inszeminátor

Majd kiderül

Friss topikok

HTML

Ami van...

Utolsó kommentek

ec-pec kimehec

szinesek

free counters

2009.02.27. 05:17 inszeminator

Edgár és Lucia.

 

 

      Valamikor villamos járt a Rákóczi úton, és semmi baj nem volt vele. Elzörgött sárgán csilingelve a Keleti pályaudvarig - ott megfordult és visszafele még a hídon is át tudott menni nekifutás nélkül. Jó, persze, vele egészen más volt a város hangulata, és nem is ezek a böhöm nagy autók jártak - aranyos kis trabantok pöfögtek és hercig skodák meg fürge velorexek. Ez utóbbiak olyanok voltak, mint amikor lenyisszantják a dinoszaurusz farkavégit, három gumikereket tolnak alá, és pöfög és megy szépen magától. Éppen úgy mint annakelőtte mielőtt kihalt volna. Már csak azért is nagy a hasonlóság, mert az a barnás kifejezetten szarszínű borítás amivel befedték az volt a dinók igazi szine. Tudom.

      Annyi minden érdekes dolog volt a régi Rákóczi úton, felsorolni is nehéz. Ott volt például a Lottó áruház, meg az a híres NDK bolt, ahol alkatrészt lehetett venni a kávédarálóhoz, és lejjebb a másik oldalon a Marika, ahol meg cigánypecsenyét lehett enni - igazi jó cigánypecsenyét. Nekem ma is hiányzik. Szeretem a jó cigánypecsenyét.

      És tényleg egészen más világ volt, mert nem a Demszky volt a polgármester - akkoriban még azon mesterkedett, hogyan lehetne a hatalom közelébe férkőzni piros könyvecskével. Nem az Ifjú Gárda ócska kis izéjével, azzal minden proligyerek kitörölhette a magáét, egy frászt - a Mao piros könyvecskéjével. Mert balról fúrni az az igazi, abból mégsem lehet baj, legfeljebb még sokkal igazabbnak látszunk, már már a legigazabbnak a közönséges igazak között. És az jó...

      No de lényegében most az Edgár és a Lucia van soron, semmi esetre sem a napi politika, meg a nézelődés az egykori Budapesten. Szóval Edgár és Lucia...! - illetve a "Lammermoori nász", amit a Walter Scott mester írt, és amiből meg Gaetano Donizetti szerzett szokása szerint operát ezúttal Lammermoori Lucia névvel.. Fájl:Donizetti in colore.jpgÉs ez csak egy volt abból a több mint ötven operából, amit a mester jegyzett. Szinte minden női névről írt egy operát, de még olyan huncut címűt is mint a "Nyolc hónap két órában". Nem én mondom, a wikipédia, onnan vettem a képet is. Látjuk, hogy le sem teszi a tollat meg a papirost, nagyon elkötelezett ember az operairodalom iránt és szép kockás nadrágja van.

Ami pedig a Walter Scottot illeti, engem nagyon lenyűgözött azzal az Ivanhoe című regényével, melyet még zsenge rajongó koromban olvastam. Attól kezdve szerelmes könyvek után keresgéltem, mely igencsak nehéz művelet egy kemény protestáns parókián. Talán ennek is köszönhetően legalább háromszor is elolvastam az Ivanhoe-t, s többé alig tudtam szabaduni a romantikától. Lélekben ódon várkastélyokban éltem, páncélingben és páncélnadrágban és skóciába vágytam mert az ódon várkastélyok leginkább ott találhatók.

 

   "Walter Scott (Edinburgh, 1771. augusztus 14. – Abbotsford, 1832. szeptember 21.) skót költő, regényíró, az angol romantika kimagasló alakja.Fájl:Walter scott.JPG

  • " A múlt század elején nem volt nála kapósabb író. Senkinek sem volt több olvasója és senkit sem fizettek jobban." (dr. Voinovich Géza, 1906)
  • "Shakespeare után ő az az angol író, aki legnagyobb hatással volt az egyetemes irodalomra". (Szerb Antal)
  • Elsősorban a regénytechnika megújításában és a realista táj- és környezetábrázolásban alkotott maradandót.
  • Alig van olyan műve, amit ne zenésítettek volna meg operaként.
  •  
  •  
  • Nemcsak korának legünnepeltebb és legtöbbet olvasott regényírója volt, de ösztönzése és módszerbeli hatása pontosan kimutatható a következő írói nemzedékek fontos és továbbható alakjain. Romantika és realizmus egyaránt tőle vett példát. Balzac nem olyan, amilyen, és Jókai sem olyan, amilyen, ha nincs előttük tisztelt és szeretett mesterként Walter Scott. De ez csupán az irodalomtörténeti helyet határozza meg, világirodalmi helye azonban a könyvkereskedések és közkönyvtárak statisztikájából olvasható ki. A rég múlt angol romantikának ez a legfőbb regényírója jó néhány könyvével ma is világszerte a népszerű olvasmányok szerzőjének bizonyul. Manapság is újra meg újra fordítják a legkülönbözőbb nyelvekre. S legismertebb regényének hőse. Ivanhoe, de még inkább ennek a kalandos történetnek híres mellékalakja, Robin Hood, odatartozik a nagyközönség halhatatlan ismerőseinek sorába".

  • ( Kicsit mintha Sir James Paul McCartney - re hajazna a mester, a bitlisz művekből, mintha a nagypapája lenne, vagy a nagypapa nagypapája, na jó ez tiszteletlenség volt részemről, visszavonom. )

        Namármost, akkortájt tehát, amikor még villamos járt a Rákóczi úton, akkoriban mutatták be az Erkel szinházban A Lammermori Luciát. Én hol az Edgár csapatához, hol meg ahhoz a másik társasághoz a Lucia bátyjának katonáihoz voltam beosztva, semmi az egész, mindössze ruha kérdése, még a kard is lehet ugyan az. Sokat számít minden korban és helyzetben az öltözet csereberélgetése, és nem csak szinpadokon, máshol is, az ember nem is hinné... 

       - A történet persze igazi romantikus mese, mert például van benne egy bika is aki megtámadja szegény Luciát, amint anyja sírjához igyekszik napnyugtakor a temetőbe. ( igazi vérromantika, nemdebár...?) Még jó, hogy a közelben van az Edgár is aki viszont lelövi a gonosz bikát, vagy valami egyéb merész dolgot tesz vele, mindenesetre a bika elhalálozik. Lúcia megmentve Anyja sírja közeélében a temetőben. Mindennapi dolog.

     -  A helyzet ugyanakkor sajnos az, hogy a Lúcia bátyja tette tönkre korábban az Edgár családját, és ezért az Edgár haragszik. A bika lelövése után viszont a szerelmesek rögvest egymásba szeretnek, és Edgár már szívesen kibékülne, hogy feleségül vehesse Lúciát. Meg is fogadják mindörökre, hogy egymáséi lesznek mindörökre. És erre fogadalmat is tesznek, ami ebben a helyzetben fontos következményekkel járhat. Eközben:

      - Enrico - Lucia bátyja - elérkezettnek látja az időt, hogy régi tervét megvalósítsa. Luciát összeesketi Artúr Bucklaw-val, a befolyásos főnemessel, és ez a frigy nemcsak új vagyont és hatalmat, hanem a királyi udvarral való szoros barátságot is jelenti.

Már gyülekeznek a vendégek a menyegzőre.

Normanno is segít a cselszövésben. Megnyugtatja Enricót: - Ó, ne félj, Lucia most már engedelmes lesz. Edgar már rég távol van s leveleit elfogtam mind. Most az az álhír, hogy Edgar feledte őt és már más lányért lángol, kiöli szívéből a szerelmet örök időkre...

Enrico ismeri húga állhatatos, hűséges szívét. S a hamis levelet mutatja meg Luciának, mely Edgar hűtlenségéről tanúskodik.

Lucia összeroppan a hazug hír súlya alatt.

Kintről éljenzés hangzik.

- Megjött a vőlegény... meg kell, hogy mentsél - követeli Enrico húgától. Hiszen egyedül az Artúrral kötendő házasság mentheti meg az Asthon-családot a pusztulástól.

De Lucia még mindig habozik. Az eskü, az Edgarnak adott szó ott ég a szívében. Enrico azonban végképp megtöri ellenállását: „Hogyha elhagysz és elárulsz - életemről is döntöttél. Fejemre a hóhér bárdja vár. Álmaidban árnyam visszajár majd és átkot szór rád. Szüntelenül látod majd a bárdot, mely halálosan talált.”

     Szegény ártatlan becsapott Lucia...Megszegi esküjét, hogy mentse az Asthon családot, s e szörnyű pillanatban megjelenik Edgar, s kérdőre vonja. Drámai pillanat, a híres sextett, az opera egyik csúcsjelenete ekkor következik. Azt hiszem manapság már erősen félreérthető a szó, sextett. Ez kérem zenei kifejezés. Hatan művelik egyszerre, de nem egymáson. Néha éneklik, máskor különböző hangszereken húzzák vonják, esetleg fújják... És semmi köze a sexhez, főleg a gruppensexhez.

    

     Az Asthon-palota termében összegyűlnek az esküvői vendégek. Lelkesen fogadják Artúrt, a vőlegényt, hiszen az Asthon-ház rokonai, barátai mind őtőle várják sorsuk jobbra fordulását.

Megjelenik a holtsápadt Lucia is, szinte összeroskad.

Éppen csak aláírják a házassági szerződést, midőn moraj fut végig a tömegen. Nyílik az ajtó és Edgar ront be rajta. Az arcokon megdöbbenés... Edgar csak Luciát nézi.

Asthon durván rátámad: „Távozz vakmerő, azt mondom, távozz, különben véred ontom.”

Raimond megkísérli békére inteni a halálos ellenfeleket: „Az Úr igéje szól belőlem, halljátok szavát... Isten szent nevére kérlek benneteket, kardotok tegyétek el. Békét! A gyilkolásra nincsen bűnbocsánat.”

Edgar csak egyet lát: az aláírt házassági szerződést, Lucia hűtlenségének bizonyítékát.

Lucia egyetlen szót szeretne csak mondani elhagyott jegyesének, de azt elönti a vak düh. Nem hallgat meg semmiféle magyarázatot. Rátipor a gyűrűre, szerelmük, eljegyzésük jelképére, aztán iszonyatos szavakkal fordul a hűtlennek vélt Luciához: „Isten bosszúló haragja Még lesújt reád!”

Luciát az átok úgy éri, mint a villámcsapás: leroskad. Edgarra fegyverrel támadnak.

/ Wikipédia /

    Szóval az adott pillanatban berontunk Edgarral az élen, és hogy nyomatékot is adjunk felháborodásunknak, kardot rántunk. Kissebségben ugyan, de elszántak vagyunk - és ekkor hangzik el a híres sextett........No de van még előtte valami... Állóképnek nevezhetném, mely a lexikon szerint atmoszféra teremtés feszültségfokozás, a tartalmi összegzés egyik eszköze.

    - Ebben az esetben lírai hárfaszólóról van szó, idősebb úrhölgy hallgatja udvarhölgyei társaságában az üres szinpadon. Nemigen lehet tudni kicsoda a hölgy, mert Lúcia anyja már a temetőben nyugszik, de az egész jelenet igazi feszültségfokozás. A zsölyék népe lélegzetvisszafojtva hallgatja, s azon tanakodik - aláírja-e Lucia a végzetes iratot vagy sem...? Mindenki töprenghet egy kicsit. Én az  ügyelőpultnak támaszkodva álltam bevonulásra várva a szinpadtéren kívül - csak hölgyek vettek részt a jelenetben - amikoris az egyik udvarhölgy értem jött. Azt sem tudom, hogyan kerültem az "úrnő" elébe, csak az járt a fejemben nehogy rendező is jelen legyen valamelyik páholyban, mert akkor botrány lesz, de még mekkora. Ez kérem egyáltalán nincs benne a darabban...

      A közönség nem érdekelt, a közönségnek fogalma sincs mi miért történik, hallgatja a hárfát nézi az állóképet és kész. Csak annyit észlel az egészből, hogy egy fiatalember is megjelent a társaságban, az idős hölgy graciőz mozdulat kiséretében hellyel kínálja, amaz megpróbálja kissé sután viszonozni a mozdulatot s andalító zene kiséretében könnyed, bizalmas társalgásba kezdenek. Még a halk hárfaszó mögül sem hallatszik ki  beszélgetésük, legfőképp pedig az úrhölgy kissé izgatott hangja:

     - Jöjjön közelebb kedvesem, mondja, mi volt az a csődület délben a Rókus kórháznál...? Láttuk a buszról motorját egy olajtócsában, meg a mentőket, rendőrséget...Valami baleset történt...? Láttunk egy öreglányt is ott oldalt a padon visongani...Nincs semmi baja...?

     - Kecses, az udvari etikett szabályai szerint apró meghajlás kiséretében kénytelen vagyok elmondani a történetet, bár csak tőmondatokban, mert lassan véget is ér a hárfázás, és látom a következő jelenet, a híres sextett szereplőit csoportosulni. Meg hát amúgy is dolgom van Edgár kiséretében felbőszülni. Még egy kecses meghajlás, s a hölgy kegyesen elbocsát...

     - Hát igen, baleset történt. Igazi áprilisi baleset. Amikor a hirtelen felmelegedett időben kinyílnak és pompázatosan illatoznak mindennamű tgavaszi virágok, s az ember lelke megtelik bódulatokkal. Próbára mentem a Brankovitsra, konvojban haladtunk szépen a Rákóczi úton, s a Rókus kórház megállójához közeledve láttam amint egy idős asszonyság, két súlyosan megrakott cekkerrel a kezében kiválik a járdán állók tömegéből, s megindul az út közepén lévő tömött megállósziget felé. Nem nézett semerre csak ment előre az orra, meg a bizsergető tavaszi illatok után...Mi mást tehettem, elfektettem a motort és csúsztam a vastag olajon mindaddig amíg elértem. Megbillent a felém eső szatyor, szerencsére őt el sem értem - térdre esett, és e pillanattól kezdve csak visított és visított négykézláb a tavaszi olajtócsában. Ennyit láttak a "kollégák" is. Egy rendőr felvette az adataimat, a hölgyet pedig folyamatos visítozás közepette egy közeli padra ültették, s aztán inkább elvitte a mentő. A tömeg szétoszlott, nem folyt vér, nem volt halál, nem volt semmi érdekes. Kiderítettük hova vitték, de mire felkereshettük volna eltűnt.

        A tárgyalásra sem jött el. Mert az is lett az eseményből. Egy jókedvű kopasz rendőrőrnagy ugyanis közölte velem, hogy nyolc napon túli helyzet van. Megbillentettem a hölgyet, ő térdre esett, s ahogy földet ért a két kezével, a bal vállán lepattant valami csontszilánk. A kresz szerint pedig neki volt elsőbbsége. / néhány hónappal később már nem volt / Ügyészség, tárgyalás, ítélet - erre számítson -mondta az őrnagy. Ja és hogy visszaeső...

      Nem akartam elhinni, mert, soha semmi balesetem nem volt, de az ügyészségi kihallgatás után, amikor már a vádiratot is megkaptam, akkor már elhittem. Az ügyész súlyosbitó körülményként kivánta figyelembe vetetni, hogy korábban két és fél évre itéltek az államrend megdöntésére irányuló cselekedetemért. Hoppá, ujságolvasó ember vagyok tudtam, hogy életbe lépett valami mentességi lacafaca, elmentem hát a korábbi bíróságra, ahol megtudtam, hogy valóban életbe lépett, de csak akkor érvényes személy szerint, ha kérem. Maga pedig nem kérte ugyebár...? - nézett rám ártatlan képpel az ügyintéző. Hát bizony nem kértem - azt elfelejtették közölni, az ujságban vagy mi. Ez, ha jól belegondolok, igazán nagyszerű találmány...Megagggyuk', de kérje...!    

      Ketten voltunk a tárgyaláson egy öregúr, meg én. Nem ismertem, nem emlékeztem rá. Mellőle lépett le az öreg hölgy, nem tudta visszatartani. Tanúnak jelentekezett, s később tőlem kérdezte, minek tartanak tárgyalást, ha már az ítélet is készen van..?. Mert - miután kiküldték, engem már rögtön az itélethozatalra hívtak be. Kész volt minden, legépelve rendesen ahogy kell, de még csak írógép sem volt a közelben. Szerintem a létező legenyhébb büntetést kaptam. Hat hónap tíz százalékos bércsökkentést, melyet a munkahelyemen kell teljesítenem. Így tudta meg drága jó igazgatóm a József Attila műv házban, hogy az itéleten kívül milyen ügyekben vagyok sáros. Sikerrel fel is használta amikor kellett, s végül a Dunán kötöttem ki matrózként - Jegesek és mások - az előző bejegyzés szólt erről az időszakról.

     Furcsa véletlenek sodortak a legkülönbözőbb helyzetekbe, de már nem bánom. Régebben irigyeltem az egyenes jól kiszámítható utakat, útáltam a magam kényszerű kanyarjait. Semmiség, idővel eltűnik mindkettő mint a füst.

      

 

12 komment


A bejegyzés trackback címe:

http://inszeminator.blog.hu/api/trackback/id/tr100968934

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Csutakaszürkeló 2009.02.27. 17:06:51

"...Már az imént is szerettem volna megkérdezni, mit szándékozik csinálni ma este, amennyiben nem titok?
- Semmiféle titok nincs benne. Most hazamegyek a Szadovajára, este tízkor pedig ülést tartunk a TÖMEGÍR-ben, és én fogok elnökölni.
- Ez, sajnos lehetetlen - jelentette ki az idegen határozottan.
- És miért, ha szabad kérdeznem?
- Azért - felelte az idegen, és hunyorogva nézett fel az égre, ahol fekete madarak keringtek nesztelenül, az esti hűvösség előérzetében -, azért, mert Annuska már megvette a napraforgóolajat, sőt nemcsak megvette, hanem ki is öntötte. Az ülést ezek szerint nem fogják megtartani."

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.02.27. 17:49:38

"....- Ó, Jerusalaim városa, mi minden nem történik benned! Halljátok ezt?..."

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.02.27. 18:48:14

"Műveltebb, fejlettebb öntudatú személyek természetesen nem adtak hitelt a mendemondáknak, miszerint a Gonosz meglátogatta volna Moszkvát; csak nevettek a szállongó híreken, és megpróbálták jobb belátásra téríteni a pletyka terjesztőit. A tény azonban mégiscsak tény maradt, magyarázat nélkül el nem intézhető: elvégre valaki mégiscsak járt Moszkvában! Erről nagyon is ékesszólóan tanúskodik a Gribojedov helyén maradt zsarátnok, no meg sok minden egyéb."

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.02.28. 09:46:46

" - Reggel szótlanul, de nyugodtan, egészségesen ébred. Felhasadozó emlékezete megnyugszik, és a következő holdtöltéig a professzort nem háborgatja semmi: sem Gestas orr nélküli gyilkosa, sem a kegyetlen Ponczius Pilátus lovag, Júdea ötödik helytartója."

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.02.28. 10:28:31

kedves @inszeminator: van édesapámnak egy munkája a hetvenes évek elejéről, melynek a címe: Baleset. Ide is tudom linkelni:

www.jpm.hu/galerypopup.php?kepid=803

Ez a kép amolyan térbeli hiperreál munka, ahol az olajfoltok, az aszfalt anyaga, a helyszínelés krétanyomai a valóságot -annak a kornak a valóságát- ábrázolják. Volt is gondja apámnak emiatt a munkája miatt akkoriban.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.02.28. 10:48:11

Ja, és mégvalami! Az Ivanhoe és a Rákóczi út gyermekkorom meghatározó élményei :)

Az előbbi úgyis mint első komoly regény az életemben, az utóbbi pedig az egykori Úttörő Áruház miatt, amely építészetileg (úttörősítése elött) a magyar art deco építészet egyik legszebb példája volt, amíg le nem tolták ezt is a föld színéről, hogy egy jellegtelen okádék irodaházat húzzanak fel a helyére mostanság. És persze ez az áruház volt az Andrássy úti Párisi Nagyáruház után a második -immár modernista szellemben épült- többszintes városi áruházunk.

Példának okáért Stockholmban van egy hasonló korú áruházi épület, az NK (ejtsd:enkó), mely a mai napig a svéd főváros ékessége mind építészetileg mind kulturális(!) értelemben. Még Ingmar Bergman is emlegette valahol, hogy az NK önkiszolgáló éttermében szeretett ebédelni két színházi próba között.

Dé208 2009.02.28. 13:28:43

Azért azt tudnotok kell, hogy bár W.S. kezdetben remekül keresett
az írással, a pénzt befektette elbukta, úgyhogy élete nagyobb
részében a hitelezők kötelezése
alapján gyakorlatilag szakmányban
kellett írnia a regényeit szegénykémnek.

A Marika meg tényleg jó hely volt.

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.02.28. 14:21:22

@ Rápillantva a Dé208 nickre, már azt hittem Megyó személyesen.
Amúgy Marika és egyebek ügyében volna néhány észrevételem...
Úgy érzem a romkocsmák elterjedése, és divatba kerülése valami olyasmit jelent az ifjak körében, amit a korábbiak kávéházi miliőben éltek meg.
Mert mire is való tulajdonképpen a kávéház...? A korabeli válasz szerint egy hely ahol jól érezheti magát az ember és mégsincs otthon. (vagy valami ilyesmi)

@Gasper, kösz a képet. A korabeli agyament politikai szemléletet, ahol nincs bűnözés, vagy ha van is visszaszorulóban stb...még megértem. De, hogy baleset sincs...?..Ezt azért nem hittem volna.

Csutakaszürkeló 2009.02.28. 19:16:36

"De minthogy olvasóimat a szentléleki várkastély jámbor és kegyes úrnőjének jellemével hamar szeretném megismertetni, el kell mondanom a néhai férj azon botrányos tetteit, melyekkel hitvese életének rövidítésére mintegy szándékosan látszott törekedni."
Ne feledkezzünk meg Walter Scott legjobb magyar tanítványáról, báró Kemény Zsigmondról. Mint olyanról, aki kifelejtődött a középiskolai irodalom tankönyvemből.

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.02.28. 19:30:15

Özvegy és Leánya - benne van a MEK-ben, még a könyvtárba sem kell elmennem.
Tiszteletem a szürke lovaknak.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.02.28. 21:56:48

@inszeminator: Tegnap nem voltam, bocsánat. Dének: ha a hitelezők nem lettek volna, mások is kevesebb regényt (stb) szerzettek volna :-(((
Sir Walter írásából a kedvenc részletem a szász Cedric megjegyzése, mit már többször idéztem:
Amíg a disznóval törődni kell, etetni, almozni, addig szász névvel illetik (swine); de mihelyst leölik, s ennivalóvá lényegül, már normann a neve (porc). Mennyi minden rejtőzködik a nyelvészetben is, néhol nem is politikamentesen :-)

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.03.01. 00:57:36

Hááát, meg van bocsájtva, Mormogi Papa - annál is inkább, mert ez a disznódolog nekem új. Mint valami ujszülöttnek.