Hiába rejtőzködtél sárga búzatáblák tövén,
Később a száraz, porfelhőbe burkolózó tarlón,
láttalak útmenti árkokban lapulva
szederindák hamvas kékjében,
nem csapott be a forróság.
Láttalak a Nagybivalyos mellettt,
láttalak a tavak felé haladva
a víz felett alkonyi párában
a nádak susogásában,
a feketecsőrú kölökgólyák óvatos járásában.
Tudtam itt vagy a közelben
előbújsz majd a szelekkel,
orkánt is hozol,
cserepet hajigáló diadalmas orkánt,
aztán megszelídülsz majd
és arannyal, rézbarnával fested át a tájat.
A napraforgók megadóan fejet hajtanak előtted,
Szépséged kibontod, szerteszórod,
S egy ideig Tied a tánc.
Mint mindig, most is vártalak, de nem táncolok veled.
Sohasem táncolok veled, csak bámulva nézlek.
Emlékbe gyüjtöm minden pillanatod,
Tépem a fürtöt, must illata bódít,
Szilvák aranya fröccsen a kezemre
Körték vajhúsában vájkálok,
De már gyűlnek a rönkök az udvarokban
A kipirult csőrű gólyák fészke már üres,
S aki utánad érkezik esőverte szürke gomolygásban
nem a barátom, csak jön kéretlenül.
Régóta ismerem.
Jenő. Szept. 4
Utolsó kommentek