( P. helyett )
Tied voltam,
de akkor is csaltam.
Gyüjtögettem az aranyakat,
mindig többet, többet, aztán megúntam.
Sárgásak, tapadósak lettek,
vastag zöld penész minden oldalukon
Hamisak mind, tudtam akkor is, nem érdekelt.
Hiú voltam, öntelt, bizakodó
Az aranynak nincs szine,
csak értéke – ezt kiáltottam.
Aztán múltak az évtizedek,
s ma már ideje van a leltárnak.
Az aranyszín, káprázat, élettelen, hideg.
Meg foglak keresni.
Utolsó kommentek