inszeminátor

Majd kiderül

Friss topikok

HTML

Ami van...

Utolsó kommentek

ec-pec kimehec

szinesek

free counters

2009.03.13. 11:11 inszeminator

A fehérhajú...

   

   

  Bacsó Péter, és mások ürügyén...

   - Kaptam egyszer egy vastag stencilezett valamit, szinte újat, alig használtat. Akitől kaptam mámorosan, csillogó szemekkel nyomta a kezembe. Neked hoztam - olvasd el, a Tanú forgatókönyve. Fiatal srác volt /a néhány év korkülönbség is számított/, munkatársam volt a József Attilában. Gyanakodtam kissé mert elég különös társaság vette körül. Szerintem valamely tagja a szines kis közösségnek lopta valahol filmesek közelében.

   - Beleolvastam, de roppant zavart a "stílusa", mert valóban forgatókönyv volt, itt ott bejegyzésekkel áthúzásokkal, és nem nagyon tudtam kiolvasni belőle a valódi történetet. A film már régen elkészült akkor, de betiltották a srác szerint, én meg azt keresgéltem mi okból és miért tehették...? Nem értettem a mámorát amivel a kezembe nyomta. Főleg néhány jelenetet tartottam túl elnagyoltan gyávának, és ezt tiltották volna be...? Persze nem gondoltam az elvtársak rémült óvatosságára. A szellem maradjon csak a palackban, az irónikus csipkelődő szellem meg annál inkább. Komolyság, tartás és kitartás, előre a lenini úton ez a lényeg. Nem barátkozunk közben sem jó sem gonosz, ártó szellemekkel, mert nem tudjuk megkülönböztetni őket. Amikor pedig már megnézhettem az eltiltott filmet, sajnáltam, hogy továbbajándékoztam a forgatókönyvet.

    - Sok év telt el azóta, s nemrég láttam épp a film rendezőjét Bacsó Pétert tolószékben hófehér hajával mentősökkel a háttérben egy üres szinpadon. Néhány szót mondott csupán, s nekem ujra a "fehérhajú" jutott róla az eszembe. Az arcát, alakját, mozdulatait ma is tisztán látom, s az a néhány szó amit mondott beleégett az emlékezetembe.

    - Néhány éve, amikor felhívtam a neves történészt, hogy hozzátegyek valamit a rádióban elhangzott riportjához, felvette a telefont.  Mivel a riportban szóba ejtette lakókörnyezetét, nem volt nehéz utánakeresnem a telefonkönyvben, találtam is egy hasonló nevet, végül kiderült jó helyen keresgéltem. Azt mondta szerencsém van, teljesen véletlenül vette fel, mert szinte soha sincs otthon. Bemutatkoztam, megemlítettem a riportot és ezzel kapcsolatban szerettem volna felhívni a figyelmét valamire, ami mindig kimarad a nagy, szenvedélyes emlékfolyamokból... Kiderült valóban érdemes volt, mert nem volt tudomása róla. Aztán készülő könyvéről esett szó, ismertem a témáját és ehhez is lett volna valami apróságom, távoli, mellékes de nem akartam beszélni róla...Nem akarom összezavarni - mondtam, de ő nem tágitott. Nyugodtan zavarjon össze - szólt és én szabódtam mert ezt a történetet még soha nem mondtam el senkinek. Még a családom egyetlen tagjának sem, senkinek, annyira legbensőbb magánügyemnek tartottam. Egy olyan pillanatnak ami csak kettőnkre tartozik. Valahol, valamikor valakivel...Semmi olyasmi ami történelem...Tulajdonképpen kicsit szégyeltem is, mert a naivitásomat, tájékozatlanságomat, és persze ostoba jóhiszeműségemet bizonyította.

   - Így került elő a "fehérhajú", mire ő rögtön közbevágott. Ismerem, hallottam róla - vágta rá - hírhedett figura, a legnagyobb vamzer a kisfogház történetében. Jó akkor nem mondom. Próbáltam elállni, visszakozni a témától - de ismét közbevágott - mondja csak... ( mi egyebet mondhatna egy történész aki a korral foglalkozik...?) makogtam valamit, és a végén már nem emlékszem miről is beszélgettünk.

   - S, hogy miért veszem elő éppen most...? Bármennyire is tisztelem az elhunyt rendezőt, ő most csak ürügy ehhez a  történethez, részint témája, részint fehér hajkoronája miatt. Azonkívül az is okot ad a felelevenítésre, hogy lassan kipusztulnak mind az enyhitő szinek, melyek elviselhetőbbé, időnként pedig talányosabbá szinezik környezetünket. Körülöttünk már már minden egy, illetve váltakozva kétszínűvé, fehérré és feketévé silányul - az angyalok seregében mindenki születésétől fogva pedigrés angyalkának mímeli magát, és éppen úgy történik mindez a másik oldalon. Mindig patás ördögök ocsmány gyülekezete a másik oldal, annak látszik és annak kell látszania, kinek kinek gusztusa és hajlama szerint. 

   - "Jóbaráttal"  egy nyári délután fél négy tájban ismerkedtem meg, azért tudom pontosan mert megnézte az óráját, körülbelül úgy mint akinek hamarosan lejár a munkaideje. Rendes, barátságos, szinte kellemes embernek látszott miközben papírt fűzött az öreg Continentálba még mosolygott is, lepötyögtette az adataimat, közben mint akinek eszébe villan kellemetlen modortalansága egy pakli Kossuthot tolt felém, keresztül az üres íróasztalon, gyujtson rá - mondta és elnézést kért, hogy korábban nem jutott eszébe.

   - Megköszöntem a kínálást, de nem fogadtam el a cigarettát, annál is inkább mert eddigi 15 és fél évemig eszembe sem jutott, hogy valaha is rágyujtsak. Miután felvette az adataimat, átnézte a hevenyészett, néhány oldalnyi jegyzőkönyvet, amit alig két órával korábban, elfogatásom helyszinén a Haditechnikai Kutatóintézetben  vettek fel, összegyűrte, és a szemététkosárba dobta. Erre itt nem lesz szükség - mondta, és mosolyogva felém fordult. Azt hittem hamar végzünk, de semmi egyebet nem tudtam mondani, illetve eszem ágában sem volt semmit hozzátennem ahhoz, amit oly nagy lendülettel a kosárba hajított. Láttam, hogy nincs megelégedve, fejét csóválta - nem lesz ez így jó, mondta és kiment.

   - Talán tíz percig is bámészkodhattam a kis szánalmas, rideg helyiségben, ha lett volna mit, mert "jóbarát" székén és írósztalán kívűl csak egy másik asztal árválkodott a bejárat mellett. Kopottan, durván lepattogzott festékkel, s olyan lábakkal, melyek gömb formában, amolyan bunkó formában végződtek a feketén  mocskos padlón. Az asztalon nem volt semmi. Sem írógép sem iratok, összekaristolt lapján csupán tintafoltok. Annyira ronda volt, hogy már már érdekelt mi célt szolgál, lehet-e valami értelmes funkciója ilyen állapotban, s ha van miért éppen itt...? 

   - Gondolataimba merülten bámészkodtam, amikor "jóbarát" helyett négy fiatalember lépett a szobába. Kicsit közelebb húztam a székemet az íróasztalhoz, mintegy jelezvén, hogy várjanak a sorukra, mert előbb az én ügyemet kell elintézni. Igérem rövid leszek, még így is legfeljebb késő délutánra, esetleg vacsorára érhetek haza, pláne, hogy azt sem tudom hol vagyok, szóval türelem. Az előadó elvtárs kiment valamiért, én s őrá várok...

   - Ekkor az egyik, "jóbarát" íróasztala mögé lépve becsukta a szélesre tárt ablakot. Néhány pillanat múlva pedig a legközelebb álló csendben sziszegve szólalt meg a hátam mögött: hogy mersz ülve maradni a jelenlétemben...? Hátrafordultam, hogy megnézzem ki szólit, de abban a pillanatban kirúgta alólam a széket.

   - Tulajdonképpen ez volt az első menet. Annak is csupán bevezető, mondhatnám, ismerkedési mozzanata. Ezen első padlórakerülés után pedig már csak alig néhányszor tudtam felállni. Újra és újra odalenn találtam magam...s csak arra vigyáztam, hogy jól összeszorítsam a szám, nehogy a fogaim kirepüljenek. Amikor végre abbahagyták és kimentek, nehezen tudtam feltápászkodni a padlóról. Rettenetesen fel voltam háborodva, és elhatároztam, hogy mindezeket el fogom mondani "jóbarátnak", aki tulajdonképpen kedves embernek látszik, cigarettával is megkínált és nyilván semmit sem tud a távollétében történtekről. És tényleg semmit sem tudhatott a durva inzultusról, mert amint visszajött ismét az írógép elé ült szinte jókedvűen, és ismét elém tolta a pakli cigarettát. Már éppen szólni akartam, hogy ne mászkáljon el, mert akkor itt olyasmik történnek, hogy az...de az egyértelmű, megszokottnak tűnő mozdulat ahogy kinyitotta és szélesre tárta az ablakot, s ahogy újra elém tolta a pakli cigarettát elbizonytalanított... Lehet, hogy mégis...? Arra gondoltam várok és csak akkor fogok panaszt tenni ha megismétlődik a dolog.

   - Nem kellett soká várnom, mert hamarosan újra kiment fejét csóválva. Látványosan, mímelten bosszankodva tette, és akkor rögtön jöttek a "kosztosok". Beosztottjainak is nevezhetném, vagy segédeinek, de nem érdemlik meg a titulust. "Kosztosok" ők, akik koszt, kvártély fejében végzik a legmocskosabb feladatokat. Mindig négyen. Hosszúujjú fehér ingben, sötét nadrágban, de legjobban a cipőjük szinét tudtam megjegyezni a mocskos padlón...Barnák voltak, a "kosztosok " cipői, de nem egyforma barnák. Némelyik világosabb, másik sötétebb.

   - Nagyon hosszúra sikeredett ez a délután, s talán még hosszabbra a lassan komoruló este. "Jóbarát" időnként változtatott a stílusán, találgatásokba bonyolódott, olyasmikre akart rávenni amik nagyon is zavartak...Ennyire hülyének néz...? Nem akart túl sokat, csak a megbízóm nevét, a helyet ahol kiképeztek, és még néhány célpontot is szerette volna ha említek...Aztán szóba jött még a Széna tér, meg a Déli pályaudvari dolog...És arról is biztosított, hogy bármennyire is makacskodom előbb utóbb úgyis fény derül az igazságra. Van bőven ideje és vannak eszközei. Nem mintha fenyegetésnek szánta volna, de hasonló kijelentések után persze kiment, és újra és megint, mint mindig jöttek szorgalmasan a "kosztosok".

   - Nem számoltam a meneteket, értelmetlen lett volna, de úgy éjfél után a négyek eleddig kíméletesnek tűnő munkálkodása szörnyen eldurvult. Eljött az a pillanat, amikor a számlálásom, hogy na még ezt, meg még ezt meg ezt kell kibírni és talán vége lesz, már értelmetlenné vált. Hasmánt terjedtem el a mocskos padlón amikor néhány mummogással és a padlót verve végül is nem bírtam tovább - feladtam. A gépezet rögvest leállt, néhány pillanatig csend volt, aztán ajtónyikorgást hallottam, az egyik még búcsuzóul oldalba rúgott, végül szó nélkül kimentek.

    -  Kicsit pihentem a padlón - de hát, végül is ezt akartam, nem..? Egy kis szünetet, egy lélegzet vételnyit...Mint a legkisebb királyfi a mesében, aki a hétfejű sárkánnyal küzd, s ereje végére érve eszébe jut a csodasíp...És megfújja.... Nekem más jutott hirtelen az eszembe. Sípom se volt amibe belefújhattam volna és az jutott eszembe, hogy jó jó, szereztem magamnak egy kis laufot, de szemtelen módon be is csaptam őket. És tudom, hogy hihetetlen, de lelkiismeret furdalással vegyes szégyenérzetem támadt...

   - Szégyelltem magam. Nem illő, nem illendő ilyesmit csinálni - "jóbarát" akár szemrehányást is tehetne érte ha visszajön, hogy ilyen gyerekes trükkel húzom ki magam a szükséges dorgálás alól. Ő most a magyar állam képviseletében kérdezget engem - így mondta, és akkor ezek szerint becsaptam és félrevezettem a magyar államot. Becsaptam mindannyiukat, legfőképpen a kosztosokat, hiszen nem is akarok mondani semmit - komolyan aggodalmaskodtam tehát mi sülhet ki ebből.

   - Nem akartam, hogy visszatérve így lásson a padlón elterülve - a székemhez másztam de nem tudtam felülni rá, észre sem vettem mikor rugdalták széjjel a seggemet.

   - Amikor frissen ruganyosan visszajött, és kitárta szélesen az ablakot, én a falhoz húzódva álltam, mert szerencsére a talpam érintetlen volt. Indigós papírokat tekert a Continentalba - foglaljon helyet, mondta felém se nézve, gyujtson rá mondta, és újra felém tolta a pakli cigarettát...Amikor végzett újragépelt adataimmal föl sem nézve szólt: hallgatom...!

   - Álltam a falnál és nem szóltam semmit. Akkor már nem tudtam beszélni. Végre felpillantott, s aztán oldalt hajolva odakészített összekapcsolt indigós papírlapokat vett ki egy oldalsó alsó fiókból, felállt, székemet a bunkólábú asztal mögé penderítette, s a papírlapokra keresztbe félhosszú tintaceruzát helyezett. Írjon - szólított fel határozott hangon, s ezzel meg is oldódott számomra a bunkólábú asztal rejtélyes jelenléte.

   - Amikor tehát a páciens már teljesen beszédképtelen, más üzemmódba kapcsol a felkészült előadó. Írjon...! Hát írtam én, s ezalatt ő fel s alá járkált vastag füstöt okádva, mely füst lassan, kékesfehéren csavarodva gomolygott kifelé az ablak keretében a csöndes éjszaka sötétjébe. Figyelte persze amint írok, távolabbról bele bele nézett s amikor közeledtem a lap végéhez  ő is közelebb jött. Kihúzta a kezem alól, olvasni kezdte, majd dühösen széttépte.

    - Pedig elég részletesen írtam svájci tartózkodásomról, melyet ötéves koromban éltem át az ottani vöröskereszt jóvoltából....Ne ezekről írjon, ez nem érdekel - mondta dühösen és egy újabb adag összefűzött csomagot helyezett elém. Nehezen ment az írás, mert csak térdepelni tudtam a bunkólábú asztal mellett, s a tintaceruza is állandóan kicsúszkált az ujjaim közül. A mögöttem lévő szék is zavart. Nem tudom miért tettem, miféle gonosz ördög szállt meg, de a második kisérletem sem tetszett neki. Igaz majdnem szó szerint ugyanazt írtam, s amikor kihúzta a kezem alól, rögtön felismerte. Szét is tépte az irományt irgalmatlanul. Dühösen kirohant, s ezúttal feltünő nagy zajjal csapta be maga mögött az ajtót. A következő pillanatban pedig megjöttek a "kosztosok" - dühösen és szitkozódva és fogcsikorgatva, és kialvatlan szürkén dühös ábrázattal irgalmatlanul eltángáltak. Késő volt már nagyon, végére járt az éjszaka, még az ablakot sem csukták be, s így hajnal közeli madárcsicsergés közepette folyt a dulakodás. Megpróbáltam állva maradni, falhoz lapulni, de csak az ingem bánta. Így is úgy is megkaptam amit nekem szántak, legfeljebb valamivel kevesebbet, mert a végére csak hárman maradtak. Sikerült ugyanis összecsuklanom egy jobbegyenes elől, s az a fejem fölött reccsent a falon.

   - Mindezen csúfságoknak és gyötrelmeknek eredményeként nem sokkal ezután egy emeleti félhomályos zárkában találtam magam. Az ajtóval szemközti bukóablak résnyire nyitva volt, hűs légáramlat ereszkedett a vállaimra ahogy alá álltam. Oldalt két masszív fapriccs húzódott, nem hogy feküdni, ülni sem voltam képes egyiken sem. Ilyen alaposan még nem voltam soha kiklopfolva. Azon töprengtem hogyan fogom állva tölteni az éjszakát amikor lassan kinyílt az ajtó. Középmagas egyenruhás alak állt mozdulatlanul a küszöbön. Nem gyújtott villanyt, talán nem is lehetett - az ajtó feletti heszlámpa sem világitott. A kinti világosság erős kontúrokkal vonta körbe az alakot. Jobb karján összehajtogatott pokróc, baljában csajka. Úgy állt ott mint egy komornyik, vagy szobainas aki a dolgát végzi esti lefekvéshez való készülődés alkalmával. A tányérsapka két oldalán hófehér ( Bacsó-szerű) tincseken világított át a kinti fény. Nagyon ellenemre való volt a megjelenése....Mit akarnak még...? Menjen a francba...Hagyjanak végre kicsit egyedül... Beljebb jött a két priccs között, oldalt fordult, könnyed mozdulattal huppantotta priccsközépre a pokrócot. Elképedten, szinte gyűlölettel néztem lassú mozdulatait amint még végig is simítja, s végül ráhelyezi a csajkát.

   - A fogai megvannak...? - kérdezte csöndesen, de még ekkor sem nézett rám, csak a pokrócot simogatta és a kopottas csajkával babrált. Mintha az agyam bénult volna le egy pillanatra...Szörnyen elszégyeltem magam. Itt van valaki, az orrom előtt, akit érdekel a sorsom, akihez szólhatnék, ha tudnék, de csak dünnyögtem valamit...Itt a vacsorája, - mondta - ekkor nézett rám először - de... azt hiszem, maga most nem tudna enni... Ha nem bánja odaadnám olyanoknak akiknek fontos lehetne...- mondta kimérten, csöndesen, majdnem szakszerüen...

    - Bólintottam, ő pedig zubbonya egyik oldalzsebébe csúsztatta a serclit, a másikba valami fehérséget, s lassan kifelé indult. Átlépte már a küszöböt, de nem csukta be az ajtót. Megállt a körfolyosón, várt, hallgatózott. Lentről cipekedés hangjai, nevetgélés, emberi beszéd hallatszott. Nem tudtam még a hajnali kivégzésekről, nyilván előkészületei folytak e fontos, szinte mindennapi eseménynek...Hosszan áthajolt a korláton, sokáig figyelte a lenti hangokat, s amikor azok elcsendesedtek, gyors léptekkel visszajött a zárkába. A falnál álltam szemközt az ajtóval a bukóablak alatt ahol hűs levegő áramlott befelé. Felkapta a csajkát, elém lépett és a kezembe nyomta.

   - "Enni muszáj" - mormogta csendesen. Elővette oldalzsebéből a lapos hóvirágsajtot, először csíkokra vágta, majd a csíkokat kockákra. Kisebbekre mint egy mokkacukor.  Közel volt, erős dohányillat áradt belőle, arcbőre olajosbarna, a haja hófehér, és szuszogott amint gyors mozdulatokkal aprította a lágy hóvirágsajtot. Amikor befejezte, egy darabkát bicskája hegyére tűzve orrom elé tartott..."Nem rágni...szopogatni...érti..?" Sűrün bólogattam, amikor megismételte: nem rágni, szopogatni...! Sajnáltam amikor végül elment.

   - A váltás' idején mindenféle dokumentumműsorok egyikén a Nagy Imre per egyik vádlottjának korábbi orvosa beszélt. Losonczi Gézáról volt szó. Nem értette, hogy első kiszabadulása után miért álltak a fogai megdőlve egy irányban. ( A Tanú ideje ) Én rögtön megértettem. Talán másfél hónapot tölthettem a kisfogházban első lépcsőként, s bár meglehetősen sokat mászkáltam föl s alá a függőfolyosón, s odalenn különböző előadói szobákban, a dohányillatú rézbőrűt nem láttam többé. Csupán egy villanás volt számomra, és némi remény. Néha az is elég.

- - - - - - - - - - - - -

   - Utólagos bejegyzés: ( van erre szép angol kifejezés tudom, én nem használom )

   - Az említett történész rendesen helyre rakott. Hallott a rémséges fehérhajúról, s jobban, pontosabban ismerte az eseményeket mint én.

   - Június 27-e hajnalán volt, hogy a hófehér üstökű, olajosképű lassú léptekkel kisétált a körfolyosóra és figyelte a lenti készülődés hangjait. Jóval később, egy emlékező cikkben olvastam, hogy ezen a reggelen végezték ki Tóth Ilonát. Ha rá gondoltam, mindig felmerült bennem egy kép.

   - Erös csengetésre valami rózsaszínes ragacsban ébredek, a nap vakítóan besüt a zárkába, s valahol lenn, talán  az épület előtti árnyékos részen, a nyugati oldalon, lassan kihül egy fiatal orvosnő teste.

   - A hivatalos papírok mást mondanak. Egy nappal később történt, mert azon a hajnalon két másik volt soron. A többi stimmel.

24 komment


A bejegyzés trackback címe:

http://inszeminator.blog.hu/api/trackback/id/tr27998872

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.03.16. 17:27:50

Kedves Inszeminator!
Pár hete volt egy kisebb vitám az egyik Reakciós szerzőtársammal a Tanú film kapcsán.
Noha kedvelem ezt a filmet (elsősorban a szinészi játék miatt), de egyúttal vannak komoly ellenérzéseim is. Például az, hogy Bacsó akkor csinált humort a sztálinista diktatúrából, amikor a kádári konszolidáció ellenére még bőven ültek a börtönökben. Arról nem is beszélve, hogy az általános amnesztia nyújtotta "szabad" élet sem volt éppen egy leányálom. De hát ezt Te jobban tudod, szemben velem.
Ráadásul az olyan verőemberek és kihallgatótisztek, mint amilyenekhez neked is volt "szerencséd" nagy valószínűséggel élték -netán még élik- nyugodt életüket.
Röviden. Számomra Bacsó filmje ezekért a momentumokért nem egészen hiteles. Legalábbis morális értelemben nem. És ezen szerintem az sem változtat, hogy néhány évig dobozba került a film. Mindazonáltal szerintem a Tanú is egy szelep volt az akkori Magyarországon.
Meglehet, hogy ez az én marhaságom és egyedül vagyok ezzel a véleményemmel, de ilyen filmet szerintem csak egy tisztázó szembenézés esetén lehetett volna megcsinálni. Azaz soha.
Így viszont élvezhetjük Őze Lajos, Kállai Ferenc és a többiek színészi játékát. Végső soron ez sem kis dolog.

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.03.16. 20:03:21

Kedves Gasper!

Nekem tulajdonképpen tetszett a film, csak a vége felé kezdtem elkomorodni. Aztán egyre mérgesebbé válni, mert ami odáig tréfás csipkelődés volt, számomra hirtelen végeszakadt. Rohadt érzés elbúcsúzni egy halálraitélttől. Ezen és képtelen vagyok humorizálva túltenni magam.
Arról nem is beszélve, hogy volt amikor érvként használta valaki valamely vitában - nem is úgy történtek a dolgok - látta a tanúban, még dominó is volt a zárkájukban, meg központi fűtés.
Igazából szerintem is a szinészi játék miatt szerethető a Tanú, főleg a két zseniális figaura miatt.
A fiam és a lányom is nagyon szeretik a régebbi cucilista filmeket. Értik a dögletes tartalmat, de azt is látják amit a korabeli hatalom nem vett észre. Hogy a színészek hozták ugyanm a figurát rendesen, de egy icipicit túl is játszották, s ettől kapott egy kis falsot, a maguk örömére.
Nem tudom mennyire volt Bacsós a Tanú, de nagyon úgy érzem - most is megnéztem - hogy többnyire ment a dolog magától Őze és Kállai izlése szerint.
S, hogy miért mondom? - mert a többi filmje nem érte el ezt a szintet.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.03.17. 08:10:19

kedves @inszeminator: "Nem tudom mennyire volt Bacsós a Tanú, de nagyon úgy érzem - most is megnéztem - hogy többnyire ment a dolog magától Őze és Kállai izlése szerint.", írod.

Hát pontosan ez az! Szerintem is a színészek "csinálták meg" ezt a filmet, hiszen valóban ez volt Bacsó legjobb filmje.
És micsoda katasztrófa volt a 90-es években megrendezett folytatás, a Megint tanú. Ez a film kizárólag a gatyaváltás utáni első kormány mószerolásáról szól, rettenetesen dilettáns módon. Nem mintha nem lehetett volna miért mószerolni azt a kormányt, de valahogyan nekem ilyenkor szegény megboldogult Balaskó Jenő jut az eszembe, aki 1990 után borította az asztaltalt egykori barátai háza táján a hülye horthyfastisztázó, antiszemitázó, szélsőjobbkurzusozó hazug hangok miatt.
Pedig milyen találó nevet adott annak idején Balaskó a Farkasházynak: Farkasvaky Díszradar :)))

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.03.17. 09:18:01

Kedves Gasper!
Palotai Borisnak egyetlen könyvét sem olvastam, kisebb írásait talán. Csupán Bacsó Péter szülőanyjaként tartottam számon.
És most idepikkelek valamit:

"Legnagyobb igénnyel, a totalitás vágyával a Keserű mandula (1958) című regényét írta, amelyben a személyi kultusz emberpróbáló légkörét ábrázolta. Ehhez – szokása ellenére – hősei múltját is részletesebben megmutatta, így téve érthetővé cselekedeteik motivációját. Ez a részletező háttérrajz néhol mozaikokra szakad, ami ingataggá teszi a regény szerkezeti egységét. Annál plasztikusabban bomlik ki főalakjának belső világa, amely végső soron a csapásokban is élő, azokból is kiküzdhető remény elvét igazolja. Pedig a Keserű mandula főhősének, {308.} Jovics Zsuzsának az élete látszólag teljesen reménytelen. Férjét egyik napról a másikra elviszik – a Rajk-per kora ez –, hiába kutat utána, semmit sem tudhat meg róla. A fiatalasszony tehetséges újságíró, szépírói ambíciókat is dédelget, a politikai önkényuralom embertelensége azonban arra kényszeríti, hogy lemondva álmai beteljesítéséről, másutt keresse megélhetése esélyeit. Előbb Sztálinvárosban helyezkedik el a "névtelen", arc nélküli munkások között, majd pesti gyárba kerül. Csak abból meríthet erőt, kitartást, hogy tudja: férje ártatlan, s eljöhet még egyszer az az idő, amikor helyreállhat családjuk régi békessége és harmóniája. Ezt a hitét akkor is fogcsikorgatva őrzi, amikor környezetének tagjai közül – félelemből vagy éppen a vakhit kényelmessége okán – egyre többen fordulnak szembe vele. Ebben a meg nem értő, ellenséges közegben is tiszta marad, s az együttérző olvasó egyre biztosabban sejti, hogy éppen ez a fajta hit a záloga annak, hogy egy tisztultabb világban szilárd alapra épülhessen föl a hajdani illúziókat beteljesítő magatartásforma. Amikor a regény befejezéseként felejthetetlenül szép jelenetben, az utca végén egyszerre feltűnik a férj, érezni, hogy az a pillanat a beteljesedésé, de az újrakezdésé egyszersmind".

Nem fűzök hozzá semmit, az értékelés magáért beszél. A fiúnak sikerült mindezeket humorba ágyazva előadni. És visszatekinteni amúgy is jobban lehet humorban, iróniában.

A Tanú II. Palotai halála után született.

Nem visszatekintés megbocsátó humorral, inkább gúnyosnak vélt politikai támadás. Eképpen pedig tökéletesen sikertelen.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.03.17. 12:25:20

@inszeminator: érdekes, hogy erről az idézetről viszont Makk Károly Szerelem című filmje ugrott be. Abban a korban (konszolidáció után) számomra ez a fajta megközelítés (visszatekintés) hitelesebbnek hat, mint a Tanú iróniája. Legalábbis erkölcsi értelemben.

Persze megint az a helyzet, hogy könnyen dumálok, hiszen nem kellett átélnem azokat az időket, nem kellett felszínen maradnom, illetve valahogyan boldogulnom, hiszen még gondolat sem voltam ekkoriban. A Tanút, mint filmet pedig szeretem, csak nem hagynak nyugodni bizonyos kérdések.

Más. Tegnap a Dunán ment egy dokufilm első része, ami Aczél Györgyről szólt. Megdöbbentő volt számomra, hogy ez az első rész arról szólt, hogy a család és bizonyos akadémikusok, ex párttitkárok beszélnek, anekdotázgatnak 2008/09-ben egy kedves, joviális emberről, akiről gyakorlatilag azt állapíthatja meg egy tájékozatlan tizen-huszonéves, hogy milyen jó ember is volt ez a Gyuribácsi, milyen sokat tett a magyar kultúráért és művészetért. Elképesztő hogy ma itt tartunk, de hát a szar elkenése és a dolgok összemosása már a kádári konszolidáció után elkezdődött és tart máig. Sajnos ebben nagy szerepe volt egykori filmművészetünknek is.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.03.17. 15:15:04

@Gasper: @inszeminator:
Bocsi az "Ilyen hosszú távollét" miatt - behavazva.
De ha már pár percet olvastam:

a vasárnap rátett egy lapáttal. Duna tévé, egyszercsak veres drapériás alapon felragyog a kopaszcímer…
Valóban nem találtak jobb ünnepi filmet (a jobb most nem technikai ítélet) az ünnepi alkalomra, mint a (kétségtelenül filmtörténeti értékkel bíró) 55-ös "Föltámadott a tenger"-t ???
Ami itt inkább arra hajaz, ami a viccben a szovjet temetőkre vagyon kiírva…

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.03.17. 15:21:12

Teljesen igazad van!
Volt a Szerelem, suttogásai és motyogásai, halk beszédfoszlányai közé bevágva egy ismerős ajtócsapódás.
Egy vasajtó csapódott be döngve, kép nélkül, formáját színét a néző képzelőerejére bízva, s egyúttal számtalan érzést keltve az emberben.
Döbbenetes erejű "kép".

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.03.17. 15:31:17

Fönti bejegyzésemről lemaradta a Gasper. Mármint, hogy neki van igaza.

Légy üdvöz ugyanakkor Mormogi Papa.
Abban a filmben játszik Petőfit Görbe János?
Úgy emlékszem iskolás propagandafilm volt.

Ha jól olvastam a Dandin Györgyöt is Bacsó dramaturgizálta. Na azt megnéztem gyerekkoromban vagy hatszor abban a vékony moziban ott a Wesswlényi utcánál. A neve most nem jut eszembe.
Pécsi Sándor vitte az egész filmet. Úgy emlékszem...

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.03.17. 16:37:59

@Mormogi Papa: ha jól tudom, akkor a Feltámadott a tenger előkészületeire és forgatására két-három sokatpróbált szovjet filmes szakembert hívtak Magyarországra. Ez különben meg is látszik a dramaturgián, a képi világon, meg mindenen. Ha behelyettesítenénk a szereplőket a szovjet mitológia mára már feledésbe menő ikonjaira (Oleg Kosevoj és társai), simán lehetne egy szokványos sztálinista kurzusfilm is. Mint ahogyan a Feltámadott a tenger valójában az is, 1848-as köntösbe bújtatva.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.03.17. 18:35:21

@inszeminator: @Gasper:
Igen, Görbe János volt Petőfi (jó smink, ám az arcszerkezete nem illett…) és Szendrey Júlia meg Ferrari Violetta. De itt az egész, érdemes - hiszen Jellasich szerepében Jumurdzsákot látni :-))) - nem utolsó érzés.
www.imdb.com/title/tt0045799/combined
Ranódy mint "Főrendező" meg… az én időmben (nofene, ilyen is van már?) ha valakit így szólítottak, az gúnyos volt, többnyire a háta megett - sohase gondoltam volna, hogy stáblistára is kiírtak ilyet…
Hegyi Barnabás operálta, Pán József tervezte, Márk Tivadar jelmez - és hányan nem szerepelnek itt…
Ami a dramaturgiát illeti, minden egykori "béketáborista" ország megcsinálta a magáét, és a kaptafa is igaz - ám konkrétan "elvtársak" idelátogatásáról nem tudok, de nem lehetetlen :-)
És naná, hogy személyi kultfilm - nekem a "sztálinista"-ra nem jár rá a szám.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.03.17. 19:09:51

@inszeminator: Ha a "Script editor" ilyesmit jelent (én nemigen tudom értelmezni, bár mostanság emlegetnek szkript doktor-okat is) akkor igen, Bacsó volt a dramaturgja. Mialkovszky Erzsikével még dolgoztam is egyszer, akkor volt az autóbalesete… nagyon siettek a helyszínre a statszervező kocsiján.
Na itt is vannak nevek - ha nem is annyi :-)
www.imdb.com/title/tt0047971/combined
Illyés Gyula már csak fordítóként fért a stábba :-)) Fábri díszlettervező, Várkonyi író-rendező… Pásztor István operatőr nevére érdemes ráklikkni - onnaj találtam Dandin -re.

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.03.17. 19:16:06

Végigböngésztem a neveket - nagy felvonulás volt, az összes nagy felvonultatása.
Ami meglepett: Ilyés és Nádasdy Kálmán.
Rá is kerestem, de nem emlitte a cikk ezt a filmjét.
Kár, hogy nem láttam - de kerülöm az ünnepi adásokat, a műsort sem néztem meg. Ugyanakkor vannak figurák akiket imádok megnézni bármiben.
Balázs Samu, Pécsi Sándor pl ilyenek.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.03.17. 19:25:07

@inszeminator: Igen, ebből is látszik, hogy a hatalomnak volt egy ajánlata - amit nem lehetett visszautasítani akkoriban…
Rodolfónak volt erről egy sztorija az életrajzában.
(Vigyázat, most nem csalok…)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.03.17. 19:33:43

Fura azért a Föltámadott a tenger stáblistája. A vágó Morell Mihály, aki többek között Szőts István munkatársa volt, valamint sok nagyon jelentős film mellett a Szindbádot és a Bizottság-filmet, a Jégkrémbalettet is vágta.
Aztán ott van Ranódy László, aki egészen kiváló és érzékeny filmeket rendezett. Szemben ezzel a kurzusfilmmel, vagy mivel :)

Ha már reformkor és 1848. Újfent megnéztem a Hídembert és hát azt kell hogy mondjam, hogy évről-évre egyre neccesebb számomra ez a film. Ráadásul olyan szakmai hibákat vélek felfedezni, hogy többször látszik a felvételeken a kamera árnyéka, de ami a legdurvább, hogy egy az egyben látszik az egyik jelenetben a padlóra felszigszalagozott jel, amibe a színésznek állnia kell. Bocsánat a kukacoskodásért, de így nem lehet filmet csinálni, pláne nem nagyívű történelmi témájút, mert az illúzió azon nyomban szertefoszlik.
Már bocsánat hogy csapongok itten :)

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.03.17. 20:19:05

Gasper : A svéd király felbukkanása óta követtem a Bereményi féle dologokat, de a Hidembert soha nem voltam képes megnézni. Nem tudom miért taszít. Valószínüleg nincs igazam. Bizonyos dolgokban viszont elég makacs vagyok. Úgy éreztem, hogy ez a kisérlet idegen Bereményi szellemiségétől - nem lehet sikeres.
Mormogi Papa:
Szerintem ahol Ilyés fordítóként van jelen, ott már nincs szükség dramaturgra.
Tüneményes francia fordításai vannak. Jobbak mint az eredeti.
Monterlant például. ( remélem jól írtam)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.03.18. 07:37:51

@inszeminator: "Úgy éreztem, hogy ez a kisérlet idegen Bereményi szellemiségétől - nem lehet sikeres." írod fentebb.

Pontosan így látom én is a dolgot, hiszen amíg Bereményinek sokkal jobban megy a történelem személyes sorsokon keresztül való megmutatása (Tanítványok, Eldorádó, Megáll az idő forgatókönyve), addig a történelmi film műfaja nem igazán neki való. A jellegzetes bereményis poénok a Hídemberben iszonyatosan modorosnak hatnak és az egyébként kitűnő operatör, Kardos Sándor mindig kísérletező képi világa sincs itt helyre rakva.
Szerintem a történelmi film műfaja nagyon kötött szabályok között tud csak jól működni.
Persze keveredhetnek egy történelmi filmben is a műfaji határok, elég csak Bondarcsuk Háború és békéjére gondolni, vagy ott van Tarkovszkij Rubljov filmje, amely úgy tud szerzői film lenni, hogy közben hiteles és átfogó képet ad a késő középkori Oroszországról.
Apropó! Most vettem meg 50 (ötven!) forintért Békéscsabán a Békés Megyei Könyvtár kiselejtezésre ítélt könyvei közül az Andrej Rubljov irodalmi forgatókönyvét, amit Tarkovszkij és Koncsalovszkij írt.

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.03.18. 11:36:20

Kezdem kapisgálni az arrived from Békéscsaba, arrived from tajkep megjelöléseket, és most már sajnálom, hogy a Tanú forgatókönyvével együtt másokat is szétszórtam, elkótyavetyéltem. De hát csak a csiga viszi mindenhova a házát.
A felsorolásaid persze nagyon jók, számomra a Rubljov fekete fehér előadása volt emlékezetes abből a szempontból, hogy a szinek elhagyása, ha jó a film, még jobban összpontosít a lényegre.
Semmilyen tobzódása a színeknek nem képes tolmácsolni a számomra legfonosabbat.
Ha tegyük fel Capa szinesben dolgozik és a motozás alatt lévő német katonát szinesben látom, nem biztos, hogy rögtön az a tekintet tűnik fel, amit a fotós elkapott. Nagyon kifejező tekintet, benne van minden, ahogy mondani szikás. De ez megfigyelhető a többi képein is.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.03.18. 12:09:34

@inszeminator: "Kezdem kapisgálni az arrived from Békéscsaba, arrived from tajkep megjelöléseket"

Na igen :) A helyzet az, hogy Budapest és Békéscsaba között ingázom mostanában, ugyanis egy príma kis művészeti suliban tanítok több pesti kollégával egyetemben. Jót is tesz egy héten néhány nap vidéki lét. Kicsit kisimulnak egyre sokasodó ráncaim.

A fekete-fehéret illetően elmondanám, hogy pont egy hete átállítottam a digitális tükörreflexes gépemet fekete-fehérre. Azóta kezdek barátságot kötni a digitális technikával, noha évek óta alkalmazom.
Persze jómagam még analóg és fekete-fehér technikán szocializálódtam és a mai napig használom a kiállításokra szánt munkáimnál. Hamarosan írok is a blogomon egy ajánlót a majdnemkész portfóliómhoz, ami a blogspoton található.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.03.18. 20:45:34

@Gasper: Igen, a F&F nehezen helyettesíthető - néha sehogy. Csak lassan kihalnak azok az operatőrök, akik még megtanultak bánni vele. Meg a sminkesek...
Mert arra külön smink kellett...
Csak annyit tudok, hogy a szájakat nem lehetett pirosra festeni, mert az a feketénél feketébb árnyalat lett... és ugyanez áll a díszletre, stb...

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.03.18. 21:04:56

És nehezen tudnám elképzelni:
Türelmetlenség
M. - Egy város keresi a gyilkost
Metropolis
A Generális
Valahol Európában
- színesben.

A legutolsóban van egy döbbenetes snitt, azzal szoktam érvelni a "naturalisták" ellenében (meg a Vajda-film jelentével, mikor a bírkózók a gőzgépbe esnek - a teremben döbbent szussz, majd hang mögöttem: Hát ezt hogy csinálták? a trükkmester bevallotta - kár volt a fél ökörért...)
Szóval a snitt (a JÓ):
a kisfiút (a szemüvegest) kidobják a marhavagonból, feláll a sínek mentén, és...
hosszirányú fahrt egy sínen, amin a mellette lévő sínen gördülő vagonok árnyéka látszik, együtt fahrolunk az árnyékkal, amíg a mi sínünknek egyszerre vége szakad - mintha elvágták volna. Fahrt megáll - az árnyékvagonok haladnak tovább...
Közvetlenül a háború után nem kellett ál-sokkoló jelenet, csak utalás - mindenki tudta, érezte, miről szól...
Megdöbbentő, de több szakmabelinek elmeséltem - és nem emlékeztek a snittre. De aztán visszajöttek: újranézve rátaláltak. Volt közöttük rendező is...

(Egyébként dolgoztam együtt az egyik bandataggal - rendezőasszisztens lett a gyárban. Hja, akit a porond illata egyszer elkapott...)

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.03.18. 22:42:56

Na most értettem meg a régi burleszk filmekben miért oly fekete a fiatal nők szája.
Mormogi Papa köszönöm.

Más: "az utalás"...Nagyon bosszant amikor egy film mindent aprólékosan belém akar gyömöszölni.
Van az embernek fantáziája, csak működtetni kell.
Viszont az ezernyi kanális szépen leszoktat már gyerekkorban a finom rezdülések érzékeléséről. Kár érte.
Azt hiszem most valami nagyon okosat sikreült kinyilvánitanom, úgyhogy most elmegyek aludni.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.03.18. 23:15:10

@inszeminator: Tim Burton zseniális filmjében, az Ed Wood-ban (ami minden idők legrosszabb rendezőjének életét meséli el, fanyar kacagtatással)
a színesben forgatott jelenetek egy részében a szereplők a fekete-fehér filmhez (film a filmben) vannak sminkelve. Merthogy filmfelvétel folyik.
A hatás döbbenetes... :-)))
Lugosi Béla szerepét Martin Landau játssza. De itt az egész csemegéznivaló:
www.imdb.com/title/tt0109707/combined

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.03.19. 17:59:53

Kedves Inszeminator!

Néhány napig hezitálgattam, hogy írjak-e ehhez a bejegyzéshez kommentet, aztán úgy döntöttem, jobban teszem, ha hallgatok, mert a végén még elragadtatom magam.

Némi önfegyelmet erőltetve magamra azért annyit mégiscsak írnék: mindenkinek kiosztott szerepe van ebben a történetben: meglehet, neked meg kellett tudnod bocsátanod "ezeknek", leginkább talán a gyerekeid miatt és meglehet, nekünk nem szabad megbocsájtanunk "ezeknek", leginkább talán a gyerekeink miatt.

Ha megengeded, megköszönöm neked ezt a bejegyzést!

ü
bbjnick

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.03.19. 22:53:13

Kedves Bbjnick!

"Beleszerettem Hamvas Béla : A bor filozófiája c. kötetébe, mely a következőképpen kezdődik....:

Elhatároztam, hogy imakönyvet irok az ateisták számára. Korunk inségében a szenvedők iránt részvétet éreztem és ezen a módon kivánok rajtuk segiteni. Ezután meg is magyarázza a vállalkozás fontosságát, majd jóval később eképpen folytatja : Imakönyvet az ateisták számára? Éspedig olyan, amelyben észre sem szabad venni, hogy imádkozásra tanit. Nagy dolog! Ezért - amint Nietzsche mondja - csak igy szabad beszélni:cinikusan és ártatlanul. Elvetemülten és rafinériával, csaknem gonoszul okosan, ugyanakkos tiszta szivvel, derülten és egyszerüen, mint az énekesmadár."

Így kezdődik a Szurdi úr rumbája, mert képtelen voltam rendesen felidézni előzményét, a "Fehérhajút".
Mindig toltam, tologattam magam előtt, de most ha kurtán furcsán is, eljött az ideje.

Eredetileg hosszabb lett volna, mert Jóbaráton és a Kosztosain kívül voltak egyéb előzményei, de nem akart semmiképp összejönni.
Úgy akartam megcsinálni, hogy ne én legyek a főszereplő benne, hanem a kor.
Sajnos nem sikerült.

Érdekes módon a Tanú előkerülése oldotta fel, a zavart, talán éppen kultuszfilmmé való emelkedése. Most, hogy újra láttam csökkent, talán el is múlt a bosszankodásom, amit korábban éreztem, már jobban megértem ha más másként gondolkodik.
De azt azért muszáj fenntartanom, hogy semmilyen korfestő ábrázolás nem teheti meg, bármilyen jószándékkal történő könyv, film és egyéb mű esetén sem, hogy tevékenységével a kor és annak részvevői igazi arcát rejtse el.