inszeminátor

Majd kiderül

Friss topikok

HTML

Ami van...

Utolsó kommentek

  • inszeminator: Egy blogon olvastam: „A történelmi tudás diktatórikus irányítása azokhoz a jól ismert, gyászos mó... (2018.07.19. 14:48) Állj, ki az? Tovább!!
  • Alfőmérnök: Elolvastam a könyvet, nagyon tetszett és köszönöm szépen. Jó, hogy megírtad és jól írtad meg. Aki ... (2018.07.19. 07:41) Állj, ki az? Tovább!!
  • Mormogi Papa: Hál' Istennek, én már nem ismertem... (2018.06.14. 14:23) Kérdés
  • Mormogi Papa: @jose maria padilla: @inszeminator: Hmmm... eszembe ötlik egy régi nóta szövege: "Mert az nem ... (2017.10.10. 16:00) Állj, ki az? Tovább!!
  • inszeminator: Na de ilyet... Hogy mik vannak... Azért a cserebere néhány pofa sör takarásában szerintem lebonyol... (2017.10.03. 20:10) Állj, ki az? Tovább!!
  • jose maria padilla: Te jó ég, de régen jártam erre! Insz, vero adott nekem egy címet küldtem neked mélt. Aztán kaptam ... (2017.10.02. 13:55) Állj, ki az? Tovább!!
  • v_e_r_o: Kedves Insz! talákozót szervezünk, (gasper, padilla örm, mormogi és te) holnap (2017. 06. 08.) du ... (2017.06.07. 11:18) 60
  • inszeminator: Sajnos ebben az "Exek az édenben" világban nem sok olvasója lehet Platonov -nak. Őszintén szólva m... (2017.05.06. 07:49) A. Platonov, Dzsan. ( El Kazovszkij panoptikumai )
  • Kabai Domokos Lajos: "Platonov az orosz irodalom nagy hatású írója, művei szamizdatban voltak olvashatóak. Életműve az ... (2017.05.05. 19:49) A. Platonov, Dzsan. ( El Kazovszkij panoptikumai )
  • Mormogi Papa: Küldtem emilt ! Üdv MP (2017.04.11. 13:03) Állj, ki az? Tovább!!
  • Mormogi Papa: Sajnos csak ilyen későn ugrott be a "társ vicc", amit a hetvenes években hallottam valamikor. Absz... (2016.08.21. 12:28) 60
  • Mormogi Papa: Köszönöm, valóban meglepett a végkifejlet. Nagyon érdekes adalék ez a 100 éve történtekhez... (2015.03.25. 17:33) A rézkalapács ( harmadik, befejező rész )
  • Mormogi Papa: Nagyon érdeklődve várom a folytatást. (2015.02.15. 16:06) A rézkalapács ( első rész )
  • Mormogi Papa: Pedig elegendő lenne hetente kétszer - állította a fritzkahndozás apostola :-P (2014.10.27. 00:45) Naponta négyszer...
  • Mormogi Papa: Sejtettem én is. NE bánd, hogy "ránoszogattak" - a kor lenyomata van benne, későbbi nemzedékek ok... (2014.02.09. 17:08) Eperlekvár ( "idő múltán"...manulya' szerint)
  • Utolsó 20

ec-pec kimehec

Top 9

szinesek

free counters

2009.04.03. 11:11 inszeminator

"Macskákrúl..."

 

 

    - Ha már lovakrúl nem tehetem... Mert ők is megérdemlik... 

    - Nekem ez jutott. "Az lovakat" csak messzirűl bámulhatom. Különben sem vagyok országos híresség. Batthyányit, Kossuthot is csak hírből ösmerem. Nem is találkoztam velük soha...Bár Batthyányiról utca is el van nevezve itt a faluban, és én éppen a sarkon lakom ahol a Fő utcát keresztezi.

    - Van Petőfi, meg Hősök utca is, de például világháborús emlékmű egyáltalán nincsen. Amit komolyan hiányolok, mert állitólag pocsékká lövöldözték akkoriban a falut. Lehet, hogy nem is akarnak emlékezni rá...? Csak egy vörös márványféleségből készült bumfordi Krisztus árválkodik a kereszteződésben, de ez viszont nagyon emberi.

   - Kicsit túljutott már a krisztusi koron, a korabeli szőlősgazdák állíttatták az ezernyolcszázas évek legelején. Írtam már róla a "Fejbelőtt Krisztus ürügyén" - most viszont éppen csak megemlítem, mert az a foltos dög gyakran üldögél a talpazatán. Az a foltos dög egy macska. Idegen macska. Bevándorló.(Bár ez elég rosszindulatú megjegyzés, mert egy macska mindenütt otthon van.)

Tudom nem illendő ilyen szavakat használni olyan lényekkel kapcsolatban akiket valamikor nagytudományú okos emberek, a napisten főpapjai is  istenségnek tartottak, de hát változik a világ. A mai emberek szerintem már azt sem tudják például, mi volt egykoron az ösztöke, pedig volt az is. Használták is, még a mezítelen talpú apró gyerekek is.

   - Nem az adóhivatalról van szó, egyáltalán nem, csak egy hosszú hegyesvégű botról, amivel a teheneket, meg az ökröket igyekeztek terelgetni. Persze nem mindenhol használatos, mert próbálná csak valaki Indiában. Ahol a tehenek az idők kezdete óta szent állatok.

   - A macskák manapság már kikerültek az istenségek szent csoportjából, ösztökére egyáltalán nincs szükségük, és az emberek már nem is nagyon tisztelik őket. Igaz ugyan, hogy van külön táplálkozástudományuk és "forradalmian" új gasztrokülönlegességek várnak a polgárosult városi macskákra, mert az emberek valahogyan mégiscsak tiszteletben tartják őket. Vagy éppenséggel a forradalmian új szent tudomány leple alatt minden ócskaságot megetetnek szegény macskákkal, mert ezzel is lehet jó sok pénzt keresni. Ráadásul ízfokozókkal dúsítva, nehogy már kimaradjanak az általános gyönyörűségből, amit az ember is kénytelen elviselni. Pedig nincs az a gyönyörűséges ízfokozó ami egy tündéri mozdulatokkal terelgetett egér utolsó perceit követően megismerhet a macska.

   - Hogy mi erre bizonyíték...? Van ám bizonyíték. Nem mintha magam próbáltam volna összehasonlítani az egérrágcsálást a Whiskastáppal, szó sincs róla. Viszont bármit is teszek a macska táljába, ott rögtön nekilát, nem érdekli a jelenlétem. A saját egerét viszont csak megmutatja, mert büszke rá nagyon is, de nem enged a közelébe. Ha csak közelítek, diszkréten odébb áll. Nem osztozik. Fogjak magamnak...

   - Korábban, nem tudván hová tenni az árpával teli jutazsákokat, egyszerűen sorba raktam őket az eresz alatt, és nájlonborítás alatt vészelték át a telet. Nemigen volt árpa a környéken, könnyű volt később túladnom rajtuk, de egyszer észrevettem, hogy akkori fekete kandúrom gyakran üldögél a zsáksorral szemben mozdulatlanul. Megdöbbentem, amikor megláttam mit figyel ott mozdulatlan ülve, mint valami kirakat előtt. A nájlon túloldalára egércsaládok költöztek, kirágták a zsakokat és boldogan, háborítatlanul élték vidám életüket, mint valami bőséggel ellátott egérparadicsomban. Egy életerős vadászó macska szeme láttára.

   - Iszonyú haragra gerjedtem, lerántottam a leplet, pokollá változtattam egy szempillantás alaltt szemtelen birodalmukat. Nagy volt a riadalom. És még akkor is, amikor bosszút álltam az egereken, és megfordítottam a táplálkozási sorrendet, még akkor is csak megmutatni volt hajlandó macskám a dicsőséget és négy kalimpáló egérkölyökkel a szájában jött hozzám egy pillanatra. Kiváncsi lettem volna a picinyekre, de irígyen arrébb ment, máshol rakta le az ovodáját. Ott gyengéd óvatos macskamozdulatokkal óvta védelmezte őket és sokáig egyben tudta tartani a szétmászkáló nyiszorgó társaságot. Tudta, amíg a gusztusa engedte.

   - Óvodába menet a Hüvösvölgyi úton gyakran láttunk elütött, széttrancsírozott szerencsétlen macskákat. Kislányom ilyenkor félrekapta a fejét, inkább behúnyt szemmel botladozott mondván "nem szeretem a lapos macskákat"...

   - Mert volt bizony a környéken éppen elég a társasházak, villák tágas kertjeiben - némelyeket gyógyászati szempontból nagy becsben tartottam. Körülbelül öt éves koráig a kisfiam ugyanis gyakran betegeskedett. Ha már minden mesét elmodtam századszor, ha már a diafilmek sem kötötték le, akkor jól bebugyoláltam, s az ablak elé álltunk macskanézőbe. Mindegy milyen időben és évszakban, néhány ráolvasásszerű "cicamicagyereelőőő" mondóka után valahonnan csak csak előkerült egy macska. Ezek vidították a kiskölköt és hosszan figyeltük macskaméltóság méltóságteljes vonulást az ilyenkor többnyire néptelen udvaron. Néha magam is meghatódtam egy kicsit, pedig nem is szerettem a macskákat.

   - No de vissza, falura. Volt ám itt szőlőművelés már a rómaiak idején is, amikor az a Szeuzó nevezetű ember még maga gyönyörködött az ezüsttálaiban, és a későbbi Lordok, még rézbaltával járták az erdőt lombkoronával a fejükön. Divat ez manapság is harcoló felek között, na persze csak ott ahol van honnan beszerezni a fejre tűzhető álcázó gallyakat.

   - Nem volt szivem elzavarni a foltos macskát a szőlőművesek keresztje alól, sokat változtatott a macskákhoz való viszonyomon a falusi élet. Valamikor talán ősz tájékán egy posztomban emlitést tettem a macskámról, úgyis mint a világ legszebb macskájáról és ezt a beírást Pilgrim rezignált kommentje követte, miszerint mindeddig abban a hitben élt, hogy övé a világ legszebb macskája. Szegény jó lélek hajlandó beismerni, hogy egy vidéki macska, aki szabadon jár kel, már ebbéli szabadsága okán is hajlamos megszépülni.

   - Sokat gondolkodtam a dolgon és nemrég rájöttem, hogy viszonyunkat, egymáshoz való viszonyulásunkat ember és macska között tulajdonképpen a macska dönti el. Mi emberek csak készségesen asszisztálunk. Részesei vagyunk a folyamatnak amíg ő megengedi. Hihetetlen finom testbeszéddel képes kommunikálni egy macska. Azt mondja, most nem akarom, vagy most csak egy kicsit, aztán kérem a reggelimet - és aztán engedj ki mert dolgom van. És ha minden jó, és mindennel mag van elégedve, akkor nyek...Csak ennyi. Azt jelenti, köszönöm.

   - A legfurcsább amit ennél a mostani álarcos macskámnál tapasztalhattam a hála kifejezése. Évek óta hármakat nevelt, finoman szinte előkelően, de a legutóbbi ellése nem sikerült, meg akart halni. Láttam, hogy kilóg belőle valami, de nem engedett a közelébe, arrébb vonult a szégyenével. Hiába kerestem állatorvost, nem volt ráérő a környéken, csak tanácsokat kaptam jobbnál jobbakat, hogy aszongya - húzza ki belőle...!

   - Nem állt ellen, csak nyöszörgött aprókat amikor kihúztam belőle egy hatalmas elhalt állatot, s ekkor olyat tett amit csak nagyon ritkán - néhány percre az ölembe kérdzkedett. Csak néhány percre, mert már ment is tovább. Idővel azonban újra ott láttam kinlódni a korábbi fa alatt. Volt még valami odabenn, kitapogattam.

   - Találtam egy állatorvosi rendelőt a közeli városban ahol kipakolták, és néhány óra múltán már érte is mehettem. Hosszúszőrű elegáns divatmacskák, macskadívák és macskasztárok is voltak a ketrecben, persz szépen elkülönítve, hátsólábaiknál fehér gyolcsba csavarva mint félholt sellők.

   - Az én szép kistermetű fekete-fehér parasztmacskám felismert, kinyitotta a szemét és közelebb kúszott. És kúszott lassan kitartóan a rácsig, és odaszorította a pofácskáját, és úgy hallgatta a bíztatásomat, hogy mindjárt hazamegyünk, és még azt is mondtam neki, hogy ne törődjön semmivel, még ha soha többé nem is lehet kismacskája, nekem akkor is ő a világ legszebb macskája. Tudom, hogy elhitte. ( Ez az igazság kedves Pilgrim.)

   - Azóta reggelenként a tornác korlátján ülve várja, hogy kinyissam az ablakot, s a széles belső részen - régi parasztház - van hely finom mozdulatokkal mindent elmesélni.

   - Sok macskám volt már, de ilyen még soha. Sok mindenben hasonlítanak egymásra, azt is mondhatnánk egyik olyan mint a másik. Nem tudom leírni, ahogy a háláját nap mint nap kifejezi, de érzem és jólesik. Téli estéken amikor kiengedtem, kicsit aggódtam is nehogy mérgezett valamit nyeljen. Gyakran előfordul errefelé az ilyesmi.

   - Jön a tavasz. Ha kilépek a házból vigyáznom kell majd mire lépek, mert a világ legszebb macskája hol ezt, hol azt hord szenvedélyesen az ajtóm elé, aztán elmegy. Nem vár köszönetet.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://inszeminator.blog.hu/api/trackback/id/tr521041383

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.