inszeminátor

Majd kiderül

Friss topikok

HTML

Ami van...

Utolsó kommentek

ec-pec kimehec

szinesek

free counters

2011.07.14. 12:51 inszeminator

A félszárnyú sas

 

 

A finom halszálkás öltöny reverjén ezüstös izzadságcseppek virítottak, ahogy ott állt az ajtóban.

- Hát itt vagy? – nézett fel az asszony, és csodálkozva állt fel a kanapéról.

- Mi történt – kérdezte. Már megint nem működik a légkondi?

 - Nincs légkondi, kocsi sincs, semmi nincs.

- Levette a zakót, sötéten virított az izzadság a rózsaszín ing mindkét oldalán. Szánalmasan, árulkodón.

- Nem így néz ki egy helyettes államtitkár aki éppen csak az aláírást várja, hogy végre igazi helyére kerüljön a főhivatalban.

 - Csak nem te is? - motyogta maga elé...

- Én is!

Másnap délig alig tudta letenni a telefonját. Sms-ek is jöttek számolatlanul. Baráti segítségért, ajánlásokért, tanácsért, mind egyformák már már unalmasak. Kikapcsolta a telefont.

- A fia mint rendesen a reggelinél pénzt kért, de most nem adott. Menj, keress valami munkát - mondta - lehet, hogy az egyetemet sem tudom többé fizetni.

- Kinézett a konyhaablakon a szemközti hegyre, oldalt a városra és arra gondolt csökkenteni kell a rezsiköltséget, mert az is több mint egy szaros minimálbér.

- Szakember vagy mondta a fiú könnyedén - jó kapcsolataid vannak, majd csak találsz valamit a nagy lavórban, ahogy mondani szoktad. Felállt, nyújtózott és visszaballagott a szobájába.

Lassan vontatottan telt el két hét. Sötét veremben érezte magát süketen, bénán. Az asszony elfoglalta magát a nagy konyhában szupergépei között, nem akart tudomást venni semmiről. Mindig megoldódtak a dolgok, miért izgulna feleslegesen. Kissé szakadozik a háló, de még van mibe kapaszkodni.
 - Legalábbis egyeseknek, ahogy a férfi tegnap este mondta.

 A fiú egy ideje korán kelt, máskor éjszakára, vagy hajnaltájt ért haza..

 - Dolgozik? - kérdezte a férfi.

- Azt hiszem. Nem mondja. Semmit sem mond, mintha meg volna sértve.

 - A férfi szótlanul bámult ki a konyhaablakon, s a bérletét forgatta.

- Ez is milyen drága, nem is tudtam - most már ebből is legalább három kell. Mondom már régóta, hogy tarthatnánk kocsit, nem tolják mindig a seggem alá sofőröstül a szolgálatit...
 -  Aztán a fiára gondolt, s arra, hogy mégiscsak érdemes volt. Félreismerte ezt a gyereket. Lustának, linknek tartotta, aki nem törődik semmivel, és lám az első szóra dolgozni ment.

 - Írtózatos meleg volt a szörpüzemben, ahol a fiú munkát vállalt egy gépsor mellett. Semmi mászkálás, semmi ficánkolás, a nagy zaj miatt a fülhallgatóját sem tudta használni. A szemközti lány szeme néha rávillant, pólója izgatóan tapadt a testére. Hamar összejöttek.

- Egyik éjjel fölment hozzá, elcsodálkozott a fiú hatalmas szobáján, a rengeteg elektromos cuccon, az elegáns berendezésen, mintha valami hibbant dizájner lapátolta volna össze az egészet.

- Az ágy is hatalmas volt jólesett szétterülni rajta, nem ilyesmihez volt szokva. Csak a fiú hosszú hálóingszerű pólója zavarta.

 - Forró volt az éjszaka. Elromlott a légkondi, hazudta a fiú, de nem vált meg a pólójától.

- Hajnaltájt madárcsicsergésre ébredt a lány, fölkelt, odakinn rigók ugráltak a kertben, az ég alja sárgán világosodott. Visszanézett az ágyra és halkan felsikoltott.

- A fiú felriadt. Mi történt ? - kérdezte pislogva.

- Valami sötét folt van a hátadon...megvertek? Az ágyhoz rohant, de a fiú gyorsan visszarángatta a pólót.

- Hagyj - mondta dühösen és elfordult.

- Nekem elmondhatod, vannak barátaim akik segítenek. Mutasd...!

- Nem vertek meg, semmi bajom sincs. Az apámnak van baja. Kirúgták az állásából és nincs pénze.

- És...? - a lány értetlenül bámult a fiúra.

- Dolgoznom kell, mert ezt be kell fejezni. Tessék...!

Felült, lerántotta magáról a hosszú pólót, s háttal a világosság felé fordult. Fehér bőrén virítottak a sárga karmok, az erőteljes, horgasan büszke csőr, s az egyik vállát kéken borította be a sas kiterjesztett szárnya. A fél szárnya. Mintha kettévágták volna szegény madarat, a bögyéből is alig volt valami. Igy félig készen inkább mulatságos volt mint fennséges.

 - Érted már...?

- A lány megsimogatta a félszárnyú sast.

- Szép munka, ilyet még nem is láttam. Válltól vállig, ahogy kiterjeszti majd...

- Szép, szép, csak nagyon drága, de megéri.

Azt hiszem már nem érdemes visszaaludni - mondta a fiú és leballagott a konyhába.

- A nyitott ablak ellenére is tele volt füsttel a helyiség.

- Műszak?- kérdezte az apja, s elégedett mosollyal nyomta el a csikket.

 - Aha...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

5 komment


A bejegyzés trackback címe:

http://inszeminator.blog.hu/api/trackback/id/tr623065859

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2011.07.16. 13:03:56

Megint helytelen gondolatom támadt :-)
Remélem, nem kell majd pár év múlva Petőfit idéznie a gyermeknek:
"Börtönéből szabadult sas lelkem..."

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2011.07.16. 21:56:45

Régóta járt már a fejemben ez a srác.
Főiskolás korában a fiam dolgozott vele a szörpüzemben, valami nyári munkán.
Először jót röhögtem rajta, később elgondolkodtatott

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2011.07.21. 21:18:45

@inszeminator: Ha senki más sem ír, azt leszögezem: jó, hogy a srác előbújt :-)
És valóban elgondolkodtatja az embert. Persze kinek-kinek más a fontos...

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2011.07.22. 15:45:07

@Mormogi Papa:
Lehet, hogy senki sem ír, de jön...
Néhány órája pl Nagoyából.
Érdekes lenne tudni, hogyan kerül errefelé.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2011.07.22. 17:22:36

A negyvenes években tanult nálunk néhány japán úr… Mint már meséltem.
Mint tudjuk: aki egyszer a porond levegőjét beszívta…