Avagy rampán innen és túl...és mégavagy, nem tudom, hogy lehet ilyen hülye címet iderondítani - mostmár mindegy, nem ez a lényeg, csak bánt...de nagyon! ( utólag )

         Útban hazafelé - fogorvostól jövet - üres fejjel tompán bámulva a tájat egy hosszú külvárosi rampán hatalmas fekete betűkkel a felrat: RENDSZERVÁLTOZÁST - FEGYVERT A NÉPNEK. Lehet, hogy nem pontos az idézet, de a lényeg benne van. Fegyvert a népnek...Mer' mostanaztán már az kell...És csak az...!

         De hiszen van fegyvere, miért nem használja...? Vannak intézményei, szószólói pártjai, és vannak választások amikor mégiscsak tehetne valamit. Vagy mégsem..? Rettenetesen utálom már a NÉP-re való hivatkozást. Bármerre nézek sehol nem találom. Látok ilyen olyan, kisebb nagyobb  csoportosulásokat, amiket valamely általuk trendinek tartott képződményhez való tartozás tart össze, de egyéb semmi. Hol az a nép akire hivatkoztok tisztelt mázolók és lepcsesszájú ordibálók...?

        Mozaikországgá lettünk, a csoportocskák szépen elkülönülnek a széles, nyugalmas "kompon", mely járkál össze vissza és eszük ágában sincs törődni mással, pláne másikkal, kebelen kívüli ismeretlen lénnyel. A próféták is csak saját magukkal vannak elfoglalva, és persze kedves, szerelmes athanorjaikkal. Őrzik piciny lángocskáikat, féltő gonddal, csillogó szemekkel táplálgatják a semmit.

       "Legyek gőggel tele...? Egy ici-pici körnek apró nagy embere..? Ez Cyrano riposztja valamely számára elfogadhatatlan ajánlatra, és ha körülnézek e trendi világban, mást se látok mint e pirinyó körök apró nagy embereit. Siralmas, szánalmas  kép. Liliput ország, a bolyongó, túlméretezett kompon. S ez a szétaprozódás ugyanúgy megjelenik a politikában, mint a kultúra területén, és minden pontján a mindennapi életnek. Olvasok politikai eszmefuttatásokat erről arról, melyek  tájékoztatni akarnak, s közben az jár a fejemben mivégre is ezen tudálékos szóáradat? Kihez jut el a piciny belső körön túl...? A NÉP-hez...? Tudom, okos, meggyőző szavak is elhangzanak, de a nép oda sem figyel. A nép azon izgul, hogy ki jut a döntőbe...? Bármelyikbe, csak kolompolni pénzt szedni lehessen körülötte. Melyik főzőversenyben ki az undorítóbb, és kinek kicsoda a micsodája. Vagy éppen fordítva, a népszerűségi lista követelményei szerint.

    Fehérvár után buszra szálltam. Hangos diáktársaság uralta szokás szerint, nem zavart egyáltalán. Ilyenkor olvasok, s csak a megállókban nézek körül egy kicsit. A társaság egyik tagja éppen leszállt. Utánanéztem, megállt a busz mellett két lépésre, katonásan, jobbját lefelé fordított nyújtott tenyérrel melléhez szorítva szembefordúlt, s amikor a busz megindúlt fejmagasságban kilendítve előrenyújtotta.

    Egyenként fogyott el a társaság, így köszöntek el egymástól gyakorlottan, megszokottan, s eközben nem volt röhögcsélés és hangoskodás, a rituálé komolysága ezt nem engedhette. Kiváncsi voltam az utolsóra, neki már csak egy kislány maradt, de leszállás után elismételte a ő is a jelenetet. A kislány mintha érezte volna, hogy nem igazán kéne részt vennie a játékban, csak félénk mozdulattal ujjait lebbentve intett vissza.

    Játék lenne csupán...? Remélem talán az, és az is marad. Nagyon remélem,  hogy nem valami újabb trendi ami szélesebb körben válik utánzás tárgyává. Veszélyesebb játék mint a csön-csön gyűrű, melyből már kinőttek, s ebben az összevisszaságban sajnos ezt találták ki maguknak.

    Nem a fizetett szorongók táborát akartam ezennel megsegíteni, csak jeleztem valamit. Korábban a Tell Vilmos sorozat vetítése után megszaporodtak a félszemű gyerekek. Az is játék volt, de politikai töltet nélkül. Ennek a mostaninak vajon van-e bármilyen töltete? Nem tudhatom, álnaív módon ezért kérdezem.