inszeminátor

Majd kiderül

Friss topikok

HTML

Ami van...

Utolsó kommentek

  • Mormogi Papa: @jose maria padilla: @inszeminator: Hmmm... eszembe ötlik egy régi nóta szövege: "Mert az nem ... (2017.10.10. 16:00) Állj, ki az? Tovább!!
  • inszeminator: Na de ilyet... Hogy mik vannak... Azért a cserebere néhány pofa sör takarásában szerintem lebonyol... (2017.10.03. 20:10) Állj, ki az? Tovább!!
  • jose maria padilla: Te jó ég, de régen jártam erre! Insz, vero adott nekem egy címet küldtem neked mélt. Aztán kaptam ... (2017.10.02. 13:55) Állj, ki az? Tovább!!
  • v_e_r_o: Kedves Insz! talákozót szervezünk, (gasper, padilla örm, mormogi és te) holnap (2017. 06. 08.) du ... (2017.06.07. 11:18) 60
  • inszeminator: Sajnos ebben az "Exek az édenben" világban nem sok olvasója lehet Platonov -nak. Őszintén szólva m... (2017.05.06. 07:49) A. Platonov, Dzsan. ( El Kazovszkij panoptikumai )
  • Kabai Domokos Lajos: "Platonov az orosz irodalom nagy hatású írója, művei szamizdatban voltak olvashatóak. Életműve az ... (2017.05.05. 19:49) A. Platonov, Dzsan. ( El Kazovszkij panoptikumai )
  • Mormogi Papa: Küldtem emilt ! Üdv MP (2017.04.11. 13:03) Állj, ki az? Tovább!!
  • Mormogi Papa: Sajnos csak ilyen későn ugrott be a "társ vicc", amit a hetvenes években hallottam valamikor. Absz... (2016.08.21. 12:28) 60
  • Mormogi Papa: Köszönöm, valóban meglepett a végkifejlet. Nagyon érdekes adalék ez a 100 éve történtekhez... (2015.03.25. 17:33) A rézkalapács ( harmadik, befejező rész )
  • Mormogi Papa: Nagyon érdeklődve várom a folytatást. (2015.02.15. 16:06) A rézkalapács ( első rész )
  • Mormogi Papa: Pedig elegendő lenne hetente kétszer - állította a fritzkahndozás apostola :-P (2014.10.27. 00:45) Naponta négyszer...
  • Mormogi Papa: Sejtettem én is. NE bánd, hogy "ránoszogattak" - a kor lenyomata van benne, későbbi nemzedékek ok... (2014.02.09. 17:08) Eperlekvár ( "idő múltán"...manulya' szerint)
  • inszeminator: Nem ismertem az idézett sorokat, épp ezért köszönet. A történet nagyjából, illetve túlnyomórészt i... (2014.02.09. 09:57) Eperlekvár ( "idő múltán"...manulya' szerint)
  • Mormogi Papa: On pouvait prendre pour confesseur Sa femme son enfant sa soeur Sans être sûr d'ouvrir son coeur A... (2014.02.08. 22:44) Eperlekvár ( "idő múltán"...manulya' szerint)
  • Mormogi Papa: @inszeminator: Nasszerű! (Állítólag Golda M. mondta ezt a Egyiptom egykori elnökének néhaivá válta... (2014.01.28. 19:20) Eperlekvár (befejezés)
  • Utolsó 20

ec-pec kimehec

szinesek

free counters

2009.08.25. 10:00 inszeminator

Sör és bicikli

      - Nyár vége felé járunk ugyan, de még meleg van, sőt száraz meleg, sörnyelő meleg, de semmi probléma, akár úszhatunk is a sörben, annyi van belőle. Pedig, kedves símaképű ártatlan honfitársaim, el sem tudjátok képzelni micsoda baravúr volt korábban a sörprobléma, illetve az aktuális sörhelyzet megoldása.

     - Ez rögvest az aratási helyzet után következett, melyet sikeresn megoldottunk, de várt reánk egy újabb megmérettetés, egy újabb harc és sokkal szélesebbkörű probléma megoldása, új színtéren - a sörfronton. Ekkor már kicsit visszavettük a harci jelentésekből, már csak szép emlék volt a széncsata is. Aggódtunk viszont Nagykanizsáért, Kőbányáért, a sörfront legkiválóbb hadállásaiért és bizony előfordult, hogy szocialista barátainkhoz kellett fordulnunk baráti segítségért, ha elestek. Ők pedig segítettek rajtunk szegény kis magyarokon, így volt lehetőségünk megismerni a baráti söröket, és ez meglepő eredményre vezetett, mert rájöhettünk, hogy nem a balatoni világos a nekünk való, jobbat érdemelnénk, ha lehetne. Voltak remeklések, nagyszerű kisérletek, de legtöbbjük, főleg meleg időben, a húgyban oldott melaszra emlékeztetett, legalábbis komolyabb szakértők szerint. Jómagam nem kóstoltam, megelégedtem a korabeli meggyvérrel, mely viszont kiváló volt, és ha valaki feltámasztaná az ismeretlenségből, verné a legtöbb állítólagos gyümölcslevet.

     - Sok évvel ezelőtt amikor az a bizonyos kékcédulás szabad választás történt s amikor a helyzetben lévők, a saját igazságügyminiszterüket verették agyon mert nem tetszett szegénynek a szabad választás megcsúfolása, akkortájt kezdődhettek ezek a dicsőséges mozgalmak. Olyan hatalmas győzelmeket arattunk, hogy csak ámult és ámult a kapitalista szennyvilág. 

     - Soha nem loptam addig keritéseket, de ekkor ez is megtörtént, azóta is szégyellem magam. Ha legalább felkerültünk volna a dicsőségtáblára, de semmi. A pénzt amit kaptunk érte be kellett szolgáltatni a közös alapba. Én még nagyon kicsi voltam és útáltam cipelni fél éjszaka a lopott keritéseket. A felháborodott tulajdonosok, akik nem értették a kapitalista, fasiszta revizionista meg kabalista harc lényeget, természetesen feljelentést tettek, és a rendőrség komoly képpel helyszinelt. Láttam és rettegtem, mert mint a gyilkosok, magam is visszamentem a tetthelyre, és hallottam a megnyugtató szavakat. Legyenek türelemmel, a rendőrség végzi a munkáját.

     - Ettől egy kicsit megnyugodtam, mert a rendőrség leginkább az államrend szokásos felforgatói ellen és a saját soraiban megbúvó bomlasztók és azok családtagjai, és összes leszármazottai ellen  végezte nehéz munkáját, mi meg ugyebár éppen az államrend felhívásai és haladó szellemű buzdításai szerint cselekedtünk.

     - A békét védtük. Egyébként pedig a negyedikeseknek azt a rohadt Oleg Kosevoj nevezetű örsét próbáltuk túlszárnyalni, mert ők keztdék a keritéslopásokat, és nem akartunk egyáltalán lemaradni. Szerintem ez érthető, és nagyonis komolyan vettük a " gyütsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded!" című általános felszólítást. Igy utólag azonban kétségeim vannak, mert nem egészen biztos hogy keritéslopással is lehet a békét védeni, de elhessegetem magamtól a kishitű gyávaságot, mert azokból a keritésekből állitólag nagyszerű fegyvereket lehetett csinálni, és amúgy is a sörről akartam egy kis szösszenetet összebarkácsolni és persze Krdovicsról, egykori kollégámról az Irodagéptechnika vállalat gyöngyéről, úgyhogy hagyjuk is az őskori keritéslopásokat, ma már mások szenvedélyévé vált, azon meg nincs mit csodálkozni.

     - Szotykis, ez volt a beceneve szegény Krdovicsnak, aki egyébként komoly, alapos és megfontolt ember volt. Gyerekkora óta párttag, még az apja vitte bele a mozgalomnba s neki már akkor is tetszett ez a férfias dolog. Sajnos környezete nem vette túlságosan komolyan e szenvedélyét, inkább a másikkal foglalkozott mely a söhöz kapcsolódott. Azon ritka teremtmények közé tartozott akik reggelente biciklivel jártak be a belvárosba, a kormányra akasztott rendes bőr aktatáskával, mely aktatáska a lapos részében papírba csomagolt uzsonnát, a dudorosabban pedig Szotykis szép, míves söröskorsóját tartalmazta. Elhalt nagybátyja testálta rá e remekművet azzal a kötelezettséggel, hogy az edénybe csak sör tartózkodhat, s ha már ott tartózkodik abból kell azt magához vennie.

      -  Hazafelé menet, gondosan végiglátogatta az útjába eső intézményeket, ahol a saját korsajából ihatott, mert a csaposok megértették a testámentumot, ahol meg nem, mert mindenféle higiéniai baromságokra hivatkoztak többé be sem tette a lábát.
      - Ráérősen haladt a megszokott útvonalon, minél későbben jut haza annál jobb, mondogatta. Otthon csak egy összeaszott régi feleség várta morcosan, akit képtelen volt szebbnek látni, még jelentősebb mennyiségű sör elfogyasztása után is.

     - Azt, hogy eredetileg Krdovicsnak hívják, csak hónapokkal később  tudtam meg amikor egyszer rendesen bemutatkozott. 
     - Ne hívjál Szotykisnak, nem szeretem, csak az a hülye Smidéliusz ragasztotta rám - mondta - mert ő az utcafronton lakik, én meg a gangos tarktuson, ahol közös vécé van...
     -Sok mindenről árulkodott ez az őszinte kifakadás, benne volt a mozgalmáros uralkodó osztály csendes rosszallása a fennálló rendszer egynémely hibája ellen, ahol még mindig a burzsuj lakik az utcafronton , pedig már régóta nem ott van a helye. Közös vécét alá, hadd álljon sorban ő is reggelenként hóban esőben.

     - Smidt úr, a csoportvezető, magas kopasz ember tudott az ő Smidéliusszá való előléptetéséről, de nem törődött vele. Afféle adminisztrátorként ő vette át a javításra beszállított pénztárgépeket, s külön helyet tartott fenn a különböző vendéglátóipari vállalatoktól érkező darabok számára. Ezek "átvizsgálása" zárt körben történt, csak a csoport tagjai lehettek jelen, s bárki idegen lépett be a helyiségbe, azonnal pokróc került a megbontott darabra.

     - Először is a burkolatától  kellett megszabadítani a szerkezetet, s ekkor némi aprópénz, került elő, időnként pedig összehajtogatott százasokat is lehetett itt ott találni. A tulajdonképpeni vadászat a fiókoktól való megszabadítás után következett, mert azokból gyakran hátrcsúsztak a papírpénzek, s ősszegyűrődve csupán ránk vártak, hogy idővel kiszabadítsuk őket. Kiváncsi lettem volna melyik kocsmából származott az a lestrapált Sveda, melynek fiókja mögött több mint tizötezer forint préselődött össze.

     - Smidéliusz még az ajtókat is bezáratta íjedtében, mert a nagy fogást muszáj volt részletesen megtárgyalni. Jelentse az esetet vagy sem? Keresik e majd a pénzt, vagy sem? Ez volt eldöntendő néhány perc alatt. Nem mert egyedül dönteni, szavazásra tette fel a kérdést. Két igen és két nem után Szotykisra meredtünk, aki remegő kézzel éppen cigarettára gyujtott. Nem akart dönteni, visszaindult mosókabinjába, ahol nagynyomású olajjal tiszította a burkolatuktól megszabadított javításra váró pénztárgépeket. Smidéliusz gyors döntést szeretett volna, mert képtelen volt egymaga határozni, s mert az ő része is több volt mint egyhavi fizetése. Nem is illett volna  e kitérés a megszokott folyamatba, s utána kiáltott izgatottan:..az anyád úristenit Krdovics, gyalog akarsz járni....?

     - Krdovics megállt a mosókabin ajtajában, kicsit gondolkodott, s aztán visszaindult és igennel szavazott. Nagy kő esett le rólam is, kellett a pénz, nagyon is kellett, de legfőképpen Krdovicsnak kellett, aki Szotykis volt tulajdonképpen mert valóban nem akart gyalog járni. Utált villamosozni. Egyszerre indultak reggelenként Smidéliusszal ugyan abból a házból, s tulajdonképpen Smidéliusz hozta a vállalathoz, mert rendes embernek tartotta. Attól még lehet rendes ember - gondolta -  még ha a gangos részen lakik is, ahol reggelente sorban állnak a közös véce előtt.

      - Krdovics mindig előbb ért be biciklijével mint a főnöke, hazafelé menet viszont órákkal később került vissza a Ferencvárosba. Ilyenkor melátogatott néhány intézményt, ahol kevéssé adtak a higiéniára, s egy ilyen alkalommal, valahol a Bakáts tér környékén épp két cimborával támasztotta egy nagy ablak előtt a pultot, korsajából még alig hiányzott, amikoris a nagy ablak elé támasztott biciklije mellett megállt egy szokásos külsejű alak. Amolyan munkáskülsejű, ahogy mondják. Krodovics nemigen törődött vele, felemelte a korsót, s ugyanakkor meglepetten látta, hogy ez a borostás csavargó, aki nyilván sehol sem dolgozik, csak álcázza magát munkáskülsejűnek és nyilvánvalóan ellensége a fennálló államrendnek az ő kerékpárjára pattan és megindul - így mondta. Nem láthatta merre, mert a korsó, melynek tartalmát éppen magába döntötte elvette előle a kilátást és a szomszédai is böködték oldalról, hogy nem é az ő biciklijét emelték el az ablak elől...? 

      - Vannak az életnek nehéz pillanatai, melyeket csak igazi sörivók élhetnek meg, s ilyenkor legtöbbjük remekül helyt áll bármi történjék is. Csak egy félabsztinens ostoba fajankó rohan ilyen alkalommal elzabrált biciklije után. A megfontolt, ráadásul saját korsajából fogyasztó szakértő nem hagyja félbe a megkezdett mozdulatot. Kellemetlen helyzet volt igaz, még az orrába is sikerült szippantania nagy izgalmában, de kitartott.
      - Mire végzett, és sikerült a tömegen át kirohannia, az a nyomorult fasiszta munkáskülsejű államellenes féreg már messze járt. Nézte a teret, az utcákat, a templomot, melynek tornyában éppen harangoztak és arra a szégyenre gondolt, hogy holnap Smidéliusszal kell villamosra szállnia. Visszament a korsóért, nem volt kedve többet inni azon a napon. Azon gondolkodott mennyi időbe telhet az út gyalogosan, mert a villamost azt nem, azt felejtsük el.

     - Smidéliusz tulajdonképpen jó ember, egyszer meg is hívta magához, és azt mondta neki, hogy ő jó ember. Jó munkásembernek látszik - így mondta. Ilyenekre lenne szüksége, mondta, és állást kinált neki. Van kedve hozzá Krdovics elvtárs...? - kérdezte, amikor megmutatta neki a mosócellát. És neki volt kedve hozzá, mert bár szerette a mozgalmat, de az egyedüllétet is szerette. Leginkább azonban a sört szerette mégpedig a saját korsajából. Abban a bádogcellában pedig, amikor a fejére húzta maszkot és beindította kompresszort, és pisztolyából sivítva vágtatott az olaj  a mocskos masinák belsejébe, minden baját elfeledte. Megtalálta lelke nyugalmát, mert senki nem zavarta, rajta kivűl csak a pénztárgépek vázai sorakoztak némán az olajos padlón, az új bicikli mellett.

      - Mindezek pedig Oppenheim úr Biológia blogjának olvastán jutottak eszembe, ahol nemrég szó esett a sörről.

11 komment


A bejegyzés trackback címe:

http://inszeminator.blog.hu/api/trackback/id/tr31330092

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.08.25. 13:05:31

Mint sörkedvelő, bicikliző komoly ember, nagyra értékelem ezt a posztot :-)
A kerítés szocializálásáról - amiből hipp-hopp valami érthetetlen mód privatizálás lőn - pedi eszembe jutott (megint) Christian Morgenstern idevágó rövid költeménye. A kötet nem lévén nálam, kerestem a guglival, de szerintem az egyik sor pontatlan, és csak egy magánblogban találtam rá:


A Léckerítés

Volt egyszer egy léckerités
lécei közt megannyi rés.

De meglátta egy építész
s odament, este, a csibész-

s a sok résből, mit kiszedett
magának házat épített.

A kerítés csak állt bután,
léce réstelen valahány.

Siralmas kép! Gyász! Kész Mohács!
El is kobozta a tanács.

S az építész? Lelt uj házat!
Afri- avagy Amerikát.

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.08.25. 13:51:29

Na neeeee!
Morgenstern és Mohács! Akkor már inkább a Hal éji dala, vagy a

Patak kövére dobta köpenyét, s ráültette menyét, a menyét.

És persze ez sem pontos, majd utánakeresek.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.08.25. 14:17:22

A fordító bűne, nem az enyém :-)))
Az átköltésekről meg sokat lehetne beszélni - de szerintem ezt is Szabó Lőrinc fordította, aki a Halak esti énekét :-))) és akinek ezt azért kell elnézni, mert nem volt sarlatán…
Egyszer valaki megkeresett, aki a Magánhangzók szonettjét taglaló dolgozatához összeszedte a korábban megjelent magyar fordításokat, szám szerint (ha jól emlékszem) nyolcat. Nem ismertem személyesen, de kérését (hogy adjak neki szó szerinti fordítást az eredetiről, hogy dolgozni tudjon vele) teljesítettem. Számos lábjegyzettel.
Igen tanulságos munka volt.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.08.25. 19:43:26

A fenti szöveg a pontos, az emlékezetem pontatlanabb volt - csak pár vessző és pontosvessző nincsen a helyén - illetve az utolsó sorban értelemzavaó módon felcserélődött két betű: természetesen nem új házat lelt az építész, hanem új hazát...
És, hogy még jobban felbosszantsalak (:-) az eredetiben így szerepel:
"El is kobozta a Tanács."
Őszintén szólva, ez éppen így rémlett - a fordító sem független a kortól...

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.08.25. 20:17:56

Hát nem is tudom...Ha zongorázni tudnám a házat, hazát közötti külömbséget. édes jó Istenkém, én lennék a Liz Tajlor.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.08.25. 22:16:38

@inszeminator: Természetesen igazad van - a szövegellenőrzés hevében persze nem jutott eszembe átgondolni, miféle hátsógondolat cseréltethette fel az ékest és az éktelent azza a blogíróval, akinél futtában megtaláltam az idézetet.
Közhelyes, de igaz: csak tiszta forrásból...
És nem mindegy, hogy valaki a házát árulja, vagy...

De könyörgöm, mér' pon a Szabó Böske ???
Olyan sok jó zongorilla akad még :-) Csak valahogy ne hajlongjon folyton előre-hűtra, mint egykor F.A. meg ez összes tanítványa... kész tengeribetegség volt egy koncert. Vagy szemellenzőt kellett venni, de olyat ám, ami nem látszott :-)
Szerointem a tanítványok is azért vették át a hajlongást, mert így nem lettek tengeribetegek tőle...

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.08.25. 22:46:00

Az "elkóricált" ékezet máshol is okozott galibát... csak úgy mellékesen említik ezt az esetet egy másról szóló 2007-es cikkben:

"A történet jó hatvanéves, tehát a költő ma már nem él. A háború utáni „koalíciós” időkben elég sok kulturális hetilap született és múlt ki hamarosan; költőnk ezek egyikének adott verseiből, s tudta a szerkesztőtől, hogy a legszebbik, a „Hajnali szárnyalás” címoldalon fog megjelenni. Vasárnap reggel a költő rohan a legközelebbi standhoz, vesz mindjárt pár példányt a lapból, és akkor meglátja, hogy a verscím második szavából hiányzik egy stratégiai fontosságú ékezet."

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.08.25. 23:04:33

@Mormogi Papa:
Imádnivaló ez a nyelv, ez a jó kis magyar, ahol egy ékezet hibájából, vagy hiányából az éteri magasságból minden átmenet nélkül lehet bele
csapódni a szarba.

Szabó Böske csak úgy jött - sósheringet mégsem írhattam.

Jut eszembe, volt valami népfrontos szervezése Gasper uramnak.
Mi van ezzel?

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.08.26. 08:59:35

@inszeminator: Egyetértek: a nyelv - miben a Nemzet él - nagyon jó kis nyelv :-)
Választ küldtem népfrontos ügyben Emillel.

Csutakaszürkeló 2009.08.26. 20:01:49

Azok a daliás, régi szép idők - kedves elvtársak -, Oleg Kosevoj, Oleg Kosevoj... nekem már csak a Mókus őrs jutott...
Napjainkban pedig a kerítéslopás a megélhetési bűnözés körébe tartozik.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.08.26. 20:45:29

@Csutakaszürkeló: Pedig Tom Sawyer még festette, festettette... :-)