inszeminátor

Majd kiderül

Friss topikok

HTML

Ami van...

Utolsó kommentek

  • inszeminator: Egy blogon olvastam: „A történelmi tudás diktatórikus irányítása azokhoz a jól ismert, gyászos mó... (2018.07.19. 14:48) Állj, ki az? Tovább!!
  • Alfőmérnök: Elolvastam a könyvet, nagyon tetszett és köszönöm szépen. Jó, hogy megírtad és jól írtad meg. Aki ... (2018.07.19. 07:41) Állj, ki az? Tovább!!
  • Mormogi Papa: Hál' Istennek, én már nem ismertem... (2018.06.14. 14:23) Kérdés
  • Mormogi Papa: @jose maria padilla: @inszeminator: Hmmm... eszembe ötlik egy régi nóta szövege: "Mert az nem ... (2017.10.10. 16:00) Állj, ki az? Tovább!!
  • inszeminator: Na de ilyet... Hogy mik vannak... Azért a cserebere néhány pofa sör takarásában szerintem lebonyol... (2017.10.03. 20:10) Állj, ki az? Tovább!!
  • jose maria padilla: Te jó ég, de régen jártam erre! Insz, vero adott nekem egy címet küldtem neked mélt. Aztán kaptam ... (2017.10.02. 13:55) Állj, ki az? Tovább!!
  • v_e_r_o: Kedves Insz! talákozót szervezünk, (gasper, padilla örm, mormogi és te) holnap (2017. 06. 08.) du ... (2017.06.07. 11:18) 60
  • inszeminator: Sajnos ebben az "Exek az édenben" világban nem sok olvasója lehet Platonov -nak. Őszintén szólva m... (2017.05.06. 07:49) A. Platonov, Dzsan. ( El Kazovszkij panoptikumai )
  • Kabai Domokos Lajos: "Platonov az orosz irodalom nagy hatású írója, művei szamizdatban voltak olvashatóak. Életműve az ... (2017.05.05. 19:49) A. Platonov, Dzsan. ( El Kazovszkij panoptikumai )
  • Mormogi Papa: Küldtem emilt ! Üdv MP (2017.04.11. 13:03) Állj, ki az? Tovább!!
  • Mormogi Papa: Sajnos csak ilyen későn ugrott be a "társ vicc", amit a hetvenes években hallottam valamikor. Absz... (2016.08.21. 12:28) 60
  • Mormogi Papa: Köszönöm, valóban meglepett a végkifejlet. Nagyon érdekes adalék ez a 100 éve történtekhez... (2015.03.25. 17:33) A rézkalapács ( harmadik, befejező rész )
  • Mormogi Papa: Nagyon érdeklődve várom a folytatást. (2015.02.15. 16:06) A rézkalapács ( első rész )
  • Mormogi Papa: Pedig elegendő lenne hetente kétszer - állította a fritzkahndozás apostola :-P (2014.10.27. 00:45) Naponta négyszer...
  • Mormogi Papa: Sejtettem én is. NE bánd, hogy "ránoszogattak" - a kor lenyomata van benne, későbbi nemzedékek ok... (2014.02.09. 17:08) Eperlekvár ( "idő múltán"...manulya' szerint)
  • Utolsó 20

ec-pec kimehec

Top 9

szinesek

free counters

2008.11.17. 00:00 inszeminator

"Bűn és bűnhődés...?"

 

 

        Az a szép az egészben, hogy ehhez nincs is szükségem Dosztojevszkijre. Bűnök és bűnhődések ezrével fordulnak elő a világban és akkor még nem is túloztam egyáltalán. A kettő ugyan nem áll arányban, ahogy a józan ember azt elgondolná: ahány bűn, annyi bűnhődés. Még mit nem...?! Nagyot téved a butácska józan ember amikor ilyesmit gondol, mert ha így lenne, akkor kimaradt volna ebből a gyönyörű földi banzájból teljes egészében az úgynevezett több ezer éves történelem és sokkal unalmasabb lenne minden, de minden ami körülvesz minket. Igaz ugyan, hogy a jámbor lelkek naphosszat örömtáncot járnának, és az üdvpolitikusoknak vakító aranyszobrai talapazatán pontos időben osztanák a napi erőlevest, de az is megtörténhetett volna, hogy még mindig ott ücsörögnénk a Paradicsomban sóváran fixírozva az almát.

      Hát képzeljük csak el. Kinek volna ott például mobiltelefonja...?...és persze minek.? Hogy felhívhassa a paradicsom másik végében unatkozó ismerősét, jóbarátját, és elmondhassa, jól vagyok, ma sem történt semmi, a blogomba is beleírtam egy újabb nagy macskakörmöt a tegnapi alá....Nagyon jó itt a paradicsomban, jó a levegő, semmi szmog, az ellátás tökéletes, majdnem olyan mint egy emeltszintű nyugdíjasotthonban valahol szubalpin klímában, egészséges környezetben csak hát...Ki lehet ezt mondani egyáltalán....? Azon gondolkodom el kellene menni egyszer a széléhez, ha egyáltalán van neki. Azon túl mégis mi lehet...? Látta már valaki...? Én nem merek odamenni, mert én gyáva vagyok és amúgyis tiltva van. De őszintén csodálom mindazokat akik néha közénk vegyülnek és mesélnek. Azt mondják van széle a paradicsomnak, látták és kinéztek belőle és elborzadtak. Messziről nézve nagyon érdekes volt megállapítani a legfőbb tanulságokat. Újabban kicsit megszaporodtak a felvilágosult közénk vegyülők és már nem is értik egymást, szerintem veszélyben a paradicsom....

     ...de a répa, meg a karalábé is mert mennek az árak - egyenlőre még csak bandukolnak, de mind mind egy irányban. Sokak szerint rossz irányban. És vannak akik már háborút vizionálnak, mintha az jó lenne nekik. Ha mást nem hát polgárháborút, mert ez így tovább nem mehet, azt mondják. Mintha az megoldás lenne bármire is. Na jó lehet egy kicsit rabolni öldökölni, meg sok minden olyasmit elkövetni ami egyeseknek nagyon hiányzott a paradicsomból, de nehéz útját állni, mert üzlet van benne. Kiváló üzlet, politikamentes, és őszinte. Ha meglódul a tömeg csak figyelni kell az irányát, s elébe menni a gerjesztett várakozásoknak. Sőt gerjeszteni a várakozásokat. Ez a legjobb...Útközben persze ajánlatos mindenféle cimkéket rábiggyszteni, ünnepeket kreálni köréje, hogy mozgásban maradjon az egész miskulancia, fogyasszon a népség katonaság, ahogy régen is ordítozták, mindegy  micsodát, ízesitőt a levesbe vagy fegyvert, egyre megy.

       A nejem december huszonnegyedikén született ágyútűzben kéken két pici öklöcskéjét kékre szorítva, mint aki nyöszörögve átkozza a nagyszerű pillanatot. Gasper, mint azt megemlítette, november hetedikén. Az is egy ünnep volt. Megtanultuk az iskolában, hogy aznap reggel az AURORA cirkáló adta meg a jelet a forradalom kitöréséhez, és a forradalom azonmód kitört, amint az Aurora cirkáló a jelet megadta.

     - És erről lett nevezetes az Auróra cirkáló, nem pedig arról, mint azt valahol éppen a napokban olvastam, hogy az orosz japán háborúban megsemmisült a cári flotta és egyedül ennyi maradt meg belőle. Állitólag pont ez, az AURORA, hát nem érdekes...? És akkor kéremszépen megkezdődött egy világra szóló hősi korszak, melynek dicsőséges napjait jobban ünnepeltük, mint a karácsonyt, és tulajdonképpen mindezeket csak bevezetőnek szántam egyszerű kis történetemhez, az én bűnömhöz és hosszas bűnhődésemhez, amit valószínüleg meg is érdemeltem.

     - Ott volt a polcon az a Dosztojevszkij féle, a nővérem már beleolvasott, de azt mondta szörnyű és inkább abbahagyta. Nekem sem tanácsolta, mert alsós elemisták mesekönyveket olvassanak inkább, a Kincskerső kisködmönt, meg A rab ember fiait, de legalább is a Kököjszi és Bobojszát, és ne ilyen súlyos dolgokat, még akkor sem ha állandóan a bűn mocsarában fetrengenek ahogyan én is. Ebből is látszik, hogy ő sokkal jobban megjegyezte a vasárnapi iskolában tanultakat mint én, mert tudott idézni olyan dolgokat, amiket én meg sem értettem. Nem féltem a bűntől, mert csak olyasmivel foglalkoztam mint körülöttem a többiek és egyiket sem láttam a bűn mocsarában fetrengeni, még ősz végén sem, a nagy körtetolvajlások idején sem. Tudvalevő, hogy ilyentájt már ki sem dugják meleg szobáikból orrukat sem a kerttulajdonos polgárok, hideg van hamar sötétedik, a levelek is lehulottak többnyire, de a Wilmoskörte dacol a hideggel, szinte jólesik neki, kitart és jól látható, szinte kínálja magát a sötéten nyirkos ágakon.

      - Mégis éreztem valami homályos gomolygást, ami olykor olykor megindult bennem, s valami azt súgta, ezt talán mégsem kellett volna. Lehet, hogy ez volt annak homályos megsejtése, hogy mégis bűnt követtem el...? Ilyen alkalmakkor - lévén mégiscsak okos kisgyerek - elgondolkodtam.....benne van ez a Bibliában a parancsolatok között vagy sem..? A Wilmoskörte például nem volt - és ha nem volt, hát megnyugodtam, pedig nem kellett volna.

      - Írtam már Antalka néniről, a grófnőről, kit a kóreai háború miatt hagytam cserben. Ebédet hordtam neki a Vadrózsa utcába, s aztán futás végig a Hermenn Ottó úton az iskolába. Egy szerdai napon / minden szerdán fél egy órakor volt örsgyűlés/ kicsit késve érkeztem az eseményre, a többiek már benn ültek szépen egyenes derékkal hátratett kezekkel, a katedrán a pirosnyakkendős uttörővezetőnéni beszélgetett halkan valakivel, nem is fontos kivel, engem azonban kedvesen üdvözölt és megkérdezte merre jártam...?Úgy meglepődtem, hogy egy szót sem voltam képes kinyögni. Tudtam mi lesz a program, mert állandó téma volt az imperialisták, és csatlósaik elleni buzgólkodás és kitartó harc, miközben én egy ittfelejtett öreg népnyúzó imperialistától érkezem és a kezemben az a szatyor, jaj csak arról ne kérdezzen senki, miért járkálok naponta mosatlan üvegekkel iskolába...?

        - Végül is minden jól ment, a korábban kijelölt pajtás megtartotta szinvonalas elitélő előadását, s aztán határozatot hoztunk az amerikai imparialisták és csatlósaik szigorú megbélyegzéséről. Már csak a következő heti beszámolót tartó pajtás megnevezése volt hátra, de ez engem soha nem érdekelt, mert itt a Rózsadomb tetején sok jó, megbízható elvtárs lakott és az osztálytársaim között voltak számosan akik imádtak szerepelni, határozott elemista elkötelezettséggel politikailag megnyilvánulni és főleg idézgetni nyilvánosan a tekinélyes papák tekintélyes ujságaiból. Az uttörővezető pajtás azonban nem vette figyelembe a meredező kezeket, s ezek nagy bánatára határozottan rám mutatott. ...téged még nem hallottunk pajtás, legközelebb téged szeretnénk meghallgatni. 

       - Tudtam én, hogy nem lesz legközelebb, mert addig vége lesz a világnak, kihűl a naprendszer és nem kell jönni többé iskolába. Ergo egyáltalán nem törtődtem vele. Jól telt a hét, éppen kitavaszodott, a Vasas pálya feletti domboldalon kifeküdtünk széttárt karokkal a sziklák alatt, hogy az egyre erősödő nap minél jobban érhessen, miközben az a hülye Janika átmotorozott rajtunk a Gilerájával gázfröccsöket adva, ami az alapjárati egyszerű brummogás után rengeteg szétfröccsenő nyálzuhataggal járt, aztán fociztunk éjjel nappal, és egyszercsak kedd este lett. Egész éjjel forgolódtam, éreztem, hogy valami nagy hazugsággal kell most előállni.

       - A mumpsz, mely kiváló betegség volt ilyen alkalmakkor, már nem jöhetett számításba, még az ősszel eljátszottuk kettesben az öcsémmel, aki felfedezte, hogy a mi kis aluminiumdobozos néprádiónkon valami véletlen folytán az éberség kijátszásával fogható Bécs autofahrenunterwegs cimű déli adása. És abban nem volt gyíjaló gyíjaló gyíja trap trap, ja de szép idő a vacsoraidő, meg völgyvidéken és hegygerincen át sem volt, nochdaczú még Sztálin elvtárs kedvence  Szúlikó sem.

     - Hajnaltájt kifeküdtem meztelen hassal az ágyam mellé, mert valami hasfájásfélét kellett szimulálnom, jobb nem jutott az eszembe.  Mire a nap felkelt már vacogtam rendesen, s Anyám kezelésbe vett. Kamillateát főzött, rengeteget, mind meg kellett innom, és beleegyezett, hogy aznap otthon maradjak, csak Antalka néninek vigyem fel az ebédjét, mert az nem maradhat el. Délután pedig át kell mennem Róhm doktorhoz, ilyen semmiségért mégsem lehet ideszalajtani. Csak valami múló rosszullét lehet, mondtam vigasztalóan Anyámnak, hogy ne nagyon aggodalmaskodjon, aztán felszaladtam Antalka nénihez a Vadrózsa utcába, onnan pedig Róhm doktor rendelőjébe a Pasaréti út Gábor Áron utca sarkára, hogy a várószoba szép nagy zárt üveges könyvszekrényét bámuljam a manóval, aki benntről vigyorog miközben ujjacskájával pajkosan figyelmeztet : "könyvet még Neked sem adok kölcsön".

      - Róhm doktor kedves ember volt, tökéletesen értett a gyerekek nyelvén, ismerte a trükköket, hazugságokat,s éppen ezért rendelt majd minden bajra beöntést, ami egyszerű házilagos gyógyszer, nevelő hatása pedig meglepően sikeres. Az ő gyerekkorában még valószínüleg ismeretlen volt a logopédia, mert minden létező beszédhibának gyakorlójaként, sokszor egyáltalán nem értettem mit is akar mondani. A beöntést természetes kiutalta, és másnap reggel arra ébredtem, hogy csak összegörnyedve tudok lekászálódni az ágyamról. Rettenetes fájt a hasam, alul is felül is, mindenhol, és egyáltalán nem értettem az egészet. Hiszen tegnap még semmi bajom sem volt...Délután persze már korán ott görnyedeztem a váróban, szemben a gonosz irígy törpével, akit mostmár képtelen voltam kedélyes manócskának látni. Újabb beöntés, valami fertőtlenitővel, vagy micsodával kombinálva, és már nem volt erőm többé felmenni a Vadrózsa utcába.

      Így jött el a szombat délután, kínok és gyakori beöntések között, Apám a bútorokat tologatta a padlósúrolás szükséges helyzetei szerint, nyitva volt ajtó ablak, fáztam. Anyám rekamiéján ültem reszketve egy bilin, bömbölt a kis zöld néprádió, Apám időnként abbahagyta a súrolást, figyelt, Rákosi beszélt szociááálizmusról, nagyszerű felszabadulásunk ünnepéről, nagy tanítónk népünk atyja Sztálin elvtárs elévülhetetlen érdemeiről. Anyám időnként megkérdezte van e már valami, de csak a fejemet ráztam. Nem volt már bennem semmi csak a fájdalom. Este átjött Rohm doktor, megvizsgált, abbahagyatta a beöntést, beszélt a szüleimmel de csak a kóhház szót értettem. Ránézett az órájára, komoly volt és még azt is értettem, hogy jó akkkoh höhtön holnap heggel....

      Mint valami üdvözítő megszabadítást úgy vártam a vasárnap reggelt. Én kész voltam mindenre, legfőképpen az indulásra, tiszta alsóneműt kaptam, semmit nem ettem, az is megnyugtatott, hogy aznap nem Apám prédikál, de a második harangszó után már tudtam, hogy valószinüleg csak Istentisztelet után kerülhet rám a sor...Addig is jobb ha bemegyek szépen a vasárnapi iskolások közé. Ott görnyedtem azon tanakodva, hogy van e ma úrvacsora, vagy sem. Kiszökhetnék, és beleshetnék a templom nagyajtaján, megvan e terítve az úrasztala, mert akkor bizony szemvedéseim nem érnek véget az Istentisztelet befejeztével. Amikor pedig végre felzengett a himnusz, megkönnyebbülten kerestem Apámat a tömegben....Ismerős orvoshoz mentünk a János Kórházba, bosszúsan csóválta a fejét, korábban kellett volna - mondta, s alig egy negyed óra múlva már megszabadulhattam a fájdalomtól. Nagyszerű dolog belezuhanni a sötét öntudatlanság állapotába, amikor a gondoktól teljesen megszabadul az ember...

     Ütemes tapsra ébredtem, valahonnan távolabbról érkezett, hasonló volt az előző napihoz, de itt más hangok is belekeveredtek...éjjenrákosi éjjenapárt, éjjenrákosi éjjenapárt, meg valami üvegcsörgés, aztán egy női hang ami egyáltalán nem illett az előbbiekhez...nézd, hogy meredezik a kis aranyos, és milyen kék...és a másik: hagyd már ne pöcköld már... nem rugó az...még fájhat neki...Hirtelen távolabbról egy idősebb: nem szégyellik magukat, ostoba némberek...?...És megint az első...Mit fáj az magának öreganyám...!..nem teszek kárt benne.....Nézd ébredezik, hallottam újra a második hangot és résnyire nyitottam a szemem. Hatalmas szines selyemvirágok közeledtek, kicsit sötétebb is lett, és a selyemvirágok között két óriásvalami készült pont velem szemben kibuggyanni, és akkor a másik oldalamon is közelebb hajoltak ugyanolyan selyemvirágok, de azok csak úgy magukban minden buggyanás nélkül, és ekkor újra megszólalt a harmadik, hogy hagyják már békén azt a szerencsétlen gyereket, szégyeljék magukat, nem ő tehet róla, hogy idehozták a női osztályra.

      Egyetlen szemvillanás alatt tisztában voltam a helyzettel....Betoltak anyaszült meztelen kéken meredezve a női osztályra, hogy ne zavarjam odaát az ünnepi beszédeket. De legalább betakarhattak volna a szentséges Atyaúristenit...! Ahogy rájöttem a valóságra, számolni sem kellett, jött a megváltó sötétség. Valószínüleg elájultam. Néhány nap múlva felkelhettem, a nővér ki akart segítni a folyosóra, de már messziről láttam néhány virágmintás sétálgatót és visszahőköltem....Na nem, oda nem, inkább meghalok. 

     -  Végül is szinte kisurrantam a kórházból, amikor kellett, és sokáig kisért a bűntudat Antalka néni miatt akit többé nem is láttam. A koreai háború tombolt tovább, megbélyegeztük és határozottan elitéltük rendes időközönként az imparialistákat és csatlósaikat, megjöttek a csivitelő koreai árvák, akikkel később csehszlovák mackónadrágok ügyében remek üzleteket lehetett kötni, s nekem összerándult a gyomrom minden rózsamintás selyempongyola láttán, de különösképpen április negyedike, hazánk felszabadulása ünnepének közeledtével, mert képtelen voltam elfelejteni a pillanatot, hogy friss operáltként, anyaszült meztelen kéken és erőteljesen meredezve egy tolókocsin ébredezem ünnepi pillanatok közepette a női osztályon.

5 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://inszeminator.blog.hu/api/trackback/id/tr54767094

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2008.11.17. 14:47:46

Igen, ilyen őszintén jó mesélni, kiírni magunkból mindazt, ami nyomaszt. Csak én még nem vagyok ilyen bátor. Meg eszemben jár Csülök esete, akit jóbarátai hathatós módszerekkel igyekeznek lebeszélni memoárjainak közléséről, hiszen azt a rendőrség emberei is olvashatják…
Magam Debrecen városában éltem át (egy kicsit hasonló) helyzetet, mikor a fürdetőben - akkor láttam először olyan, körben csempével burkolt kádat, amelyik egy oldalon sem kapaszkodott a falba - három, eléggé fiatal nővér is jelen volt, mikor beöntést kaptam műtét elött. Frissiben történt a gimnázium után, mivel az egészségügyi felülvizsgálat során a katonaorvos még januárban közölte velem, hogy akkora a "tököm, mint egy lónak" és operáltassam meg sürgősen, mert sérvem vagyon. Mindazonáltal alkalmasnak nyilvánítottak, pedig volt több, mint 20 kg hiányom az előírthoz képest. De volt ott olyan fiú is alkalmas, akinek vastagon begipszelt karjával 25 kg súlyhiánya volt…
A sérveket (mint kiderült, kettő is volt) a kórházban megoperálták, s az elbocsátó szép üzenetbe belekerült ez a gyöngyszem is:
"Egy évig fizikai munka alól kikímélendő."
No, ebből következik, hogy a katonai menet- és egyéb gyakorlatok nem számítanak fizikai munkának (munkának?), mivel egy hónappal a műtét után már a kaszárnyában voltam koszton-kvártélyon…
Talán csak a Zrínyiből odavezényelt tiszt-tanulónak köszönhetem az életemet, mert ő megértette, hogy be nem gyógyult sebbel nem ildomos harcászkodni. A poltiszt viszont, mikor kivezényelt minket (még az eskütétel elött!) szívlapáttal szenet hányni felvetésemre, hogy ez talán nem tesz majd jót nekem, közölte, hogy neki háromoldali sérve is volt már…
(Ez az ökör Bokor volt. Akkor főtörzsőrmester, de fényes tehetsége folytán később az ilyeneknek kreált törzs-zászlósi rangig vitte… merthogy a TSz-esek nem kaphattak tiszti rangot, így kellett valamilyen rang, ami följebb van, de mégsem tiszti…)
Elkacskaringóztam a történettől, dehát minden mindennel… a leányok nagy viháncolva megszabadítottak a műtét elött feleslegessé vált béltartalomtól, s minden ment tovább a maga útján. Az altatónővér a karomba szúrt, a műtőssegéd elkezdett kipakolni a hasamra pár fémérzetű eszközt - én közöltem vele, hogy még nem alszom. Az anaszteziológus még megkérdezte a segédet, milyen nap van ma? Péntek, tizenharmadika - feleltem fel az igazságnak megfelelően. A többi méla csen…

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2008.11.17. 15:41:36

Nem lennél bátor...? Én sem voltam az elárulhatom. Írtam két könyvet, dühből, emlékezésnek szánva, két különböző halottamnak ajánlva. Megjelentettem, leadtam a köteles példányokat, a Püskinél is hagytam meg máshol is, és többé nem érdekelt. Aztán mint már valahol emlitettem villám csapott le a közelemben kiégett a házamban elég sok vezeték, de a lényeg hogy a gépem is szarrá ment. Vettem helyette egy laptopot. Egyszer aztán valami eszembe jutott egyik történettel kapcsolatban, és előkerestem művemet, hogy majd abban megtalálom. Olvasgattam és néhol nem nagyon tetszett. Gondoltam sebaj, átírom, mert megvannak a lemezek, s akkor derült ki, hogy a lemezeim nem férnek bele a laptopba. Éppen azidőtájt körmöltem válaszként Antalka nénit, egy reakcióbeli posthoz, s blogot nyitottam, mert rájöttem, hogy kevésbé vész el ott a távoli ismeretlenben, mintha csak a gépemben őrzöm. Kiszedegettem, átirogattam blogszerűvé az Utazás darabjait. s az Iraki forradalom néhány epizódját. Na végre ideértem, mert ez utóbbiban van Csülök kései pandantja. Egy nevelőintézeti kisgyerekről szól, akinek kezei között hal meg a tanára. Kószálva a romok között talál egy iskolatáskát, abban füzeteket,ceruzát, s írni kezd. Nem tudja, hogy a saját vádiratát írja....
A lényeg. hogy csak elkezdeni nehéz. Amit most idekanyarítottál, már mesélőkedvre utal. Nem esz belőle vádirat...Fogj hozzá! Menni fog.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2008.11.17. 18:27:32

Hát jönni, azt tudok, csak menni nem… ahogyan azt az egyszeri mozgásszervi beteg mondotta volt.
Nem is igen lepődöm meg, hogy az egykor UFI, ma Reakció itt is szóba kerül. Kézbe kaptam néhány másolt példányt, később letöltöttem, vásárolni próbáltam konokul ismételve a rendelni nem akaródzó újságosbódésnak kívánságomat - az egyetlen, hasonló nézetű újságosnak még a bódéját is megszűntették a környékemen. De lehet, hogy nem ez volt az oka - nagy építkezés volt ott jobbról is, balról is: az új lakóház körbeveszi most a meghagyott saroképületet, ahol az orvosi rendelő is van. Csak az a különös, hogy az újságos pont a sarkon állt.
Mikor a kerületi lap hírt adott az új lakóház alapkőletételéről (ebből is sejthető a volument), a polgármester mellett álló tulajdonosi név egy néha Európához sorolt (sportban) nem európai államra utalt. Hmmm…
És Kedves Inszeminator - laptophoz pár ezresért kapható úgynevezett USB -s külső floppymeghajtó. Működik.

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2008.11.17. 20:02:34

Kifelejtettem, vagy önkéntelenül kihagytam valamit előző válaszomban már nem is tudom. Megemlítettem, hoigy dühömben írtam meg az emlitett magánkiadásu könyveimet.
Az ujaratemetésen ugyanis kinn voltam, és hiába kersgéltem a szédelgők között, csupán egyetlen embert találtam, azt akinek semmi esetre sem lett volna szabad ott lennie. Ott volt hivatalból, mint a TIB valamiféle valamiféléje. Rákérdeztem, ha résztvett a szervezésben, sőt mint elmondta őt bízták meg a fiatalkoruak összeszervezésével, hogy hyogy senkit sem látok..? És ez egy újabb Rejtői fordulat. A névsorolvasás fordítottja....
....a gyüjtőbe való felköltözésünk során elvesztek mind a papirok. Semmit sem találtam. Ezt vágta közönyösen a képembe. Ebből persze csak az 59' januári felköltözés volt igaz. Na ekkor határoztam el, hogy előveszem a régebbi feljegyzéseimet és nekiállok...a magam módján persze.
Miután ma szóba került a téma utána néztem e névnek találok e valamit a gugliban és elborzadtam. Mi folyik itt Atyaúristen...? Miféle obszcén, nemtelen hazudozás...?
Heltei Jenő egy irásában jellemzett valakit aképpen, hogy az illető talpig aranyban jár, pedig talpig vasban kéne járnia. Emberemnek nem kívánok semmit, utálom és megvetem és nekem ég le a bőr a pofámról, hogy kitüntetéseket is képes átvenni. Muszáj lesz kipusztulnunk mindannyian, hogy végre csönd legyen és abbamardjon az esztelen hazudozás.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2008.11.17. 20:34:42

Igen, mondtam én is párszor dühödten, hogy Mózesnek volt igaza: 40 év puszta talán...