inszeminátor

Majd kiderül

Friss topikok

HTML

Ami van...

Utolsó kommentek

ec-pec kimehec

szinesek

free counters

2011.08.27. 13:07 inszeminator

Aranykor

   Néha ki kell mennem a ferdekre', felébreszt a fullasztó hőség.
Az ajtó alig egy méterre a hajókorláttól, nézem a sötét vizet, a lassan úszó jégtáblákat. Ha szél fújja szét a felhőket, s előtűnik a téli hold, fehéren virítanak, lassan, csikorogva utaznak lefelé.
Sokáig nyitva hagyom az ajtót, megigazítom a száradó pufajkát, mire fé löt felé beindul a csepel, mely csupán indítómotorja a nagygépnek, már száraz, szinte törik.
Estére persze újra teleszívja magát, mi mást tehetne tizenhat óra alatt a lucskos fedélzeten.
   Hajnali öttől este kilencig tart a műszak, egyszer váltanak le rövid időre.
Kapkodva nyelem a forró levest, meg ami utána következik.
   A szekrényem tele van kockasajttal. Mielőtt kilépek a fedélzetre, megtömöm velük a zsebeimet, ragad tőlük a szám egész nap, de nem ázik át, mint valami kenyérféle.
Néha innék rá valamit, de elég ha csak a nyelvemet nyujtom ki, a hó vagy az eső is megteszi, nem engedhetem el a kötelet, mert elszabadulna az ötszáz tonna sóder.
   A dereglye orr-részénél állok, ha otthagynám, kifordítaná a Duna, s csak a jóisten tudná megállítani.
A hátsó részét Durkó tartja - rendes gyerek - sohanem beiglizik, lassan ereszti szabályos nyolcas hurokkal a két bak között.
Nemrég jött, már inkább tavasz felé.
Hozzám osztották be, a fedélzeti vendégszobába, magam sem tudom engem is miért ide, de jól el vagyunk.
   Megvárja amíg levetkőzöm, csak aztán kezd neki maga is.
Keveset beszélünk, mintha rejtőzködne. Bizalmatlan, ám néhány hét múltán kissé feloldódik.
Ismerem a környéket ahonnan származik, jártam az Orosháza melletti Gyopárosfürdőn, a tavaknál, napota jártunk át kölökkoromban Szentetornyáróli, eleinte fizettünk a jegyért, aztán elköltöttük fagylaltra és inkább koldultunk az állomáson. Végül már azt se, belógtunk a tó kerítetlen túloldaláról.
   Gádorost is említve elérzékenyül, pedig jókötésű parasztgyerek.
Jól keresett a fővárosban, gyakran járt moziba, értesült a világ dolgairól, látta a párizsi diákokat, ott a Dohány utca sarkán, a Hiradóban, s beléjük szeretett.
A ruházatukba, a hajviseletükbe, a bátorságukba, s hogy nem félnek semmitől.
Forradalom?
Majdnem.
Megmutatja kék hurkákkal tarkított hátát - na ez lett belőle.
Van mit nézni rajta.
A fején is van három öltés, kicsit csúnyán forrt össze a szakadás, azt mondja elmúlik. 

   Minden pénze ráment, de szerzett egy farmert az Ecserin, egy igazit.
Balatoni beavatásra azonban már nem tellett. 
Tudnivaló ugyanis, hogy a farmer szakszerű beavatása, legalább is az igazié a balaton selymes vizében történik nyáridőben, melynek során a tulajdonos besétál az enyhén zavaros, kissé szürke vízbe, majd a parton állva testére szárítja. 
Anyagiak hányában Durkó a Dunába gyalogolt be a római parton, hogy szakszerű legyen, s meg is szárította magán a tavaszi szélben ahogy kell.
Néhány nap múlva kölcsönkért, hogy hazautazzon, s a csatlakozásra várva szólította meg a két közeg.
- Diák?
-Egyetemista...elsős az estin.
- Na jöjjön velünk.
Levetkőztették, jól megbotozták, s amíg feküdt tehetetlenül a haját lenyírták papírvágó ollóval. A nadrág szárát is felvágták kétoldalt derékig, s aztán elengedték.
- Na így szellősebb is, meg betyárosabb - mondta az egyik búcsuzóul.

Durkó csak hason fekszik azóta, de már nem bizalmatlan annyira. Néha beszélgetünk. Éjszaka a korlátnak támaszkodva nézzük a sötét vizet, a ragyogó holdat, a csillagokat. Nem marad sokáig, keres valami értelmesebb munkát, visszamegy az egyetemre, és már nem szereti annyira a párizsiakat. Van rá igéret, hogy megteheti.
Irígylem. Nekem nincs hová visszamennem. A központi bizottság begyűjttette a kiadványt amit szerkesztettem. Meg aztán ott a múlt, amibe bárki belekapaszkodhat.

A bocman' leköltöztet a hajó gyomrába a 3-as kabinba. Kerek ablakocska, piszkoszöld vasfalak, egy szék kisasztallal két ágy, az egyik felett három festmény.
Erős szinek, valahonnan ismerős.
 - A dandy' váltója leszel, nem fog zavarni - egyébként az ő képei, fest.
Látásból ismerem a fickót. Magasabb nálam, szőke és kékszemű. Igazi belvárosi zsúrfiú, aki időnként eltűnik egy hétre amíg a munka tart, s a következő szabad héten övé a világ. Senki nem tudhatja hol jár ilyenkor.
 - Ha összefutnánk valahol a belvárosban ...- mondja, de nem kell folytatnia.
 - Miért pont Picasso-t másolsz?
 - Felismerted?
 - Nen volt nehéz...
 - Itt csak nézem őket és gondolkodom. Szeretem, hogy velem vannak. Mintha becseméásztem volna őket ebbe a vasvilágba.

Esténként derglyések jönnek a szalonba. Kártyázank, ritkán szólnak. Egyedül élnek a Dunán, családjuk alig van, nincs kihez szólniok.
Jeleik vannak, csak számukra ismerős kézjelek, rövid kiáltások.
 - Elengedtek a temetésre - reggel elmegyek - mondja az egyik.
 - Megtalálták a Pokornyit?
 -Meg. Az mindent elvállal, senkije nincs. Amióta szabadult itt él a Dunán.
Ismerős név. Várom a holnapot, meg fogom kérdezni tőle hol vándorol most benne a repeszdarab.
Délfelé tűnik fel a parton szabályos sötétkékben. Felnyitja a derglye kabinját, lemegy, nem néz senkire.
Amint újra felbukkan ráköszönök.
- Szia Pokorny...
Rám néz, látom megismert. Főleg, hogy elhagytam az i-t a neve után - sokáig nem szól.
- Mit akarsz?
 - Semmit.
Olyan mint volt. Én meg ostobán valami mást vártam. Persze, hogy ő az. Hallgatag, merev és bizalmatlan. A Dohány utca sarkán lőtték le, a zsinagóga kerítésénél. Visszamegyek a helymre, az érkező megrakott dereglye elé. Mire végzek, már kötélre vette az egyik jeges, áll a kormányállásban, csak a hátát látom. Mennek fölfelé

Forró a vas a talpam alatt, éjszaka is alig képes lehülni a rekkenő nyárban. Nehezen várom a másnapot, a heti váltást amikor Cugaj lép mellém a másik csoportfőnök. Erőteljes vasgyúró alkat.
- Éjszaka számítok rád - halászni megyünk. Kilencre visszajövök.
Itt lakik a faluban, néha benéz, amikor semmi keresnivalója akkor is. Még jó, hogy holnap csak fél műszak, kibírok a tizenhatóra után egy kis éjjeli halászatot.
Amikor minden elcsendesedik nekiindulunk. Közel a parthoz a fák lombjai alatt csorgunk a gázló felé. Hárman vagyunk, semmi hang, csak a víz csobog, megkapaszkodunk a lombokban amikor emberi hangot hallunk a közelben. Határőrök.
Valami szlovák banda tagjai szöktek át állítólag.
Kettesével járőröznek, a hajóra is feljárnak igazoltatni.

A gázló kőrakásai felett megállunk, illetve nekem kell egyhelyben tartani a csónakot, néhány méterre a gáttól, Cugaj a dobóhálót kezeli. Tudja hol és miképpen. Tilos de hatásos szerszám a dobóháló, háromezerért csinálja a gépész. Vennék egyet, mert szép, de mire mennék vele.
A harmadik csak a halakat pakolja vödörbe - tizenegy vödör, te jó ég, mire készülnek ezek?
Világosodik mire végzünk, a csepel már morog a hajó gyomrában ahogy visszaérkezünk.
Délfelé szolgálati motorosokkal megérkezik a vezetőség Pestről. A fizetést is így hozzák nem számít milyen az idő.
Hatalmas lakoma a szalonban. Nem szeretem a halászlét, de ezt azért megkóstolom mielőtt lelépek. Fenségesnek találom, de nem viszek belőle. Nincs is miben. A górék persze hoztak magukkal jókora edényeket. Tizenegy vödör hal, már bánom, hogy nekik lapátoltam át az éjszakát.

Hosszú és lassú az út Pest felé, a vonat csak cammog, aludnék, de szóval tart ez a kis poloskaképű. Teli van bánattal, megalázottsággal, nem érti hogyan történhetnek meg vele ilyen szörnyű dolgok.
Egyre jobban érdekelnek a sirámai, adom alá a lovat, hadd fájjon még jobban.
 


- Rohadt Hortysta csürhe az egész, az összes kapitány. Minden jegesen ők az urak. Hol itt a demokrácia? Be sem léphetek a szalonba - matróznak tilos - csak takarítanom szabad. Azt bezzeg muszáj. Átmennék egy másik hajóra, megtehetném, de mind ilyen. Beszéltem már a többi matrózzal is, de semmit se tehetünk. Ők az urak...érted? Hát hol élünk? Hiába vagyok párttitkár átnéznek rajtam. És a vezetőség...? 
- Tudod mit mondott az igazgató elvtárs amikor kifakadtam?
- Mit?
- Ott az irodában persze más volt a hangnem, ott nem voltam matróz-1. Ott azért mégiscsak volt némi tisztelet.
 - Azt mondta: párttitkár elvtárs a kapitány az kapitány. Élet, és halál ura. A hajón még a jóisten is csak utána következik.

2 komment


A bejegyzés trackback címe:

http://inszeminator.blog.hu/api/trackback/id/tr523183716

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2011.08.28. 13:36:03

Köszönöm. Még ha szomorú is egy-s más benne - azért csak jó inszeminátor-próza ;-)

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2011.08.29. 11:55:20

Nem akart szomorú lenni, inkább kicsit távolságtartóan irónikus korrajz.
Köszönöm a látogatást.
Insz...