Ha én Demszky volnék, okosabb, szebb volnék.

   Ennyi ciklus után, valamit már tudnék...

   Felismerném ma már, hogy semmit sem érek,

   Átadnám a helyem, csak attól félek, hogy akkor sok mindenre fény derül és az nekem nem lenne kellemes egyáltalán. 

   Ha én Demszky volnék, Párizsba repülnék...

   Critical mass után, esélyeket adnék...

   Belátnám, hogy vége, a semmittevésnek...

   És legalább a FŐVÁROS egyetlen pontján megkisérelném annak megvalósítását, amit odakinn láttam, amikor körülnéztem az összes szemeimmel és ámulatba estem.

   Ha Demszky én volnék szörnyem beindulnék...

   Critikal mass után nem csak vigyorognék...

   Felismerném végre, mi volna a tiszetem,

   S végre munkához látnék, hogy mint a FŐVÁROS főszolgája bla,bala,bla...és úgy csinálnék, mint ahogy egy valódi főpolgármester a maga fővárosában szok' sokszor máshol csinálni...olyan aki nem papírmasséból meg cukros vízből van összetapasztva.

    Ha én Demszky lennék, üzletet csinálnék...

    Pályaudvar mellé sok kerékpárt tennék...

    Nem adnám ki bérbe, a városé lenne...

    és sok sok ilyen depót is csináltatnék, mint  felent és alant, és a túristák tömnék a zsebemet sok sok ejróval, és tisztább lenne a város levegője, és jobb a hangulata, és én lehetnék a nagy biciklimentő, varázsló DEMSZKY, aki mindezt elérte, megcsinálta és sokkal boldogabban és emelkedettebben és, derűsebb lélekkel mászkálnánk az örök kutyaszarban.

     Ha én Demszky volnék, valamit csinálnék...

     Ha nem sikerülne, mégsem vigyorognék.

     Hátamra csatolnám az időkereket és

     Illa berek nádak erek.....de arra még várhattok sokat, ostoba pupákokok, mert én vagyok a legalkalmasabb főpolgármester a világon és addig maradok amíg csak akarok, és az én barátaimnak és üzletfeleimnek már megmondtam, hogy majd díszsírhelyet is akarok jó nagyot, hogy a lovam is beleférjen állva, és akinek nem tetszik pumpálhat napestig körülötte. Bizony ám...