inszeminátor

Majd kiderül

Friss topikok

HTML

Ami van...

Utolsó kommentek

  • Mormogi Papa: @jose maria padilla: @inszeminator: Hmmm... eszembe ötlik egy régi nóta szövege: "Mert az nem ... (2017.10.10. 16:00) Állj, ki az? Tovább!!
  • inszeminator: Na de ilyet... Hogy mik vannak... Azért a cserebere néhány pofa sör takarásában szerintem lebonyol... (2017.10.03. 20:10) Állj, ki az? Tovább!!
  • jose maria padilla: Te jó ég, de régen jártam erre! Insz, vero adott nekem egy címet küldtem neked mélt. Aztán kaptam ... (2017.10.02. 13:55) Állj, ki az? Tovább!!
  • v_e_r_o: Kedves Insz! talákozót szervezünk, (gasper, padilla örm, mormogi és te) holnap (2017. 06. 08.) du ... (2017.06.07. 11:18) 60
  • inszeminator: Sajnos ebben az "Exek az édenben" világban nem sok olvasója lehet Platonov -nak. Őszintén szólva m... (2017.05.06. 07:49) A. Platonov, Dzsan. ( El Kazovszkij panoptikumai )
  • Kabai Domokos Lajos: "Platonov az orosz irodalom nagy hatású írója, művei szamizdatban voltak olvashatóak. Életműve az ... (2017.05.05. 19:49) A. Platonov, Dzsan. ( El Kazovszkij panoptikumai )
  • Mormogi Papa: Küldtem emilt ! Üdv MP (2017.04.11. 13:03) Állj, ki az? Tovább!!
  • Mormogi Papa: Sajnos csak ilyen későn ugrott be a "társ vicc", amit a hetvenes években hallottam valamikor. Absz... (2016.08.21. 12:28) 60
  • Mormogi Papa: Köszönöm, valóban meglepett a végkifejlet. Nagyon érdekes adalék ez a 100 éve történtekhez... (2015.03.25. 17:33) A rézkalapács ( harmadik, befejező rész )
  • Mormogi Papa: Nagyon érdeklődve várom a folytatást. (2015.02.15. 16:06) A rézkalapács ( első rész )
  • Mormogi Papa: Pedig elegendő lenne hetente kétszer - állította a fritzkahndozás apostola :-P (2014.10.27. 00:45) Naponta négyszer...
  • Mormogi Papa: Sejtettem én is. NE bánd, hogy "ránoszogattak" - a kor lenyomata van benne, későbbi nemzedékek ok... (2014.02.09. 17:08) Eperlekvár ( "idő múltán"...manulya' szerint)
  • inszeminator: Nem ismertem az idézett sorokat, épp ezért köszönet. A történet nagyjából, illetve túlnyomórészt i... (2014.02.09. 09:57) Eperlekvár ( "idő múltán"...manulya' szerint)
  • Mormogi Papa: On pouvait prendre pour confesseur Sa femme son enfant sa soeur Sans être sûr d'ouvrir son coeur A... (2014.02.08. 22:44) Eperlekvár ( "idő múltán"...manulya' szerint)
  • Mormogi Papa: @inszeminator: Nasszerű! (Állítólag Golda M. mondta ezt a Egyiptom egykori elnökének néhaivá válta... (2014.01.28. 19:20) Eperlekvár (befejezés)
  • Utolsó 20

ec-pec kimehec

szinesek

free counters

2011.09.15. 13:16 inszeminator

Ezüstkor

   Apád, anyád nem törődött veled, hát majd én megtanítalak - sipított Málics nagyanyja, és lerángatta a fiúról a takarót. Nyirkos hideg volt az alagsori szobában, beszűrődött a teavizes lábos csörömpölése, az ablak előtt két női láb igyekezett az utcai kapu felé, távolabb rigók fordítgatták a nedvesen csillogó avar összeragadt leveleit.
   Málics nehezen kelt fel, alig mosakodott, nehezen, nyögve ült a konyhaasztalhoz, minden nehezére esett ezen a reggelen, még annak a gondolata is, hogy iskolába kell mennie. Összehajtotta a zsíroskenyeret, zsebredugta csak úgy, és kiment köszönés nélkül.
 - Hova sietsz? - csodálkozott a nagyanyja.
 - Örsgyűlés van, a Zalka tart előadást Lukács tábornokról aki rokona volt...- nem fejezte be a mondatot, inkább becsukta az ajtót.

   Málics lódított - szokása szerint. Az örsgyűlés már néhány napja megvolt, és azóta még jobban útálta a Zalkát. Nem tudta pontosan miért, talán a szülei miatt, akik egy este nem jöttek haza, napokig egyedül maradt a sötét udvari lakásban, és a nagyanyjához kellett költöznie.
   Bezzeg Lukács tábornok, a nemzetkozi brigádok parancsnoka, akit a fasiszták megöltek Huesca alatt - vele semmi baj,  meghalt jó időben, s a rokon is megkapta a megfelelő villát amikor eljött az ideje, pedig csak fényképről ismerte.
   Zalka emeleti szobája a városra nézett, kis félkör alakú erkély is tartozott hozzá asztalkával székkel, és felülről láthatta a női topánkákat amint lefelé haladtak a Fillér utcán az angol követ rezidenciája felé.
   A magas kőfallal körülvett díszes kertbe Csiszéréktől lehett valamennyire belátni, s amikor a kis szemüveges Csiszér meghívott egy szűkebb társaságot, hogy megmutassa a lendkerekes tankot, amit apja hozott külföldi útjáról, az ablakban könyökölve bámulták az elegáns vendégsereget.
   Zalka megvetően köpött egy hosszút - fasiszta burzsujok, ezek ölték meg a rokonomat! Hogy milyen fokon állt rokonságban a híres tábornokkal, senki sem kérdezte. A lényeg, hogy jó ügyért áldozta fel az életét, a híres tábornok, partizán is volt, írni is tudott könyveket, mi kell még...Néhány leszármazottja büszkén békében élhette nyugalmas életét, még ha nem is találkozott vele soha életében.

   Nagy hülye volt az apád, mondogatta Málics nagyanyja, de én tehetek róla. Magam cseréltem egy fél zsák krumpliért a piacon azt az átkozott harmónikát még az első háború alatt. Nagyapád sem tudott lebeszélni róla.
  - És mi lett belőle? - állítólag szerelem. Anyád vitte bele a mozgalomba, mert a mozgalomnak nagyon kellett egy jó harmónikás. Neki sem volt sok esze, de szépen játszott rajta, s ment az anyád után, aztán ki tudja mibe keveredtek. Hozzá ne nyúlj soha, mert bajt hoz rád is.

   Málicsot nem érdekelte a harmónika, puskaporral kereskedett, és nagy csodálója volt a Gábor Áron utcai, sarki trafikosnőnek, Frau Kirschnek. Félbehagyott reggelivel a zsebében lassan bandukolt a széles utca füves középső részén, hullott gesztenyéket, faágakat rugdosott, s amikor rozsdabarna fénylő kupacot talált maga előtt abba is jó nagyot rúgott.
Barnás gomboknak hitte, pedig tantuszok voltak. Igaziak.
   Huszonegy darabot összeszedett, annyi fért a zsebkendőjébe, a többire ráterítette az avart. Nem volt nyugta egész nap, futkározni sem mert hátha elárulják a megcsörrenő tantuszok. Úgy döntött hármat elad belőlük, vagy inkább csak kettőt, mert Frau Kirsch amúgy is gyanakszik már a fiatal fiúkra.
   Bemennek a fülkébe néha kettesével, becsukják az ajtót, de kifelé bámuknak a pult felé, mintha dirdnlijét lesnék. Málics nem is sejtette, hogy ami alatta van arról ábrándoznak. Jól ment az üzlet, apránként adogatta féláron a tantuszokat, mígnem az egyik véletlenül rájött, hogy bármennyit lehet egyetlen tantusszal telefonálni, csak gyors reflex kell hozzá. És persze az üzletnek is befellegzett.
   Frau Kirschet egyre jobban zavarta a sűrű telefonálgatás, megtanácskozta a dolgot az ügyvéd úrral, aki hasonlóképpen sűrű látogatója volt az üzletnek, de ő mindig vett öt darab szopókás cigarettát és sohasem telefonált. Frau Kirsch a cigarettákat hártyapapírba göngyölve nyújtotta át, s aztán persze, ha Kirsch úr nem volt a közelben kellemes beszélgetésbe bonyolódtak.
 Hasonló kellemes társalgást folytattak gyakorta a Lukács uszodában is, annál is inkább, mert Kirsch úrnak ilyenkor az üzletben kellett maradnia. 

   Málics nagyanyja nehezen viselte a hőséget, behúzódott a szuterén legbelső zugába, de ott is csak egyre bágyadtabban legyezgette magát.
 - Hozz egy pohár vizet fiam, de jól ereszd ki a csapot, aztán maradj itt egy kicsit, mutatni akarok valamit.
   Málics engedelmeskedett, s amikor visszajött, az öregasszony egy papírlapot nyomott a kezébe. Valami értesítés volt, engedély egy személy részére, nem nagyon értette miről szól.
 - Meglátogathatom az apádat, remélem jól van. Úgylátszik Pesten van. Az anyádról nem írnak.
   Málicsot nem igazán rendítette meg a hír, amúgyis ritkán látta a szüleit. Hogy börtönben vannak, vagy valahol máshol terjesztik a kultúrát, neki teljesen mindegy volt. Többnyire vidéken kódorogtak, apja harmónikázott, a kóristák énekeltek, anyja zajosan agitált a teherautó platóján, vagy valami gyűlés kókadozó bágyadt hallgatósága előtt. Ütemes taps zárta az efféle rendezvényeket, aztán mindenki gyorsan hazament.
   Az öregasszony fejét lóbálva dünnyögött, mintha csak magának tenné:..mondtam neki jókor, hogy menjen a templomba, a szent gyónás megszabadítja minden bűnétől, de csak nevetett. Csak nevetett.

   Hatalmas csörömpölés szakította meg a délután nyugalmát, Málics kirohant az utcára, aztán föl a Pasaréti út sarkára, ahol kersztben állt egy katonai teherautó. Ütközésnek semmi nyoma nem volt rajta, csak az ügyvéd úr összeroncsolt topolínója jelezte, hogy valami történt.
Frau Kirsch a trafik ajtajában állt, fölfelé nézett a szemközti ház erkélyére, valamit súgott a szomszéd fodrászüzlet kisasszonyainak, s azok követték a tekintetét.
   Málics közelebb ment, s hallotta amint gúnyosan megjegyzi: jáá jáá, ez már a délutáni műszak kisásszonyok.
   Szemben az első emeleti széles félköríves erkélyen idősebb uraktól körbevéve a grófnő állt fehérben, szokásos turbánjával a fején.
   A kék parolis katonák sietve kirángatták az ügyvéd urat egykorvolt topolínójából, és elfektették a füvön. Frau Kirsch közönyös szemmel szemlélte a műveletet, ő inkább a grófnőt figyelte, aki maga is mozdulatlanul állt odafönn, kártyával a kezében. Megszakadt, a délutáni parti.
Kedélyesen, szélesen mosolyogva útálták egymást: az ittfelejtett magyar grófnő, aki téglát hord és maltert kever, s az osztrák trafikosnő.

    A kékparolisok valószínüleg késésben lehettek, elébe vágtak a kis topolínónak, s a teherautó lökhárítója egyszerűen fölöklelte. Még csak el sem görbült a kemény vasdarab. Sok villa volt arrafelé amit őrizniök kellett, teherautón szállították a váltást. A lakók nem szerették, ha őrizetlenül hagyják őket a zöld bádoglemezekkel borított kerítéseken belül. Az éberség látható és láthatalan megnyilvánulásai, a belső ellenség aknamunkája, ahogy ez a semmi kis topolínó is képes volt megzavarni a szabályos őrségváltást, sűrűvé, nyomasztóvá változtatták a mindennapokat. Elsőbbség?
Mi az?

    Frau Kirsch ragaszkodott a dirndli viseletéhez, csak a színeit váltogatta, a grófnő pedig az asztaltársaságához a félköríves teraszon. Mintha egymást akarták volna túllicitálni, s voltak akik még tisztelték is őket a kiállásukért.
    A környékbeliek autóit nemsokkal ezután elkonfiskálták, az ügyvéd urat tehát semmi kár nem érte. Mikor már megtehette, azokon a bizonyos napokon, melyeket megjegyzett magának ellátogatott a Lukács uszodába, s a nagymedence sekélyebb oldalán órákig ült egy padon hölgyét figyelve. Frau Kirsch széles mozdulatokkal tempózott a mellig érő vízben oldalán kisérőivel, akik még ebben a  hkényelmetlen elyzetben is megpróbálták magukra vonni a hölgy figyelmet. A medence ezen részén kavics borította a talajt,  kiváncsi kamaszok buktak le körülötte, látszólag gyűjtőszenvedély okából, s ezen az ügyvéd kajánul mosolygott. Ha túl közel merészkedtek, Frau Kirsch megállt, így társalogván tovább az őt körülvevő urakkal, s  megvető mozdulatokkal próbálta eltávolítani a túlbuzgó kamaszokat.

   Kicsit távolabb, egy másik padon a horpadtmellű szívta cigarettáját, egyiket a másik után. Mögötte alig néhány lépésre volt a férfizuhanyzó, ahonnan a koszos lepedő mögül gőz áramlott ki folyamatosan, és hangos beszédfoszlányok is, melyeket a horpadtmellű időnként följegyzett. Nem mindenkiét, csak ő tudta kikét. Idősebb urakét, íróforma emberekét, színészekét, s az ügyvéd úr ezt is ugyan olyan kaján mosollyal figyelte.
   Málics nem szerette Frau Kirsch társaságát, a hölgy hangos jáá, jáá kiáltozásiat, a folytonos manírt, a gáláns viselkedési formák túljátszását. Tulajdoképpen ő is szeretett volna kavicsokat szedni a fehér húsformák közelében, ezt akár be is vallhatta volna magának, de csak bámulta a víz alatt is fehéren virító formákat, és nem merészkedett soha néhány méternél közelebbre.

   A nyár elmúltával iskolát kellett változtatnia, nagyanyja intézte szülei kényszerű távollétében. Már már beletörődött, hogy sehova sem veszik fel, akár otthon is maradhatna. Hosszú, kemény küzdelem volt, végül sikerült egy távoli iskolát találni, ahol befogadták, mert nagyanyja nem volt hajlandó feladni a küzdelmet.
 - Méghogy engem büntessenek, mert nem jársz iskolába...! Messze van messze van, kit érdekel? Elmész villamossal a Széll Kálmán térig, és onnan legyalogolsz a duna felé. Hát ott van, keresd meg. Nagy sárga épület, a környéket lebombázták, hamar megtalálod.

- Szeretném megismerni a szüleidet - mondta az osztályfőnök. Málics nem tudta mit válaszoljon. Nem tudom hol vannak, nyögte ki végül, alig hallhatóan.
 - Élnek...?
 - Nem tudom, a nagyanyámnál lakom...
   A nagyszünetben Zöld csapódott hozzá az udvaron. Málics hallgatagon követte. Sok mindent megtudott így az osztály különböző csoportjairól, kire kell vigyázni, kik az önjelölt hangadók. Délután a dunaparton csavarogtak. Zöld - rendes nevén Kosasras - nővére zöldszínű női kabátját viselte, akit egy este elhívtak egy kis beszélgetésre, és azóta nem jött vissza. Ennek már több mint egy éve.
   A hajóállomásnál hosszabban megáltak. Zöld a vizet nézte, a kötéln feltorlódott hordalékot.
 - Bele kell ugranom a dunába - mondta csendesen.Tegnap eldöntötték, hogy itt a pontonhíd mellett.
 - Hát ugorj...
 - Nem most, majd a télen. Fogadásból. Nagyon félek tőle.
 - Hülyeség.
 - Nem az, fizetnek érte. Azzal vádolnak, hogy a nővérem fasisztákkal barátkozott, pedig nem is tehette, kicsi volt még.
 - Megteszed?
 - Meg. Másképp nem hiszik el, hogy ártatlan.
 - Mennyit kapsz érte?
 - Hárman vannak, fejenként tíz forintot. Már elképzeltem mit veszek belőle a csarnokban.

   Tél közeledtével Zöld egyre zaklatottabban viselkedett. Málics látta, hogy néha körülveszik, noszogatják, nem hagyják békén. Hosszú szénszünet szakította meg a tanítást, ment mindenki ahova akart. Január vége felé a meghírdetett széncsata eredményt hozott. Büszkén írtak róla az újságok, helyre állt a rend, sikerült visszaverni a kapitalisták ármánykodását. Az osztályfőnök megemlékezett egy szerencsétlen balesetről, és kihúzta Kosaras nevét az osztálynaplóból.

10 komment


A bejegyzés trackback címe:

http://inszeminator.blog.hu/api/trackback/id/tr213229339

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2011.09.23. 08:17:46

Mivel valamiféle obskurus okból senki se írt ide semmit - hát ideteszem, amit már elküldtem levélben :-)

Elolvastam a legújabbat, a hangulata nagyon ott van...

Van valami közös az erről a korról írott könyvekben, vagy csak a kor
beszédmódja, modora adja a hasonlóságot? Mert a mondatok hangulata ismerős...

ÉS nem az Amarcord trafikosnője miatt, mert bizonyos foglalkozásokhoz
szemrevaló hölgyeket válogattak minden országban, de legalábbis a
kontinensen. A monarchiában és utódállamaiban mindenképp :-)

(A zárómondat meg egyszerűen... balladai tömörségű.)

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2011.09.23. 09:41:57

@Mormogi Papa:
Eleinte zavart, hogy nincs visszajelzés, most már kezdem megszokni.
Nem tudom miért inkább levélben kapok hozzászólásokat, nem az én dolgom megfejteni.
Most néztem meg egy oldalt, Prae' - nem rossz - ahova föltettem az Aranykort.
Ott szinte senki nem szól hozzá semmihez, a tegnapi létszám 184 keresés.

Nem izgatom magam, terjesztem a "mételyt".

Insz...

a művésznő · http://chezoriane.blogspot.com/ 2011.10.01. 21:06:03

én mindig olvasom ám magát, és eltűnődöm az olvasottakon...

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2011.10.02. 11:58:04

Na akkor jól van...

Rám szóltak, ( nem itt ), mondván - amúgy jó lenne az írás, de miért használok álneveket, pedig éppen most igaziakról van szó.
Ebben történetben nem lehetett másképp.
Tavaly jártam a Zalka Máté téren, és eszembe jutott a ZALKA...-
Meg az ő híres rokona.
Nem szerettem a kort, de most utólag úgy látom, jó hogy ott laktam.
Amikor a Farkas Vladimírt, a nevezetes Farkas Mihály hadügyminiszter fiát letartóztatták, - két házzal arrébb lakott a Pasaréti út sarkán - , a farkaskutyája ottmaradt a négy kölykével.
Kaptam egyet a házmester, vagy házvezetőnétől, és megdicsért milyen rendes gyerek vagyok.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2011.10.06. 10:28:21

@inszeminator: szerintem nem érdemes különösebb jelentőséget tulajdonítani a hozzászólások számának. Mintha lecsengene ez az értelmes hozzászólásosdi, ami most nem tudom hogy jó-e, vagy sem. Persze jó dolog, ha van visszajelzés és jómagam is szívesen emlékszem vissza a két-három évvvel ezelőtti időkre, amikor nagyon pöpec diskurzusok mentek egymás blogjain.
Én például már azon gondolkodom, hogy megtartva ugyan a posztolást -mostanság inkább a Mandineren- teljesen leszokom a kommentelésről, vagy legalábbis minimálisra csökkentem. Valahogyan ez a kommentelés elszaladt egy olyan irányba, hogy az emberek a saját lelki, egzisztenciális, családi problémáikat és nyomorukat a látogatottabb blogokon vezetik le. És ez nem a valóság.

Mindenesetre ha nem is kommentelek nálad, látogatni azért rendszeresen látogatlak.

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2011.10.06. 14:08:26

@Gasper:
Semmi vész, magam se nagyon igénylem, főleg azóta, hogy helyenként átment ócska nyelvezetű pocskondiázásba, máshol meg édí-bédibe.
Amúgy pedig eléggé jól követhető kik járnak errefelé, s ez bőven elég.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2011.10.07. 09:15:54

@inszeminator: na meg abba fáradtam bele, hogy időnként a nyilvánvalóan kiforgatott szavaimat magyarázzam. Hát kik nekem ezek az arctalan nickek, hogy ilyenekre csesszem el az energiámat és az időmet? Természetesen senkik, nem is léteznek, vagy legalábbis nem azok, akiknek mutatják magukat.

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2011.10.07. 09:31:29

@Gasper:
Gondolom észre vetted már, hogy ugyanaz a kicsi, de hangos kör aktivizálja magát a legkülönbözőbb témákban.
Tudom elkeserítő ez a hozzáállás, de ez nem azt jelenti, hogy csak ők olvassák, az általuk fumigált írásokat.
Nem érdemes fölvenni a kesztyűt, és visszavonulni.
Írj, nyugodtan, mert érdemes

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2011.10.07. 09:45:23

@inszeminator: persze, írni fogok, sőt újra aktivizálni szeretném magam, csak a kommentelést untam el. De az az igazság, hogy nem is nagyon van rá időm.
Amit meg a hangos körről írsz, teljesen igaz. Csak én több kört is érzékelek, amelyek világnézetük szerint terelődnek falkákba, majd a vezérállat vonyítását meghallva csapnak le, ahol éppen kell.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2011.10.07. 12:04:49

@Gasper: Bizony, még mundérbecsületet védő bérblogger is van köztük, akiket egyes cégek fizetnek. Volt bent a filmgyárban egy rendezvény (ma már szinte bárki igénybe veheti a területet, ezek is jókora sátrat állítottak a hármas-négyes mellé, abban volt a fogadás - persze csak meghívottaknak) aminek témája a reklámozás volt. Képtelen vagyok visszaemlékezni a márványportánál felállított tábla szavára, de kitaláltak valami szót a szándékosan reklámokat hintő, alkalmazott bloggerekre… akik nem drónok, hanem valós egyedek.
Itt tartunk. Sőt…