Nagyszerű dolognak tartom, hogy olyan emberektől kaphatok inspirációt, akiket nem is ismerek személyesen. Márpedig köszönet jár ezért a fénykép küldőjének, s fejbelőtt Krisztus írójának, Gaspernek.
Az út szemközti oldalán áll az én kőkeresztem. Amikor ideérkeztem valami futónöény mászott rá terjedelmesen - a környéke kopár - jobbról balról villanyoszlopok, és a buszmegálló. Az új polgármester hivatalba lépése után emberek jöttek letisztították róla a kuszadékot, s egy középkorú hölgy irányitásával darabokra szedték. Gyanús volt nekem addig is rejtőzködő állapotában, de megtisztítva a szobor, és anyaga - valami vöröses márványos - kifejezetten szépnek, barátságosnak, a parasztbarokk figyelemre méltó alkotásának tűnt. Telente, amikor elmegyek mellette, vagy ha csak átnézek a tornácról, a havas Krisztus-kereszt az erdőn jut eszembe Adytól. Borzongatóan gyönyörű vers, régi családi esték hangulatát idézi.
Szétszedték, a hölgy magával vitte, azt mondták restaurátor. Ezek után még jobban aggódtam érte. Amikor a feljavított talapzatot jött megvizsgálni a polgármester kimentem, beszélgetésbe elegyedtünk, s azt hazudtam, hogy a nálam megszállt svájci ismerősöknek is nagyon tetszett a kereszt, és sajnálták, hogy annyi mindenféle dolog veszi körül, megfullad így az oda nem való tárgyak
szorításában, hely kéne neki, legalább a buszmegállót kéne kicsit arrébb helyezni. Voltak nálam svájciak le is fényképezték, még ősállapotában, de nem mondtak semmit. Külföldiekre való hivatkozás azonban, ezen a tájékon igen nagy hatással jár. Másnap már öt méterrel hátrébb vonult a buszmegálló. És még egy falugyűlés sem kellett hozzá. Tágasabb környezete lett a szobornak, s azóta persze egymással versengve hordják ültetik, gondozzák virágjaikat a környékbeli asszonyok. Na de nem ez a lényeg, illeteve ez is fontos, de maga a szobor.....
Idős meggyötört arcú, a Krisztusi kor kétszeresével bíró parasztember néz le az alant lévőkre kicsit oldalt fordított fejjel, mintegybeletörődve sorsába...Elvégeztetett - hát végül is ezt akartad Uram...! Szó sincs itt valami nyúlánk fiatal férfi ábrázolásáról, a test inkább 7/1- es arányú, s ennek megfelelően nagy fején míves tüskekozószorúval, vastag erőteljes combokkal és hozzáillő lapát tenyereinél átszegelve búslakodik a keresztfán. Igazi föld, illetve szőlőmives alak - nem is érti, hogyan kerülhetett ilyen fura helyzetbe.
Ha volna digitális fényképezőgépem és értnék is a használatához boldogan csatolnám a képét, erre még várni kell. Az összképet a négy híján kétszáz éve készített, illetve vésett felirat hitelesíti. A renoválás után az alig olvasható betüket megpróbálták arannyal kitölteni, én pedig megpróbálom hitelesen idemásolni:
Az Isten Dicsesegire állito
ták ez a Kőreiztet Gróf Thom.
Schmidek és a Hédsig Telir Jo
Hődmester Szabo Ja, Fodor Jo,
alatt 181
ISTEN DITSŐSÉGÉRE
1 8 1 2
FELÁLLÍTTATOTT
AZ
IENEI SZŐLŐSGAZDÁK
ÁLTAL.
Ez is bizonyitja, hogy valamikor szőlőt termeltek a vidéken - Isten dicsőségére. Szeretik az ilyesmit a jó szőlősgazdák, mármint a Mindenhatónak az ő emlegetését, még tán a bor is jobban csúszik általa....Van is itt egy fajta,amit máshol még nem láttam. Szinte ribizliszerüen apró, fekete, és édes, a családom imádja. A helyiek egrinek hívják, nem tudom miért, talán csak megszokásból.
Közel kétszáz évet már kibírt a vöröses korpusz. Amikor először megpillantottam aggódtam érte, erősen dőlt az út felé, ahol éppen gázvezetéket fektettek. Ma már igy kiegyenesedve talán kibír még kétszáz évet. Köszönet érte mindenkinek, aki résztvett helyrehozatalában, s a kétszáz évvel korábbi gazdáknak akik által valamikor 1 8 1 2 - ben FELÁLLITTATOTT.
Utolsó kommentek