- Levelet kaptam, hasonlót mint két évvel korábban. Ezúttal más követelményekkel, illetve kívánalmakkal. Akkor csak hét kérdésre kellett felelnem, s valakinek továbbadnom a feladatot. Ma már a hét kérdés után hét valakinek kéne továbbküldenem akiket arra érdemesnek tartok. Mert feladatok is kapcsolódnak a megtisztelő értesítéshez - olyasmik, melyeket én két év után sem tudok elvégezni. Nehéz ügy. Számomra legalábbis...
- Teljesen hülyén bolyongok ugyanis az informatika világában, csak a belémrögzült utat járom, mint valami vak bányaló. Kapok vizet és zabot és már nemigen megyek a falnak.
- Bocsáss meg Tara ez az igazság. Köszönöm, hogy rám IS gondoltál, de én egy görcsölő kakukktojás vagyok hasonló esetekben. ( de szép kifejezés, most találtam ki ) Hogy mennyire az, egy korábbi írás bizonyítja, kelt 2008.07.19 HÉT címmel, melyet idepikkelek, mert ebben már profi vagyok:
- Gasper, Gasper - mire nagy nehezen megtanultam a képeimet feltölteni, máris szembesülnöm kell valami új feladattal. Tudom, hogy egyszerű, de én a Kelly hőseiben vitézkedő Donald Sutherlandhez vagyok hasonló akinek fogalma sincs mitől megy alatta a harckocsi, ő csak vezeti...Belinkelni, mit, hogyan...? Számomra a csodák egyike, hogy rákattintok valami más színű szócskára, és minden megváltozik. Jó tudom, semmi az egész, odafigyel aki tudni akarja, de én hajlamos vagyok az ámuldozásra. Szeretem, ha megérint valami. (1.) Lehet az kép, egy pillanat, egy zenei ütem, hangzás. A Borisz próbáit rettentően untam, a nyitókép még csak csak - komor akkordok, szenved a nép, Borisz hajthatlan, aztán mégis. Székely Mihály hangja néhány méter távolságból döbbenetes élmény volt. Nem mentem vissza nézőtérre, a zenekar háta megett siettem az öltözőbe, és akkor meghallottam valami nagyon finom pizzicato hegdűszólamot ami megállított. Ott maradtam a vaskorlátba kapaszkodva, s néztem a több emeletnyi félhomályos mélységet magam előtt. Egy pillanat volt, megérintett, tovább vitt, de olyan pillanat, amit érdemes volt elraktározni.
- Komor súlyos téma - gyerekgyilkosság - bűnhődés, de a repertoár másnapra már mást szerepeltet, talán könnyedebbet, bécsi hazugságot, amit a múlt század elején ha jól tudom Drezdában mutattak be, és esténként "Rózsalovag" vonatok indultak a fővárosból. Különvonatok. Bartók persze Budapesten látta, és felhagyott korábbi nehézkes kisérleteivel, Richard Strauss hatására indult el tulajdoképpeni pályáján. (2.) Amióta élek a változatosság kisér az erdélyi Ördögkúttól Debrecenen át Pestig, majd még tovább egy svájci falucskáig. Széles búzamező közepén állt a parókia, hová is kerüljön egy háborús papgyerek...? Ma már a torony sem látszik, köréje épült egy város. Tulajdonképpen itt kezdődőtt a hintajáték. A magasból a mélybe, mert vissza kellett jönni, és másképpen jöttem vissza, és elszakadt valami köztem és a testvéreim között. Aztán évek múlva rajtam is múlott, hogy továbbszakadt (3.) pedig akkoriban már a Pénzügyőr kölyökcsapatában rúgtam a bőrt, és evezni jártam Angyalföldre a Postásba, de még a bajnokság befejezése előtt elkaptak. Két év hat hónap szünet. Amnesztia, de fél év a talonban maradt. S aztán papír az oktatási minisztériumtól : "tanulmányait nem folytathatja". Na innen kell mindent újrakezdeni.
(4.) Bele sem kezdek semmilyen felsorolásba, mert túl sok. Nekem is sok. Előfordúlt, hogy irigyeltem a síma úton járókat, akik látják maguk előtt a célt, s oda igyekeznek. BÉÉ hadnagy megjósolta mi vár ránk, nincs cél, nem lehet...Utólag azonban mégis sikerült megbékélnem a kényszerű kanyarokkal. Szerettem a Művelődési központ légkörét, az újságot, amit szerkesztettem, ami a vesztem lett, s amit a legdurvább matrózmunka követett, ahol kinevettek mert már 28 elmúltam, nem fogom bírni egy hétig sem. De a Dunát imádtam, és semmi nem érdekelt csak, hogy rajta vagyok, s ha véget ért a tizenhatórás műszak, a hajót csiklandó vízcsobogás álomba ringatott. Új emberek, mindig új helyzetek melyek olykor még tetszettek is, de mindig tovább, tovább. És közben persze újabb és újabb "társak" akik jelentenek egészen 1987-ig. Volt aki elmondta a Duna közepén, volt aki lebukott és szégyenkezett, másokat én "vezettem", mint Páskándi Vendégség című darabjában Socinót, a házába telepített vendéget Dávid püspök. Pedig mennyire örültem, hogy végre olyan munkát találtam amit otthon végezhetek. Olyan munkát, ahol nem számít a piros könyvecske, mert külföldi a megrendelő és csak a neki megfelelő áruért fizet. Bútorokat szőnyegeket terveztem Poussin, Fragonard, Watteau modorában, középkori kínai szőnyegeket, fáradt angolokat, virágözönt az araboknak, tulajdonképpen hamisítványokat terveztem, melyeket aztán Párizsban, Londonban antikoltak, ellátták igazolásokkal minden fontos okirattal, s aztán eladták gyüjtőknek gazdag embereknek.
(5.) Ekkor kezdtem el "utazni" a nagyvilágban, illetve az éterben mert nem kaptam útlevelet. Francia nyelvű adásokat hallgattam mialatt dolgoztam. A nap Béccsel kezdődött reggel nyolc óra után, aztán Moszkva, Peking , Tirana, délben a franszenter', kanada, és még ami jött, fantasztikus utazások, élményszerű hazugságok nap mint nap. Esténként a régi francia intézet Pesten, a könyvtár, közepén hatalmas körbeülhető asztalával. Hajnalonként séta boxxal a kishárshegyen, aki délig hortyogott a lábam mellett. (6.) Van egy fiam meg egy lányom. A fiam kitünőre érettségizett a francia tannyelvű Kölcseiben, aztán főiskola, egyetem. A lányom francia portugál, orosz szakos, ő is mindig mást csinál, hegedül, trombitál, apja lánya, most éppen dobolni akar. Valami bétében fordít filmeket, főleg állatosakat, angolt, franciát, ami éppen van.
(7.) Itt gyüjtöm össze mindazt amit korábban kellett volna elmondanom, de mindig mellébeszélek az Isten bocsássa meg. Filmek, könyvek, zenék, nálam hangulat szerint változnak, de sok minden van ami mozdíthatatlan és örök. Gasper felsorolásával túlnyomórészt egyetértek. Azt hiszem a több mint tíz éves operai működésem elég volt ahhoz, hogy beleszeressek olyan zenei dolgokba, melyek korábban hidegen hagytak. Nem említettétek Füst Milánt. Nekem szükségem van arra, hogy időnként beleolvassak a "Feleségem történetébe". A stílusa miatt. Az írásmű stílusa olykor jobban érdekel mint maga történet. Még valami - régebbi munkáimmal sok helyen ott vagyok szerte a nagyvilágban. Szeretném egyszer látni azt a harminckét négyzetméteres szőnyeget, amit egy angol lord rendelt a kastélyába, no persze a királyi szállitón keresztül. Angol termék, hát persze - originál. Kaptam ért egy üveg Chivast, mármint a terv árán felül. Mostmár, hogy benne vagyunk az unióban egy rekesszel sem elégednék meg. Újabban, bár erre nem vagyok olyan büszke, sok sok egyszerű háztartásban porosodom, már ahol egyáltalán iskolás gyerek van. Egy itt tanuló japán zongoraművésznő ajánlatát korábban kinevettem. Aztán gatyát váltottunk, elmaradtak a külfödi megrendelők, s nekem eszembe jutott a korábbi ajánlat. Szerinte a japán kormány az informatika elterjedésével konstatálta, hogy a híres japán kézműipar lassan veszendőbe megy. A diákok finommotorikus kézügyessége lassan a múltté... Csináljak olyan dolgokat, amit az iskolában stb stb...Most azzal foglalkozom, ha jól tudom egyedüliként az országban.
Nem tudom jól csináltam e amit csináltam, de így sikerült. A labdát pedig, miután Sri már foglalt, továbguritanám Turulnak, ha van rá ideje. Viszont el kell olvasnia Gasper útmutatásait, amit én valószínüleg nem igazán követtem.
Utolsó kommentek