Komoran szép.
Köszönöm - nekem nem adatott a búcsú lehetősége. Valahogy mindig átestem rajta. Ám a magamét nem kerülhetem el.
Az ember fiatalon viszolyog az elmúlástól: mintha valamiféle ocsmány betegség lenne s mint ilyen, elkerülhető.
Aztán hozzászokóban van…

...és valamilyen módon biztosan üzen.
Mily igaz, az ember fiatalon nem tud, vagy nem akar beletörődni az elmúlásba. Mivel saját magát sebezhetetlennek gondolja, nem engedi közel magához a halált.
Érdekes ,,élmény,, egy haldokló kezét fogni, majd megérinteni, mikor már nem él. Fájdalmas, szívszorító.
Hozzá lehet egyáltalán szokni?

@Szömi:
Apám református lelkész volt.
Gyakran hívták nagybeteghez, már már haldoklóhoz.
Néha kisgyerekként magával vitt, nem tudom miért...
Távolabb, vagy egy másik szobában ültettek le, unatkoztam.
Nem volt semmi közöm a halálhoz.
Csak később értettem meg, hogy mindenkinek van.
Akkor már más szemmel figyeltem a dolgokat, és láttam megnyugvást jelent egy kézfogás, egy érintés is.
Az élőtől semmit nem vesz el, a távozó kap valamit amire szüksége lehet.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Boldog karácsonyt!
Insz...

Az élőnek talán erőt ad. Erőt ahhoz, hogy elengedje a távozót, s később ne féljen emlékezni, elfogadni a megváltoztathatatlant.
Szívesen olvaslak, ha tehetem.

Áldott ünnepeket!

@inszeminator:
"Néha kisgyerekként magával vitt, nem tudom miért..."
Talán azért, hogy ne legyen egyedül... hazafelé menet se. Akkor nehezebb a lelki csomag - az útravaló. Nem lehet megszokni, nem. Mondom, a fiatal még retteg. Évekig nem nyúltam Édesapám tárgyaihoz, amiket visszaadtak a boncolás után. Most már elmúlt. Harminc év kellett hozzá, hogy ne viszolyogva nézzek az ártatlan eszközökre. A hiányzókra már alig emlékezem. Mert csak a le nem tagadhatókat kaptuk meg: a karórát, jegygyűrűt, zsebkendőt...
A zsebkés, a fém cigarettatárca eltűntek. Egyik se volt drága holmi, de... borzasztó.
Ha lehet, ne közterületen múljunk ki, barátaim. Már ha lehet választásunk...

1. Istengyermek, kit irgalmad
Közénk lehozott,
Angyaloknak énekével
Néked áldozok
Terjeszd fölém kezedet,
Hogy az Istenszeretet
Töltse el ma szívem, lelkem,
Jászolod tövén.
2. Bár nem látom gyermekarcod
Szent vonásait,
Hiszem mégis rendületlen:
Hogy már Te vagy itt.
És mosolygón fölfogod
Könnyemet, amit hozok
Ajándékul jászolodnak
Trónusához én.
3. Istengyermek, nézd szívemnek
Forró vágyait:
Boldogságot adni másnak
Nincs hatalma itt,
Csak Tenéked, Istenem.
Ó, ha arcod megjelen
Áldott ostya szent színében,
Boldog vagyok én.
4. Betlehemi csillagodat
Ragyogtasd nekem,
Ki e sötét lelki éjben
Jászlod' keresem!
Add hitemnek fényedet,
Akkor biztosan megyek
S meg nem állok, míg a trónod
El nem érem én.
5. Szentségházad jászolához
Állok ôrnek én,
Hogy ne bántson senki Téged
Már e földtekén.
Ó ha Téged sértenek,
Én szívembe rejtelek
S menedéket adok Néked
Mindhalálomig.

www.ppek.hu/k44.htm

Áldott, békés Karácsonyt kívánunk!

ü
a magyarido.blog.hu csapata

@Mormogi Papa:

"Néha kisgyerekként magával vitt, nem tudom miért..."
Talán azért, hogy ne legyen egyedül... hazafelé menet se."

Látod, erre nem is gondoltam, de elképzelhető.

Csak a fekete bőrkötésű bibliáját hagyta rám, feljegyzésekkel.
Legalább tudom a számomat ama egykori intézményből.

Ü:
Insz...

@bbjnick:

Köszönöm,
a linket is, és bár elmúlt az este, a tegnapi, azért hasonló jókat kívánok
Ü:
Insz...

@inszeminator: Bizony, a lelkész is csak emberből vagyon, akkor is, ha nem mindig gondolunk rá...
Nem könnyű kenyér. Néha meg kifejezetten nehéz.
Nekem is furcsa néha "kívülről" nézni a dolgokat, de beletanultam. Legalábbis bizonyos helyzetekbe.
Tapasztaltam: az ember könnyen mond ítéletet mások felet, míg maga nem esik abba a gödörbe...
Kívülről és belülről nézni valamit - az nem ugyanaz. Próbálom feleimnek megmagyarázni -Te, most ötvenen felül vagy. Gondold meg: apád akkor alig volt negyven... hogyan mondhatsz felette ítéletet a mai tudásoddal ? ? ?
Ez persze csak egy elméleti párbeszéd...

@inszeminator:

:-)

ü
bbjnick

@Mormogi Papa:
Bocs, de nem ítéletet akartam mondani, csak egy emlékkép villant fel.
Igaz persze, hogy ezek a villanások idővel átértékelődnek...

@inszeminator: Te bocsáss meg - nekem. Is.

@Mormogi Papa:
Nincs mit PaliPuliPál Uram!