inszeminátor

Majd kiderül

Friss topikok

HTML

Ami van...

Utolsó kommentek

  • inszeminator: Köszönöm!!!! Egyébként nem tudom melyiket vállalja szegény bbjnick, azt hiszem egyiket sem Marad a... (2020.08.22. 13:13) MMA levél
  • jose maria padilla: tiszta szívből!!!!!!!! bbjnick nem csak csúnya nő, hanem fodrász is? besz..... (2020.08.22. 12:42) MMA levél
  • inszeminator: Köszönöm Bbjnick.Rákerestem erre a névre, de valami fodrász szalon ajnlotta magát erősen. Szerencs... (2020.08.21. 21:42) MMA levél
  • Szabó A. Imre: Szívből gratulálunk! (2020.08.21. 14:39) MMA levél
  • inszeminator: Egy blogon olvastam: „A történelmi tudás diktatórikus irányítása azokhoz a jól ismert, gyászos mó... (2018.07.19. 14:48) Állj, ki az? Tovább!!
  • Alfőmérnök: Elolvastam a könyvet, nagyon tetszett és köszönöm szépen. Jó, hogy megírtad és jól írtad meg. Aki ... (2018.07.19. 07:41) Állj, ki az? Tovább!!
  • Mormogi Papa: Hál' Istennek, én már nem ismertem... (2018.06.14. 14:23) Kérdés
  • Mormogi Papa: @jose maria padilla: @inszeminator: Hmmm... eszembe ötlik egy régi nóta szövege: "Mert az nem ... (2017.10.10. 16:00) Állj, ki az? Tovább!!
  • inszeminator: Na de ilyet... Hogy mik vannak... Azért a cserebere néhány pofa sör takarásában szerintem lebonyol... (2017.10.03. 20:10) Állj, ki az? Tovább!!
  • jose maria padilla: Te jó ég, de régen jártam erre! Insz, vero adott nekem egy címet küldtem neked mélt. Aztán kaptam ... (2017.10.02. 13:55) Állj, ki az? Tovább!!
  • v_e_r_o: Kedves Insz! talákozót szervezünk, (gasper, padilla örm, mormogi és te) holnap (2017. 06. 08.) du ... (2017.06.07. 11:18) 60
  • inszeminator: Sajnos ebben az "Exek az édenben" világban nem sok olvasója lehet Platonov -nak. Őszintén szólva m... (2017.05.06. 07:49) A. Platonov, Dzsan. ( El Kazovszkij panoptikumai )
  • Kabai Domokos Lajos: "Platonov az orosz irodalom nagy hatású írója, művei szamizdatban voltak olvashatóak. Életműve az ... (2017.05.05. 19:49) A. Platonov, Dzsan. ( El Kazovszkij panoptikumai )
  • Mormogi Papa: Küldtem emilt ! Üdv MP (2017.04.11. 13:03) Állj, ki az? Tovább!!
  • Mormogi Papa: Sajnos csak ilyen későn ugrott be a "társ vicc", amit a hetvenes években hallottam valamikor. Absz... (2016.08.21. 12:28) 60
  • Utolsó 20

ec-pec kimehec

szinesek

free counters

2010.07.04. 13:01 inszeminator

Egy kis önreklám

 

     Nevezhetném akár szégyentelennek is. Meghívtak, hát mentem, s több mint egy órát nyekeregtem. Jó zenéik vannak. Kár, hogy nem nyomtak közbe többet, talán nem csapongok annyira össze vissza.
     Az archívumban Deák Gábor 14-15 óráig egy csésze tea Margaretnél címmel található. Ez utóbbi a sorozat címe, nem én vagyok a Margaret. Isten bizony.
Aki rákattint, legalább két és fél percig zenét hallgat, a beszélgetés - ill. az én makogásom csak ezután következik.

 

www.digitalia.hu/Fuzio_Radio/Szombat.digi

u.i:

Két idézet, kérdés és válasz:

"Letöltöttem, meghallgattam, lejárt a műsoridő? Hirtelen elvágták.... Hol a vége? Hiányérzetem van!"
 
 
"Technikai oka van. Nem műsort rögzít az archívum, hanem műsoridőt. Órákra bantja a napot. Ha a következő időpontot 15-16 óra közöttit megnyitod annak az órának az elején hallható a beszélgetés többi része. Csak így tudunk megfelelni az ORTT azon igényének, hogy bármikor bekérhessék egy adott időpont adását."
 
De a lényeg a zene, mert csupán néhány szó maradt le, jött a duó.
Meg kell szereznem a diszket, mert kifejezetten szeretem ezt a stílust. Nem papmpog, nem vágja széjjel az agyamat.
Kisér, gondolkodtat.
Na ennyi...

12 komment


2010.06.19. 13:10 inszeminator

Játék ez is...vagy mégsem?

      - Megtalálnak a furmányos feladványok. Némelyikhez kedvem is van. Tégy az első és az utolsó sor közé egy történetet, és nem nyersz semmit. Jól hangzik. Szeretem a felesleges kihívásokat. Érdemes belevágni az ilyesmibe.
      - Kicsinyke agytorna, de megéri. Keres az ember valamely témát, addig is ébren van és leírja szűkre szabott karakterszámban, aztán még utána biggyeszti, hogy pályázat és akkor készen is van.
      - Aztán eljön a csodálkozás ideje, mert magyarázkodni kell. Homályban hagyott történetet megmagyarázni, jeszzusuramistenmária! Ha még a kiíró sem érti, mit tehetek? Ilyenkor irígylem a gőzdóm népessségét, és nem mondom meg miért. Maradjon homályban.
      - Akik ennyire igénylik a pontról pontra való pontosságot, azokat várja szeretettel a tesco pénztárosnak. Kicsit bosszant, hogy beleugrottam ebbe a játékba, s most idebiggyesztem csakazértis!

 

        Rózsahegy, Csernova
 
      
    
 - Felállt az asztaltól és az ablakhoz lépett. A táj vad szépsége most mintha nem is érdekelte volna, gondoltaiba merülve bámult egy pontra, nem tudott elszakadni a jelentés szavaitól.
       - Botrány lesz. A mai helyzetben akkora, hogy még a határokon is túlmegy. Elkerülhető lett volna, és nem érdemes védelemre aki okozta.
      - Az interpelláció bombaként robbant odalenn a házban – az urak nemes felháborodása, csak üres gajdolás – mit tudnak ők az itteni helyzetről.
      - Hátralépett, felvette a jelentést, beleolvasott.
 
      -  Tisztelt kéviselőház!
 
      -  A csernovaiak, amidőn templomot építettek, azt saját költségükön építették fel. A püspök úrnak akkor egyáltalán nem volt sürgős a felépítés, sőt, mikor segélyt kértek tőle, akkor a püspök részéről a segély megtagadtatott. Amidőn azonban a templom már készen volt, és a felszentelésre került a sor, amikor e felszentelést maguk a csernovaiak kérelmezték, csak azzal e feltétellel, hogy az időközben hivatalából felfüggesztett plébánosuk legyen a felszentelő, akkor  a püspök a felszentelést elrendelte, azonban nem járult hozzá ahhoz a kéréshez, hogy a fölszentelést a felfüggesztett plébános végezze.....(Csernova katolikus papját, Andrej Hlinkát, aki a falu szülöttje volt, 1906-ban Párvy Sándor szepesi püspök, felfüggesztette politikai agitáció és pénzügyi visszaélés gyanuja miatt
 
      - Ismerte ezt a Hodzsát, valami nemzetiségi klubot alapított néhány éve egy Hlinka nevezetű felforgatóval az országházban. Magyarul hangzott el a beszéd. Milan Hodzsát nem érdekelték az obstrukciós zajongások.
      - Veszedelmes ember – gondolta, veszedelmes és bátor. Inkább tárgyalni kéne vele, mint beléfolytani a szót.
      - Kezébe vette az asztalán álló kis ezüstcsengőt, sokáig töprengve csak a nyelvével játszadozott, aztán hirtelen elhatározással erőteljesen megrázta.
     - Befogatott. Az ablakból nézte a műveletet, s mintha megbánta volna elhatározását, hogy a helyszínre kimenjen újra felvette a jelentést.
 
     - Tizenkét  halálos áldozat és két tucat súlyos sérült. Ilyen még nem volt Liptó vármegyében, talán máshol sem. S ráadásul egy templomszentelés alkalmával. Saját templomukat akarták felszentelkni a helyek, melyet a s aját pénzükből építettek. Miért ne tehették volna a saját papjukkal azzal a Hlinkával. Ezen töprengett amikor belépett a kocsis és bokáját összecsapva jelenteni készült.
      - Tekintetes uram a…- több nem jött ki belőle, mert egy kézmozdulat megálltotta. Közelebb ment az ajtóban állóhoz, lassan, töprengve és egészen közelről nézett a meglepett, kerek arcba.
      - Járt már ott azóta…? – kérdezte. A kocsis zavartan ingatta a fejét, aztán kezét szája elé kapva mégis megszólalt:…ja nem is, egyszer, tán két hete Katalin napján…
      - Gondolom megismerték…!
      - A kocsis lehajtott fejjel bólogatott, kissé mintha szégyelte volna magát.
      - Ha most odamennénk…?
      - Havazik, tekintetes uram…És ma is kimentek a népek. Nem akarnak felejteni, nem hagyják őket - jött a bizonytalan válasz.
      - Havazik…-ismételte meg. Ez is válasz. Jó válasz!
      - Ismeri maga azt a papot? Beszélnék vele. Vagy  Rózsahegyen a templomában , vagy itt a hivatalban. Kimenjünk vagy nem, magában megbízom!? Gondolkodjon!
 
      - Húsz éve volt a főispán kocsisa, megállta a helyét derekasan, de most mintha a lábai is megroggyantak volna. Elvörösödött, a szája félig kinyílt, de nem merte kimondani amit gondolt.
      - A főispán kicsit hátrébb lépett, kintről zajongás hallatszott, lovak prüszkölése, lábdobogás. A kocsis riadtan felnézett, s még mindig nem válaszolt.
      - Értem, bólogatott Liptó vármegye ura.
      - Elmehet,  később még beszélünk róla!
 
      - Áthaladt a nagy tárgyalón, mely most hideg volt és büdös. Elhessegette magától még a gondolatát is annak, hogy összehívja a megyei urakat. Csak kiabálnának, és tán még a guta is megütné némelyiket. A politika várhat, az a dolga.
      - Majd tavasszal, amikor már elhal a zajongás és ki lehet tárni a hatalmas ablakokat, melyeken madárcsicsergés és jázminillat száll be, nem ez a mostani valami. Majd akkor…
      - A terem végében megállt, hallgatózott, majd visszalépett az utolsó ablak elé. Kicsit megnyugodott.
      - Odalenn oszlani kezdett a tömeg.
 
      - A kérdésre, hogy ki volt az a pap - kicsit elzöldűlve a válasz, mert azt hittem Hlinka neve elegendő lesz, de tévedtem.
 
 
       " - A Hlinka Gárda a második világháborút megelőző időszakban alakult félkatonai szervezet, amely nevét az önálló Szlovák állam atyjának nevezett Andrej Hlinka papról kapta.

 

      - Andrej Hlinka már 1919-ben lobbizott Párizsban egy független Szlovák állam létrehozásáért amely törekvése nem járt eredménnyel.Pártja a Szlovák Néppárt 1925-ben nevet változtatott , így lett az Hlinka Szlovák Néppártja (Hlinkova slovenská ľudová strana, HSLS).

      - A párt nacionalista, antikommunista , magyar és idegengyűlölő volt. Hlinka kijelentette, hogy "Én vagyok a szlovák Hitler.Olyan rendet csinálok itt, mint Hitler Németországban."

 

Hlinka Gárda

      - Hlinka halála után Josef Tiso lett a párt elnöke, aki a magyar irattárakban fellehető iratok szerint tárgyalt a müncheni egyezmény előtt Kánya Kálmán magyar külügyminiszterrel Szlovákiának Magyarországhoz kapcsolódásáról, cserébe néhány követelésének elismerését kérte. A magyar kormány halogatásának eredményeként Tiso terve megbukott, Magyarország pedig az első bécsi döntéssel visszakapott területekért cserébe végképp elkötelezte magát a Hitleri Németország mellett."

 

 

 

 

 

11 komment


2010.06.03. 14:59 inszeminator

Bosszantó, de volt egyszer egy pozsonyi csata is...

  

     - Levelet kaptam ismét. Nem túl hosszút, vastagbötüset, inkább röpcédula szerűt, mely kijelent, látszólag ugyan nagyot mond, hogy átérezhessem magyarságomat, vagy ha nem tudok a csatáról eleget, esetleg hírét sem hallottam egyáltalán, hát most aztán figyeljek jobban, és szégeljem magam.
    - Ezúttal a pozsonyi csatáról szól a levél - másolat persze - merthogy titokban tartják az okosok, tehát szélesebb körben kéretik terjeszteni. Csakhát, szerintem nem ez a módja a "tájékoztatásnak", ez inább csak handabandázó nagybötűs hangulatkeltés, melyre kevesek figyelnek oda. 
    - Kicsit utánakerestem - van hír róla, ha nem is sok, főleg szomszédainknál, s még nyugatabbra, mert fájó dolog egy ekkora pofára esés..   
     - Nem tudom mi az oka, hogy tízezer magyarból, ha egy is tud róla.

     - Talán csak ostoba szívjóságunk, meg az internacionalista haladószellemű progresszív ( kihagytam valamit...? ) blabla, s főleg a szervilis majré - meg ejrópa' és hogy ne hívjuk ki magunk ellen a sorsot félelme munkálna, mint mindig?
     - Hírlik, a fehér lovat is vissza akarják adni...- mi lesz itt még Uramisten?
     - Hagyomány...? Hagyománytisztelet...? Még csak az kéne...! Az csak kiváltágosoknak engedtetik meg, akik büszkék lehetnek rá, s némi erőszakkal világszerte ünnepelhetik. Ősi, istenadta jog - nem való avatatlanok köreibe.

     - Nagyon bögyében voltunk a korabeli európa büszke hatalmainak, százezres sereget gyüjtöttek a magyari betolakodók ellen, aztán néhány nap alatt megsemmisítő vereséget szenvedtek. Nincs a pozsonyi csatának hiteles leírása, de vannak történészek, akik bogarászhatnak a megvertek irományaiban és abból sok mindenre lehet következtetni széles mosollyal, igen elégedetten.
     - Az alábbi részlet a HM honlapjáról való:

 

 - - - -

 

    " - A csatát nem õrizte meg a magyar történelmi emlékezet, pedig jelentõsége felmérhetetlen, hiszen a Kárpát-medencében végleg megtelepedõ õseink napjainkig kiható tettét hajtották végre 907-ben Pozsony alatt. Legyõzték Gyermek Lajos király (900–911) hatalmas hadát, mely a 900–906 között elfoglalt bajor területek visszaszerzésével döntõ csapást akart mérni eleinkre. Ez a gyõzelem biztosította számunkra a Dunántúlt és ezzel a teljes Kárpát-medence birtoklását. Az egyesült magyar hadak itt adták át névjegyüket a Keleti Frank Birodalomnak, tudtukra adva országunk határait. A pozsonyi csata a Kárpát-medencében hazára lelõ magyarság korai történetének elsõ olyan hadi eseménye, melynek tükrében összefüggéseiben ragadható meg a honfoglaló törzsszövetség hadügyének néhány fontos kérdése, mint a katonai felderítõ tevékenység, a békében fegyverben tartott csapatok bevethetõsége, a haderõ mozgósításának néhány kérdése, a gyepûelve rendeltetése és tagozódása, a határvédelem és a könnyûlovascsapatok alkalmazása.

 

       - Ismeretes, hogy õseink 900-ban indított támadásukkal elfoglalták Pannóniát (Dunántúlt), és a támadó seregek egészen Linzig hatoltak elõre, ahol a Liutpold határõrgróf által mozgósított bajor sereg elõl visszavonulva a Fischa folyó vonalában véglegesítették a határsávot, a gyepûelvét. Ezt követõen, 900– 906 között, a honfoglaló törzsek a szárnyakon szilárdították meg pozícióikat. 900 körül a déli irányban elfoglalták az Alföld déli végeit (Bánság, Bácska, Temesköz és a Szerémség területét). Ezzel birtokba vették a gazdaságilag és katonailag egyaránt fontos, Balkánra vezetõ átjárókat.
Délnyugatra kiterjesztették fennhatóságukat a Mura-völgyére és lezárták a karantánok elõl az átjutás lehetõségét Pannóniába. 904-ben szövetkeztek I. Berengár langobárd királlyal (Provence-i Lajos császár ellen) és 905-ben békében váltak el egymástól. 906-ra véglegesen õseink birtokolják a Dráva és a Száva közét, biztosítva ezzel a szabad kijutást a Pó-síkságra.
Északon 902–906 között véglegesen legyõzték a frankbarát morvákat, és Moráviát elszakították a Keleti Frank Birodalomtól. Valójában két fontos esemény történt a térségben. Az egyik a Morva Fejedelemség felszámolása, a másik a bajorok végleges veresége Moráviában. Azonban a kialakult helyzet magában hordozta a feszültséget. A fiatal Magyar Fejedelemségnek (vagy törzsszövetségnek) állandóan készenlétben kellett tartani csapatait a megszerzett területek védelmében.
A Keleti Frank Birodalomnak rá kel lett döbbennie, hogy a Kárpát-medencében egy új, egységes és erõs hatalom van kialakulóban, mely birtokolja legkeletibb provinciáját, Pannóniát és legyõzte a frankokat Moráviában. Ennek a megakadályozása céljából a bajorok 907 júniusában hadjáratot indítottak a fiatal Magyar Fejedelemség ellen.
A pozsonyi csata történetét részleteiben és összefüggéseiben nem jegyezték fel a korabeli források. Csupán szûkszavú, hézagos információk maradtak ránk. A csata rekonstruálható története hitelességének megítélése érdekében vegyük számba a rendelkezésre álló mozaikinformációkat.


FORRÁSOK

A csatáról alapvetõen latin nyelvû német (frank) források emlékeznek meg, érthetõ visszafogottsággal. Ezek közül legfontosabbak az évkönyvek. Elsõként a Sváb évkönyvet idézem:
„907. (év) A bajorok kilátástalan háborúja a magyarokkal, Liutpold herceget (bajor határõrgróf) megölték, övéinek féktelen kevélységét letörték, és a keresztények alig néhányan menekültek meg, a püspökök és grófok többségét meggyilkolták.
907. (év) A bajorok teljes seregét megsemmisítették a magyarok.”
Látható, hogy a bajorok veresége és az elszenvedett nagy veszteségek tényén kívül az évkönyv nem közli sem a csata helyszínét, sem pontos dátumát.
A Salzburgi évkönyv adja meg ezeket a fontos információkat:
„907. (év) Nagyon szerencsétlen harc folyt Braslavespurchnál (Pozsony) július Nonae-je 4. napján (július 4-én) …”
A 20. században talált, harmadik bajor évkönyv, a salzburgi Annales Iuvavenses maximi ad a. 907 tartalmazza a csata két napra kiterjedõ idejét (július 4-én és 5- én, szombat és vasárnap), és egyúttal megerõsíti a helyszínt (Brezalauspurc).
A Salzburgi és Sváb évkönyvek írása egyidejûek a csatával, ezért hitelességük mérvadónak tekinthetõ.
További (indirekt), de fontos források csoportját alkotják a korabeli nekrológiumok (halottas könyvek) és királyi oklevelek, melyek a csatában részt vevõ bajor elõkelõket és egyúttal a veszteségeket nevesítik meg. A korabeli nekrológiumok a fentiektõl eltérõ dátumokat is megörökítettek. Így a Freisingi nekrológium az áldozatokat (a csata idejét) június 29-re jegyzi. Az Annales Admuntenses ismeri három elesett püspök nevét (Theotmár, Otto/Udo és Zakariás). Halálukat a Merseburgi és a Weissenburgi évkönyv június 28-ára adja meg. Ugyancsak a Freisingi évkönyv Liutpold halálát július 5-ére jegyezte föl.
A dátumok szétszórtságából – a feltételezhetõ pontatlanság ellenére is – azonban megállapítható, hogy egy hosszan elhúzódó (június 28-tól július 5-ig tartó) csatározásról beszélhetünk, melynek idõben elsõ szereplõi a püspökök. Az õ jelenlétük az elsõ ütközethez köthetõ, mely a hiteles források tanúbizonysága szerint július 4- én esett meg. Liutpold gróf halálát július 5-én említi a Freisingi nekrológium és így személye ezen a napon lezajlott második ütközethez kapcsolható. Ezek alapján feltételezhetõ, hogy a bajor elõrevonás legalább két menetoszlopban (csoportban) történt, és így harcba lépésükkel is idõben eltolódva, egymás után számolhatunk a források adatai szerint. Az is észrevehetõ, hogy az elsõ áldozatok az egyházi méltóságok körébõl kerültek ki. Ez arra utal, hogy a feléjük elrendelt mozgósítási kötelezettséget végrehajtva, külön menetoszlopban vezették csapataikat.
Léteznek királyi oklevelek (diplomák) is, melyek részben alátámasztják, részben kibõvítik a csatában áldozatul esettek neveit. Királyi diplomák õrizték meg azoknak a világi és egyházi méltóságoknak a neveit, akik a csata elõttig a királyi udvarban rendszeresen elõfordultak (adományozások és ajándékozások esetén az oklevelekben jelenlétüket föltüntették): Liutpold gróf, valamint Iring, Gumpold, Meginward, Papo, Isengrim és Sigihard grófok, további 29 névvel.
A pozsonyi csatát követõen a világi nagyságok többsége nem szerepel az oklevelekben. 907 elõtt a király környezetében gyakran elõforduló, fent említett grófok közül Sigihard, Iring, Papo, Meginward és Isengrim jelenléte nem mutatható ki többé az udvarban.

 
- - - - -
A POZSONYI CSATA LEFOLYÁSÁNAK REKONSTRUÁLT TÖRTÉNETE

      - A magyar haderõ alkalmazásáról nem szólnak a hiteles források. Márpedig figyelmen kívül hagyásukkal a csata nem modellezhetõ. Tevékenységük azonban a bajor csapatok mozgásának tükrében megítélhetõ. A csata kimenetele egyértelmûen bizonyítja, hogy õseinket nem érte váratlanul a bajor támadás. Ez ésszerûen arra vezethetõ vissza, hogy támadó csoportosításukat idõben felderítették.
A történelmi források adatainak felhasználása, valamint az értékelés során megismert mozaikkockák összerakása, továbbá a feltárt történelmi háttér segítségével a csata lefolyása az alábbi részletességgel rekonstruálható.

Gyülekezés
A 907 júniusában hadjáratra induló bajor sereg, mozgósítás elrendelése után, május hónapban Ennsburg térségében gyülekezett, mely idõpont az elõzõ évekhez hasonlóan egybeesett a rendszeres éves májusi seregszemlével. Az idõpont megválasztása rendkívül megfelelt a hadjárat valódi céljának leplezésére, hiszen egy szokásos, évenként ismétlõdõ mustra leple alatt készítették elõ a törzsszövetség elleni hadjáratot. Céljuk ezzel éppen a felderítés, de legalábbis a döntéshozók megtévesztése volt, azaz azt elérni, hogy minél késõbb derüljön fény támadó szándékukra. Tehát õseink felderítése, ha észlelte is a bajor fegyveresek gyülekezését Enns körzetében, úgy értékelhette, hogy éves rutintevékenységrõl van szó. Itt kezdõdött a bajor hadmûveleti megtévesztés, és ez tartott egészen az északi hadoszlop elõrevonásának felderítéséig.

Hadmûveletek a Duna déli partján
A gyülekezést követõen a Duna déli oldalán, a római limes út nyomvonalát követve, egy bajor hadoszlop június 17- én (egy nappal korábban vagy késõbb) megkezdte elõrevonását, és napi 25 kilométer átlagos menetteljesítménnyel haladva június 24-én átkelt a Bécsi-erdõn. A bajor támadási szándékot a gyepûsávban õrjáratozó felderítõk valahol a Bécsierdõ nyugati vonulatánál észlelték, és azonnal útnak eredtek a hírrel a határvédelmi egységekhez és a szállásterületeken tartózkodó, azonnal bevethetõ törzsi fõerõkhöz. A határvédelmi erõk a riasztást követõen azonnal elindultak a gyepûsáv mélységébe azzal a céllal, hogy kihasználva a könnyûlovasság mozgékonyságának rendkívül megfelelõ terep elõnyeit, állandóan zaklatva a túlerõben lévõ ellenséget, lassítsák annak elõnyomulását a fõerõk beérkezéséig. A számítások azt mutatták, hogy a bajor hadoszlop a Fischa folyó környékéig ellenállás nélkül vonulhatott. Azonban ebben a térségben már megjelentek a határvédelmi erõk és június 26-án felvették a harcérintkezést a támadók elsõ csoportosításaival. Ettõl kezdve a gyepûsávban folyamatosan nyomon követhetõ a határvédelem halogató harctevékenysége. Június 28-án beérkeznek a riasztott magyar fõerõk elsõ csoportjai, és a Fischa kelet 10–15 kilométer sávjába érve feltehetõen leváltották a két napja harcoló határvédõ erõket. Amennyiben lépcsõzött bajor elõrevonással és harcba lépéssel számolunk, akkor a fõerõik bevetése erre az idõre valószínûsíthetõ.
A dátumok alapján feltételezhetõ, hogy a fõerõk elsõ csoportjainak (Pozsonytól mintegy 40 kilométer mélységig riasztott csapatok) harcbavetésekor nagyobb összecsapásra is sor kerülhetett június 28–29-én. A nekrológiumoknak a püspökökre vonatkozó korai dátumai azt valószínûsítik, hogy a Duna déli oldalán a zömmel egyházi méltóságok által felállított had vonult, Theotmár salzburgi érsek vezetésével. Egyúttal utalnak a Pozsony elõtti elhúzódó harcokra is.
A bajorok megerõsödve a beérkezett erõkkel, tovább nyomultak, és június 29- ére mintegy 15 kilométerre megközelítették Pozsonyt. Ugyanezen a napon feltételezhetõ a fõerõik újabb csoportjainak harcba lépése (Pozsonytól 80 kilométer mélységig riasztott csapatok). A dunántúli szállásterületek nagyobb mélységeibõl (Szombathely, Komárom) július 1- jén és 2-án további magyar erõk érkezhettek Pozsony térségébe, melyek feltehetõen alkalmazási körletekben, csapdát állítva várták be az elfáradt bajor hadoszlopot. A bajorokkal harcérintkezésben harcoló csapatok magukra vonva a támadókat, bekerítésre (tõrbecsalásra) alkalmas területre csalogatták a harcokban kifáradt bajor erõket, ahol már vártak rájuk a rejtett körleteket elfoglaló magyarok. Július 4-én, a Pozsonnyal szembeni Duna jobb partjához közeli térségében a szemben álló felek között döntõ ütközetre került sor, melyben a magyarok hatalmas veszteségeket okozva súlyos vereséget mértek a bajorokra.
A csata lefolyása alátámasztja korábbi feltételezésünket, miszerint a bajorok déli hadoszlopa mélységben és idõben is tagolt lehetett. Az ütközet elõtti hosszúra nyúló, nyolcnapi csatározásokat indokolhatja a bajor erõk lépcsõzetes harcba lépése, amelyben egy erõs elõrevetett osztag felvette a harcérintkezést a magyar határõrizeti erõkkel, azonban a fõerõk harcbavetésére két nappal késõbb kerülhetett sor.
A rekonstruált ütközet lefolyásába szervesen illeszkedett a magyar véderõ azonnal bevethetõ csapatainak lépcsõzetes alkalmazása. Mozgósításra nem volt idõ, még ha a legkorábbi felderítési lehetõséggel (az Ennsnél június 17.) számolunk. Magyar erõkkel a Dunántúlról, valamint a Nyitra folyó és a Kis-Kárpátok közébõl számolhatunk.

A második ütközet és a Duna északi hadoszlopa problematikája
Vizsgáljuk meg egy másik hadoszlop alkalmazásának lehetõségét a Duna északi partján. Erre ugyan közvetlen információval nem rendelkezünk – jóllehet a források közvetetten utalnak rá –, azonban a hadmûveleti megfontolások és a hadszíntérismereteink is azt valószínûsítik, hogy a július 5-i ütközetre a Duna északi partközelben, valahol Pozsony térségében sor került. A gyanút erõsítette meg számításom, amit a folyó északi partközelében, Langenstein–Pozsony 261 kilométer útvonal 18 nap alatti teljesítésre végeztem. Itt a harcérintkezés felvétele a Morva határfolyó mentén, július 1-jén jött létre. Az eredmény: a határfolyó menti harcérintkezés létrejötte további bizonyítéka lehet a Duna bal partján alkalmazott hadoszlop létének, és egy második ütközet megtörténtének.
Ha egybevetjük a folyó két oldalán zajlott eseménysorozatot, érdekes összefüggésekre bukkanhatunk. Összehasonlítottam az ütközetek és a megelõzõ fontosabb események idõbeli lefolyását. Legszembetûnõbb a különbség a határfolyók mentén bekövetkezett harcérintkezés felvétele esetén. Míg a déli hadoszlop június 26-án lépett harcérintkezésbe a határvédelmi erõkkel a Fischa folyó mentén, az északi hadoszlop a Morva folyónál július 1-jén vette fel a harcot a beérkezett magyar/morva csapatokkal, tehát öt nappal késõbb. A halogató harctevékenység (itt õseink által, a színlelt megfutamodás harceljárására alkalmazott terminológia) a Duna jobb partján, a harcérintkezés felvételétõl az ütközetig (~40 kilométer sávban) nyolc napban, míg az északin (~15 kilométeren), három napban számolható.
Mi lehetett az oka annak, hogy a Duna északon modellezett ugyanazon események 3–5 nap késéssel következtek be? Hadmûveleti megfontolások alapján nagy biztonsággal itt is a tudatos bajor hadmûveleti megtévesztés rajzolódik ki. Ennek lényege abban fogalmazható meg, hogy a déli hadoszlop szándékosan gyors elõrevonásával, napokkal megelõzte az északi hadoszlopot. A megtévesztés következtében a magyar véderõ fõerõi a Duna déli partjára összpontosultak, kevés csapatot hagyva a Duna északi területein. A megtévesztés kezdetben bevált. Közrejátszott ebben az is, hogy az északi útvonalon elõrevonást végrehajtó csapatok felderítését az uralkodó terepviszonyok lényegesen megnehezítették. Ennek következménye az lett, hogy amíg a déli hadoszlop harcolt, az északi hadoszlop nagyobb ellenállás nélkül, július 1-jére kijutott a Morva folyóig, és 15 kilométerre megközelítenie Pozsonyt (a magyarok elõvédharcai innen számolhatók).
A Duna bal partján kialakult veszélyes helyzet szükségessé tehette a Duna délen bevetett magyar csapatok egy részének átcsoportosítását a folyó északi oldalára. A Dévényi-folyosóban halogató harcot vívó erõk a folyón átkelt könnyûlovascsapatokkal megerõsödve, feltehetõen a táborba vonult, harcokban kifáradt Liutpold seregét bekerítették és megsemmisítették.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért vált szükségessé a hadmûveleti megtévesztés? Mi lehetett az eredendõ indítéka? A településtömbök eloszlása azt mutatja, hogy a Dunától északra a Nyitra és a Kis- Kárpátok között több mint másfélszer nagyobb településsûrûséget jelez a feltárt fegyveres lelõréteg együttese, mint a Dunántúlon. Ez azt jelenti, hogy a csatát megelõzõen a Magyar Fejedelemség térségben diszlokáló, bevethetõ erõinek a zöme a Dunától északra helyezkedett el. A bajor hadmûveleti megtévesztés szándéka feltehetõen ennek az erõcsoportosításnak a területi megosztása lehetett.

A bajor vereség alapvetõ okát abban látom, hogy nem szervezõdhettek össze csapásmérõ erõvé, nem alkalmazhatták a döntõ csata harceljárását. A magyarok támadása az idõben elkülönült, csoportokba szervezett menetrendjüket érte, lehetõvé téve részenkénti megsemmisítésüket, és a magyarok részérõl az erõfölény megszerzését. Mindez azért alakulhatott így, mert nem ismerték a magyaroknak a messzehordó reflexíjaikra alapuló távolharctaktikáját és az ezzel kombinált, színlelt megfutamodás harceljárását. A vereséghez hozzájárulhatott – feltételezve az északi hadoszlop létét –, hogy a Duna két partján felvonuló erõk nem rendelkeztek folyamatos összeköttetéssel, nem tájékozódhattak a kialakult helyzetrõl.


A POZSONYI GYÕZELEM KÖVETKEZMÉNYEI

A pozsonyi gyõzelem a Magyar Fejedelemség nyugati határát kitolta az Enns folyóig, és északra véglegesítette a volt Morva Birodalom keleti részeinek (a mai Szlovákia és Észak-Magyarország területének és Alsó-Ausztria keleti területeinek) elfoglalását. A bajorok veresége oly megsemmisítõ volt, hogy a németek legközelebb 123 év múlva, 1030-ban indítanak újból támadást a Magyar Királyság ellen.
A pozsonyi csata részletes elemzése egy sor, a magyar hadüggyel kapcsolatos kérdést világít meg. Ezek közül a legfontosabb a korabeli magyar hadszervezet mozgása, mely éppen a csata kapcsán figyelhetõ meg.
Észre kell vennünk a hadüggyel kapcsolatos, néhány fontos körülmény jelenlétét. Az elsõ a magyar haderõ mozgósítási rendszerét érinti. Ugyanis a csapatok alkalmazási körleteikbe érkezésének dátumai – még a feltételezett, korai Enns környéki felderítés esetére – sem teszik lehetségessé egy mozgósított haderõ bevetését, melynek normaidejére a mozgósítás elrendelését követõen a gyülekezési körlet elfoglalásáig – a krími tatárok ismert normáit figyelembe véve – 2–4 hét számolható. Ebbõl következik, hogy a pozsonyi csatában a békében is hadra fogható, azonnal alkalmazható haderõt (a törzs- és nemzetségfõk állandó katonai kísérete) alkalmazták.
A számítások azt igazolják vissza, hogy a könnyûlovas-véderõ alkalmazásával a Kisalföldrõl és a hozzá csatlakozó területekrõl számolhatunk. A Felsõ- Tisza-vidék térségébe helyezhetõ fejedelmi katonai kíséretnek nem volt lehetõsége részt venni a harcokban.
A magyar hadügy egy másik fontos kérdését, a határvédelem rendjét is pontosíthatjuk. A feldolgozás megerõsítette korábbi értékelésünket a gyepûelve kettõs rendeltetését illetõen. A magyarok a gyepûelvének a határfolyóktól nyugatra elterülõ sávját biztonsági zónának tekintették. Rendeltetése a terület ellenõrzésében, idegen mozgások felderítésében és a határvédelmi erõk riasztásában fogalmazható meg. A Wienerwald és a Fischa folyó közötti biztonsági zóna mélysége reálidejû felderítést biztosított, lehetõvé téve bármely ellenséges behatás elleni intézkedés idõbeli foganatosítását. A modellezés alátámasztotta, hogy a Fischa, mint határfolyó képezte az ellenséges támadások megállítását és visszaverését elõkészítõ elsõ ellenállási vonalat. Ettõl keletre húzódott a határõrizeti sáv, melyben a magyar könnyûlovasság a látszólagos megfutamodás taktikáját ismétlõdõen alkalmazva lelassította az ellenség elõnyomulási ütemét, állandó zaklatással veszteségeket okozott, kifárasztotta erõit, felmorzsolta erkölcsi tartását, megbontotta fegyelmét és számára elõnyös helyen döntõ csapást mért rájuk. Tehát a határõrizeti sáv rendeltetése az ellenség megsemmisítésében határolható be.
Az ütközet tanulságai alapján a gyepûelve rendeltetése a felderítésben, riasztásban és a határvédelem szervezett egységében foglalható össze. Nagy valószínûséggel a felderítés a határvédelem része volt, és sem a fogalmak, sem a mögöttük ma ismert tartalom akkor még nem vált szét.
A gyõzelem a honfoglalók, és az õslakosság összefogásából születhetett meg, a törzsszövetség és a csatlakozott népek fegyveres erõinek együttmûködése alapján. Három évvel Kurszán vezér halála után esetleg mást lehetett volna elvárni, azonban viszálykodás és az elkülönült helyi érdekekért folyó harc helyett egységes katonai fellépésbe ötvözõdött a hon birtoklásának tudata."

Torma Béla


     
 

6 komment


2010.06.01. 09:31 inszeminator

"Hét" - újra

     

      - Levelet kaptam, hasonlót mint két évvel korábban. Ezúttal más követelményekkel, illetve kívánalmakkal. Akkor csak hét kérdésre kellett felelnem, s valakinek továbbadnom a feladatot. Ma már a hét kérdés után hét valakinek kéne továbbküldenem akiket arra érdemesnek tartok. Mert feladatok is kapcsolódnak a megtisztelő értesítéshez - olyasmik, melyeket én két év után sem tudok elvégezni. Nehéz ügy. Számomra legalábbis... 
     - Teljesen hülyén bolyongok ugyanis az informatika világában, csak a belémrögzült utat járom, mint valami vak bányaló. Kapok vizet és zabot és már nemigen megyek a falnak.
     - Bocsáss meg Tara ez az igazság. Köszönöm, hogy rám IS gondoltál, de én egy görcsölő kakukktojás vagyok hasonló esetekben. ( de szép kifejezés, most találtam ki )  Hogy mennyire az, egy korábbi írás bizonyítja, kelt 2008.07.19 HÉT címmel, melyet idepikkelek, mert ebben már profi vagyok:

      

       -  Gasper, Gasper - mire nagy nehezen megtanultam a képeimet feltölteni, máris szembesülnöm kell valami új feladattal. Tudom, hogy egyszerű, de én a Kelly hőseiben vitézkedő Donald Sutherlandhez vagyok hasonló akinek fogalma sincs mitől megy alatta a harckocsi, ő csak vezeti...Belinkelni, mit, hogyan...? Számomra a csodák egyike, hogy rákattintok valami más színű szócskára, és minden megváltozik. Jó tudom, semmi az egész, odafigyel aki tudni akarja, de én hajlamos vagyok az ámuldozásra. Szeretem, ha megérint valami. (1.) Lehet az kép, egy pillanat, egy zenei ütem, hangzás. A Borisz próbáit rettentően untam, a nyitókép még csak csak - komor akkordok, szenved a nép, Borisz hajthatlan, aztán mégis. Székely Mihály hangja néhány méter távolságból döbbenetes élmény volt. Nem mentem vissza nézőtérre, a zenekar háta megett siettem az öltözőbe, és akkor meghallottam valami nagyon finom pizzicato hegdűszólamot ami megállított. Ott maradtam a vaskorlátba kapaszkodva, s néztem a több emeletnyi félhomályos mélységet magam előtt. Egy pillanat volt, megérintett, tovább vitt, de olyan pillanat, amit érdemes volt elraktározni.

      - Komor súlyos téma - gyerekgyilkosság - bűnhődés, de a repertoár másnapra már mást szerepeltet, talán könnyedebbet, bécsi hazugságot, amit a múlt század elején ha jól tudom Drezdában mutattak be, és esténként "Rózsalovag" vonatok indultak a fővárosból. Különvonatok. Bartók persze Budapesten látta, és felhagyott korábbi nehézkes kisérleteivel, Richard Strauss hatására indult el tulajdoképpeni pályáján. (2.) Amióta élek a változatosság kisér az erdélyi Ördögkúttól Debrecenen át Pestig, majd még tovább egy svájci falucskáig. Széles búzamező közepén állt a parókia, hová is kerüljön egy háborús papgyerek...?  Ma már a torony sem látszik, köréje épült egy város. Tulajdonképpen itt kezdődőtt a hintajáték. A magasból a mélybe, mert vissza kellett jönni, és másképpen jöttem vissza, és elszakadt valami köztem és a testvéreim között. Aztán évek múlva rajtam is múlott, hogy továbbszakadt (3.) pedig akkoriban már a Pénzügyőr kölyökcsapatában rúgtam a bőrt, és evezni jártam Angyalföldre a Postásba, de még a bajnokság befejezése előtt elkaptak. Két év hat hónap szünet. Amnesztia, de fél év a talonban maradt. S aztán papír az oktatási minisztériumtól : "tanulmányait nem folytathatja". Na innen kell mindent újrakezdeni.

       (4.) Bele sem kezdek semmilyen felsorolásba, mert túl sok. Nekem is sok. Előfordúlt, hogy irigyeltem a síma úton járókat, akik látják maguk előtt a célt, s oda igyekeznek. BÉÉ hadnagy megjósolta mi vár ránk, nincs cél, nem lehet...Utólag azonban mégis sikerült megbékélnem a kényszerű kanyarokkal. Szerettem a Művelődési központ légkörét, az újságot, amit szerkesztettem, ami a vesztem lett, s amit a legdurvább matrózmunka követett, ahol kinevettek mert már 28 elmúltam, nem fogom bírni egy hétig sem. De a Dunát imádtam, és semmi nem érdekelt csak, hogy rajta vagyok, s ha véget ért a tizenhatórás műszak, a hajót csiklandó vízcsobogás álomba ringatott. Új emberek, mindig új helyzetek melyek olykor még tetszettek is, de mindig tovább, tovább. És közben persze újabb és újabb "társak" akik jelentenek egészen 1987-ig. Volt aki elmondta a Duna közepén, volt aki lebukott és szégyenkezett, másokat én "vezettem", mint Páskándi Vendégség című darabjában  Socinót, a házába telepített vendéget Dávid püspök. Pedig mennyire örültem, hogy végre olyan munkát találtam amit otthon végezhetek. Olyan munkát, ahol nem számít a piros könyvecske, mert külföldi a megrendelő és csak a neki megfelelő áruért fizet. Bútorokat szőnyegeket terveztem Poussin, Fragonard, Watteau modorában, középkori kínai szőnyegeket, fáradt angolokat, virágözönt az araboknak, tulajdonképpen hamisítványokat terveztem, melyeket aztán Párizsban, Londonban antikoltak, ellátták igazolásokkal minden fontos okirattal, s aztán eladták gyüjtőknek gazdag embereknek.

      (5.) Ekkor kezdtem el "utazni" a nagyvilágban, illetve az éterben mert nem kaptam útlevelet. Francia nyelvű adásokat hallgattam mialatt dolgoztam. A nap Béccsel kezdődött reggel nyolc óra után, aztán Moszkva, Peking , Tirana, délben a franszenter', kanada, és még ami jött, fantasztikus utazások, élményszerű hazugságok nap mint nap. Esténként a régi francia intézet Pesten, a könyvtár, közepén hatalmas körbeülhető asztalával. Hajnalonként séta boxxal a kishárshegyen, aki délig hortyogott a lábam mellett. (6.) Van egy fiam meg egy lányom. A fiam kitünőre érettségizett a francia tannyelvű Kölcseiben, aztán főiskola, egyetem. A lányom francia portugál, orosz szakos, ő is  mindig mást csinál, hegedül, trombitál, apja lánya, most éppen dobolni akar.  Valami bétében fordít filmeket, főleg állatosakat, angolt, franciát, ami éppen van.

        (7.) Itt gyüjtöm össze mindazt amit korábban kellett volna elmondanom, de mindig mellébeszélek az Isten bocsássa meg. Filmek, könyvek, zenék, nálam hangulat szerint változnak, de sok minden van ami mozdíthatatlan és örök. Gasper felsorolásával túlnyomórészt egyetértek. Azt hiszem a több mint tíz éves operai működésem elég volt ahhoz, hogy beleszeressek olyan zenei dolgokba, melyek korábban hidegen hagytak. Nem említettétek Füst Milánt. Nekem szükségem van arra, hogy időnként beleolvassak a "Feleségem történetébe". A stílusa miatt. Az írásmű stílusa olykor jobban érdekel mint maga történet. Még valami - régebbi munkáimmal sok helyen ott vagyok szerte a nagyvilágban. Szeretném egyszer látni azt a harminckét négyzetméteres szőnyeget, amit egy angol lord rendelt a kastélyába, no persze a királyi szállitón keresztül. Angol termék, hát persze - originál. Kaptam ért egy üveg Chivast, mármint a terv árán felül. Mostmár, hogy benne vagyunk az unióban egy rekesszel sem elégednék meg. Újabban, bár erre nem vagyok olyan büszke, sok sok egyszerű háztartásban porosodom, már ahol egyáltalán iskolás gyerek van. Egy itt tanuló japán zongoraművésznő ajánlatát korábban kinevettem. Aztán gatyát váltottunk, elmaradtak a külfödi megrendelők, s nekem eszembe jutott a korábbi ajánlat. Szerinte a japán kormány az informatika elterjedésével konstatálta, hogy a híres japán kézműipar lassan veszendőbe megy. A diákok finommotorikus kézügyessége lassan a múltté... Csináljak olyan dolgokat, amit az iskolában stb stb...Most azzal foglalkozom, ha jól tudom egyedüliként az országban.

     Nem tudom jól csináltam e amit csináltam, de így sikerült. A labdát pedig, miután Sri már foglalt, továbguritanám Turulnak, ha van rá ideje. Viszont el kell olvasnia Gasper útmutatásait, amit én valószínüleg nem igazán követtem.

Szólj hozzá!


2010.05.27. 11:53 inszeminator

Kék páviánok...

     

     - Valamikor agyatszégyenítő régen az Egyetemi Szinpadon megjelent egy fickó piros pulóverben és hetykén, szemtelen hegyes hangon előadta a Majomországot'. Harsányi Gábornak hívták, akkor hallottam róla először.

Ezt:

 

Weöres Sándor: Majomország


Hej de messze majomország,
ott terem majomkenyér,
majomablak majomrácsán
majomnótát ráz a szél.

Majomtéren, majomréten
majomhősök küzdenek,
majomszanatóriumban
sírnak majombetegek.

Majomtanártól majomlány
majomábécét tanul,
gaz majom a majombörtönt
rúgja irgalmatlanul.

Megépül a majommalom,
lesz sok majommajonéz,
győzve győz a győzhetetlen
győzedelmes majomész.

Majompóznán majomkirály
majomnyelven szónokol,
egyiké majommennyország,
másiké majompokol.

Makákó, gorilla, csimpánz,
pávián, orángután,
mind majomújságot olvas
majomvacsora után.

Majomvacsoraemléktől
zúg a majomreterát,
majombakák menetelnek,
jobbra át és balra át.

Rémületes majomarcot
vágnak majomkatonák,
majomkézben majomfegyver,
a majmoké a világ.

      - Nemrég pedig Mbemba -remélem jól írom a nevét - rátalált az immár egy éves bejegyzésre, melyet "Mer' ha eljönnek az árpádsávos indiánok, akkor..." címmel követtem el.
      - Tulajdonképpen Cseh Tamás temetéséről késtem el aznap délután, ebben nagy segítségemre volt a MÁV, de a nap végül is kellemesen végződött a fasor gesztenyefái alatt.
      - Nem ismertem a "Majd ha eljönnek a kék páviánok" c. remeket Mbemba kommentje hívta rá fel a figyelmemet, s elhatároztam , nem is írva hozzá semmit, fölteszem, mert nagyszerű.
     - Ne rejtekezzék már a csövön, még ezt a szerény nyilvánosságot is ki kell használni, melyet e magánfórum jelenthet.
     - Aztán elbizonytalanodtam, mert Mormogi Papa megírta, hogy e mögött is, és a sok más Cseh Tamás felvétel és feltétel mögött is soundmaster áll, aki persze nem más mint - na ki? Szóval Bbjnick. Most mégis ideteszem - mert itt kell hogy legyen. Itt is...
    

     - Írva és zenélve:

       Majd, ha eljönnek a kék páviánok,
nagy tüntetés lesz a Kossuth-szobornál.
Magam részéről én a tömegben állok,
Kezemben kékszín pávián szótár.

Abból fordítom, mit mond a szónok,
...
...
...

Közben magamra keresztet szórok,
Lássák, hogy más kultúra illet,
Jóllehet páviánnép közt szorongok.

Majd, ha eljönnek a kék páviánok,
Magam részéről közéjük állok.
Kék színű szőrük ha éppen vedlik,
Ruhámon ott lesz tetőtől talpig.

Eljövetelükre rég számítottam.
Kérdezéskor ezt mondom nyomban
Ha faggat majd egy pávián tiszt,
Érdeklődik, én rögtön tiszt-
Érdeklődik, én rögtön tisztázom,
Ázom fázom, ázom, fázom...

Kék páviánszőr fehér ruhámon,
Tolmács nem kell, ott a szótár,
Bólintok majd minden páviánszónál,

Majd, ha eljönnek a kék páviánok,
Minden rémképet valóra váltók,
Ülőgumóik alatt aranyzsámoly,
Míg holdra bőgnek az országházból.

Aztán eső jön hosszú fonálban,
Mossa-mossa kék csuhámat.
Alóla előjön a hófehér öltöny,
Az egyik szót most a másikba öltöm.
Az egyik szót most a másikba öltöm.

Állok ott majd hófehéren,
Ezt is megértem, kérem szépen.
Ezt is megértem, kérem szépen.

Most meg zöldek jönnek, sok rinocérosz,
Vezérük egy nagy kultúrhérosz.
Ejha! Szarvuk az orron, rajta meg csillag,
Megszállnak mindent, s zölden csillog.

Az anyjuk istenit! Elvágódok,
Csillaghordó rinocérosz,
Zöld csillaghordó rinocérosz,
Zöld csillaghordó rinocérosz,

Országnak háza zöldben csillog,
A napra bőg sok rinocérosz.
A páviánok villákba bújnak,
Ott panaszkodnak az anyjuknak.

A páviánok villákba bújnak,
Ott panaszkodnak az anyjuknak.
Én meg itt állok hófehérben,
Kérem szépen, kérem szépen.

Új szótár van, muszlim, vagy mi,
Ana ha beg bah, így kell szeretni.
Ana ha beg bah, így kell szeretni.
Új szótár van, muszlim, vagy mi.

Zöld világ jött, már kék sincsen,
Na most ellenállok, kérem szépen.
Nyíltan hányok magamra keresztet,
Lássák, hogy más kultúra illet,
Hogy engem más kultúra illet,
Csak a saját kultúrám illet.

A hírt vigyétek meg a gyerekeinknek,
Hogy minket a saját kultúránk illet,
Vigyétek meg a gyerekeinknek,
A hírt, hogy nem! Nem!
A hírt, hogy nem! Nem!
A hírt, hogy nem! Nem! Nem! Nem!

https://www.youtube.com/watch?v=DK4-J9ecy9w

 

 

        - Ennyire majmok lennénk? Netán ennyire kikövetkeztethető tetteinből akár a jövő is? Kékek és sárgák és vörösek lennénk és majomországban élnénk valóban, ahol majom vacsoraemléktől zúg a majomreterát?
        - Uraim, elvtársak, kedves barátaim, fijjug : "Nyíltan hányok magamra keresztet. lássák, hogy más kultúra illet...
        - Eltávolodom bármitől és bárkitől, és visszatalálok bárhonnan bárhova és...A seggemet, meg olyan színűre festem amilyenre akarom. Lehetőleg akrillal, mert az gyorsan köt, jó a tapintása, vízhatlan és lehet símogatni.

       - Ilyen egyszerű....Haha...

    

14 komment


süti beállítások módosítása