inszeminátor

Majd kiderül

Friss topikok

HTML

Ami van...

Utolsó kommentek

ec-pec kimehec

szinesek

free counters

2017.04.08. 09:49 inszeminator

Állj, ki az? Tovább!!

forest-947822_960_720oszi_erdo_iii.jpg 

Ez lenne a könyv címe.
Ez a kiáltás hozta vissza merengésükből, bűvös félálmukból mindazokat, akik az éjszaka meséibe próbáltak beburkolózni, és megfeledkeztek mindenről, ami amúgy igazából körülvette őket.

Véletlenül bukkantam rá, vagy tolakodott elém tavaly összel a lehetőség, a "pályázat".
Nem tudtam mire vélni a nagy igyekezetet - elmúlt 60 év, és éppen most?

A kiadó befogadta a kéziratot, hogy majd 2017-ben...
Nekem megfelelt, amúgyis 2017 április 30-ig tart a kiírás, jól van minden rendben.
Aztán eljött az új év és megkezdődött az időhúzás.
Nem értettem miért. Feladatokat kaptam, olyanokat melyek a kiadás előkészületeivel vannak kapcsolatban, és persze képtelen voltam teljesíteni.
Végül a kiadó elállt a társulástól.

Magamra maradtam, de akkorra más sok mindennel tisztában voltam, s úgy döntöttem, magam veszem kézbe a dolgot. Azelőtt fogalmam sem volt részletekről a könyvkiadás pénzügyi oldaláról.
Olyanokról például, hogy a szerző általában 8%-ban részesül, a könyv árából, míg a magánkiadás 50-60 %-ot
is elérhet.

A kiírás szerint a pályázó, 5.000.000-ft -értékben kaphat támogatást.
Egyenként...

Ezt kicsit soknak tartottam - hova megy el ez a sok lóvé?
No persze jól jön a támogatás, úgy hogy nosza.

A pályázatot befogadták, aztán persze javítanom kellett a költségvetést, később pedig bekérték a könyv kéziratát.
Furcsállottam a kérést, mert közben megtaláltam a pályázat honlapján a már különböző összegekkel támogatott
pályázatok sorát, melyek többnyire csupán tervezetek voltak.
Először csak megkérdezték telefonon, hogy megvan-e a kézirat - megnyugtattam a kérdezőt, mire levélben kérték küljem be.
Sejtettem miért történik mindez - a jelentkezés során ugyanis megemlítettem - sokan kérdezték, hova tűntek a "budapesti srácok" a nagy viharok után.
Ezen kívántam segíteni', és ez gyanós lehetett. Tényleg....hova?

És persze az lett amire számítottam - "zavar"
Közeledik április 30, le kéne zárni az ügyet, de hogyan.
Újabb telefon, ujabb levél, miszerint keressek nyelvi szakértőt(?) és szaktörténészt, de két napon belül és még a költségvetést is módosítsam ezen időn belül...stb stb.
Még aznap válaszoltam, hogy ez lehetetlen, és akkor egy újabb telefon.
Ráérek e egy kis beszélgetésre...?
Elmagyaráztam, már akkor éreztük, amikor felszállították az egész börtönt Budapestre, hogy valami nem stimmel.
Néhány héttel korábban ugyanis egy reggel minden ruhánkat begyüjtötték, az ágyakon lévő lepedőket, pokrócokat szintén, és csak a pocsékká taposott bakancsaink maradtak Fél óra reszketés után a fagyos zárkában kiosztották az új ruhákat lepedőket pokrócokat, és jött a küldöttség, és kérdezgettek, és nézelődtek, de főleg kajánul mosolyogtak. Csupa aranyvállapos smasszer. Betévedtek a  maszkírozott vadak közé. Tudták mire számíthatnak, és intézkedtek.
   Egy januári este a konvoj Budapestre ért, a Gyüjtőfogházba. Szétosztották a népet, 8-10 ágyas zárkákba. Meleg volt odabenn, ki kellett nyitni szélesen az ablakot. Nem voltunk fűtött helyiséghez szokva. Aztán valaki felfedezte, hogy mosdó is van odabenn, meg ajtó mögött egy ép Wc, és kitört az őrület, melynek csupán vacsoraosztás vetett véget.Dús, sűrű gulyás, tele hússal, s még el sem fogyott, már jöttek újra - ki kér még? Persze, hogy mindenki.
   Aztán jöttek úrja, hogy szilvás gombóc, és újra szilvás gombóc, s mindez egy téli éjszakán. És persze az történt aminek történnie kellett. Nics az a nyugtató, mely hatásosabban üti ki az embert, mint az üres gyomrok túltöltése.  

   A nagy változás lényege az volt, hogy a nyomát is eltüntessék a sátoraljaujhelyi állapotoknak. Hiába kérdeztem például M. Kiss Sándor "szaktörténészt" évekkel ezelőtt. Fogalma sem volt róla.

   Most, hogy a nyakamba szakadt a feladat, rátelepedtem az internetre, de sehol semmi. Aztán elég volt két szót beírni - Sátoraljaujhely, és fiatalkorúak, és lőn egy találat. Egy volt kisgazda képviselő emlékiratainak részlete.

Mizsei Béla:
"Kilenc óra tájban értünk Sátoraljaujhelyre, mely akkor a fiatalkorúak börtöne volt, fehérneműt gyártó üzemmel. Nagyon fáradtak voltunk. Bár rendkívük koszos ágynemű volt, melyben az előző napokban a fiatalkorúak aludtak, mégis megpróbáltunk egy kicsit aludni..."

Bravo Mizsei Béla - hát mégicsak léteztünk..Hiába mondták nekem a Nagy Imre temetésén," elvesztek a papírok" és rajtam kívül más nem is tudott ezek szerint megjelenni. Jól van, de azért az onnan kapott leveleimet anyám megőrizte.

Itt tartunk most. Lassan elérkezik a végső időpont. Kiváncsi vagyok a döntésre. Léteztünk - e ? - hogyn vélekedik a hálás utókor? Mert bizony az is meglehet ezen előzmények szerint, hogy csak kitaláltam az egészet.

De bárhogyan is döntenek a könyv korrektúrája, és tördelése már kész. Most van a második korrektúra szakaszban, s ha ez is megvan, mehet a nyomás.

Bodor Ádám Verhovina madarai c. kötetét vittem magammal a pécsi nyomdába. Ilyet akarok.Fiatal emberek, elkérték, hogy a szemük előtt legyen.
Jön a támogatás, vagy sem megjelenik. És szép lesz, mert a borzalmakat jobb szépen előadni. Mellékelem a címlapképet.
 Remélem az egykori négyes' tagjainal emilcíme él.
Számukra egy egy példány jár...

 

 

 

 

 

 

 

 

1 komment


A bejegyzés trackback címe:

http://inszeminator.blog.hu/api/trackback/id/tr2712409569

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.