- Nem értem a felháborodást. Már elfelejtettük volna a nótafákat, a mókafelelősöket, meg a hangulatjelentéseket...? Elhangzott az a szép dal ott azon a szép kongresszuson, és mindenki fanyalog. Hát ne fanyalogjon! Mégis, mit énekeljenek szegények? A nyuszi hopp-ot? Nevetséges.
- Volna persze egy szerény javaslatom - illene a környezethez, kevesebb méltatlankodást okozna, egyetértőbb lélekkel hallgatná elcsendesülve a köznép. Igazi népi kezdeményezés lenne - legalábbis az eljövendő éveket illetően. Ha már visszamenőleg sajnos nem lehet. Az alábbi dalocskára gondolnék szeretettel, mely egyszerű, könnyen megjegyezhető, a nép nyelvén, sőt legalábbis ajakán sajátos variánsokban élő igazi "népi" népdal. ( jahhj, van ilyen egyáltalán...?) Ősi, történelem előtti változat, olyasmi mint az igazi népi hímzés. Örök.
- Kedves gesztus lenne néha Heltai Jenő úrnak is, aki valamely korabeli notabilitással kapcsolatban tett megjegyzést, miszerint az illető úr talpig aranyban van, pedig talpig vasban kéne járnia. Időszerű megjegyzés volt, ahogy ma is éppen az.
- A dalocska szerzője valószínüleg ismeretlen. Ne is keressük, nem érdemes. Talán a bűnügyi krónikákban található lenne feljegyzés róla, de ma már a bűnügyi krónikákat sem lehet tárgyilagos szemmel vizsgálni, nem is nagyon érdemes, mert az is kurzusok szerint módosul. A talpig vas helyett talpig aranyban lévők kezei mindenkor messze nyúlkálnak.
- Elismerem, nem a magasművészet kategóriájába sorolandó, amolyan brucca brucca brucca brucca stílus, rotyogtatós, de a szívekhez közelálló'...! Kell ennél több?
- Sajnos a textussal imitt, amott problémák merülhetnek fel, de hát erre valók a pályázatok és a kuratóriumok. Mert igaza van a néhai sztárköltőnek - azok mint tudjuk jól fizetnek. Megkérdezték tőle ugyanis - mégis miből él, ha nem dolgozik...? Nem jött zavarba a költő, a feleségem benne van mindenféle kuratóriumokban, azok meg jól fizetnek - válaszolta.
- Hát akkor dolgozzanak meg a pénzükért és találjanak ki valami mást a "betörés a mesterségem" helyett, mert azt a sort, hogy "virtuális rablás és betörés a mesterségem" bár pontos és lényegre törő, sehogyan sem lehet beleszuszakolni a költemény intellektuállis "Prokrusztész" ágyába.
- Muszáj volt ezt a nevezetes ágyat megemlítenem - jó is, hogy eszembe jutott - már csak azért is, hogy emeljem a poszt szinvonalát, ahogyan valamikor az ÉS korabeli szerzői között volt szokásban. Nem számított valakinek, aki nem használta bármilyen alakzatban szegény Prokrusztész ágyát. Dőltek az ágyak minden lapszámból. Hát akkor most itt is legyen, mert éppen jó helyen van.
- Nálunk most készülődik a nevezetes ágy. Sokan sündörögnek körülötte, ájtatos kezüket tördelő dúskeblú dadák és szigorú tekintetü titokzatos reformátorok. Alakítják, formálják, kedden, április tizennegyedikén kiderül majd a mérete is. És a legkisebb kisinas fogja tudományosan szemrevételezni. És ő dönt...aki most odakinn játszik éppen. Felmászott az emeleti ablakba és onnan dobálja gyöngykaviccsal az lenn acsarkodó komondorokat. Ha neki nem tetszik, mehet az egész hóbelevanc gyujtósnak. Tetszeni fog neki, ebben bizonyos vagyok, mert egyáltalán nem olyan az a kisinas. Ebben a fordított világban ugyanis minden ő tőle függ. Tudja, meri és teszi. Amíg valaki jól pofán nem vágja és viszi ajtóstul még az abriktert is.
- Prokrusztész ágya: olyan rendszabály, megoldási forma, amelybe a valóságos esetek széles köre csak erőszakosan kényszeríthető be. Prokrusztész mondabeli görög rabló áldozatait ágyába fektette, s aki hosszabb volt annál, azt megcsonkította, aki pedig rövidebb, azt erővel megnyújtotta. (Könyvoldal)
Forrás: Kislexikon.
- Más, kevésbé emelkedett megfogalmazás szerint: "Prokrusztész - a görög mitológia hírhedt alakja - úgy rabolta ki a háza előtt elhaladó utasokat, hogy behívta és ágyába fektette őket. Ha az utas termete hosszabb volt az ágyánál, a felesleget levágta belőle, ha rövidebb, az ágy méretére nyújtotta. Prokrusztészt Theszeusz ölte meg saját módszerével. Az attikai rabló története paradigmája emberi kapcsolatainknak."
- No de menjünk tovább...A második sorban szereplő évek számát bármikor meg lehet változtatni. Választások esetén lehet négy év, hosszabb, bennsőségesebb, belterjesebb ciklusok esetén szigorúan magánhasználatra lehet öt, hat, hét és nyolc, vagy akármennyi. Egyéni alkalmazásban persze, mert nem vagyok szerelmese a mértéktelen kollektivizmusnak.
- Sőt az első sort is átírhatjuk. Mit szólnának mondjuk a: megjöttem én újból kérem, négy mázsát pihent a vérem, kezdethez...? vagy:...most jöttem leg-jobbkor kérem, négy mázsát pihent a vérem...De a ha nem tetszik a legjobbkor, lehet épp jókor. Ez sem hangzik rosszul. Sőt, azt hiszem ez lenne az igazi.
- Tehát: ...most jöttem, épp jókor kérem, négy mázsát pihent a vérem, azt se tudják, hogy ki vagyok éééén... stb...Esetleg...majd megtudják, hogy ki vagyok ééén...!
- Milyen szépen hangzana ez is kórusban, fúvós kisérettel, élénken bruccolva, cintányérral, amit Hruscsov elvtárs is annyira szeretett... És mennyivel őszintébben is hangzana. Az alábbi szöveg némileg röviditett változata az eredetinek, mert a lényegre kell összpontosítani - meg hát ki is tudná már pontosan az eredetit.
- Szerintem ennyi is elég. Azt a híres nótát, azt az internacionálisat, amely annyi zavart és méltatlan hozzászólást tudott kiváltani azt sem éneklik végig sehol, még csak azt kéne, a himnuszt sem...Elégedjünk meg elvtársak a rövöditett változattal, jó?!
- Nekem leginkább az a része tetszik mely arról szól, hogy "sötét az utca kihalt a város, reggelre megtudjuk ki lesz a káros" - a többiről, miszerint: "ha rajta vesztünk, nem lesz több estünk, nem lesz több csókos éjszakánk", már kevésbé vagyok meggyőződve, mert sokan nyüzsögnek a csókos éjszakákon, sok jóbarát, sok sok igazi pártonkívüli és saját magától is független elszántan belharcos cimbora.
- Tehát megkérek mindenkit, hogy jöjjön föl ide a szinpadra és énekeljük el együtt közösen, mondaná a legközelebbi alkalommal, a legközelebbi nótafaelvtársnő/úr és akkor...:
Most jöttem én Vácról kérem,
öt mázsát pihent a vérem,
azt se tudják, hogy ki vagyok én!
Betörő a mesterségem,
nincsen abban semmi szégyen,
nem az égből várom a kajám...
Sötét az utca, kihalt a város.
Reggelre megtudjuk ki lesz a káros.
Ha rajta vesztünk, nem lesz több estünk,
Nem lesz több csókos éjszakánk...!
- Egyébként is, magyar dalt a magyar embernek - ahogy a korábbi divatos szólás mondja:..."ez a fasza Tanitónéni, ezt énekeljük!"
Utolsó kommentek