inszeminátor

Majd kiderül

Friss topikok

HTML

Ami van...

Utolsó kommentek

ec-pec kimehec

szinesek

free counters

2009.06.25. 07:07 inszeminator

Sztehlo Gábor örömvárosa - Gaudiopolis - és Makarenko.

 

           Nem ellencikknek szánom, inkább kiegészítésnek. Azt sem tudom, szerepel e amerikai egyetemek programján, mint Makarenkó, melyről ama nevezetes "szótár"? tett emlitést a minap. Ha szerepel, annál jobb. Ha Makarenkó valóban tananyag, ám legyen. Erről a lenini aranyköpés jutna eszembe, amit most nem részletezek, mert beárnyékolná az említett írás lényegét, meg az a könyvtárosi álmélkodás, amikor visszaviszik a lexikont, hogy nem jó kiadás, mert hiányzik belőle a tartalomjegyzék. Persze szótárral is megtörténhet hasonló - pláne, ha magyar. Vidékiek vagyunk, kéremszépen.... Nagyon vidékiek, édes jó Istenem..., de mennyire! Öröm, hogy időnként éreztetik velünk, magunktól soha nem jönnénk rá.

      - Ám ha már magyarokról szólna, címe szerint magyaroknak, akkor valamit mégsem értek. Makarenkó jött látott és győzött. Lemosta a pályáról Sztéhlo Gábor intézményét mindenestül, hogy ránkzúdíthassa a haladószellemű szovjet pedagógiát.

      - Azt a kiváló szellemiséget, melyet valódi értékeiben sohasem lehetett nálunk megismerni, mert csupán néhány külső jegyét vettük át propagandisztikus célzattal. Ami lényege lehetett, azt egy világhírű magyar film, a Valahol európában karcolgatta. Püff neki, ez is magyar...

      - Én sajnos a leghülyébb változatát élhettem meg a Medve utcai általános iskolában. Apám, miután a környékbeli iskolák származásom okán mereven elutasítottak, oda iratott be, s amint ezt a manővert sikerrel teljesítette, rögvest kezembe nyomott egy vékonyka kötetet mondván, olvasd el, ide fogsz járni, Németh László írta, Medve utcai polgári a címe.

      - Tornából felmentett papgyerekként kezdtem itt az ötödik osztályt frissen operálva éppen csak kilépve a kórházból egy sérvműtét után. Nehezen ment a beilleszkedés az idegen környezetben e két súlyos teher miatt, nem is tudom melyik volt nyomasztóbb. Talán mégiscsak a tornából való felmentés, mert a papgyerekséghez ebben az őrületes éberségi korszakban már többnyire hozzászoktam.

      - Nem számítottam viszont arra, hogy az új helyen micsoda kiváló alanya leszek a mozgalom tanárokra kényszerített, de legalábbis elvárt viselkedésének..

      - Egy hétfői napon, szeptember vége felé rögtön az első óra elején intőt kaptam, ma sem tudom miért. Tudtam, hogy verés lesz belőle, bokafogásos, szíjas, de nem sokat törtődtem vele. Apám ragaszkodott ehhez a módszerhez, nem mintha egyetlen gyerekként valaha is átélt volna hasonlót, inkább nevelési elveinek Kálvinista súlyát akarta megismertetni.

      - Kedden osztályfőnökit kaptam, de ekkor már nem ízlett a bokafogás, mert kell ahhoz  néhány nap pihenő, hogy az ember feldolgozzon kölökkorában egy komolyabb esti műsorszámot. Szerdán rovót, csxütörtökön már nem emlékszem mit, pénteken pedig esett az eső, nagyszünetben fenn maradtunk a folyosón, onnan néztük a nagyudvar pocsolyáit. Egyszercsak az osztályfőnököm állt előttem, s közölte, hogy az igazgató úr vár az irodájában.

      - Felmentünk, a szoba közepén ott ált valóban az igazgató úr, mögötte karéjban néhányan tanárok és az igazgató úr beszédet tartott. Egyetlen szó maradt meg bennem, mert ezt addig nem is hallottam - mételyezés - és a lényege, hogy ennek bizony én vagyok okozója ebben az iskolában. Megkaptam az igazgatóit, este pedig nyikordult a szekrényajtó és kiválasztódott a megfelelő szíj.

      - Ekkor már eléggé nehezen jártam, ülni is alig bírtam, vártam a hét végét, és szombaton végre semmi sem történt. Egészen délutániig, amikoris boldogan rohantam ki az utcára a napközisekkel, de a tanárnő visszahívott. Naszóval ő is teljesítette a penzumot, s gyalog indultam haza a messzi Pasarétre. Már a Vasas pályánaál jártam amikor összetalálkoztam nagyapámmal. Ő szinész volt, nem pap, másként láttta a világot mint a fia, s nem értette miért búslakodom. Amikor elmeséltem neki a történetet, megállt.

      - Ezért...? - csak ennyit kérdezett. Hazaérve vendégkoszorú közepén találtam apámat, de láttam, kicsit később nagyapám félrehívja és valamit beszél vele. Néhány perc múlva apám szótlanul aláírta az újabb bejegyzést, a szíjak pedig a helyükön maradtak. Makarenkó mindig eszembe juttatja ezt a történetet. Mert mindig a jó időben adott pofon a legjobb pofon c. történetről akar szólni, pedig egyáltalán nem az.

      - Inkább Sztéhlo Gáborra adom a voksomat, ha lehet, annál is inkább mert róla talán mág annyian se tudnak. Makarenkó meghaladta őt, letörölte a színről, pedig érdemes feleleveníteni. És nemcsak azért mert magyar.

 

Ki volt Sztehlo Gábor?

Sztehlo Gábor (1909-1974) egy igaz ember volt, ahogyan az az egyetlen kítüntetés is nevezi ot, amít életében megkapott: az Igaz Ember emlékérem.

Sztehlo Gábor evangélikus lelkész volt - igaz híttel élte életét: a másokon való segítést.

Az egyházi szolgálat mellett a magyar ú.n. népfoiskolai mozgalom megalapítója és lelkes híve volt az 1930-40-es évtized fordulóján. Rájött arra, hogy az a 4-6 elemi osztály, amít akkor általában a parasztfiatalok végeztek, nem elegendo sem a mindennapi életben való eligazodáshoz, sem pedig a gazdálkodáshoz. Az o továbbképzésüket szolgálták az egyre gyarapodó számú Népfoiskolák.

A második világháború (1939-1945) katasztrófába sodorta az érintett országokat, többek között hazánkat is: Európa nagy része szenvedett a fasiszta Németország megszállása és terrorja alatt: a hadi cselekmények miatt emberek milliói - elobb csak katonák, késobb civilek is szenvedtek, nyomorogtak és pusztultak el.

Az emberiség minden háborúja öldökléssel, pusztítással ment végbe, de arra még nem volt példa, amít a fasiszta Németország tett, hogy népcsoportok: elso sorban a zsidóság, másodsorban a cigányság módszeres kiirtását szervezete volna meg. A zsidó-ellenesség (antiszemítizmus) és a cigányellenesség korábban is fellelheto volt Európában, de a második világháború alatt a németek az általuk megszállt országok hatóságaival irtóhadjáratot folytattak foként a zsidók ellen. Eloször szük városrészekben zsúfolták össze (gettók) vagy rögtön táborokba terelték oket - a csecsemoktol az aggastyánokig - majd embertelen körülmények között (agyonzsúfolt marhavagonokban, étlen-szomjan) embertelen táborokba (koncentrációs lágerekbe) szállították oket. Itt kiválogatták a munkaképeseket, akiket halálra dolgoztattak, majd a munkaképtelenekkel együtt gázkamrában megölték, ezután pedig elégették oket. Ezt a zsidó- és cigánypusztítást nevezzük Holocaustnak. Mintegy 6 millió zsidót és több tízezer cigányt öltek meg ilyen módon.

Amikor 1944 tavaszán megindult a magyarországi gettósítás, Sztehlo Gábort azzal bízta meg egyháza, hogy a Református egyházzal közösen létrehozott Jó Pásztor egyesületen keresztül szervezzen mentoakciókat, elsosorban gyermekek számára. Sztehlo Gábor az ido szorításában igen rövid ido - néhány hét alatt - 32 gyermekotthont hozott létre lakásokban, kisebb-nagyobb családi házakban, villákban a Nemzetközi- és a Svájci Vöröskereszt anyagi támogatásával. Mindezt illegálisan, vagyis titokban, rejtozködve kellett megcsinálnia, hogy a hatóságok rá ne jojjenek. Ezekben az Intézetekben mintegy 1500 gyermek, s az oket ellátó kb. 500 felnott lelt menedéket. A háború közeledtével a helyzet egyre veszélyesebbé vált, s mégis valamennyien, akik hozzá menekültek, túlélték az üldöztetés és a háború poklát.

Sok gyermekért nem volt aki értejojjön a háború után. Sztehlo Gábor ezeket az árvákat és ágrólszakadtakat nem engedte szélnek, hanem továbbra is otthont adott a számukra - most már nem 32 kicsi, hanem egy nagyobb gyermekotthonban. Áradó szeretetével megpróbálta pótolni a pótolhatatlant: a szüloi otthon melegét. Ezt a tevékenységét 1951-ig folytathatta, ekkor intézetét államosították.

Rövid átmeneti idoszak után Sztehlo Gábor ismét segíto akciót szervez: az evangélikus egyház szeretetotthonaít szervezi meg, s egyiküket vezeti is. Ezekben az otthonokban öregeket és fogyatékos gyermekeket gondoznak.

1972-ben a magyarok közül elsők között kapta meg Izrael államának azt a kitüntetését - a Jad Vasem érem, vagy magyarul az Igaz Ember emlékérem - amelyet azon nem zsidó emberek elismerésére alapítottak, akik a Holocaust idején zsidókat mentettek meg.

1991-ben az "ágról szakadt árvák" immár idos csapata és egykori munkatársai hoztuk létre a Sztehlo Gábor Gyermek- és Ifjúságsegíto Alapítványt, hogy valamít visszaadjunk - másnak - abból a sok-sok jóból, törodésbol melegségbol, amít egykor tole kaptunk, s aminek életünket is köszönhetjük. Ennek a törlesztésnek kis darabkáját kapod most Te…

 

Sztehlo Gábor életrajzi adatai:

1909. szeptember 25-én született Budapesten

1915-1927: elemi és középiskolák

1927- 1931: ev. teológia, Sopron

1931-1932: ösztöndíjas Finnországban

1932. május 28.: D. Raffay Sándor püspök lelkésszé szenteli

1932: káplán a budavári gyülekezetben

1933-1935: a hatvani gyülekezet lelkésze (1934-ben anyagi támogatást teremt, 1935-ben felépül és felszentelik az ev. templomot

1935-1942: a nagytarcsai gyülekezet lelkésze

1936 március 22: a nagytarcsai missziói egyházközség lelkészévé iktatják

1936- ban megnosül, feleségül veszi Lehel Ilonát (Lehel László és Lehel Ferenc lelkészek húgát).

1937: elsô gyermekük, Gábor megszületik

1937: a finn lelkészek számára rendezett közös lelkészkonferencián megfogalmazódik a nagytarcsai népfôiskola gondolata

1938. okt.23: a nagytarcsai Tessedik Sámuel népfoiskola alapkoletétele

1941: második gyermekük, Ildikó megszületik

1942-1944 tavaszáig: egyházkerületi missziós lelkész

1944 márc. Raffay Sándor ev. püspök megbízásából a református Jó Pásztor Egyesülettel együtt elkezdi a zsidó gyemekek szervezett mentését.

1944 október - 1950.jan 7. tartós szabadságot kap azevangélikus egyháztól, hogy minden erejét a gyermekek mentésére, otthonok kialakítására és szervezésére fordithassa. 1944 karácsonyáig 32 otthonban szervezi meg a gyeremekek elhelyezését és ellátását a svájci Vöröskereszt anyagi és erkölcsi támogatásával ismeros és felajánlott családi házakban.

1945.tavaszán a 32 otthonban árván maradt, legkülönbözobb körú gyermekek számára a PAX gyermekotthont szervezi meg és iskolát épít a Weiss Manfréd által felajánlott magánterületen.

1950.jan 7. A PAX otthonokat államosítják.

1950.jan.7.- 1951.okt.15: segédlelkész a budavári, kelenföldi, majd a kôbányai gyülekezetben.

1951 okt.15- 1961 dec. Szeretetotthonok szervezoje az evangélikus egyházban; szervezoje és és vezetoje a fogyatékos gyermekeket és és öregeket gondozó pesthidegkúti szeretetotthonnak;

1956: családja Svájcba távozik

1961 dec.: meglátogatja családját és szívinfarktust kap, orvosai tanácsára ottmarad

1962 - Hochfluh-Hasliberg kerületi papjaként vállal szolgálatot

1972: megkapja a legmagasabb izraeli kitüntetést, az Igazak Yad Vashem érmét, fát ültethet Jeruzsálemben az Igazak Ligetében

1969-1974: Interlaken der Oberhasli kerület papjaként szolgál haláláig.

1974. május 28: halála

     Forrás: Sztéhlo Gábor alapítvány honlapja.

 

     És akkor jöjjön egy kis wkipédia, mely kicsit világiasabb.

Élete [szerkesztés]

Az Új-Hatvani templom

Miután 1931-ben Sopronban elvégezte az evangélikus teológiát, Finnországban volt ösztöndíjas. 1932-ben szentelték lelkésszé, 1933-1935 között a új-hatvani gyülekezetben szolgált, egy év alatt templomot épített, presbiterével Legány Ödönnel karöltve . 1935-1942 között Nagytarcsán volt lelkész. A finn minta alapján 1937-ben megkezdte a népfőiskola szervezését, amelyet aztán 1938-ban alapítottak meg.

1944 márciusától kezdve Raffay Sándor püspök megbízásából elkezdte a zsidó gyermekek szervezett mentését. 1944 karácsonyáig 32 otthonban szervezte meg a gyermekek elhelyezését és ellátását a svájci Vöröskereszt támogatásával. Ezért a tevékenységéért kapta meg 1972-ben a Világ Igaza címet.

1945 tavaszán a Weiss Manfréd által felajánlott területen megszervezte a Pax gyermekotthont. A gyermekotthon 1950-es államosítása után segédlelkész volt a budavári, kelenföldi, majd a kőbányai gyülekezetben. 1956-ban családja Svájcba költözött, de ő nem ment velük, mert folytatni kívánta munkáját. Az evangélikus egyház keretén belül szeretetotthonokat szervezett. 1961-ben svájci látogatása közben infarktust kapott, így orvosi javaslatra ott maradt és ott folytatta lelkészi tevékenységét.
 

Gaudiopolis – Örömváros [szerkesztés]

1945 szeptemberében – öt hónappal a Magyar Köztársaság kikiáltása előtt – a közel nyolcszáz menekült gyermek megalapította a „Gyermekköztársaságot”. A gyerekek ünnepségeket szerveztek; könyvtárt, énekkart alapítottak. Az „örömpolgárok” szakmát tanulhattak, nem volt kötelező a munka, de szívesen dolgoztak a közösségért. A gyerekköztársaságnak alkotmánya volt, és önálló törvénykönyvet is alkottak. A fizetőeszköz a „Gapo dollár”, az állami vicclap neve a „Gapo-Matyi” volt. Gaudiopolist sem a magyar állam, sem az egyház nem támogatta. Segítséget csak a Nemzetközi Vöröskereszttől kaptak, azóta is rejtély, hogyan sikerült 1950-ig életben tartani az intézményt.

   

       Aki többet akar tudni Gaudiopolisról, kérdezze Molnár Ferenc leszármazottját, a tévés életképek íróját rendezőjét, aki ott alapozta meg - ő mondta - egész szellemiségét, és sokadmagával volt boldog lakója a "városnak".

     "Amíg Magyarországon az önkormányzatiság csak a rendszerváltás után született meg, a Gaudiopolisban ez már '45-ben megvalósult. A köztársaság fővárosa a Farkastanya volt, a többi épület is városként működött, gyerek polgármesterek irányításával. A kerületeket, azaz a hálótermeket néptribunok képviselték a minisztertanácsban. Az állam kiskorú polgárai demokratikusan választottak maguk közül vezetőket. Népszavazással döntöttek a miniszterelnökről és a minisztertanács tagjairól is. Sztehlo, mivel ellenzett minden tekintélyelvet, megálmodott köztársaságában semmilyen pozíciót sem vállalt, csupán tanácsaival segítette növendékeit.


       -Az Örömváros kulturális minisztere az akkor tizenöt éves Horváth Ádám volt - ma tévérendező. Így emlékszik a lelkészre: "Világi férfi volt, joviális, jó humorú. Többször felírták gyorshajtásért. Sosem találkoztam önzetlenebb emberrel. Mindenét másokért áldozta, és nem kért cserébe semmit."


      - Sokat hallottam otthon ezt a nevet csak így, a Sztéló, mert bizonyos körökben értéke, híre, becsülete volt. Ha már Makarenkó előkerült, ha már újra lehet propagandája, hát legyen előtérben Sztéhlo Gábor is Gaudiopoliszával együtt.

 

22 komment


A bejegyzés trackback címe:

http://inszeminator.blog.hu/api/trackback/id/tr641207009

Trackbackek, pingbackek:

Pingback: Inszeminator blogja: Sztehlo Gábor örörmvárosa, Gaudiopolis. « Soproni Hírek 2009.06.26. 13:51:50

[...]Gábor örörmvárosa, Gaudiopolis. tovább: Inszeminator blogja:[...]

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.06.25. 10:03:48

Én sem pártoltam a verést - ultima ratio-ként esetleg?
De most, mikor az utolsó halvány fegyelmező eszközöket csavarják ki a tanárok kezéből, mikor a gyerek feljelentheti apját-anyját egy (esetleg nagyonis megérdemelt) pofon miatt, kicsit más a környülállás, mint, mondjuk, 50 évvel ezelőtt.
Van más gondolat is bennem - de azt inkább levelezve. Ez csak egy jelzés: itt jártam :-)

orbispictus 2009.06.25. 20:20:08

Köszönöm ezt a szép olvasmányt.
Sajnos, - sosem hallottam Sztéhlo Gáborról, - de most utána keresek, - és elolvasom amit csak lehet. Nagyon szép megemlékezés ez egy tanítványtól:
"Sosem találkoztam önzetlenebb emberrel. Mindenét másokért áldozta, és nem kért cserébe semmit."
Ami a verést, - mint nevelési eszközt illeti, - én bizony a jól alkalmazott pofontól, - nem határolódnék el.
Vitát lehetne erről nyitni. Az ötvenes években voltam tanítóképzős, - és a családom nagy része is, pedagógus. Makarenkó pedagógiáját tanultam, és egyetlen mondatba tömörítve így jegyeztem meg: " gyakori veréssel rabszolgákat nevelünk, - verés nélkül viszont gazembereket".
Mára - az "anélkül", - sajnos már bebizonyosodott.
A Szüleim, engem soha nem büntettek, hanem az idősebb nővérem, - aki tanított, - keményen elpáholt ha okot adtam rá. És igaz ami igaz, - meg volt ennek a várt hatása. Egy idő után kialakult a Pavlovi reflex.
Én bizony, - nem kímélném meg az oda vezető úttól a mai gyerekeket sem.
Üdv. Márta

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.06.26. 09:21:32

@orbispictus:
Manapság hallani vélekedéseket miszerint azért abban a Kádár rendszerben is voltak jó dolgok.
Ha nagylelküek vagyunk, rábólinthatunk. Voltak.
Némelyek eltüntek, mások maradtak. Főleg öntudatos kapitalistákká vált egykori Kiszesek képében.
Egy korábbi cikkre próbáltam írásomban reagálni kedves Márta, nem kifejezetten a verésről, mely Makarenkó eltárs valamiféle "rehabilitációját" kisérelte meg elősegíteni, annak dicséretével, miközben említést sem tett az akkori magyar helyzetről, amikoris az említett pedagóg munkásságának ránk erőltetésével egy másikat, egy jobbat vertek szét.
És persze senki sem mondta, hogy azért abban az elmúlt rendszerben is voltak jó dolgok...
Említetted, hogy nem hallottál Sztélóról és utánanézel.
A Makarenkóról szóló cikk írója sem hallott róla ebben szinte bizonyos vagyok. Talán kevésbé nagyképűen tálalja a szovjet elvtárs munkásságát, ha tudja az előzményeket.
Bár lehet, hogy csak a nagyképű, lekezelő stílus bosszantott föl, mely erősen emlékeztetett a hadseregbéli politikai tisztek bornírtan önhitt magabiztosságára. Valamiképpen az egész sorozat ilyen, ritkán olvasom, nem szeretem a kioktatást.

A verésről lehet vitatkozni, én alkalmatlan vagyok rá, mert rengeteg verést kaptam. Apám szerintem így vezette le a kor "környezeti ártalmait".

Fiam, lányom egyetlen pofont sem kapott tőlem, egyszerűen viszolyogtam tőle.

Ugyanakkor hálás is lehetek Apámnak, mert valószínüleg csak így tudtam elviselni' 15 éves koromban a kisfogházbeli első, délutántól hajnalig tartó 4+1-es kihallgatás megpróbáltatásait.
Sokáig nem akartam írni erről, de Bacsó halála és a Tanú előtérbe kerülése végül is feloldotta a zárlatot és a Fehérhajúban írtam erről

orbispictus 2009.06.26. 11:34:17

Kedves Inszeminator!
A válaszod, sok mindent megmagyaráz. - Olvasom még Sztéhlo G.- t.
Verés?...-
Én az egyszem lányomat, az akkoriban divatos Benjamin Spock gyermeknevelési elmélete és tanácsai alapján akartam nevelni. Nem vált be. ( Ahogy Nála sem…- )
Nem igen büntettük, - mégis kapott egyszer egy jól kiérdemelt pofont a tinédzser lányom, amikor a házunk előtt a csomagtartóból pakoltam ki, - Ők pedig a barátnőjével a hátsó ülésen vihogtak valamin. A lányom aztán előre hajolt, és kiengedte a kéziféket. A kocsi, váratlanul és egyre sebesebben gurult lefelé a dombról, át az útkereszteződésen. Nem tudtam "elkapni", - sikítva rohantam utánuk. Végül a teniszpálya oszlopa állította meg a kocsit utca végén. Hát, - akkor jött a pofon.
Verés?...-
„Ugyanakkor hálás is lehetek Apámnak”…- írod, - alighanem, igazad van. Olvastam valahol, - talán Szili Leontintól, - hogy „minden történésnek, a földi élet szűk kis látókörébe be nem illeszthető magasabb rendeltetése van..”-
Én, - elfogadom ezt. Isten, - tudja, mi miért van. Én, nem tudom, nem tudhatom.
Megrázó élményeid vannak, hatalmas erő, hit, és emberi tartás kellett ahhoz, hogy átéld és feldolgozd ezeket.
Megrendülten olvasom a történeteidet.

tistedur 2009.06.27. 18:06:33

@inszeminator: mennyit tudsz te a makarenkói nevelésről? mert amit a tiszteletreméltó sztehlo gábor a saját gaudiopolisában létrehozott,az sok mindenben hasonlít makarenkó munkájára.

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.06.27. 18:43:03

@tistedur:
Ha hasonlít, miért kellett eltüntetni, megszüntetni.?

De nem is ez a lényeg.
Nem tartom etikusnak, hogy valaki a saját blogját fényesíti ,más szellemi termékével.
A nagyképű magyar-magyar szótár tokkal vonóval, tehát szöveggel képpel átvett egy 2008 márciusában máshol megjelent írást, gondolván úgysem veszi észre senki a csalást.
Ez az ami dühít.
A makarenkói pedagógíának pedig, legalábbis annak, ami magyarországra átkerült alanya voltam sokadmagammal. Úgyszolván egy egész nemzedék.
Makarenkó munkásságának mo-i leképezését, iskolában és börtönben egyaránt megtapasztaltam.
Visszakérdezek, Te mit tudsz a makarenkói nevelésről...?
Az avatarodat nézve fiatal lehetsz, lehet, hogy olvastál valamit róla valami egyetemi jegyzetben, és még ohhh, dolgozatot is írtál róla. A gyakorlatát hálistennek már nem ismered meg.
Az elorzott, az eredeti cikkben szerepel ez is: nem hősköltemény.
Lehet, hogy a Zalán futását már nem lehetne ellopni, de ahogy a dolgok alakulnak még megtörténhet. Legfeljebb Zoránnal keverné az új generáció.

tistedur 2009.06.27. 19:00:47

@inszeminator: annyira nem vagyok fiatal, mint amit az avatarom talán sugall :) én amiatt kérdeztem, mert meglepett a kirohanásod a makarenkói neveléssel kapcsolatban, miközben sztehlo gábor munkásságát ennyire dicsérted-miközben a kettő között nagyon sok a hasonlóság.
magyarországon sosem volt makarenkói nevelés, egyszerűen nem vették át azt,amit valóban megcsinált és amit ő fontosnak tartott a nevelés terén.
ha a felháborodásod oka egy bloggazda etikátlan viselkedése volt, akkor sajnálom, hogy emiatt olyasvalami ellen emelted fel a szavadat,ami a maga korában és helyén igencsak jól működött. én kicsit azt éreztem, hogy a felháborodásodat szegény makarenkón vezetted le, aki nem tehet az adott szituációban semmiről.

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.06.27. 19:44:50

@tistedur:
Visszakérdeztem de nem feleltél.
Te mit tudsz a makarenkói nevelésről?
Tudsz e a kurtavasról (szerintem nem is hallottál róla) amit max két óra időtartamra lehet orvosi felügyelet mellett alkalmazni, de a helyen ahol alkalmazzák nincs és sosem volt orvos, a kényszerzubbonyról, a kollektív büntetésről, amikor az ételedet megfelezik és a disznóknak adják, a vitaminhiány miatti gennyes puffadásokról, és még egyebekről és mindezeket szegény Makarenkó nyakába varrják, úgyhogy amikor e nevet meghallod összerándul a gyomrod.
És egyáltalán ki tud itt és akár ott is ahol működött igazi történéseket az alkalmazott pedagógiáról.
Jó, lehet, hogy elragadtattam magam és akkor...?
Manapság már Karácsony Sándor is előkerült - ki tudja ki volt?
Sztéhlo életéről meg európa díjas tv film készült.
Ki tud róla...?
Na jó, nem folytatom, semmi értelme.
Egy kis korabeli színhez ajánlanám figyelmedbe a Díszruhát.
2009/05/11

tistedur 2009.06.27. 20:06:35

@inszeminator: ha azt mondom neked, hogy a kurtavasnak semmi köze makarenkóhoz, akkor elhiszed? vagy nem számít semmit sem?
ha jézus nevében vernek meg, zárnak sötétzárkába, veszik el az ételedet akkor most jézus a hibás vagy az,aki rá hivatkozva teszi ezt veled?
nem az a bajom, hogy elragadtattad magad-szíved joga..az problémám, hogy úgy érzem igazságtalan voltál valakivel, akinek a nevével visszaéltek-akinek a nevében veled szemben követtek el szörnyű és fájdalmas dolgokat
(ps. tenni kell azért, hogy sztehlo gábor munkásságát megismerjék:ezért jó ez a blogbejegyzés is)

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.06.27. 20:32:17

@tistedur:
Mintha említettem volna, hogy "mindezeket szegény Makarenkó nyakába varrják".
Egyébként pedig igazad van -

kissé elragadtattam magam,
elragadtattam magam.
magam.
:-(

tistedur 2009.06.27. 21:04:37

@inszeminator: emberből vagyunk-ez néha megnehezíti az ember dolgát :)
remélem, nincs harag köztünk-nem volt célom semmi ilyesmi..

orbispictus 2009.06.28. 11:31:00

Karácsony Sándor?....Csak gyanítom, hogy Karácsony Sándor, - az a Karácsony Sándor lehet, akit a Szüleim, - és a szintén nagyformátumú falusi tanító Sógorom, - Balatonakarattyán, személyesen ismertek. Neki ott volt nyaralója, a Szüleimnek pedig Balatonkenesén. Csodálatos tanár volt. Nem sokat tudok róla, - csak azt, hogy szerette az embereket, - és „csodálta” a gyerekeket. Különleges tanítói módszere volt.

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.06.28. 14:42:39

Igen, óla van szó - az a Karácsony Sándor.
Apám professzora volt Debrecenben. Én is találkoztam vele egyszer, azt hittem Mikszáth támadt fel az alakjában. Persze kisgyerek voltam, Apám vitt hozzá, akkor már félretették.
A tanítványai éveken keresztül kört alkottak, összajöttek.
Az utóbbi időben,kb 10-15 éve Vekerdi Tamás nyomul a nevében, idézve,emlegetve, kicsit fura mód, mert nem hiszem, hogy éppen jó időben fedezte volna fel. Ismernie kellett korábban is csakhogy akkor nem illett szóba hozni az ilyesmit, most meg megy a lihegés.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.06.29. 08:06:02

Szép írás, köszönöm szépen.
Egész véletlenül követtem a m-m szótáron a vitát Makarenko ügyben.
Valahogyan az jutott eszembe, hogy Vlagyimir Iljicsről is mondogatták szende szemekkel, hogy ő csak jót akart, csak aztán jött a grúz vonatrabló és mindent elk*rt (csak hogy egy klasszikust idézzek).
Hát én az ilyen dolgokban nem hiszek, még ha a fenti példa nem egészen stimmel ide. Ha valami el tud romlani, az el is romlik. Csak hogy egy másik borzalom közhelyet idézzek.

Sztehlo Gábor pedig rulez! :)
Rövid ideig szolgált a gyülekezetünkben, itt Kelenföldön is.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.06.29. 22:06:14

Emilt küldtem - talán könnyebben találunk rá többen az említettem lelkész nyomára :-)

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.07.03. 09:16:06

@Gasper:
Köszönöm, kedves Gasper, semmit sem tudtam, sem az évről, sem a szoborról.
Elég monumentálisnak tűnik, remélem nem lesz gáncsoskodás sem a helyet sem egyebeket illetően.
Nem tudom mi okkal kap a fekete szobor ennyi érdekes szögállású síkot, talán a művészek észre sem vették, de ebben az esetben ezek a csiszolt felületek, elhelyezkedésük szerint a napállás szerint fognak különböző irányokban fénysugarakat vetíteni.
Ha ez így lenne ahogy gondolom, már messziről látható lenne figyelemfelkeltő csillogásával.
Színfolt, és mérete miatt látványosság lenne, ami még jót is tehetne ennek az egyre szomorkásabb fővárosnak.
Meglátjuk...

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.07.03. 21:18:28

@inszeminator: nagyon szívesenn. Igazából én sem tudtam az égvilágon semmit ezekről az információkról, csak tegnap félfüllel hallottam a tv-ben a készülő szoborról, aztán rákeresve a neten, ezeket találtam.
A szobor terve egyébként nekem is tetszik.

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.09.25. 15:40:53

@Gasper:
Nagyon örülök, vasárnap, vagy hétfőn lesz pesti napom, megnézem.
Jó, méltó helyen lesz, remélem könnyen lemosható, mert céltáblája is lesz minden elmebetegnek.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.09.25. 20:47:21

@inszeminator: én meg örülök hogy programot csinálhattam neked. :)