inszeminátor

Majd kiderül

Friss topikok

HTML

Ami van...

Utolsó kommentek

ec-pec kimehec

szinesek

free counters

2009.03.07. 08:31 inszeminator

Filmek, elvtársak...

 

       "A  párttitkár nem ajánlotta az utazást. Épp most kell odamenned..? Muszáj neked minden fosadékban megmártóznod…? Megint rádszárad a java - évekig tart amig levakarod magadról, de az még semmi mert továbbra is bűzleni fogsz.
Vérbeli mozgalmárként utálta a napi politikát, nem örült a kinevezésének sem, maradt volna KISZes továbbra is aki továbbképző táborokban vizsgáztatja a mozgalmár lányokat. Ti azt el sem tudjátok képzelni, milyen édes az élet egy ilyen táborban - válogathasz a kendermagban öcsém….Úgy bizony….Nem kell foglalkoznod csak némi elmélettel, és sok-sok gyakorlattal…Ezek többnyire egyéni foglalkozások, de vannak csoportosak is a leánykák hajlandósága szerint. Azok többsége pedig kezes és hajlandó mert bízik a kialkudott jövendőben...Igazi élvezet egy egy ilyen lelkes csapatot felkészíteni...
      - Az élet azonban nemcsak tábori parádézásból áll, néha keményebb feladatok következnek - például kinevezik az embert ifjan párttitlkárnak. Nincs többé tábor, meg semmilyen bizottság, csak vállalati ügyek - dögunalom….Alig múlott el a szörnyű tavasz ahol a zsidó vörösbendit kavarta a szart, már itt is van a másik balhé. Szörnyű - teljesen pártszerűtlen…..
      - Azt már régesrég tudtam, hogy finoman szólva bizonyos embereket nálunk nem szeretnek, meg azt is, hogy az Internacionálé utolsó sora hamis. Megforgatni az egész világot…? Még mit nem….A mozgalmárok nyugalomra vágynak. Minél magasabbra kerülnek annál inkább. Odafenn a szamárlétra fölső végénél sokkal nagyobb a szerszám kilengése, a magasban pedig hamar szédülékennyé válik az ember, nem vágyik semmi mozgolódásra, fél hogy leesik.
     - Nem mártózni megyek a fosadékba csak körülnézek egy kicsit. Prága gyönyörű város - kiveszek néhány nap szabadságot, csinálok néhány vázlatot ennyi az egész. Semmi értelme mondta a párttitkár - kollégám egyébként - csupán néhány évvel idősebb, és a szomszéd iróasztal az övé - mondom semmi értelme, és idegesen kopog szépen rendben tartott ceruzájával. Ő a ceruzáit tartotta rendben, egyéb dolga nem volt, főnökünk meg a logarlécét.
     - A csehek majd kiegyeznek valahogy, nem lesz semmi ugrálás mint Párizsban. Inkább ezt nézd meg - elém dobott egy Che brossurát - most Ő a legfontosabb - a cseheket le kell szarni.
     - Ez volt prágai utazásom előjátéka - a cseheket le kell szarni. Latin Amerika - ez a jövő - nem ez a pudvás Svejknép, nincs vér a pucájukban. Addig szórakoznak mig jól pofán vágják őket és kussolnak."

    Muszáj volt idebiggyesztenem egy korábbi bejegyzés bevezető sorait - Prága 68, avagy, magyar katonák, mit szól anyátok ...? - volt a címe, s erre mostanság több kézenfekvő ok is mutatkozik. Benne vagyunk ugyebár az eu-ban, ahol momentán épp lesajnált fosadékék viszik a prímet, mi meg..!? Mi meg ott toporgunk a pálya szélén és adjuk a jobbnál jobb elvtársi tanácsokat, mert egykori, harcos kiszeseinktől, akik remekül visszakomázták magukat a hatalom környékére többre nem is telik. Valahogy rá kéne ébreszteni őket, hogy ez már valami más.

     - Itt  nem biztos, hogy bárkit bármikor elfektethetnek, ez már nem a régi "bőrgyrnitúra" sőt egyáltalán nem fektethetnek el senkit, mert ez a társaság már egy másik kompánia. "Bőr" is csak egy van benne, de túl nagy hatalma van, legfeljebb fényképeszkedni lehet vele, ha egyáltalán észrevesz és megengedi. 

      - A korábbi ellenségek táborában vagyunk kedves elvtársak. Beengedtek, és odaadták a kisseprűt, meg a lapátot, hogy valami dolgunk legyen - ha már nem tudtuk legyőzni őket. Kiszeseink persze nem nagyon törődnek seprűvel lapáttal felmosóronggyal, nekik teljesen mindegy kinek alkalmazásásban türemkednek felülre, a lényeg, hogy a jelen és a jövő kezükben legyen. Összeomlik a világ, ha nem ott van, az ő kezeikben. Egyetlen képességük, hogy sarzsiér pénzér bármire hajlandók, bármire képesek.

     Egy példa...Természetesen a multból, mert a mai hazug és rablóállapotok eredője onnan való.

     A szocialista nagyvállalat rendkívül gazdaságos részlegét átadja egy másik, valamelyest e körbe tartozó kisebb, de ráfizetéses vállalatnak, és máris megvalósul a szociáálista kiegyenlitődés. A nagyvállalat négy embere, aki a nyereséges részleggel korábban foglalkozott szintén átkerül és szerveződik köréjük egy főosztály. Így aztán sógorok és sógorok sógorai meg egyebek, akik soha életükben nem foglalkoztak, jelen esetben gázzal, mindenféle osztályokat és csoportokat alakítanak, és rövid idő múlva rendesen bele is ágyazódnak a nagy semmibe. És ez a teljes foglalkoztatás. A négy ember továbbra is ugyanazt csinálja mint eddig, de már szerveződött köréjük egy fősztály gépkocsiállománnyal sofőrökkel, klubhelységgel, titkárokkal és titkársággal. Van miből..

     Az átadás és átszerveződés okán erkölcsi bizonyítványt kellett beszereznem, s ezek után, mivel "szocialista" vállalatról volt szó, természetesen felfüggesztettek. Néhány jóakaróm megsúgta, hogy ne mozduljak, ne menjek sehova, az új társaság gázt legfeljebb az öngyujtójában látott, maradjak, várjam ki a végét. Máig égnek áll a hajam ha rá gondolok, hogy így kerültem a műszaki osztály e csoportjába, ahol soha egyik kollégám sem foglalkozott gázzal, viszont jó szomszédok és egykor kollégák, és kiszbéli jóbarátok töltötték ott az időt, nagy nagy nyugalomban. Előre jelzem, hogy két év után úgy széjjelrugták az egész bandát, mint a tyúkszart, de addigra már sikerült túljutnom rajtuk.

    Rettenetesen éreztem magam a napi dögunalomban, s ekkor egy régi operás meglepett egy diszpóval. Hoppá hoppá, hiszen filmezés alatt is lehet unatkozni, olvasni, vagy éppen dumálni, figyelni mi és hogyan történik, s közben nem kell körbe rakni magam ostoba dossziékkal, mintha csinálnék valamit.  Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy meséltem róla, mert szabadságot vettem ki aznapra, egy napot, ami elég szokatlan télidőben. Lazán vették hálistennek minálunk a dolgokat, s később megállapodtam a munkaügyisekkel - jesszusom, még erre is tellett - hogy ilyen alkalmakkor csak két órát számolnak, s én a nyolc óra fejében négy napot filmezhetek. Igenám, de az unatkozó kollégák egy idő után már nem elégedtek meg beszámolókkal, filmezni akartak. A főnök, aki valamilyen gyorstalpaló érettségi után, hasonló  rapid diplomát szerzett, és leginkább optikusnak tartotta magát, a gáztengerben, nem volt hajlandó megválni logarlécétől. Menjetek csak - mondta, ne is lássalk benneteket idebenn. Mentünk hát, mert szereztem nekik is egy egy diszpót, fogalmam se volt hova, ilyesmit az ember soha nem kérdezett.

    Már korábban elmagyaráztam, hogy egy filmfelvétel nem abból áll, hogy hirtelen leforgatnak egy csomó jelenetet...Van hogy egyet, netán kettőt egész nap, és azok között is órákig tartó szünetetek, nyavajgások, veszekedések vannak isten tudja miért. A két kolléga, a párttitkár és a kisztitkár nem törődött semmiféle jóakaratú figyelmeztetéssel, a szereplési vágy oly mértéktelen módon elhatalmasodott rajtuk. Útközben azt is próbáltam érzékeltetni, hogy az ilyen nagyobb csoportokban való megjelenés alkalmával a legfontosabb a mimikri. Úgy kell jelen lenni, hogy mégse legyél ott, de a végén azért felvehesd a járandóságot. Tél volt, havas latyakos, szélfútta undorító idő, ilyenkor külső felvételen hamar menedéket keres az ember. Tudtam egyet s mást a filmről, de nem szóltam, hadd kegyen meglepetés. Arra azért mégsem nem számítottam, hogy mindketten elegánsan kiöltöznek, mintha legalábbis valami fontos eseményre mennénk. 

    A megadott címen hamarosan egy iskolai tornateremben találtuk magunkat, s nekem rossz érzéseim támadtak. Tépett ruhájú sárgacsillagos  emberek ácsorogtak az egyik sarokban, itt ott szokásos módon asszisztensek sürgölődtek. A kisztitkárt egyből diszkvalifikálták dús körszakálla, és pipája miatt, a párttitkárt viszont kapásból kiválasztották, mint jókiállásút - hallottam amint az egyik fontoska megjegyezte. Jó kiállású, így mondta. Én amint lehetett észrevétlen beállottam a zsidók csoportjába, lehetőleg mindig háttal a nyüzsgőknek, hogy fel ne tűnjön a csillagom hiánya. Alig másfél, két órai ácsorgás után mindenkit kitereltek a latyakos utcára, ahol néhány teherautó dübörgött. A zsidók felmásztak a platóra, miközben nyilas pártszolgálatosok próbálták nógatni őket. Nekem nagyon nem tetszett az egész, és sárgacsillag híján szép csöndesen visszasompolyogtam a tornaterembe. Jó büdös meleg volt odabenn. Az okosabbja már korábban svédszekrényekből és bírkózószőnyegekből menedéket épített magának s ott lapultak csendesen kisebb csoportokban. Időnként behallatszott némi izgatott kiabálás - még öt zsidót kérek, hol vannak a fegyveresek...? kérem mindenhol felállni... igyekezzenek, stb. Ahogy mindenkor szokásos felvételeknél, ahol statisztákkal kell bajlódni. A kisztitkár néha kilátogatott, nyugodtan tehette, nyilvánosan kizárták mint "történelmietlent", pedig szivesen beraktam volna a zsidók csoportjába szakállastul mindenestül. Teljes félreértése a dolgoknak, hogy egy pipázó fekete körszakállas beképzelt nyavalyás ne tűzhetné fel a sárga csillagot. Mindegy nem az én dolgom...Én nagyokat szundikáltam a birkózószőnyeg alatt, s ha nagyon úntam magam néha magam is kilátogattam némi testmozgás céljából. Persze gondosan és körültekintően, nehogy valamely őrült filmes asszisztens látókörébe kerüljek. Egyébként odabenn is lehetett hallani minden fontosat - leginkább az utasításokat a kiáltásokat, kamera indul...Csapó...tessék...! Felbőgtek a teherautók motorjai...ennyi...stb.

     Már délfelé jártunk amikor megjelent a párttitkár teljes felszerelésben. A kabátját hozta, hogy vigyázzunk rá. Híres Petőfi Sándor utcai szabó munkája, nehogy baja essék, vagy ellopják, igazán drága holmi. Más elvtársak is odajárnak, nagyon népszerű a műhely, semmi konfekció mint a tömegeknek szokásos. Méret utáni úri szabóság - megadják a módját.  Egész havi fizetésemet csodálhattam benne. Átvettem a kabátot, s megcsodáltam milyen jól fest az új uniformisban. Valami kisebb szerepre is kijelölték -  mondta, még nem tudja pontosan, ő nem kiséri a zsidókat mint a többi egyszerű kisnyilas, kinevezték azok főnökének, rá többet is rábízhatnak - így mondta. Közben persze igazított is a zubbonyán, aztán a géppisztolyát derékszögben, csővel előretartva peckesen ellépdelt. Vasalt bilgeri csizmája is igen szépen szólt. Én csak bámultam a svédszekrény árnyékában, amikor megszólalt mellettem a kisztitkár. Jól néz ki nem...? - neki való szerep...!

     Érdekelt a "neki való szerep", kiosontam a svédszekrény alól, egyenesen a filmesek kamerája, a kocsi közelébe, onnan jól látni mindent, s valóban - a csapó után a zsidók újra megmászták az autókat. Fekete pártszolgálatosok ordítoztak körülöttük az egyre sűrűbb hóesésben. Az én emberem akinek kabátját őriztem - mert drága az a kabát, az elvtársak is odajárnak a Petőfi Sándor utcába - a járda szélén állt, szétvetett lábakkal hintáztatta magát, karjait háta megett tartva lóbált egy fekete lovaglópálcát. Géppisztolya a hasán lógott figyelmeztetőleg. Néha rákiáltott egy egy közelebb állóra, úgy viselkedett ahogy egy főnöknek kell, aki nem koszolja be a kezét az aljanéppel. Arra megvannak a megfelelő emberek. Ő csak utasításokat osztogat, és jól néz ki, mert neki való szerep...Ahogy a szakállas kisztitkár megjegyezte.

17 komment


A bejegyzés trackback címe:

http://inszeminator.blog.hu/api/trackback/id/tr51986740

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.03.07. 21:11:15

Hát ez egy nagyszerű írás!

Gyakran elszórakozom azzal a gondolattal, hogy vajon a korosztályom tagjai, illetve a rendszerváltás környékén született s mára már fiatal felnőtt generációkból ki hogyan illeszkedne, simulna egy ilyen helyzetben a hatalomhoz, illetve a hatalom által felkinált pozíciókhoz. Ki hogyan funkcionálna, hogyan birkózna meg egy nyilt diktatúra által felkinált lehetőségekkel, hogyan használná ki azokat, vagy mennyire lenne tökös gyerek elutasítani az "előrejutás" lehetőségeit.
Az elvtársakról mint olyanokról, -melyekről te is írsz itt- most nem írnék bővebben, hiszen egzakt a fenti visszaemlékezés emberi mivoltukat tekintve.

Ilyenkor persze én is önvizsgálatot tartok, hogy vajon lennék e elég tökös gyerek elutasítani mindent, vagy hajlamos lennék e az opportunizmusra, vagy egy kis szervilizmusra, esetleg hajlandó lennék e ezt-azt aláírni egy kis "lélegzetvétel" reményében, miközben szorongatják a tökeimet?

Van Bergmannak 1968-ból egy filmje, a Szégyen. Erland Josephson és Liv Ulmann egy házaspárt játszanak, akik a jólmegszokott békés életükből hirtelen egy polgárháborús Svédországban találják magukat. Bergman pont azokat a kérdéseket tette fel a svédeknek (és mindenki másnak) ebben a filmben, hogy vajon te, te és te, na meg ti, meg ti hogyan állnátok helyt, hogyan vallanátok színt bizonyos "nemegyszerű" szituációkban.

A mai Magyarországról szándékosan nem beszéltem, hiszen a most tapasztalható anarchisztikus viszonyok talán még embertpróbálóbb helyzetek elé állítják -és fogják állítani- az embert. Pedig a nyilasvezető/kommancs párttitkárhoz hasonló embertípusok most is ugyanúgy itt hemzsegnek közöttünk. Öregek középkorúak és egészen fiatalok egyaránt.

ps. azért az sem semmi, hogy a "vörösbendit" ott dekkol Brüsszelben, Berlinben meg Rudi Dutschkéről neveznek el utcát.

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.03.09. 10:15:37

"Ilyenkor persze én is önvizsgálatot tartok, hogy vajon lennék e elég tökös gyerek elutasítani mindent, vagy hajlamos lennék e az opportunizmusra, vagy egy kis szervilizmusra, esetleg hajlandó lennék e ezt-azt aláírni egy kis "lélegzetvétel" reményében, miközben szorongatják a tökeimet?" - írod, de:

- sokszor elég lehetett a vágy, hogy az elképzeléseidet megvalósíthasd.
- Öcsém második feleségének apja BM ezredes volt. A hölgy rendkivűl rámenős módon furakodott be a családba.
-Öcsém annak idején megszakította a főiskolát, most mindegy miért, és az immár após felajánlotta a segítségét. Kiderült, hozzá tartoztak az egyetemek és a főiskolák. Mindenhol volt "kontingense". Bárkit bárhova be tudott rakni. A megfelelő feltételekkel.
Nem tartott sokáig a házasság. Öcsém nem vállalta a megbizatást.
- Az após rákban elég gyorsan elment.
- Az anyós, ekkor már a vállalkozóval élt aki a nyaralót építette.
- Öcsémék elváltak, de a hölgy nem tudott visszamenni a régi lakásba, mert időközben jólfizető konspirációs bérleményként funkcionált.
Az ilyen lakás jellegzetessége, hogy emeleti, tehát liftes házban található, és a liftből úgy lehet észrevétlen belépni a lakásba, hogy semmilyen szomszéd semmit se láthasson.

- Sokat gondolkodtam a kommenteden és a válaszon. Leírjam e ezeket a fenti sorokat. Netán bővítsem egyebekkel? Postot nem írhatok róluk, mert túlságosan személyesek, zavarosak és néha magam sem értem mi miért történt.
Utólag persze a dolgok történetekké átlényegülve a diktatúra árnyéka nélkül szórakoztatóvá válnak.
- Csak a porhintés zavar, a tudatos hazudozás, amiből kiválóan lehet profitálni.
- Vannak ismereteim a korabeli ellenállókról, és néha fáj mennyire primitív hazugságok.
- Jó iskola volt a valamikori Fő utca, pedig akkor néha nagyon utáltam a magasrangú katona és rendőrtiszteket.
Most ennyi.
ü.
Inszeminator

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.03.09. 20:48:32

Meséltem-e? Nem emlékszem.
A második Nagy Háborút követő időkben Gazsit beidézi a Bizottság. Másnap lógó orral megyen az utcán. Látja ezt egy jóravaló ember, s kérdi:
- Mi baj, Gazsi?
- Ne izs kérgye, instállom. Két évet kaptam.
- De hiszen mundért még csak nem is láttál, sose politizáltál! Akkor meg mért?
- Megmonták, hogy a nyilasoknak húztam a nótát.
- Há' te Gazsi, de nagy szamár vagy! Mért nem tagadtad le?
- Há' nem lehetett, instállom! Mind ott voltak...

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.03.09. 22:09:07

Ma reggel a hózentrógeres Tamás Gazsit hallgattam a tévében. Már nincs ezüstfejű bot, illetve sétapálca, ma már hózentróger van és zöld bal.
Ezeket az ideológus szöcskéket el tudnám helyezni valami jó kis helyre, hogy tisztuljon az agyuk. Észek- kóreában pl.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.03.10. 08:52:40

kedves@inszeminator: "Csak a porhintés zavar, a tudatos hazudozás, amiből kiválóan lehet profitálni." Írod fentebb. Hát engem is pontosan ez zavar ebben a dologban.

Számomra ott lebeg a nemzetközi karriert is befutó filmrendező, Szabó István esete, akiből szabályos mártírt gyártottak az elmúlt években. Egykori osztálytársa, Huszárik Zoltán meg soha nem volt hajlandó semmit aláírni és két nagyjátékfilm, meg néhány filmetüd elkészítése után bele is pusztult abba a rendszerbe.
Pedig micsoda filmek születhettek volna ebben az országban és micsoda filmes iskola jöhetett volna létre, ha engedik dolgozni Szőts Istvánt, ha itthon marad Radványi Géza, meg még sorolhatnám. Persze a nemrég elhunyt Gaál Istvánt, vagy Sára Sándort is említhetném, vagy éppen az öngyilkosságba menekült Bódy Gábort.
Habár Bódy esete is érdekes, hiszen a Nárcisz és Psziché az egyik legnagyobb költségvetésű magyar film volt a 80-as években. Meg aztán Bódyról is kiderült, hogy aláírt. És öngyilkos is lett. Viszont számomra az Amerikai anzix miatt az egyik legjelentősebb magyar rendező.

Na megint jól elkanyarodtam, habár filmes támájú maga a poszt is :) És köszönöm, hogy röviden elmesélted öcséd második feleségének a történetét.

TGM pedig egy hatalmas nagy farok! :)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.03.10. 09:00:17

Na nézd már, Gasper! Nagyon reggel van még... :) ...talán Weöres (és Bódy) pszichéje helyesen írva inkább Pszyché. Aztán nem öcséd második feleségét köszönöm, hanem hogy röviden vázoltad második házasságának bizonyos aspektusait.

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.03.10. 09:53:40

Ami a Kenedi bizottság körüli szarformázást illeti, én tökéletesen megértem az ügy nehézségeit'.
- Az örgedő már erősen rákos ezredes Nagymaros fölött, a domboldalon, épülő nyaralója üres falainak tövében, a téglarakodás szüneteiben mellém telepedett és mesélt. Meg hát közbe közbe kérdezgetett is...
- Mindössze két alkalommal jártam nála rakodómunkásként, de miért nekem mesélt...?
- No persze tudott a multamról. Meghallgattam amit hallottam és megtartottam. Pedig micsoda zaftos dolog lett volna mesélni róla.
- A Fő utcai tisztek révén, s az ottani iskolám tanulmányaiból azonban leszűrhettem egy számomra alapvető fontosságú tételt - nem beszélni, semmit sem továbbadni, s ez rám nézve, mint potenciális alvó ügynökre nézve életfontosságú szabály. A továbbadás szálait ugyanis követni lehet. ha valahol felbukkan az információ.
- Viszont nagyon sok érdekes dologról értesültem. Mert a legkülönbözőbb emberek kerestek meg, próbáltak barátkozni, némelyiket sikerült tökéletesen leitatnom, hogy a mesélőkedve meginduljon, s nem is jött többé.
- Na egy valami, - az öreg szűkebb környezetében lévők és azok barátai, mind ugyan arról a főiskoláról kerültek ki hadnagyi főhadnagyi rangban, de állami vállalatokhoz kerültek külker beosztásba. Egyenruha nélkül. Baromi kiváncsi lennék, hányan vettek részt ezek közül a vállalat későbbi privatizálásában.......?

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.03.11. 15:57:31

Kedves @inszeminator: & @Gasper:!

TGM nekem is fejtörést okozott egy időben, de megfejtettem cselekdeteinek mozgatóját, lelkének legbensőbb titkát, s azóta egyáltalán nem bonyolult képlet:

TGM Karamazov Ivánnak képzeli magát.

Nem olyan nagy ügy ez, mint amilyennek látszik:-D

ü
bbjnick

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.03.11. 16:45:51

Kedves @inszeminator:!

Hamvas írja 1955-ben, hogy Magyarország asszimilálta (vagy méginkább: legyőzte) a bolsevizmust: "A bolsevizmus abban a pillanatban megbukott, amikor a pártfunkcionáriusok elkezdték térdüket úgy rázni, mint a dzsentrik."

"Magyarország a bolsevizmust kihányta, leköpdöste, megrugdalta és becsapta, pedig ezt nem az ellenfelek tették, hanem a kémek és a párttagok, a spiclik és a szimpatizánsok, a karrieristák és a Kossuth-díjasok. (...) A bolsevizmus is az lett, ami volt itt száz éveken keresztül minden kísérlet: a ripőkök uralma, szégyentelen marakodás és árulás a nagyobb falatért. (...) A bolsevizmus csak azt kapta, amit érdemelt, viszont itt is csak azt adhatták, amijük volt. (...) ...amit talált... Csak pojácák voltak, akiknek érzékük még a nagy árulások iránt sincs, itt vannak, senki sem tudja miért, neveletlenül, műveletlenül, kétségbeesés nélkül, melankólia nélkül, komikum nélkül. (...)"

"Végül nem marad más, mint a cigányzene." --- írja Hamvas 1955-ben.

Félelmetes, hogy ebben minden benne van, a mi elmúlt bő hatvan évünkből, vissza és előre, egészen máig.Ugyanezt leírhatná ma is szó szerint: hogyan bukott meg magyarországon a kapitalizmus, amikor a "a kémek és a párttagok, a spiclik és a szimpatizánsok, a karrieristák és a Kossuth-díjasok" ... estébé "Végül nem marad más, mint a cigányzene." nem marad más, mint a Fásy-mulató (vagy miocsoda)...:-(

Nagyon nagy élvezettel olvastam a bejegyzésedet, úgy pergett le előttem a történet, mint egy remek fekete-fehér film a hatvanas évekből:-) Minden szava (minden kockája) hiteles (legalábbis a hitelesség érzetét kelti):-) Mindekit látok, ismerek (ismerős karakterek). Az irodától a tornateremig, a havas utcától, a statiszták tömegéig, a körszakálas kisztitkártól, a nyilaskeresztes egyenruhás párttitkárig. Látom a kisztitkár gesztusait, arckifejezését, amikor ezt mondja: "Jól néz ki nem...? - neki való szerep...!"

Egyetlen egy nehézségem van. A párttitkár kabátját nem tudom elképzelni (parasztgyerek lévén járatlan vagyok az uri divatban:-)). Háromnegyedes vagy egészes kabátról van szó? Mifelénk a parasztok felest és háromnegyedest hordtak, de, ugye, jól gyanítom, hogy a bp.-i párttitkárok rendes egészes urikabátban jártak?

ü
bbjnick

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.03.11. 18:03:14

Adassék meg mindenkinek, ami jár neki.

tgm-nek ugyanis van egy nagy jótette minálunk: viszonylag fiatal gyermekek szülőiként, megélhetés után loholva, frissen kidobva állásomból nem igazán tudtuk, kit hová tegyünk a hirtelen reánkszakadt többpártrendszerben az első választás elött. Ingadoztunk, mint a középparaszt szerszáma :-)
És akkor jött az emlékezetes beszéd a Hősök terén, tgm szájából. Adták a képládában.
Utána összenéztünk otthon, és nem szavaztunk rájuk. Soha. Megbeszélnünk se kellett volna, de muszáj volt.

És megismerszik a fa az ő gyümölcséről.

Csutakaszürkeló 2009.03.11. 19:15:05

Kicsit passzol ide: annak idején H. Géza, a rendszer humorista kelléke poénkodott imígyen:
- Mindig zavart engem, hogy a bátyám, aki nyilas volt (így: "vóót"), többre vitte, mint én. Kérdeztem is tőle, hogy van ez. Azt mondta: "Ha tőled önéletrajzot kérnek, mit írsz? Bátyám nyilas (vóót). És mit írok én? Öcsém kommunista...
Hatásszünet.
Nevetés, taps.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.03.11. 20:03:29

@Csutakaszürkeló:!!!

Hű, b*zdmeg!!! :-D (...) :-D (...) :-D ...

ü
bbjnick

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.03.11. 21:08:37

Van az utcában egy ikerház. Az egyik tulajdonosa magyar, a másiké C. kategóriás állampolgár. (Gyengébbek kedvéért: merthogy fehér Mercedes C Classe kocsija vagyon.)
Aszongya az ipse a szomszédjának:
- Tudod-e, tezsvér, hogy az én kéróm pont kéccerannyit ér, min a tiéd?
- Már hogy érne kétszer annyit: egyformák!
- De nékem magyar a szomszédom, neked meg... !

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.03.12. 17:50:00

Kedves bbjnick:
TGM Karamazov Ivánnak képzeli magát - írod.
Na erre visszakerestem egy korábbi dolgot:

"Ezért kiált fel Karamazov Iván kétségbeesetten, hogy "semmit nem értek, már régen megállapodtam abban, hogy semmit meg sem érthetek."

Huhhh...Származik pedig az idézet:

Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 21. szám


Szabó Endre: Voltaire és Dosztojevszkij
Dosztojevszkij M. Tivadar 1821. október 30-án (a mi kalenderáiumunk szerint november 12-én született. Ennek tehát most éppen száz esztendeje.

És ha meggondolom, hohy éppen most szreztem a lányom könyvespolcáról olvasnivalót...:
Vágatlan könyv - láttál már ilyet-...?

Dosztojevszkíj, Karácsonyfa és esküvő...
Első fejezet:
Komikum és fantasztikum Dosztojevszkíj műveiben.
Megpróbálom átrágni magam a művön.
ü.
Inszeminator.

Jaj majd elfelejtettem a Hamvast.
Briliáns...És nem most, így utólag, ahogy szokás, de 1955-ben.

"A bolsevizmus abban a pillanatban megbukott, amikor a pártfunkcionáriusok elkezdték térdüket úgy rázni, mint a dzsentrik." Tökéletes....

Gyűlölték a dzsntriket, mert másnak születtek.
De abban apillanatban amikor megtehették, hogy elfoglalják a helyüket, a kispolgárokat szenvedéllyel rugdalva felvették amazok korábbi allűrjeit.

A kabát.
Anyaga vastag, enyhén fröcskölt fenyőtűminta - vagy hogy a túróba hívják. / Éri-nek hívták a szabóságot, de ezt felejtsd el.Túlságosan jó szakember, hogy bemártsam. Viszont az elvtársak jól fizettek./
Természetesen semmi parasztos. Istenemre nagyon szép, elegáns, a hosszúnál egy kissé rövidebb kabát volt.
Anyaga és szabása egyedi, semmi konfekció.
Nem vegyülünk a néppel - vezetjük...!

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.03.12. 18:52:24

@inszeminator: Talán halszálkás? Mintha így hívták volna…
@bbjnick: Csak az a c. zene… erre még Bródy is rátett egy lapáttal:
"A Hungarian Blues… csak
az amit a cigány húz."
(A lemezen nincs polkorrekt szöveg - de akkor itt még a fogalom sem élt meg :-)

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.03.12. 19:25:34

Azt hiszem igazad van Mormogi Uram, a halszálkás lehet a megfelelő kifejezés.
És most jut eszembe, a nagyfőnök eszterházy kockás zakóban járt, mert azt nagyon elegáns és vezetőhöz méltó viseletnek tartotta.
Az a döcögő valami amit szocialista gazdaságnak hívtak, ment magától, mint valami vak ló, s az elvtársak ilyesmivel voltak elfoglalva. Legalábbis nálunk.Ja és a köszönésük...Merthogy az olajbányászat peremvidékéről volt szó :
"Jó szerencsét"

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.03.12. 19:31:33

Csutakaszürkeló:
:-), és ugyanakkor :-(, és még uygyanakkor...
Sokáig őrizgettem valamit, de most már eljött az ideje....
Mert az is kérdés, honnan nézzük a dolgokat?