Rózsika halk kaparászásra ébredt.
Az utcai redőny felől jött a hang, melynek gránátszilánkok lyuggatta formátlan résein világos csíkokban szűrődött be az kinti lámpa fénye.
- Dede, ébredj - bökte oldalba a férfit, de amaz csak ásítva nyújtózott egyet.
- Nem rendőr - mondta, az nem kaprászik, az dörömböl.
Azért csak nézd meg, hátha visszajött...
A férfi kilopózott az egykori szabóműhely hátsó ajtaján, mely a bérház udvarára vezetett.
Kaput nem kellett nyitnia, azt már rég eltüzelték a háziak az ostrom alatt. Felismerte az alakot, pisszentett, s visszament vele a hátsó ajtón.
- Te vagy az plébános - csodálkozott a nő - hogy kerülsz ide?
A férfi válasz helyett csak legyintett, és helyet keresett magának.
Dede gyertyát gyújtott, s a téglákon álló, deszkából eszkábált ágy alól üvegfélét vett elő.
- Biztos voltam benne, hogy itt fogsz keresni, de egy pillanatig én is azt hittem a Mauskopf jött vissza.
- Na igyál, ne reszkess, olyan vagy mint egy kisgyerek!
- Amikor lelőtték azt a papot, akkor bezzeg nem reszkettél. Behúztad a plébánia kertjébe és ruhát cseréltél vele. Illett a kerek ábrázatodhoz az biztos. Halálra röhögtem magam, amint imára kulcsolt kézzel járkáltál a romok között.
A plébános keserű vigyorral bólogatott, ivott néhány kortyot, de a keze tovább remegett. Dede már korábban észrevette a csomagot amit magával hozott, s most érte nyúlt.
- Rózsikának hoztam - súgta, mert nem mert hangosan beszélni.
-Történt valami?
- A Kormányos - súgta a férfi, a Kormányost lelőtték. Utcai rendőrök, akik madzagos puskával járnak. Lesben álltak, nem vettük észre.
- Elővette a Lugert, hárha elijeszti őket, dehát azok hárman voltak, és a Lugerben sohasem volt töltény, szóval elvágódott, felém dobta a pisztolyt én meg elrohantam. Ki a parkból, azt sem tudom merre, Csak rohantam, ki a városból, fel a Guggerhegyre az erdő felé. Nem kergettek sokáig, lefoglalta őket a Kormányos, pedig már halott volt.
- Amikor idáig jutott, magához vette a csomagot, nézegette, megpróbálta kibontani.
- Mi van benne? - érdeklődött Rózsika, de a plébános a fejét rázta - nem tudom - mondta határozottan.
- A bőröndben volt...
- Kaptam egy bőröndöt fönn a hegyen a Nagybányai út tetején.
- Ott vártam az erdőszélen, nem tudtam mit csináljak, nem volt kedvem fölmenni éjszakára a kilátóhoz amikor jött egy taxi. Kövér pasas szállt ki belőle, vidáman lecsapta a taxiórát, s még beszélt néhágy szót a sofőrrel. Csak annyit értettem, hogy, akkor holap...
- Amikor a taxi elment, utánalopóztam és az oldalába nyomtam a lugert. Nevetett. Hosszú úribunda volt rajta, vitézkötéses, és dőlt belőle a szesz. A bundának olyan illata volt, mint egy varázslat, egészen elképedtem. Nevetett és nevetett, és aztán azt mondta, ne itt az erdőszélen, és hogy tud jobbat is. Azt mondta ezzel a bundával nem megyek messzire, várjam meg, inkább hoz valamit.
- Én meg azt mondtam neki, hogy ne nézzen hülyének, biztos telefonál a rendőrségnek, szóval le a bundával. Végig a háta mögött álltam, de ekkor megfordult.
- Hozok magának valamit, csak tegye le azt a vacakot - mondta - már úgyis vége a háborúnak. Egy percen belül itt vagyok, az ajtót is nyitva hagyom, az előszobában van egy bőrönd, kihozom és kész.
-Álltunk egymással szemben, nem tudtam mit csináljak, aztán beleegyeztem.
- Amikor visszajött azt mondta, nehogy megköszönjem, másnap elégette volna az udvaron. Mégis megköszöntem. Aztán fölmentem a kilátóhoz, hogy ott várjam meg a reggelt, mert éjszaka egy ekkora bőrönddel mászkálni nem biztonságos.
- Elnyomott az álom, meg az izgalom, így csak dél tájban mentem le a kispiacra, hátha megtudok valamit, de semmi. Aikt nagyon érdekelt a bőrönd annak azt mondtam költözöm. A Kormányost is kerestem, de senki nem tudott róla. Fölmentem a kriptájához a kiserdőbe, és ott is nyugalom volt. Az ördöglakat titkát már korábban elárulta, úgyhogy könnyedén bejutottam és ott néztem meg hogy mégis mi a fenét hurcolászok. Csupa női holmi - annak a rusnya kurvának a holmijai, mert ezt is mondta a hosszúbundás.
- Kivettem belőle néhány darabot, olyasmiket ami Rózsikának kedvére lehetne és összecsomagoltam. Ez az. Tudtam a szabóműhely címét, te mondtad el egyszer, azt mondtad megnézed valamikor.
- Rózsika boldogan dobta le a hálóingét és néhyány pillanat múlva valami bodros kombinéban forgolódott. A plébánost egyáltalán nem lelkesítette a látvány, ahhoz Rózsikának fiatalabbnak és soványabbnak kellett vola lennie, de igyekezett viselkedni és jó egészséget kívánt hozzá.
- Dede is csak egy pillantást vetett rá, majdnem morcosat, aztán visszaparancsolta az ágyba.
- Másap fölmentek a kiserdőbe a Kormányos kriptájához. Kettővel arrébb a fiatal nő üldögélt a sajátja bejáratánál, akivel szomszédok voltak egykor. Rózsika nem szerette a fiatal nőt, a kisfia meg egyenesen rettegett tőle. Látta amint vért locsol az egyik beomlott sírra. Kiment pisilni egy reggel és akkor látta a nőt a lavórral. Vér volt, vér volt láttam, csak ezt hajtogatta, Rózsika alig bírta lecsendesíteni.
- Mutatok valamit - mondta, és elővett egy apró üveget. Nem vér, figyelj - ebben az üvegben van valami, amit most beleszórok a lavórba. Beleszórt néhágy apró szemcsét és a víz vöröses lett. Hipermangán - érted...?
- A fiúcska nem kérdezte mire való, és Rózsika sem akarta volna elmagyarázni. Muszáj volt otthagyni a kriptát, a gyerek gyakran megfázott és nem bírta a vért...
- Dede ekkor határozta el, hogy megpróbálkoznak a szabóműhellyel. Üres és romos, teljesen kifosztották, csak a cégtábla maradt meg, az is silány állapotban.
- Mauskopf Benjámin Angol úri szabó. Alatta fehér krétával: Kifordítást rövid határidőre vállalok.
- A bőrönd tele volt finom női holmikkal -csupa használhatatlan ribancholmi - sajnálkozott a Plébános, nemigazán asszonynak való. Batyúzni se lehetne vele. A parasztok inkább vesznek zongorát, mint ilyesmi kacatokat.
- Dede mégis talált megoldást.
-Levisszük a parókiára, ide a szomszédba, már voltam ott néhányszor a Jonatánnal. Becserélhetnénk ebédre, legalább egy heti ebédre.
- A plébánosnak nem tetszett az ötlet. Már elképzelte, hogy mégiscsak ül a vagon tetején, apró szemcsék tapadnak az arcába, haját a jószagú füst borzolja csak megy és megy, viteti magát, aztán lesz ami lesz. A vetkőztetések ruhadarabjait mindig messzire szállította. Megaztán volt a bőrönd alján egy frakk, Dede nem is tudta mire való, de a plébánosnak már voltak tapasztalatai a vidékiek huncutságaival kapcsolatban.
- Na jó menjünk a parókiára - mondta, adok egy részt a bőröndből hátha sikerül becserélni. Féluton Jonatánnal találkoztak, aki mint rendesen koszos raglánjában bandukolt egy üveggel a kezében. Sárgaborsó főzelék. Megengedte, hogy beleszagoljanak a forró gőzbe és a másik tenyerét is kinyitotta.
- ...és egy fél öszibarack kompót. Holland... Ez jár mindenhez, minden főzelékhez...
Utolsó kommentek