inszeminátor

Majd kiderül

Friss topikok

HTML

Ami van...

Utolsó kommentek

ec-pec kimehec

szinesek

free counters

2010.11.17. 00:00 inszeminator

A szerződés

 

A szerződés

 

- Maga komoly embernek látszik Sándor, nem akar feleségül venni?

Csak ketten voltak a füstös helyiségben. A szomszédos kisebb teremben üvegcsörgés, a szpíker izgatott hangja és egy kiáltás..

- Mi lesz már jóasszony?

- A nő felállt, poharakat rakott egy kerek aluminiumtálcára, mellé hat üveget, és átment. Amint belépett, a poharak összekoccantak, mintha megbotlott, vagy elesett volna. A férfi tudta, hogy valamelyik elkapta a derekát, magához rántotta, aztán egy csattanás.

- Ne merészelje, hallatszott a nőrekedtes hangja. Lepakolt, s nem sokkal azután visszajött ruháját rendezgetve. Leült a férfival szemben, rágyujtott.

- Magát semmi nem érdekli, a meccs sem?

 - Beteg maga Sándor?

- A férfi nem válaszolt, nézte az asszonyt amint az asztalterítőt símogatja szórakozottan, már sokadszor hallotta a kérdést. Soha nem felelt rá, mint aki nem is hallja elengedte válasz nélkül.

 - Jöhetne gyakrabban. Örülök ha itt van.
Ha itt van jó napom van, elhiszi? Láttam a kis házat az udvaron. Miért lakik abban? Miért nem lakott a nagyházban? Az apjával?

- Ismertem az öreget is. Nem szerettem. Borravalót sem adott soha.

- Menjen már haza, most legalább egyedül…

- Nem birom nézni, ahogy az a sok rongy nő ragad magára.

A férfi felnézett – én csak egy gyereket akarok semmi mást. Nő nem kell, csak amíg a kezembe adja.

 - Szülhetek magának egyet, ha gondolja – mondta a nő és felnevetett. Szép gyerek lenne. A mi gyerekünk…

 - Maga…?

 - Nem viccelek – benne vagyok a korban – lassan már nem is gondolhatok szülésre…

 - Nem vagyok csúnya, láthatja. Ezek itt mind le akarnak dönteni, de nekem egyik sem kell.

 - Ne mondja már, hogy én kellek magának.

 - De mondom. Maga erős, nyugodt mint egy indián. Az arca is olyan. Láttam a moziban.

 - Mondtam, nekem csak gyerek kell. Asszony nem. Nem akarok családot. Ha akar szülhet egyet, akkor elveszem, de semmi több.

 - Egyszer szaván fogom.

 - Megbánja.

 - Maga nem lehet olyan durva kő mint az apja…

 - Rosszabb vagyok

 - Mit gondol miért laktam eddig a kisházban?

 - Már eltemette az öreget, miért nem megy át?

 - Majd átmegyek, ha asszonyt találok.

Megint kiabáltak odaátról, a nő söröket rakott a tálcájára, de nem lépett be a terembe, lerakta egy asztalra az ajtó elé és bekiáltott.

 - Szolgálják ki magukat…!

 

 - Fél év múlva, amikor a nő már észrevehetően terhes lett, megvolt az esküvő. Csak akkor lehetett, mert a férfi nem akart zsákba macskát. A kisházat átrendezte, kimeszelte, új kályhát is vett bele, és ezüstszínüre festette a kályhacsöveket.

A két tanú meglepődött amikor meglátták a tanácsházán. Egyedül jött.
 - A nő az apjával, félénk kis öregemberrel.
- Sándor rövidre vágatta a haját, megborotválkozott, fehér inget vett, nyakkandőt kötött. Alig ismertek rá. Eltűntek a göndör tincsek, megfiatalodott az indián.

- A gyerekem tiszteletére. Ezt mondta.

A nő ámult - néhány pillanatra felragyogott az arca, micsoda férfi – még soha nem látta így - aztán elkomolyodott és nem akart gondolni a jövőre. Félt a jövendőtől. Tudta, hogy nem lesz, mert amit aláír majd két tanú jelenlétében az csak papír. Ez a jóképű fekete ember hajthatatlan, be sem lép a kisházba, ahová őt beköltöztette. Vár és reménykedik, hogy Lili egészségesen születik. Mert lány lesz, kislánynak kell lennie és Lili lesz a neve.

 - Amint végeztek a férfi elköszönt az öregembertől a két tanútól és átsétált a túloldalra.

 - A nő hazament a kisházba, tüzet rakott. Fázott a könnyű ruhában. A kis fehér kalapot a fátyollal visszarakta a dobozába, aztán újra elővette, nézegette. Arra gondolt, hogy összegyűri, belevágja a tűzbe, senkinek sem fog hiányozni, aztán meggondolta magát.

 

 - Lili gyönyörű kislány lett, de nem emlékezett az anyjára. Kemény szigorú rendet tartott a nagyházban, apja tanította erre. A kisházban senki nem lakott már évek óta.
 - Ketten ünnepelték a karácsonyt, a születésnapokat, és együtt jártak mindenhova. Lili szigorúan őrízte az apját, mert tudta, hogy egyre betegebb. Sándornak egy veséje volt, s az is beteg. A másikat évekkel ezelőtt ki kellett venni, mert három napig ázott a tábor közelében egy  kukoricakúpban a novemberi esőben. Amikor leesett hó, nem bírta tovább, feladta magát.

 

 - Lili egydül intézte a temetést, nem volt szüksége senki segítségére. Papot nem kért, pedig néhány pillanatig gondolkodott rajta. Egyedül akart menni a koporsó után. Megnézték.

Távolabb is állt egy nő feketében, kis csokorral a kezében. Lili konokul maga elé meredt, nem törődött semmivel.
 - Elcserélte a házat egy városi lakásra, egyedül élt és egy nap elővette az apja hegedűjét.

Ritkán hegedült az apja, nem is tudott tulajdonképpen, csak cincogott, próbálkozott, azt mondta régen elfelejtette hogyan kell.

 - Lili megszerette a hegedűt, rendben tartotta, s ha kezébe vette, nem az apjára gondolt, csak arra, hogy nem jó egyedül.

 

- Egy délután megszólalt a kaputelefon az előszobában.

- Felmehetek…?- kérdezte egy rekedtes hang.

Lili nem ismerte a hangot, és lecsapta a telefont de az újra megcsörrent.

 - Mit akar?

 - Csak mutatnék valamit…

 - Nem veszek semmit és…

 - … beszélni szeretnék veled Lili

 - nem ismerem magát! Honnan tudja a nevem?

 Sokáig csend volt, aztán Lili megnyomta a gombot.

 

Szemben ültek a szobában, a nő borítékot vett elő és átadta  a lánynak.

 - Mi ez…?

 - Szerződés. Megismered apád írását?

Néhány sor volt mindössze, Lili hamar átfutotta.

 - Maga az anyám?

A nő bólintott.

 - Nekem azt mondták amerikába ment egy fogorvossal. Itthagyott.

 - Nem hagytalak itt, ez volt a megállapodás. Szerződést írtunk. Illetve apád írta és én elfogadtam, mert nagyon szerettem. Azt hittem egyszer meggondolja magát, de nem tette. Nem is ember volt, csak egy darab ismeretlen kő.

- Nem igaz, engem szeretett.

- Szeretett, mert nagyon akart.

- És most…?

- Ne félj, nem háborgatlak. Csak látni akartalak.

- Tudni szerettem volna, hogyan élsz egyedül.

A nő oldalt nézett, felvette a hegedűt és végigsimította.

 - Ismerem.

 - Hallotta játszani?

 - Csak próbálkozott, magának…

 - Én is azt teszem – mondta a lány közömbösen. Fölemelte, egész közel az arcához, belenézett a két sötétlő violinkulcsba, elköszönt tőle, aztán puha rongyba tekerte és óvatosan visszahelyezte a tokba.

 

 

 

 -  

 

 

6 komment


A bejegyzés trackback címe:

http://inszeminator.blog.hu/api/trackback/id/tr332453891

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2010.11.17. 07:02:22

szmergyakov megnősül. jó történet.

és lili? pont lili? :)

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2010.11.17. 07:42:07

Tudtam, tudtam...!!!!
mert ismertem a fickót jó régen, a Chinoinban.
Tele volt fantasztikus figurákkal
Láttam a pici lányt is, az ő Lili-jét, bölcsődés korában.
Hozzá igazította a világot.

Eszembe jutott ám a névről, hogy baj lehet, elnézést, de képtelen voltam nevet vátpztatni.
Megpróbáltam, de egyik sem volt hiteles

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.11.17. 15:48:35

No, erre inni kell - stílszerűen egy ferencvárosi koktélt…
J történet, csak éppen ma… valahogy nem erre volna hangulatom…
De jó.
A nevek valóban árulkodhatnak, éppen fontolgatok valamit - de nem tudom, mit szólnának hozzá a név örökösei…
Megpróbálom megkérdezni. Majdnem 50 éve nem tudunk egymásról semmit.

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2010.11.17. 17:19:16

@Mormogi Papa: Amikor megtudtam, hogy Lili lesz a neve Grift kislányának, elbizonytalanodtam.
Aztán eszembe jutott a kolléganőm, aki nem tudta eldönteni imádja vagy útálja a fickót.
Ő érzett rá a lényegre - hogy miért akart ez kislányt, és miért éppen Lilit.
Nem volt ez az ember durva, csak rideg. De azt rettenetesen.
A kolléganőm szerint vágyott valami melegségre, szeretetre, ami csak az övé és soha senki nem veheti el tőle.
Láttam a kis Lilit. Nem babusgatta, nem becézte, de csak olyankor mosolygott, ha együtt voltak.
Nem tudtam a neven változtatni...
Asszem' meg vagyon értve.
insz...

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.11.18. 08:58:35

@inszeminator: Igen, valamiért most hirtelen népszerű lett ez a név. Illetve talán nem is most...
Van a családban is, volt a táborozók között is - most éppen a kolléganőm párhónapos babája lett Lili...
És nem Lilith :-)
Ismertem ilyen embert magam is: lelke a hét toronyba zárva - tán éppen féltében, hogy baj érheti.
Meg olyat is ismertem, aki az első visszautasításra mindent elhagyott. de ez nem az én történetem, legföllebb szóban említhető.
Nem vagyok más titkainak kufára.