inszeminátor

Majd kiderül

Friss topikok

HTML

Ami van...

Utolsó kommentek

  • Mormogi Papa: @jose maria padilla: @inszeminator: Hmmm... eszembe ötlik egy régi nóta szövege: "Mert az nem ... (2017.10.10. 16:00) Állj, ki az? Tovább!!
  • inszeminator: Na de ilyet... Hogy mik vannak... Azért a cserebere néhány pofa sör takarásában szerintem lebonyol... (2017.10.03. 20:10) Állj, ki az? Tovább!!
  • jose maria padilla: Te jó ég, de régen jártam erre! Insz, vero adott nekem egy címet küldtem neked mélt. Aztán kaptam ... (2017.10.02. 13:55) Állj, ki az? Tovább!!
  • v_e_r_o: Kedves Insz! talákozót szervezünk, (gasper, padilla örm, mormogi és te) holnap (2017. 06. 08.) du ... (2017.06.07. 11:18) 60
  • inszeminator: Sajnos ebben az "Exek az édenben" világban nem sok olvasója lehet Platonov -nak. Őszintén szólva m... (2017.05.06. 07:49) A. Platonov, Dzsan. ( El Kazovszkij panoptikumai )
  • Kabai Domokos Lajos: "Platonov az orosz irodalom nagy hatású írója, művei szamizdatban voltak olvashatóak. Életműve az ... (2017.05.05. 19:49) A. Platonov, Dzsan. ( El Kazovszkij panoptikumai )
  • Mormogi Papa: Küldtem emilt ! Üdv MP (2017.04.11. 13:03) Állj, ki az? Tovább!!
  • Mormogi Papa: Sajnos csak ilyen későn ugrott be a "társ vicc", amit a hetvenes években hallottam valamikor. Absz... (2016.08.21. 12:28) 60
  • Mormogi Papa: Köszönöm, valóban meglepett a végkifejlet. Nagyon érdekes adalék ez a 100 éve történtekhez... (2015.03.25. 17:33) A rézkalapács ( harmadik, befejező rész )
  • Mormogi Papa: Nagyon érdeklődve várom a folytatást. (2015.02.15. 16:06) A rézkalapács ( első rész )
  • Mormogi Papa: Pedig elegendő lenne hetente kétszer - állította a fritzkahndozás apostola :-P (2014.10.27. 00:45) Naponta négyszer...
  • Mormogi Papa: Sejtettem én is. NE bánd, hogy "ránoszogattak" - a kor lenyomata van benne, későbbi nemzedékek ok... (2014.02.09. 17:08) Eperlekvár ( "idő múltán"...manulya' szerint)
  • inszeminator: Nem ismertem az idézett sorokat, épp ezért köszönet. A történet nagyjából, illetve túlnyomórészt i... (2014.02.09. 09:57) Eperlekvár ( "idő múltán"...manulya' szerint)
  • Mormogi Papa: On pouvait prendre pour confesseur Sa femme son enfant sa soeur Sans être sûr d'ouvrir son coeur A... (2014.02.08. 22:44) Eperlekvár ( "idő múltán"...manulya' szerint)
  • Mormogi Papa: @inszeminator: Nasszerű! (Állítólag Golda M. mondta ezt a Egyiptom egykori elnökének néhaivá válta... (2014.01.28. 19:20) Eperlekvár (befejezés)
  • Utolsó 20

ec-pec kimehec

szinesek

free counters

2009.10.20. 11:50 inszeminator

Zöld citrom

 

      Már kinn vannak a feliratok az ünnepi nyitvatartásról. Ünnep lesz, mert már megint mondják, hogy ünnep lesz. És akkor megmutattyuk, és lesz idelőjjetek és minden ami kell - de mi is megmutassuk ám ho-hó, éppen eleget gyakoroltuk. Szóval ünnep lesz...Majd egyszer...Munkaszüneti nap is lesz, mert jár. Az minig jár, ha ünnep van, hogy legyen az embernek mindenre ideje...Ünnepre is meg arra is, hogy ki az úr a háznál.

      Ez most a törvényekkel játszó, bulista hamiskártyások remélem utolsó ünnepe lesz, amikor sokszoros páncélosgyűrüben megünneplik méltón kiszenvedett szabadságukat. A sajátjukat. A tolvajlás, a törvényen felüliség mámora, a páratlan lehetőségek szabadságát. Önhitten, büszkén. Oktatólag és figyelmeztetőleg. Minden szégyenérzet nélkül...

- - - - -

     Rossz helyen álltam amikor kinyilt a zárkaajtó. A rettenetes bűzt árasztó öt kibli fekete sora és az ágyam között. Hátam megett meglódultak az ablakszárnyak. Ezek éjjel nappal nyitva voltak egészségügyi előírás szerint. A vigyázz' vezényszó után már nem mozdulhattam. A belső udvarban kavargó aprószemű hó utat talált befelé, csípte a nyakam, a kopasz fejem, no mindegy, nem volt éppen kellemes.

     "Mán kíível vagy/Baghíra" főtörzs kicsit beljebb lépett az ajtóból, maga előtt tolva a Leninest, mégse álljon a havas kavargás meg a rettenetes bűz útjába. Hat láb öt hüvelyk -  pont ennyi volt Kossuth szemmértéke szerint. Hiúsága nem tűrt bundát, felsőkabátot. A karcsú derékon feszülő, s a széles vállakon szétterülő szürke zsávoly látványa az erőt, a magabiztonságot, a felsőbbrendűséget, a ragyogó fekete csizmák a méltóságot, a mindenkori helyzet uralását biztosították, s kellékei voltak egy fontos szerepnek, melyet szívesen, gyakorlottan adott környezete tudtára.

     A kissé beljebb tolt Lenines, akinek ezúttal is ott szerénykedett bundája hajtókáján az aprócska kerek és ezüstösen csillogó aluminium leninfej, már kora este hatalmas halinacsizmát húzott, abban toporgott a jeges folyosón esetlenül, de most neveket olvasott egy papirdarabról. Ezek törölközővel a kézben voltak kötelesek a folyosón sorakozni. Baghíra' eközben únott pofával várakozott, s egy pillanatra oldalt felém tekintve bólogatni kezdett.

    ....teechnikuúm - mondta nyújtott kissé gúnyos felhanggal szinte magában beszélve, s megismételte még néhányszor, aztán egy fejmozdulattal kifelé intett. Nyúltam a törölközőmért, de megállított. Kifelé...! az nem kell - mondta, s már kinn álltam az apró sor legvégén. Nem nagyon vágyódtam semmiféle fürdőzésre, mert részem volt egy próbálkozásban, amikor letörött a hidegvíz főcsapja és forró gőzben menekültünk amerre lehetett, de az még karácsony előtt történt.

     A földszinti folyosón az őrszoba előtt egy keresztbe fordított asztal sarkán ült a félkarú főhadnagy. Már hallottam róla. Hosszú szipkáját két újjal, kifordított tenyérrel előkelő tartással tartotta maga előtt, csak ritkán szívott belőle, de akkor hosszan szenvedélyesen, s a növekvő hamu hosszát figyelte. Oldalt nyolc tíz fekete állt mozdulatlanul, mi is csatlakoztunk hozzájuk, csend volt, mindenki a kecsesen tartott szipkára meredt. Baghíra' ekkor halkan mordult, a Hosszú tizedes pedig egy aprócska konzervdobozt kerítve szolgálatkészen tartotta az egyre görbülő szürkeség alá, várva, hogy az majdan beleessen.

     Vékony és snájdig volt a félkarú főhadnagy és a mozdulat is majdnem kecses, amint két ujjal kipöccintette szipkájából a csikket. Még fújt bele egy rövidet, s aztán zubbonya oldalzsebébe süllyesztette.  A következő pillanatban tanúi lehettünk hogyan kell egy bicskát, egy szép hosszúnyelű, hosszú vékonypengéjú bicskát az asztal lapjának segítségével ügyesen kipattintani és kezdődhetett a szeánsz.

    Ekkor már az asztal mögött ültem várakozva egy kinyitott nagykönyv előtt. Baghíra' nyitotta ki a megfelelő oldalon, szétsimította a lapjait, hosszú ujjával rábökött a rubrikákra - név, súly, részletek stb. Vágott végű tollat tett keresztbe a lapokon, fekete tintával teli tintatartót tolt elém és biztatólag dörmögött. Menn fog - mondta...technikum..- menni fog. Tudtam én azt. Egy év technikum után az ember már szinte mindenre képes.

     A Hosszú' tizedes csomagot helyezett az asztalra, elovasta a nevet, melyet már írtam is szorgalmasan a megfelelő rubrikába, s a félkarú munkához látott fél fenéken, oldalt hajolva az asztal sarkán. Csak a jobbkezét használta, a másik örökké a nadrágzsebében volt. Elvágta a madzagot, széthajtotta a burkolatot, s a doboz tartalmát a hosszú bicska segítségével ráborította. A dobozra ekkor már nem volt szükség, ezt a megfelelő pillanatban a Hosszú távolította el a folyosó sarkába hajítva. Fontos mozdulat, gyujtós az őrszoba számára, a rajta lévő "titkos" üzenetek pedig kiváló szórakozás néhány ostoba házimunkás örömére. Ha a szegény szülők és szülék, akik oly aprólékos gonddal, lelküket is beleadva próbáltak örömet szerezni a távollévőnek csak egy pillantra látják e homályos hideg folyosón történő tevékenységet ...? - érdekes feltevés. Semmi értelme. Hagyjuk.

     Aprólékos szemrevételezés következett ezután, melyet részletesen rögzítettem a szines csíkokkal elválasztott rubrikákba, úgymint húsz deka szalonna, egy kiló pogácsa, harminc deka töpörtyű, fél kiló keksz. Ez éppen két kiló. Ennyit lehet egy hónapban. És semmi élvezeti cikk. Csokoládé, bonbon, negrócukorka, gyümölcs - még mit nem! Ezek élvezeti cikkek, melyeket a hosszú penge bosszús mozdulatta pöccintett a jobb oldalamra, ahol BaghÍra' halmozott belőlük olykor kisebb kupacokat.

      Sajnáltam ilyen alkalmakkor csomag tulajdonosát, mert a nagy szeretet és rajongás és együttérzés okán előfordult, hogy alig maradt valami a törölközöjében. A főhadnagy ugyanis miután lediktálta a rögzítenő adatokat, hosszú pengéjével pocsékká aprított mindent, néha azt vártam még az aprószemű töpörtyűnek is nekiáll, de ezt nem tette. A töpörtyű kifogott rajta. Csak nézte, kapargatta, a töpörtyű képes volt ellenállni  a fennsőbb hatalmaknak. Miután végzett, az asztal előtt álló boldog tulajdonos kiteríthette törölközőjét, s a boritón szétturkált maradékot ráboríthatta. Övé volt immár mindenestül. Megkapta, vihette, riszteseivel körülülhette.

     Figyeltem a sugárzóan boldog arcokat, nem törődtek a végeredménnyel, részei voltak a rituálénak, megszokták. Idővel én is megszoktam, nem törődtem vele. Ez a rend, ez a rituálé, csak a főhadnagyot nem értettem, mert megvolt a másik karja is, használhatta volna, de valamiféle megvetést akart így kifejezni, s ezt lévén legmagasabb rangú e hitvány körben, látványosan megtehette. Nem csak a fogvatartottakat alázta, de a készséges személyzetet is.

     Baghíra' mozdulatlanul állt az asztal jobb oldalán, csak a kupacaival törődött, a főhadnagy nem érdekelte, ahogy soha más tisztek sem. Egy két mordulással, szemvillanással követte a rituálét, a figyelem megoszlott közte és a félkarú között, de tulajdonképpen mindenki az ő parancsait leste. A néhány hét alatt, amit kiváltságosként ebben a feladatkörben tölthettem, már már elbíztam magam, bár rettenetesen kínzott a csomagok illata, látványa, szinte szenvedtem a gyomrom korgásától, s aztán hosszú szünet után végre csomagot kaptam magam is.

     Február vége lehetett, nagyon vártam s ímé megérkezett. Izgatottam töltöttem ki a rubrikákat, amikoris a hosszú penge egy aprócska zöld citromot guritott elém. Nem volt neve, szakszerű meghatározása, súlya sem volt, nem hangzott el semmi, elémgurult, megállt a könyv sarkánál. Baghíra' hosszú mancsa nyúlt felé lassan - felnéztem rá, ez még zőőd - maj' ha megérik - mondta bíztató hunyorral, s félrehúzta. Elérzékenyültem. Hálás tekintettel bólintottam, s szinte rábiztam az aprócska zöld valamit, hogy az őrszobán, ahol mégiscsak fűtenek, majd lesz ideje magához térni, rendesen megsárgulni ahogy azt illik.

     Számolgattam a heteket, s amikor úgy éreztem, hogy ideje van már a citrom sárgulásának, kihallgatásra jelentekeztem. Milyen ügyben? - volt az ellenörző kérdés. Citrom ügyben, feleltem, és vártam a szombatot.

     Hárman voltunk csupán, ugyan azon a folyosón az őrszoba előtt. Elsőként léptem be az irodába, s kicsit elkedvetlenedtem, mert Baghíra mintha már nem is emlékezett volna, de aztán eszébe juthatott...Ja az a citrom - mondta és kilépett az íróasztala mőgül. Mégis csak, nahát...- gondoltam ahogy felém jött, s ebben a pillanatban a Hosszú az ajtó felé nyúlt, hogy kinyissa. Oly mértékben elbámészkodtam, sőt el is érzékenyültem kissé, hogy, bár hallottam róla, nem vettem észre Baghíra' gyors mozdulatát, s máris repültem kifelé a kézségesen kinyitott ajtón. Tökéletes jobbegyenes volt, útközben még a Hosszú hangját is hallottam:...a következő!

31 komment


A bejegyzés trackback címe:

http://inszeminator.blog.hu/api/trackback/id/tr811462778

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.10.20. 16:35:43

Kedves Inszeminátor!

Úgy jártam, hogy az olvasód lettem:-) Egy olvasó meg, ugye, olvasson, ne kommentelgessen:-) Ahogy megismertem és megkedveltem az írásaidat, egyre inkább a stílusért és szövegeid világáért és nem az aktuális tartalmakért járok ide.:-) És egy olvasó nem azért olvassa az általa kedvelt szerzőket, hogy vitatkozzon velük vagy kommentálja őket, hanem hogy azok (a szerzők) meggyőzzék őt:-) Így jártunk:-)

Most mégis hozzászólok:-)

Bejegyzésed juttata eszembe a következőket. Ismerek két, nagyjából veledkorú férfit (többet is ismerek, de most konkrétan erről a kettőről szeretnék szólni:-)) A gimnáziumban osztálytársak voltak, későbbi életútjuk (is) nagyon hasonlóan alakult, mindkettőből tanár, majd iskolaigazgató lett. Jött a rendszerváltás (vagy micsoda) és egyikük (egy országoshírű szakközépiskola vezetője) magánéleti krízisbe került (a felesége vénségére bekattant, elhagyta, kisemmizte), ott állt egy szál ***ban, a nulláról kellett újraépítenie az életét (hogy tető volt a feje fölött azt is csak testvérei jóindulatának köszönhette); másikuk (egy szakmunkásképző zsebcézárja) ugyancsak elvált, új nőt szerzett maga mellé és alapítványi bizniszelésbe kezdett, a kapcsolati háló nagy akrobatája lett, dőlt hozzá az állami pénz és a privatizátor elvtársakkal se szeri, se száma nem volt a jobbnál jobb üzleteknek (bótolgattak-bótolgattak, előbb szétbontották majd újra összeszőtték az állami és a privát szálakat).

Ismerem mindkettejüket és ismerem sokak róluk alkotott véleményét. Tagadhatatlanul mindkettő a kádárvilág kivételezettje volt, káderek, mit szépítsük, no. Az első személy, akit kilencven után felbuktatott az élet, talpraállt és máig környezete egyik legtiszteltebb és legszeretetebb emberkéje. Szakmailag, emberileg le a kalappal előtte. Máig nagyszerű tanár, többek között elsőrangú és nagyon eredményes egyetemi felkészítőket tart. No, de a másik. Kezelhetetlen, de nagyon könnyen megvezethető, értelmileg és mentálisan megrokkant bábbá vált, aki már képtelen fölismerni saját szerepét és korlátait, akit már csak a rafinéria, a túlélési rutinok mozgatnak, tartanak felszínen, (egyre kétségesebb sikerrel). Annyira azért még igen, hogy sok ember életét erősen megnehezítse. S, persze, aki beépült a hálóba, azt talpontartja a többi. (Lehet, hogy nem népszerű, amit most mellékesen megjegyzek, de úgy érzem tisztességesnek, ha ezt is hozzáfűzöm: de ez az ócska kommancs haramiafőnök még így is, ilyen kondíciók között is több emberi minőséget mutat föl, mint számos fiatalabb elv- és szaktársa).

Miért mondtam el mindezt? Miért fecsegtem ennyit? Mert a bejegyzésed újra eszembe jutatta azt a meggyőződésemet, hogy: mi is súlyosan felelősek vagyunk azért, hogy itt tartunk (nyilván, ki jobban, ki kevésbé). Mi magunk rántottuk, borítottuk magunkra a trágyásszekeret minden tartalmával együtt. Sőt, bűnt követtünk el akkor-ott kilencvenbenazzal is (és elsősorben azzal), hogy a régi világ figuráinak nem adtuk meg a lehetőséget, hogy újrakezdhessék az életüket. Belekényszerítettük őket, hogy a régi bűnök, a régi erkölcsök szerint folytassák a praxist:-D Igazán számonkérhettük volna rajtuk, amit addig elkövettek; egy kis bírósági eljárás, egy kis börtön, egy kis vagyonelkobzás, ki tudja, milyen csodákat művelhetett volna velük. :-)

Október 23.-hoz közeledve (többek között) ez jutott bejegyzésedről eszembe:-)

ü
bbjnick

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.10.20. 18:03:47

Kedves feleim!

Nem könnyítettétek meg a dolgomat. Most ugyan mit is írjak utánatok? Hitegessem magamat azzal, hogy most talán tényleg vége lesz? Nem teszem: túl szívós a fajtájuk, s bűnbocsánat valóban nincsen ítélet, s főként megbánás nélkül.

Nyolcvankilencben megint előkerülhetett volna a régi anekdota: aki a kalandokat kereste, itthon maradt.
Mert voltak olyanok is, nem kevesen, akik - bár maguk nem hogy el nem követtek semmit, de valójában kárvallottjai és (egyúttal mégiscsak) haszonélvezői voltak a "rendszer"-nek, akik úgy be… hogy meg sem álltak eddig-addig. Akinek volt benne módja, olyan helyre ment, ahol megszűnt addigi személyisége: neve szertefoszlott, megtalálhatatlanná vált. Mert azt hitték, LESZ számonkérés… De az akasztás ezúttal is elmaradt, még "in effigie" is. (Azazhogy a jelképes, az elítélt távollétében történő ítéletvégrehajtás.)

Másfélék is követték őket. Egyikük úgy érezte, a sok átvert nő, a feleség meg a gyerekek elől most itt a jó alkalom eltűnni, s annyiba került csak neki, mint a jólismert "coup d'allumette" - "Édesem, leugrom a trafikba egy doboz gyufáért… - mondta, és negyven évig nem látták."
Mivel munkahelyén ügyintézés közben repülőjegyeket is rendelhetett, hát a magyar állam költségén vándorolt ki az ismeretlenbe, nulláról kezdeni. Talán még egy kis valutát is faszolt magának. (Azt hiszem, némi segítséget azért kapott az ottani államtól.)

Nekünk meg maradt ey a citrom: kicsit zöld, kicsit savanyú - a Tanuval élve. Ami olyan, amilyen - de még emlékszem rá, milyen lelkesen mesélte el nekem a tartalmát a barátom még 74-ben, mikor a tévében egy belső vetítésre beosonva megnézhette… A mozibemutatóra egy kicsit még várni kellett.
És még kell is:
www.mult-kor.hu/cikk.php?id=26760
Hááát - valóban így jártunk, de bízzunk, ha másban nem is, a Fennvalóban.

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.10.20. 19:29:46

@bbjnick: @Mormogi Papa:

Egyet kell értenem, mert magam is úgy gondolom, hogy más lett volna súlyos, vagy kevésbé súlyos, de valamiféle elszámoltatás után megadni a lehetőséget, hogy ne mondjam a "feloldozást"
Ez puhányan félénken, beszarva elmaradt, s a "túlélők" maguknak kaparták ki a lehetőséget, mert felismerték, hogy bűntetlenül megtehetik.

Ilyen idő tájt gyakran jut eszembe egy jóslatféle, melynek beteljesülését megtapasztaltam.

Három emberről, három jóbarátról szól akik végigcsinálták azt a két hetet, s menekülni kényszerültek.
Az első a tengeren túlig jutott, a második az akasztófa alá (nem végezték ki), a harmadik meglapult, sőt részt vett tevékenyen a konszolidációban.
A fordulat évében boldogan találkoznak, s öt perc után már gyűlölik egymást.

Olyan ez mint Kuroszava filmje, a Vihar kapujában.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.10.20. 22:07:41

@inszeminator: Annál is inkább, mert ott sem derül ki az igazság; csak a szereplők részigazságai. Meg az, hogy a holtak is hazudnak...
Rashômon az eredeti cím és két, magyarul is megjelent Ryunosuke Akutagawa novellából készült.
Egyszer vendégül láttuk egy japán énekkar hat tagját hárman a házban. Beraktam nekik a kazettát. (Magyar felirattal:-) Nem is hallottak róla...

Ez az öt perc meg... mint írtam a Magyaridőn, a három nővér a hetvenes évek elején (?) találkozott újra, persze Pesten, és sétálni kezdtek a Margitszigeten. Örömkönnyeket sírtak. Cirka 44 óta nem jöttek össze együtt: NDK, Cseszkó, Magyarország... Kitelepítés, vénlányság, házastárssal Pestre költözés...
Öt percen belül parázs veszekedés tört ki közöttük, alig békéltek meg :-)

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.10.20. 22:40:01

@Mormogi Papa:

"Öt percen belül parázs veszekedés tört ki közöttük, alig békéltek meg :-) "

Így megy ez. Kortól, eseménytől függetlenül.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.10.21. 08:52:36

@inszeminator: Újra gyermekkoromat élem... néha a miértekre is kíváncsi lennék.

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2009.10.21. 18:56:09

nem tudom mit mondjak, urak. nem tudom jobb lesz e az ünnep nélkülük. talán más lesz.
nem leszünk e kicsit árvábbak az ellenség nélkül? :))
lesznek e elég jók a mieink, vagy megkapjuk ugyanazt pepitában.
a felelősség. a nép nem felelős. számára a rendszerváltás környéke a gorenje beszerzés volt. soha egyetlen centivel több szabadságra nem volt szükségük, mint amennyit kádár adott nekik. az új világ eljövetele számukra egy vw golf beszerzésének lehetősége miatt volt érdekes. az igazak, a lelkesültek pedig kritikátlanul álltak szellemi díszőrséget a komcsikat is meghazudtolóan kártékony antall mellett. de ők sem felelősek. nem ismerték a hatalmat. mármint az igazit, a politikait. nem is láttak át rajta.
/antall vajon nem tudott az olajszőkítésről, és hogy hova mennek a pénzek?/ a kommunista erkölcsi fertőt egy jobbmázzal ellátott váltotta fel. ezért is a nép a felelős? nem hiszem. és azt sem, hogy a nép felelőssé tehető. nem olyan idők járnak. a szórakozás korát éljük. fincsi koktélra vágynak az emberek, meg viszkire, ahogy medgyessy mondta? fájdalom, igen. 56 teljesen felesleges volt.
az egyéni és kiscsoportos felemelkedések, megigazulások, szenvedések, halálok, tökéletesen értelmetlenek voltak. hatásuk nem volt, nem érdekelnek senkit. lehet, hogy ez így túl borús.
akkor, üssetek meg! :)

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.10.21. 21:00:06

"...és akkor a Gazda, kezében egy jókora fustéllyal, kirontott a földjére a kopogós jégesőbe. Kezdte csépelni a kalászokat, ütötte bűsz nekivadulással, s felordított, megállván egy kicsinyég:
- Hadd lám, Uramisten, mire megyünk mi, ketten?"

Megintcsak idéznem kelletik a volt szamizdatos-koncepciós-per-következtében-kivégzett-apával-rendelkező-vele-azonosnevű-díszlettervező-építész-szobrász által elejtett bölcsességet, amit a saját (már mérsékelten rózsaszín) füleimmel hallottam a gyárban a folyosón. Nem nekem mondta. 1998-at írtunk, a választásokon kiderült, hogy nem az előző (a naívakat meglepő) koalíció nyert. De az új kormány még nem lépett hivatalba. Nos, a "húzónév" azt mondta valakinek bizalmasan (én meg ott voltam a közelükben):
- Majd meglátjuk, mihez kezdenek az ifjú titánok, mikor majd kiderül, mik vannak a szerződések titkos záradékaiban!
No comment.
(Mi nem tudhatjuk: mikor, hol és miképp - nem törnék pálcát a jószándékú - jobbítószándékú - értelmiségiek felett. Akkor én nem patkányoztam, bár néhány korábbi ismerős megtette. Nem tudtam nevetni ezen az aljas viccen.)

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.10.21. 22:04:02

"soha egyetlen centivel több szabadságra nem volt szükségük, mint amennyit kádár adott nekik. az új világ eljövetele számukra egy vw golf beszerzésének lehetősége miatt volt érdekes."

Mottó Grifttől.
Én lejjebb szállnék.
Szerintem megelégedtek egy használt vw golffal.

Gyerekkoromban a pünkösdnek jázmin illata volt.
Konfirmandusok díszítették fel a templomot jázminágacskákkal.
Nem emlékszem ki és mit beszélt, ültem a karzaton az orgona mellett a felszálló jázmin illatban és merengtem odafönn, mint mindig.
Amikor én konfirmáltam, már nem volt divatban a templom feldíszítése, de nem ezért buktam meg, annak más oka volt.

Az ünnepet, ami most majd elkövetkezik csak egyszer ünnepeltem. Nem készültem rá, nejemet vittem hajnalban a bazilikához, nővérével utazott Erdélybe, onnan indult a busz.
Éppen csak derengett az esőtől fénylő hajnali város, lassan gurultam a néptelen utcákon és valami megfogott.
Ember sehol, csak az üres, a víztől tisztán, fényesen csillogó város, miuszáj volt bejárnom igy csupán magamban az egykorvolt fontos helyeket.
Keringtem süketen és a könnyeim is kicsordultak.
Oly szép és oly tiszta volt így a hajnali város

56 lehet, hogy felesleges volt, amint Grift írta, de átélni érzékeny, lobogó kamaszként nem volt felesleges.
Még akkor sem, ha utólag, de már akkor is sok minden hazugság rárakódott.
Olyan volt mint egy plátói szerelem.
Ne vigyorogj Grift, akkor is az volt!

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.10.21. 22:28:05

Na félre bú bá bé...
Itt ez a jó Chivas Regal, már ki sem töltöm, csak így üvegből, mint a caubojos filmeken.
Egészségükre Uraim.
El kell tűnnöm, hogy béállítsák a cukromat.
Már póbálták, de nem sikerült.
Talán most.
Várom az értesítést mikor mehetek.
Addig is prosit!
A cukornak is.

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2009.10.22. 14:17:47

@inszeminator:
dehogy vigyorgok. akik megtették amit kellett tenniük jól tették. a társadalom nem érdemelte meg. így értettem a dolog feleslegességét. az igazakat elárulták azok akikért /és saját tiszta lelkiismeretükért/ tették.
a tavaly meghalt nagybátyámat kérdeztem egyszer, hogy volt e értelme, őt első körben halálra ítélték, vidéki börtönben verték, meztelenül mászatták falra a gumibotozó fegyőrnők, szóval ő azt mondta, meg kellett tenni. megint úgy tenne.
hát így. 25 évig volt refes, és úgy halt meg néhány plecsnivel gazdagabban, hogy nem lett használt golfja.

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.10.22. 15:46:08

@Grift:
Elszóltam magam, egyetlen őszinte ünnepi megnyilvánulásom okán, s ilyenkor hajlamos az ember előre védekezni.
Nem akartam letagadni, na erről ennyit.

Később, az ötvenediken elmentem a vaskefe avatására. Direkt arra, kiváncsiságból... A végére értem oda, eljutottam a kordon elejéig és nem ismertem fel a látványosan letérdeplőt, annyira messze volt.

A végén hazaindultam, de csak nehezen jutottam a földalattihoz, s amikor már azt sem tudom hol, kiléptem belőle, rendőrök terelgettek hol erre, hol arra, s a végén az Astoriánál kötöttem ki, s megbújtam valami tévéstáb emelvénye alatt.
Rendőrök tömege vett körül, s próbáltak átterelni a szemközti zászlós sokadalomba.
Máshová nem engedtek.
Lehet, hogy egyszer leírom azt a néhány órát, de most nincs kedvem hozzá, csak annyit, hogy a hozzámcsapódott ujságírógyakornok kislány, aki talán félelmében, de szembe mert szánni a maszkosokkal, ( nem volt hajlandó átmenni, haza akart menni, de azt nem engedték ) rájuk kérdezett, hol a számuk miért nincs azonosítójuk, s ekkor büszkén a mellükön lévő apróbetűs RENDŐRSÉG feliratot mutogatva nyomták nyolcan a falhoz. Maszkban, álarcban, bátran, szenvedéllyel.
Ünneplők voltak?

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.10.22. 18:02:07

@inszeminator: Végül azért szerencse, hogy kikeveredtél belőle. Ezek az odavittek talán szintén azt hitték, hogy Szuezben vannak…
Bár azért legalább a magyar nyelv feltűnhetett volna nekik…

Hogy f…ogalmuk sem volt róla, miről szól ez, azt nem is csodálom a rengeteg hallgatás, majd elhallgatás után. Aztán az utolsó pillanatban meg lyukat beszéltek a hasunkba.
Bízom abban, hogy holnap reggel tovább jutunk a pályaudvarnál :-(

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.10.22. 18:52:11

@Mormogi Papa:
Kikeveredtem, szerencsével.
A puskin mozi után a Duna felőli oldalon van egy rácsos kapualj. Erős rács.Németek fényképezkedtek a takarásából, ottani lakók vendégei, nekik intettem, hogy nyissák ki a kaput.
Be tudtam rántani a kislányt, de egy idősebb nőt már nem. Nem akart jönni - nekem ezt látnom kell ujságíró vagyok, ezt ismételgette.
Közben a fekete hősök rohamra indultak rengeteg lövöldözéssel, ám a derék dunai szél vissza fújta rájuk a könnygázt, s hátráltak majdnem az Astoriáig. Mi is kaptunk belőle a kapu alatt. Ahogy kinyittattam három puska meredt ránk, de nem lőttek., csak jöttek jöttek.
Hátrálva mentünk a híd felé, kiváncsi voltam melyik fog lelőni, aztán egy keresztutca és...persze ott is rendőrök és terelés a hídra.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.10.22. 20:16:10

@inszeminator: Most nagyon cinikus leszek.
La routine, la routine...
Pedig sohasem lehet megszokni. De azért van az emberek némelyikében valami "túlélőgén". Nekem is segített egyszer, bár apróságban. Lerázhattam a győlölt hatalom kis képviselőjét - egy prágai "pékávé"-ellenőrt :-)

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.10.22. 20:44:58

@inszeminator: & @Mormogi Papa:

Van nekem egy cimborám. Gazdasági ügyekkel foglalkozó vizsgáló (nyomozó) - rendőr. Tőle tudom, hogy a "rebiszesek" - ezek a feketeruhás, páncélos dartvéderek - a rendőrök között (az állomány által is) egy megvetett fajta. Szolgalelkűség, agresszivitás és alacsony intelligencia - ezek a rebiszbe (készenléti rendőrségbe) kerülés feltételei. A többi rendőrnél sokkal magasabb jövedelemben és folyamatos agymosásban részesülnek, arra vannak kondícionálva, hogy úgy lépjenek fel, ahogyan tapasztalhatjuk tőlük:-(

ü
bbjnick

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.10.22. 21:27:21

@inszeminator: & @Mormogi Papa:

Elszállt a kommentem:-(

Arról szólt, hogy egy cimborától tudom (aki gazdasági ügyekkel foglalkozó vizsgáló/nyomozó a rendőrségen), hogy a rendőrök között is megvetés tárgyai ezek a "rebiszesek". Jóval magasabb jövedelmet kapnak, mint a rendőrök általában és folyamatos agymosás alatt állnak: már a kiválasztásuknál is alapvető szempont az alacsony intelligencia, a szolgalelkűség és az agresszivitás.:-( Cimborám nagyon indulatosan és nagyon csúnya szavakkal jellemezte őket...

ü
bbjnick

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.10.22. 21:29:01

@bbjnick:

"Maga mindent kétszer mond?":-D

ü
bbjnick

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.10.22. 21:38:13

@Grift:

"az egyéni és kiscsoportos felemelkedések, megigazulások, szenvedések, halálok, tökéletesen értelmetlenek voltak." --- írod.

Milyen felemelkedések, megigazulások, szenvedések és halálok vannak, amelyek nem egyéniek?

A keresztények úgy tudják, hogy ahogyan a megváltás is személyes, úgy a felelősség is személyes. Nincs kollektív megváltás és nincs kollektív felelősség sem.

Szóval: "az egyéni és kiscsoportos felemelkedések, megigazulások, szenvedések, halálok, tökéletesen értelmetlenek voltak." kijelentésre csak azt tudom mondani, hogy csak ezeknek volt értelme és hogy ezek nélkül semminek nem volna értelme.

Szerintem.:-)

ü
bbjnick

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.10.22. 21:42:28

@Mormogi Papa, @bbjnick:
Akkor este nem értettem, miért terelgettek, ahelyett, hogy valamelyik félreállt volna és szabad utat enged hazafelé. Őrjitő, hogy egy rendőr nem enged hazamennem...
Elállja az utamat páncélban. Nyilván parancsra.
A Deák térnél már majdnem sikerült rábeszélnem egy vánnyadtabb fajtát, hogy engedjen átmennem Buda felé, de jöttek segítségül ketten és ...

Aztán felvételeket látva megértettem. Vadászat folyt, de legalábbis összeterelése a minek is....?
A hajtók' jól végezték a dolgukat. A vadászok' meg pláne.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.10.22. 21:44:09

@bbjnick: Igen, tudom - ilyenek a "salátamosó kosárban" üldögélő CRS-ek, a francia rohamrendőrség tagjai is. (A kosár a rácsos csapatszállító kisbuszok gúnyneve.) Nos, őket kicsivel hamarább állították szolgálatba LÁTHATÓ módon, mint a "mieinket". Hogy titokban voltak azért, azt onnét tudom, hogy a gatyaváltást követő első, vagy második évben volt velük dolgom. Békésen. Mivelhogy "statisztáltak" egy reklámfilmben. Az akkori legfélelmetesebb szerelésben, mellvértekkel, pajzsokkal, hosszú gumibotokkal (azt hiszem, a "modernebb", fütyis tomfa még nem volt divat) és kutyákkal - és volt ott tömegoszlató páncélos vízágyú is. Vélhetőleg ugyanaz, amit a tévé székháza előtt felgyújtottak. Merthogy ráismertem. No, azt még nem ott gyártották, ahol az újabbakat - azoknak a gyártója bőségesen rendelkezhetett tapasztalatokkal a jármű megerősítésre szoruló részeinek terén, ez nyilvánvaló.
Megítélésük a dolgozó kollégák, egyszerű utcázó rendőrök, közlekedésiek, nyomozók, irodisták, stb. körében kb. olyan, mint a nőgyógyászoké az orvosoknál...
És a személyes tapasztalatom az, hogy (minden más statisztériától eltérően) itt csakis a parancsnokokkal lehetett kommunikálni.
"-Kérem, szóljon nekik, hogy ne nevetgéljenek, mert az nem jól veszi ki magát a jelenetben..." és hasonló mondatok tömege lassította a kommunikációt. Mert parancsot csak egyetlen embertől fogadtak el, a kérés, könyörgés lepergett - a szemükben senki sem volt ember...
Hasonlóan kezelhetetlen társaság (azért egy fokkal jobb) volt a vízilabdásoké meg a jéghokisoké - egy másik reklámban...

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.10.22. 21:47:36

@inszeminator: Összeterelése és levadászása az ürügynek.
És nem égett a képük, mint a Reichstag ... hogy ideillő hasonlatot találjak...

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.10.23. 07:25:45

@inszeminator: & @Mormogi Papa:

Ó, hát önkényuralom van, kedves barátaim. Ez egy ilyen diktatúra. Ilyen a habitusa.

ü
bbjnick

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2009.10.23. 07:46:46

@bbjnick: félreértettél. fentebb már írtam,hogy természetesen,az egyén szempontjából nem volt felesleges. viszont az egyén nem az egyéni megigazulása szándékával tette amit tett, hanem eleve a közösség érdekében. amelyik közösség aztán hamar leszarta az egészet, és elárult mindent. így értettem az "értelmetlenséget".

a természetesen elsődleges egyéni felelősségek hálózata azért kiadja a kollektívet is.
a már buzikat eskető /lutheránusok-svédország/ kereszténységnél azért felkészültebb /:)))))/ vallások ezt hívják kollektív karmának. és azt mondják, hogy az egy repülővel lezuhantakat sem a véletlen ültette akkor és ott össze! :)

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.10.23. 09:37:10

@Grift:

"@bbjnick: félreértettél. fentebb már írtam,hogy természetesen,az egyén szempontjából nem volt felesleges. viszont az egyén nem az egyéni megigazulása szándékával tette amit tett, hanem eleve a közösség érdekében. amelyik közösség aztán hamar leszarta az egészet, és elárult mindent. így értettem az "értelmetlenséget".

Ez már megint baromian pontos, de van egy rossz hírem is.

A Gőzdómra rátelepült valami dögletes:

bX - 59cppw - nek álcázza magát.

Kéretik a dögmadarat lepusztítani.

Insz...

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.10.23. 10:14:10

@Grift:
Valami olyasmi lehet mint az error 404, de már megjavult.
Lehet, hogy csak nálam volt zavar.

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2009.10.23. 10:19:00

@inszeminator: :) frászt hoztad rám. azt hittem a moszad lesz az! de már futtatok egy vírusirtót! LOL

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.10.23. 10:39:05

@Grift:
Visszakerestem:

error-bx-59cppw Blogger help címen baromi sok minden megtalálható, de nekem a "cppw" a gyanús.
Profi álcázásnak tűnik.:))))