma a bőség és hogyan lehet megszabadulni az önkorlátozó hiedelmeinktől, hogyan lehet kezelni eredményesen az életben felmerülő negatív helyzeteket? Aktuális téma a világválság kellős közepén. Erről beszélgettem Starcz Emesével, akinek bár érdekes és szokatlan a szakmája, rengeteg tanulságos gondolattal szolgált számomra.

 

Szabados: Mit jelent a bőség szó az Ön számára? Meg lehet teremteni a bőségtudatot, amikor szinte minden média a válsággal és negatív dolgokkal áraszt el minket?

Starcz: Számomra a bőség igazából a szabadságot és a felelősséget jelenti, magát az életet. Végtelenül megnyugtat, hogy bármit gondolhatok és érezhetek bármikor, hogy én építem a valóságomat, én formálom a tudatomat, ezáltal a testemet és ezért csak és kizárólag én vagyok a felelős. Meg lehet teremteni a bőségtudatot, akkor is, ha szinte minden médiából a negativitás árad, ez is csak egy rezgés, energia, amire vagy ráhangolódom, vagy sem, vagy elhiszem, vagy sem, az én választásom. Én abban látom a személyes küldetésemet, hogy segítsek az érdeklődőknek abban, hogy tanuljon meg és merjen máshogy gondolkozni, mert ezáltal jobban fogja érezni magát a bőrében és ez a szemlélet hatással lesz élete minden területére.  Bőségben élünk már most is, csak nem látjuk. Véleményem szerint nagy kihívás az emberi elme számára feloldani a hiánytudatos gondolkozást, hogy valami nem lehet teljes, vagy nekem hiányzik valami vagy valaki.  Az élet rendkívül összetett és ennek csak egyik területe a pénz, de mennyi minden más is van egy ember életében például az egészsége, a családja, a párkapcsolata, a barátai, a tudása, a hobbija, a vagyona, a tárgyai, az érzései, stb. ezek közül mennyihez nem kell pénz….

Szabados: Meglepő és szokatlan gondolatok. Egy bőségszakértő is megérzi a válságot?

Starcz: Ha jól érzem magam akkor számomra nincsen válság, ha rosszul érzem magam a bőrömben, akkor válságban érzem magam. Részemről a válság, mint olyan, nem egy pénzügyi krízist jelent elsősorban, hanem személyes állapotomat tükrözi. Én úgy érzem, az emberek vannak válságban és nem a világ. Úgy látom, hogy ez a mostani úgynevezett „pénzügyi válság” a pénzen keresztül szimbolizálja az egyes emberek válságát. Elsősorban mentálisan kell bekövetkeznie a változásnak és ennek hatása majd megmutatkozik a gazdasági életben is.

Szabados: Léteznek speciális módszerek arra, hogy például én, egyszerű laikus megváltoztathassam az évtizedek során belém rögzült szokásokat?

Starcz: Természetesen, léteznek módszerek; a tárház óriási, amiből választani lehet. Ismeretes az a mondás, hogy jó pap holtáig tanul. Ezen mondás alapján én arra gondolok, hogy legyünk nyitottak a világra és tényleg tanuljunk belőle. Sokszor egy tömegközlekedési eszközön elhangzott beszélgetés is segíthet, amibe belehallgatunk; segíthetnek baráti, családi beszélgetések; könyvek; filmek; szakmai segítség; tanfolyamok; stb. Megfelelő hozzáállással minden dolog formálja a tudatunkat és ezáltal mindennapjainkat.

Szabados: Az elmondottak kicsit emlékeztetnek a nagy sikert aratott Titok könyvben leírtakra. Van valami köze a módszerének az abban olvashatókhoz?

Starcz: Igen van közöm a Titok című könyvben leírtakhoz, rám is vonatkozik a vonzás vagy más néven rezonancia törvénye. Abban szeretnék segíteni az embereknek, hogy megtanítsam őket, hogy hogyan tudják tudatosan működtetni ezt a törvényt. Szeretném előttük feltárni azt az apró titkot, hogy csak rossz beidegződés, hogy náluk ez a törvény nem működhet. Annak a megértése, hogy korlátlan lehetőségeink vannak és ezen belül, hogy működik a vonzás törvénye, véleményem szerint sok-sok tanulást jelent. Ha ezeket az ismereteket elsajátítják, akkor tudják maradéktalanul megérteni, majd céljaiknak megfelelően alkalmazni a vonzás törvényét.

Szabados: Ön szerint fontos dolog a pénz? Mit jelent Önnek a gazdagság?

Starcz: Igen, szerintem fontos dolog a pénz és még ezer millió más dolog is. Igazából a pénz önmagában se nem jó, se nem rossz, egy eszköz – ez is az energiának egy megnyilvánulási formája -, amit nagyon érdemes megtanulni jól felhasználni. Remek találmánynak gondolom. Gondoljunk bele évszázadokkal ezelőtt milyen nehéz lehetett, ha valakinek tíz zsák lisztre volt szüksége és cserébe egy lovat tudott adni. Mekkora volt a valószínűsége annak, hogy abban a kis közegben, melyben élt talál olyan embert, akinek pont tíz zsák lisztje volt és egy lovat akart cserébe? Mennyivel egyszerűbb inkább száz forintot adni tíz zsák lisztért és azt a lóval hazacipeltetni? Milyen óriási fejlődés az, ahogy ma használjuk a pénzt. Nagyon fontosnak tartom, hogy egészséges viszonyulást tudjunk kialakítani a pénzzel kapcsolatban. Hadd idézzek egy örök klasszikustól, Oshotól a pénzzel kapcsolatban:

•    „A pénz levegő elem. A pénz olyan, mint egy játékos pillangó, ha elismerően bánunk vele, jó barátként fog közeledni, de annak is örül, ha megértően hagyjuk elrepülni. A pénz a győzteseknél érzi jól magát, a vesztesektől elmenekül. Ha tartós, életen át tartó barátságot akarunk kiépíteni a pénzzel, elsősorban önértékelésünkön kell javítanunk.”
Summa summarum én egyébként szeretem a pénzt, és ahogy látom ő is szeret engem. A gazdagság nekem egy átfogó fogalom, nem csak és kizárólag pénzügyi értelemben beszélek a gazdagságról. A gazdagság nekem inkább egy tudatállapotot jelent, ami tükröződik az anyagi világomban is kapcsolatok, tárgyak, pénz, vagyon stb. formájában és ezeket én mind elfogadom és élvezem is. A gazdagság nekem azt jelenti, mikor tudom és érzem, hogy emberi lényként mekkora lehetőségeim vannak, micsoda választásaim lehetnek, dönthetek bármiről. Engem ez a tudat felvillanyoz. Nagyon szeretek adni magamból, mert tudom, hogy mennyi mindent tudok adni. Érdemes szerintem végig gondolnia az Olvasónak, hogy pénztárca nélkül itt és most mit tud adni magából a világnak? Ugye milyen gazdagok már most is?

Szabados: Hogyan tett szert erre a tudásra, ha nem titok?

Starcz: Úgy tettem szert erre a tudásra, hogy felismertem, hogy én vagyok a felelős az életemért. Rájöttem, hogy túl kell néznem a társadalmi szokásokon és hiedelmeken. Folyamatosan tanulok, akár a saját helyzeteimből, életemből, akár effektíve tanfolyamokon, tanításokon. Egyik nagy erényemnek tartom, hogy nagyon nyitott vagyok a világra. Érdekel a világ és érdekelnek az emberek. Érdekel, hogy valami mitől és hogyan működik, vagy éppenséggel nem működik.

Szabados: Van mód arra, hogy az olvasó elsajátítsa a gyakorlatban is a bőségtudatot?

Starcz: Igen, természetesen van rá mód. Létezik úgynevezett bőségtanfolyam, amely egyrészt szemléletformáló, gondolkodásbeli változásokat szolgál; másrészt könnyen elsajátítható gyakorlati módszereket nyújt a hallgatónak.
A barátnőmmel megalkotottunk egy bőségtársasjátékot, amely klasszikus társasjáték keretein belül foglalkozik átfogóan a bőség témájával. Ezt hagyományos társasjáték formában képzelje el az Olvasó, bábukkal, pályával, feladatokkal, dobókockával stb. Játékos és élvezetes formában lehet szert tenni a játékkal a bőséges szemléletre.
Kedves Emese. Köszönöm, hogy megosztotta gondolatati az Olvasókkal. Remélem, hogy a sorokat olvasva megnő azoknak az embereknek a száma, akik tudatosan és negatív gondolatok tömkelegétől mentsen, pozitívabban látják a világot, átörökítve tudásukat utódaiknak. Szebb jövőt kívánok.

Forrás:Tollal.hu

Ide írom még az ottani kommentemet:

Kedves jó Sybaris, Te eztet nem érted, már megbocsáss, de jártál Te egyáltalán bőségtanfolyamra? Na ugyeKedves jó Sx, Te eztet nem érted, már megbocsáss, de jártál Te egyáltalán bőségtanfolyamra? Na ugye...Sokba kerül, sokba kerül - nem érted a lényeget: hát abból van a bőség...A szakértő széphölgy úgy tett szert erre a tudásra - és persze tanfolyam nélkül - hogy rájött, ő a felelős a saját életéért. S ha már rájött, rögtön azt is felismerte, hogy szakértője a saját életének....Én például ezt eddig nem is tudtam. És ahogy gyanítom, Te sem...De most már tudom azt is, hogy bőségszakértő vagyok. És a két birkám is bőségszakértő, mert ha éhesek bőgnek, és mindjárt jön a bőség...

      És ennek a sok lapos közhelynek az értelmében tulajdonképpen mindenki bőségszakértő. Persze ha a riporterlányka kevésbé vonzó, mondjuk egy pattanásos kövér valaki és a riportalany sem ilyen szemrevaló hölgy, hanem valami bibircsókos undormány, tudom kevésbé lehetne eladni ezt a tudományos klottgatya-manővert, mint azt jelezted. Én sajnos azért nem lehetek igazi bőségszakértő, mert ezen hozzászólásom is bizonyítja, hogy gonosz, elviselhetetlen és tiszteletlen suttyóember vagyok. Talán ha megjavulok egyszer...Ömlik az eső odakinn, mondhatnám bőségesen...

..SFoForrásokba kerül, sokba kerül - nem érted a lényeget: hát abból van a bőség...A szakértő széphölgy úgy tett szert erre a tudásra - és persze tanfolyam nélkül - hogy rájött, ő a felelős a saját életéért. S ha már rájött, rögtön azt is felismerte, hogy szakértője a saját életének....Én például ezt eddig nem is tudtam. És ahogy gyanítom, Te sem...De most már tudom azt is, hogy bőségszakértő vagyok. És a két birkám is bőségszakértő, mert ha éhesek bőgnek, és mindjárt jün a bőség... És ennek a sok lapos közhelynek az értelmében tulajdonképpen mindenki bőségszakértő. Persze ha a riporterlányka kevésbé vonzó, mondjuk egy pattanásos kövér valaki és a riportalany sem ilyen szemrevaló hölgy, hanem valami bibircsókos undormány, tudom kevésbé lehetne eladni ezt a tudományos klottgatya-manővert. Én sajnos azért nem lehetek igazi bőségszakértő, mert ezen hozzászólásom is bizonyítja, hogy gonosz, elviselhetetlen és tiszteletlen suttyóember vagyok. Talán ha megjavulok egyszer...Ömlik az eső odakinn, mondhatnám bőségesen...

      Kedves jó Sybaris, Te eztet nem érted, már megbocsáss, de jártál Te egyáltalán bőségtanfolyamra? Na ugye...Sokba kerül, sokba kerül - nem érted a lényeget: hát abból van a bőség...A szakértő széphölgy úgy tett szert erre a tudásra - és persze tanfolyam nélkül - hogy rájött, ő a felelős a saját életéért. S ha már rájött, rögtön azt is felismerte, hogy szakértője a saját életének....Én például ezt eddig nem is tudtam. És ahogy gyanítom, Te sem...De most már tudom azt is, hogy bőségszakértő vagyok. És a két birkám is bőségszakértő, mert ha éhesek bőgnek, és mindjárt jün a bőség... És ennek a sok lapos közhelynek az értelmében tulajdonképpen mindenki bőségszakértő. Persze ha a riporterlányka kevésbé vonzó, mondjuk egy pattanásos kövér valaki és a riportalany sem ilyen szemrevaló hölgy, hanem valami bibircsókos undormány, tudom kevésbé lehetne eladni ezt a tudományos klottgatya-manővert. Én sajnos azért nem lehetek igazi bőségszakértő, mert ezen hozzászólásom is bizonyítja, hogy gonosz, elviselhetetlen és tiszteletlen suttyóember vagyok. Talán ha megjavulok egyszer...Ömlik az eső odakinn, mondhatnám bőségesen...

      Kedves jKedves jó Sybaris, Te eztet nem érted, már megbocsáss, de jártál Te egyáltalán bőségtanfolyamra? Na ugye...Sokba kerül, sokba kerül - nem érted a lényeget: hát abból van a bőség...A szakértő széphölgy úgy tett szert erre a tudásra - és persze tanfolyam nélkül - hogy rájött, ő a felelős a saját életéért. S ha már rájött, rögtön azt is felismerte, hogy szakértője a saját életének....Én például ezt eddig nem is tudtam. És ahogy gyanítom, Te sem...De most már tudom azt is, hogy bőségszakértő vagyok. És a két birkám is bőségszakértő, mert ha éhesek bőgnek, és mindjárt jün a bőség... És ennek a sok lapos közhelynek az értelmében tulajdonképpen mindenki bőségszakértő. Persze ha a riporterlányka kevésbé vonzó, mondjuk egy pattanásos kövér valaki és a riportalany sem ilyen szemrevaló hölgy, hanem valami bibircsókos undormány, tudom kevésbé lehetne eladni ezt a tudományos klottgatya-manővert. Én sajnos azért nem lehetek igazi bőségszakértő, mert ezen hozzászólásom is bizonyítja, hogy gonosz, elviselhetetlen és tiszteletlen suttyóember vagyok. Talán ha megjavulok egyszer...Ömlik az eső odakinn, mondhatnám bőségesen...ó Sybaris, Te eztet nem érted, már megbocsáss, de jártál Te egyáltalán bőségtanfolyamra? Na ugye...Sokba kerül, sokba kerül - nem érted a lényeget: hát abból van a bőség...A szakértő széphölgy úgy tett szert erre a tudásra - és persze tanfolyam nélkül - hogy rájött, ő a felelős a saját életéért. S ha már rájött, rögtön azt is felismerte, hogy szakértője a saját életének....Én például ezt eddig nem is tudtam. És ahogy gyanítom, Te sem...De most már tudom azt is, hogy bőségszakértő vagyok. És a két birkám is bőségszakértő, mert ha éhesek bőgnek, és mindjárt jün a bőség... És ennek a sok lapos közhelynek az értelmében tulajdonképpen mindenki bőségszakértő. Persze ha a riporterlányka kevésbé vonzó, mondjuk egy pattanásos kövér valaki és a riportalany sem ilyen szemrevaló hölgy, hanem valami bibircsókos undormány, tudom kevésbé lehetne eladni ezt a tudományos klottgatya-manővert. Én sajnos azért nem lehetek igazi bőségszakértő, mert ezen hozzászólásom is bizonyítja, hogy gonosz, elviselhetetlen és tiszteletlen suttyóember vagyok. Talán ha megjavulok egyszer...Ömlik az eső odakinn, mondhatnám bőségesen...

 

 

5 komment


2009.08.03. 15:40 inszeminator

Szentpéter' és a timonyos dereglye...

 

 
      
 
 
        Szentpéter’ nem ivott, nem dohányzott és kártyát sem vett a kezébe soha. A többnyire aprótermetű fonnyadt dereglyések között ő volt a kerekhusú, hatlábnyi magasságból rájuk mosolygó, jólelkű óriás.
Ritkán jött át hozzánk, a szalonba, leginkább fullasztó nyári estéken, amikor a dereglye vaskabinját még képtelenek volt lehűteni a Duna hullámai. Dereglyét mondtam, mert ebben a körben így illett. Azt a becsmérlő szót kimondani, hogy uszály, blaszfémia lett volna a javából.  Akkor is az, ha a kifejezést itt senki sem ismeri.
Az igazi dereglyének persze nincs is vaskabinja, mert az igazi dereglye fenyőfából van, és a timony is fából van rajta, mert ami vas ott nagyobb mennyiségben előfordult, az a csendesítő.
 
- A csendesítő valójában egy 30-40 méter hosszú, nehéz, vastag lánc volt, melyet, ha nem volt elég hosszú, drótkötéllel toldottak meg. A csendesítő alkalmazásának az is előnye volt, hogy elinduláskor a hajóval nem kellett megfordulni, ugyanis a csendesítőt az ereszkedés menetirányához képest hátul levő hajóorról bocsátották a vízbe. A hajó ezt a vízfenéken csúszó láncot vonszolta magával, s ezáltal haladása lassabb lett, mint a víz sodra, s a gyorsabb folyású víz ereje a timonyt s vele együtt a hajót a kívánt irányba nyomta. A kormánylapát ugyan ez esetben elöl volt, de a kormányzás szempontjából ez nem okozott zavart. Az erősebb sodrású Dunán a hajósok még kisebb vasmacskát is erősítettek a láncra. A csendesítésnek e módjai meglehetősen általánosak és elterjedtek lehettek, ezt igazolja a m. kir. minisztériumnak egy 1927-ben is érvényes rendelete, mely a folyamhajózás általános szabályainak 26. paragrafusában a horgony vagy lánc vonszolásának tilalmával foglalkozik (Sándorfi K. 1927: 166; a korábbi időszak hajózási törvényeire lásd: Kenessey A. 1869).
Bár a csendesítővel való ereszkedéskor a fáradt emberek pihenhettek, a farral való ereszkedés nagy előnyét mégsem ez adta, hanem az, hogy kritikus pillanatokban, amikor gyorsan meg kellett állni, a hajóorrban levő macskát (azaz horgonyt) azonnal leereszthették. Ezzel szemben, ha orral ereszkedtek, a macskát veszélyes volt leereszteni, mert a hajó ráfuthatott a macskára, s az beszakíthatta volna a hajó fenekét.
 
- De hol vannak ma már a fából készült dereglyék, és a timonyok..? Eltűntek, nyomuk sincs semmi, csak a macska maradt.
 
- Egy anekdota szerint Dvorzsálk amerikai tartózkodása során beleszeretett a mozdonyokba. Miután hazatért, diákjainak, akik valamely messzi tájékról utaztak haza be kellett számolniok, miféle mozdonnyal utaztak. Hány volt a kereke, hány a kéménye..? – fontos dolgok ezek zenei pályára igyekvőknek.
 
- Gyakran utazom vasuton. Öt kilométerre van a vonatállomás, odáig kerékpárral megyek mert fenn a nagyfaluban' is gyorsabb két keréken. Egy délután, fényképezőgéppel a kezében nyurga fiatalember ugrott le az első peronról, szaladt vagy ötven métert oldalt, csinált néhány képet a mozdonyról és visszaszaladt. Személyvonat volt, a leglassúbb, ami létezik, s ami mindenhol megáll. Ő pedig minden állomásnon és megállóhelyen kicsapta az ajtót, leugrott, elszaladt, csinált néhány képet a mozdonyról, és visszaszaladt. A lényeg, hogy mindig ugyan az a mozdony legyen, de mindig más háttérrel – mondta később, mert nem bírtam ki, hogy meg ne kérdezzem miért csinálja. Amikor elmagyarázta, bólogattam erősen, mint aki érti és méltányolja a fáradozását, és azt is elhatároztam, hogy soha többé nem szállok fel az első peronra, csak a legutolsóra, ahol még lehet biciklit szállítani. Szeretem én az őrülteket, de nem mindig és nem mindenhol, leginkább olyan helyen, ahol minden megállónál vigyáznom kell a kerékpár épségére.
 
- „A harmadik vágány mellett kérem vigyázzanak, a harmadik vágány mellett gép közlekedik…” – mondja a pályaudvari hangosbemondó. Én egy mozdonyt látok közeledni, pirosat, motorosat. Szegény Dvorzsák! Ma már értelmetlenné vált a rajongása. Ha élne és mozdonyra volna kiváncsi, Budakeszire kéne mennie, a hegy tetejére, ahol sem sinek nincsenek, sem pályaudvar, de a Himnusz szobortól alig egy macskaugrásnyira néhány méternyi vason ott áll egymagában, feketén a mozdony.
- Mindig a brazil dzsungelben felépített operaházat juttatja eszembe. Igaz ennek a története, vagy sem, nem tudom..?
- A mozdony Budakeszi egyik legmagasabb pontján, a hegytetőn, a tüdőgondozó közelében, melynek kertjében vaddisznók kerülgetik az alkalmazottakat és a hüledező látogatókat, igaz.
- Bárki ellenőrizheti, ha akarja megtapogathatja. Tornyos kisfalumba' jövet mindig elhaladok mellette. Tulajdonképpen az én udvaromban is állhatna, a birkák körbe legelnék, és kamaszkoromra emlékeztetne, arra az időre, melyet a Vasútgépészeti Technikumban töltöttem a Damjanich utcában. Téli estéken begyujtanék a kazánjába és bevezetnén a gőzt a konyhába. A kocsma felőli oldalon lenne a helye, a nagy diófa és a törékeny kis birskörte között, ahonnan végig lehet látni a Batthyányi utcán, a templom felé, a buszforuló irányába. Ilyenkor kinn állanék az udvaron és kezeimet dörzsölve hallgatnám amint szuszog. A sípját óra működtetné, rejtetten, digitálisan, és jelt adna a buszra várakozóknak, mikor kell kirohanni a szemközti kocsmából...
 
- Szentpéter, eredetileg valamilyen közönséges Péter volt addig a napig amíg fel nem fedezte a tragédiát. Mosolygott rajta, derekáig alig érő csöppnyi kis felesége is, aki életében először ezen a napon lépett volna, természetesen engedéllyel férje birodalmába.
 - Jeges' hozta egy este a sérült dereglyét, kikötötték, s néhány napig árván állt a parti sekély vízben. Vártuk heti váltáskor a valamilyen Pétert, s amikor megérkezett, s kinyitotta a kabin vasfedelét, csak a létra legteteje látszott ki a piszkos vízből. Csillogó felszinén ujságlapnyi szines nyomaton - fehér ruhájában kitárt karral áldást osztó szép szőke Krisztus ringatózott.
 - Péter és neje csendesen, mosolyogva nézték a képet, semmit nem szóltak, nem káromkodtak, munkához láttak, és estére mindent rendbe tettek. A kis kabin gyorsan kiszáradt a forróságban, szerintük lakhatóvá vált, be is költöztek. A dereglyések, akik erre jártak, s kirakodás után a Jeges'-re várva volt fölös idejük - segítettek mind mind, immár Szentpéternek és az ő párjának, mert a névadás is megtörtént, rögvest az első alámerülés alkalmával.
 
 - Néhány év múlva bolyongásom közben a Keleti pályaudvaron összetalálkoztam Szentpéterrel'. Civilben volt, hajósruhája vastag szíjjal átkötve a lábánál egy másik csomagon. Néhány csámpás vasasztal volt oldalt, néhány szék, s ezeket is csak utólag figyelhettem meg amikor az ismerős hang megállitott:… merre mégy timonyos..?
 
- Ő volt az, Szentpéter maga, ezúttal egyedül. Külföldről vártam vendéget, szerencsémre a vonat késett épp ezért bolyongtam, és egyáltalán nem bántam, hogy megszólított. A szeged környékéről való hajósok leszármazottja kifejezetten értelmes, olvasott ember volt, nem is értettem mit keres abban a durva környezetben. Amikor korábban feltünő érdeklődést mutattam egy este a timonyos dereglye iránt, sok mindent mesélt a hajózásról.
„Timonyos”-ként üdvözölt minden alkalommal, ha kirakodásnál összekerültünk, s a kötéllel vezérelt két böhöm hajótest lassú mozgása közben volt idő akár egy negyed óra is, hogy megtárgyaljuk a világ folyását. Mindig sajnáltam, amikor dereglyéje kiürülvén visszahúztam a kötelet, s elengedtem. Őt lassan tovább ringatta  a víz - valahol lejjebb lemacskázott, s a szétszórodott kavicsokat beleseperte a dunába.  Becsültem, mert tulajdonképpen ő tanított meg a rendes körtedobálásra’, és a kötélfonáshoz is jobban értett mint a kisfőnök aki holtidőben próbálta tanítani, de keze-lába béna volt hozzá, s inkább a kormányállásban pózolt hajnali öttől napnyugtáig.
- Szentpéternek’ köszönhettem, hogy már nem vágytam vissza olyan önkínzó módon korábbi helyemre, néha már mosolyogni tudtam a Művelődési központot körülvevő politikai, és egyéb bárgyúságokon, s főleg a hiuság olyan megnyilvánulásain, melyeket a közelben álldogálva észre sem vettem.
- Manapság, ha hajók közelében járok mindig kiváncsiskodom, de hiába. Fonott hurkot ma már nem találok sehol. Olyanra gondolok, melynek végét hurokba hajlítást követően visszafonják a sodratba. Sokkal erősebb, mint a hurok után odadrótozott. A visszafontat minél erősebben húzzák, annál jobban fog. Csakhát...sok munka van vele. Kézügyesség kell hozzá és türelem. A "van - másik" világban ezek nem sokat számítanak. Dobd el végy másikat..Ez ma már főszabály.
 - Tuladonképpen tőle tudhattam meg miért ragaszkodtak az akkori hajósok a "dereglyéhez". Mert már vasból volt ugyan és ötszáz tonnát is szállított de a működési elve nem változott.
 - A tiltást, mely a "csendesítőre" vonatkozott felváltotta a technikai fejlődés, és sok minden elmúlt, megváltozott, de a vízállásjelentést néha ma is szívesen hallgatom.
 
 - Amikor bemondták a vonatom érkezését, felhörpintettem a söröm maradékát, felálltunk, kezet fogtunk, s én irígykedve állapíthattam meg, hogy még mindig  több mint fél fejjel magasabb nálam. Majd még találkozunk - mondta, és én is ugyanazt mondtam. Majd még találkozunk...
 
Egy idézet ide kivánkoznék még - csak úgy - semmi különösebb értelme - de engem nagyon is érdekel. Úgy él bennem, mint a múltam egy darabja:
         
        - "Az egyszerű ereszkedés lassú folyású csendes víznél és többnyire csak rövid szakaszon lehetséges, amikor tulajdonképpen csak az irányítással, kormányzással törődtek a hajósok. Az ereszkedő hajó irányítása, kormányzása történhetett orradzóval, fari térítőfával, valamint timonynak nevezett kormánnyal."
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

 
  

9 komment


süti beállítások módosítása