E két szóról mindenkinek eszébe juthat valami.
Más és más ez nyilvánvaló, de valami kényszeresen ismétlődő...
A feledékeny háziasszony, aki nem készít listát, akár négyszer is lemehet a boltba, mire az ebéd elkészül, és sopánkodik, hogy már megint...Mert naponta megtörténik vele.
A sexrajongó, éppen ellenkezőleg. Mindegy, hogy férfi vagy nő, szinte dicsekszik az étvágyával. Megteheti és büszke a teljesítményére.
Nekem C' jut eszembe a két szóról ilyenkor ünnepek' tájékán. És magamban elmosolyodom. Egy sok évvel ezelőtti bizalmas vallomásról van szó, jót röhögtem rajta.
Miért is hívnak téged négyesnek' - kérdeztem C'-t - de csak vigyorgott.
Hagyjuk, nem érdekes - felelte válasz helyett.
Másoktól is megkérdeztem, de senki nem tudta a választ. Az igazit.
Vártam - nem illett kérdezősködni, nehogy gyanúba keveredjen az ember, Az ilyen helyeken aki sokat kérdezősködik, azon egyhamar bélyeg ragad.
Wamzer - jobb ha elkerülitek!
C' - ről idővel lekopott a négyes' - valaki jellemzőbb nevet talált neki az asztalosműhelyben - azt sem szerette, de belenyugodott. Vékony, éles eszű fiú volt, s a műhelyvezető smasszer egy idő után már citlingnek hívta, de ebben több volt az elismerés, mint a gúny.
- Jobb szerettem a négyest' - mondta C' - akit ezidőtájt már citlingnek hívott mindenki - mert az legalább emlékeztetett valamire.
- Nem kérdeztem mire, nem is válaszoltam a megjegyzésére, vártam, hogy folytassa.
- ...egy reggel krumplifőzeléket hozott valaki a padlásra ahol a palackokat töltögettük. Már több mint egy napja semmit sem ettem, befaltam két tányérral, s rögtön éreztem, hogy nem kellett volna. Kitünő volt, jól melegített, de átszaladt rajtam mint a gyorsvonat..Lerohantam a néptelen udvarra, valami kis bódé mögé, s ott szinte felrobbantam. Szörnyű volt. Rettenetesen legyengültem, alig tudtam visszamászni a padlásra. Mindenki rajtam röhögött. Aztán még háromszor ugyan ez a futás. Teljesen kikészültem.
Persze híre ment az esetnek, de a dolog végül mégis a javamra fordult.
Olyasmivel próbáltak vádolni ami nem volt igaz. Nem is lehettem ott - mondtam, mert rettenetes fosásom volt a krumplifőzeléktől, aznap négyszer is lenn guggoltam a bódé mögött. Ezt ismételgettem, s valószínüleg elhitték, mert kimaradtam a továbbiakból.
Akkor jót röhögtem C' vallomásán, s nem hittem volna, hogy ennyi év után újra és újra eszembe jut az októberi napok közeledtével, amikor bizonyos ünnepi körök, vagy azok jeles képviselői tolják előtérbe magukat, és szólanak fennhangon akár naponta négyszer is, hogy a fene essen beléjük...
A Garibaldinak tulajdonított mondással egyetemben jut eszembe, miszerint:
...- míly' kevesen voltunk, és míly' sokan maradtunk...
Hát ez van Drágáim, így ünnepeljetek... még néhány nap, és vége a fennkölt sürgölődésnek. A feledés jótékony fátyla pedig eljő s egy évig jótékonyan beterít mindent.
A jó krumplifőzelék pedig örök. Azé' van rajta babérlevél.
Utolsó kommentek