inszeminátor

Majd kiderül

Friss topikok

HTML

Ami van...

Utolsó kommentek

ec-pec kimehec

szinesek

free counters

2008.09.04. 20:58 inszeminator

Kepi, civil war.

 

      - Az egykori "Lipóttal" szemben, az akkori "Vöröshadsereg útja" túloldalán, a széles járdán volt még annyi szabad hely, hogy a termetes fiatalember letelepedhesen sötét pokróca közepére, s körba rakja magát friss zöldséggel. Volt ott mindenféle gyümölcs is, csak vásárló nem állott meg egy darab sem. A fiatalember törökülésben, teljes közönnyel meredt maga elé. Valószínüleg máshol is árult már így erős délutáni napsütésben, széles, bronzbarna arcán egy keleti bölcs, világot, nyüzsgést rohangálást megvető nyugalma. Jobb keze mellett két bontatlan vásári puska hevert - ezek vékony vasvázas összecsukható asztalkák vitorlavászon borítással, lőni nem lehet velük - ki sem bontotta egyiket sem, annyira nem érdekelte az üzlet, csak leterítette a pokrócot,s beült a közepébe.

     - Eleinte azt hittem a szemközti nagy sárga ház lakója, mert némelyeket kiengedtek vásárolni a szemközti ÁBC-be, sőt eleve listákkal, megbízásokkal érkeztek az üzletbe, ahol aztán órákig bolyongtak merő szórakozásból. Kedvencem volt egy középkorú hölgy, egyenes derekú, aránylag jó megjelenésű, fehér köpenyben járt, a bal mellén fő helyen madzagon lógott egy hatalmas papírvágó olló, más helyeken napi hóbort szerint  feltűzdelve egyéb díszek furcsaságok, lehet, hogy éppen évszakok szerint. Az ollót télen a nagykabát külsején hordta, Isten tudja mi célból, talán önvédelemből...? Az intézményhez hatalmas, sok hektáros park, helyenként inkább erdő tartozott, ahol találkozni lehett kutyasétáltatás közben a legkülönfélébb zavart teremtményekkel.. Volt, hogy két pongyolás hölgy lépett elém izgatottan egy útkereszteződésben hogy tudom e merre vannak a bolondok, mert ők most kiszöktek, hogy láthassák őket. Nem a nagyházból szöktek ez hamar kiderült, csak a felső kisebből ahol megrpóbálják távol tartani őket az italozástól.

      - Távolabbról figyeltem hosszan a mozdulatlan fiatalembert, nem volt bátorságom megzavarni nyugodt meditációját, pedig szivesen kötöttem volna vele üzletet. Csak a sapkája érdekelt. Az a sötétkék előrebukó posztó katonasapka amit az amerikai polgárháborúban viseltek az északiak, s ami olyan baromian jól állt a Csutoros Sanyinak a Bódy Gábor filmjében.

       - Amerikai anziksz - ez volt a film címe - és képes volt titokban tartani, hogy filmszerepet, sőt főszerepet kapott. Jobbat nem is találhattak volna. A rendezőt nagyon is dicséri a meglepő választás. Valami föl, le császkáló emigráns tüzértisztet játszott tökéletesen a maga sutaságával - nem kellett szinészkednie, arra ott volt a Cserhalmi. Háromszor láttam, sok minden megmaradt a film hangulatából, de legfőképpen ahogy Csuti kollégám akit ezidáig szobrászként tiszteltem tesz vesz, s meglepően jól működik a nagy ámerikai polgárháborúban. Tarkopasz fejét jól fedi a sötét fejfedő, vöröses szakálla pedig pompásan virít alatta.

      -Azóta kerestem ilyen sapkát, de akkortájt csak filmgyári ruhásoknál lehetett találni effélét, mint ahogy sok más egyebet - láttam - mert magam is gyakran kódorogtam filléres gondjaim közepette ilyen helyeken. Nem zöldséges ez a fickó, soha nem is volt, lopta a sapkát egy forgatáson, le is lapult már annyit használta... Hülye vagyok, hogy ennyire bámulom...Majd keresek máshol, talán külföldön valahol, ha majd egyszer lehet. Így gondoltam.

      - Tavalyelőtt nyár derekán, a legnagyobb forróságban New Yorkban császkáltunk. Rólam egyfolytában ömlött a víz..Alulról a metrók fűtenek az utcákon, a tornyok pedig sötét este is ontják a forróságot, de azért mégis csak Nyúúúújork ez mindenestül. A szabadság hazája - ahol a szemkontaktus komoly dolog. Sokszor rámszólt a fiam vagy a lányom, hogy ne bámuljak már annyira. Nem szokás, baj lehet belőle. Én pedig mindenféle trükköt  kitaláltam, hogy mégiscsak közelébe kerülhessek mindannak ami érdekel. Mert sok minden érdekelt. Főleg a metrók hűvösében.

      - Mert megint összetalálkoztam a polgárháborús sapkával, de nem volt szabad gyermeteg őszinteséggel megbámulnom, pedig nyilvánvaló volt, hogy ilyesmit nemigen láthatok máshol. Muszáj közelebb kerüljek  viselőjéhez - gondoltam - s a fejmagasságban sorakozó reklámokat silabizálva ártatlan pofával araszoltam a közelébe.

       - Hatvan körüli fekete férfi viselte. Ült egyenes derékkal, zakó fehér ing nyakkandő, s a fején az ismerős sapka melyről oldalt most háborús kitüntetések lógnak, nyilvánvalóan egyfajta véleménynyilvánitás szándékával. Vietnami anziksznak saccoltam a kis kollekciót. Szinte kihívóan jólöltözött volt a nyári melegben, de "Kalapja mellé tűzte" a hatalom elismerését, erről szólt a történet.

       - Ült komor arckifejezéssel, nem nézett se jobbra se balra, senkire, ezüstvégű, míves botját térdei között szorongatva ült, mint aki megtette már a magáét, csak azt nem tudja már minek....? A szélesképű "zöldséges" hasonló nyugalommaml bámult a semmibe az egykori dicsőséges Vöröshadsereg valamikori dicsőséges vonulásának útján, de az ő keze nem nyugodott vastag ezüstfejű bot tetején, mellette csak a "puskái" hevertek, melyekkel mint tudjuk lőni sem lehet.   

        - Szivesen megnéztem volna merre tart ezüstfejű botjával a háborút járt ember, de le kellett szálnom, s a buddhaként ücsörgő álzöldségest se láttam többet ki sem bontott "puskáival". Az ilyen képeket azonban sokáig őrzöm minden szándékosság nélkül, egyszerűen csak belémragadnak jártomban keltemben.

        - A Broadway nagy csalódás volt szinházmániás lányomnak - mert szinte több szinház van a Pestiben, a Nagymező utcában. Oldalt, kis utcákban vannak többnyire a szinházak, s azok is csak a hosszú "ösvény" alsó végében. Ez az egyetlen út ami nem illik a szabályos rácsszerkezetbe Manhattanben, ahol meghagyták az egykori indián ősvényt, miután egy Peter Minneweit nevezetű úr 24 dollárért megvásárolta a Manhatto indiánoktól a területet, s amely vagy tíz kilométer hosszan átlósan szeli keresztül a szigetet. / Márai írja valahol, hogy ezt az alkalmat ünnepelték éppen newyorki lakása ablaka alatt egy alkalommal, onnan nézte végig az eseményt - résztvett rajta egy, az ünnep méltóságához illően feldíszitett öreg indián is, aki az ünnepség végeztével teljes díszben szépen leballagott a metróba./ Látni akartam a híres utat,  busszal végig is zötyögtünk urasan, s egyszer csak hopp, olyasmit láttam ami megdobogtatta a szivemet. Gyorsan leszálltunk - itt az alkalom...!

       -  Beléptem a boltba, s ott volt a sapka, szürke a délieké, kék az északiaké. Némi gondolkodás után vettem egy kéket, mert mégiscsak az illik a lelkivilágomhoz. Kifelé jövet a lányom megjegyezte - fogadjunk, hogy kínai. Ledöbbentem. Hát már itt tartunk...? Kivettem a zacskóból, s fennhangon olvastam. Rothco...Kepi, civil war...látod..? itt van...Fordíts meg a cetlit, mondta, s én megfordítottam naívan...ONE SIZE FITS ALL. Made in China - Hát igen.

      - Nem baj, a rendőr azért megbámulta a Móritz Zsigmond körtéren. Két belgát vártam, hogy kivigyem őket a szoborparkba. Soká jöttek, a poszt meg laposan pislogott. Maga sem tudta mit bámul. Ez egy KEPI,CIVIL WAR faszikám. Északi. Érted...? A Szabadság fennséges otthonából. Ahol egyes veterán feketék kitűzik rá a kitüntetéseiket. De lehet, hogy a fehér veteránolk is, meg a sárgák, meg a bronzok is és mindenek, mert únják már nagyon a folytonos, véget nem érő háborúkat.

      - Azóta beszereztem egy szürkét is. Formára ugyan az, csak a szine más - az volt a délieké. Most váltogatom őket kedvem szerint és a kisbolt pénztárosát bolondítom vele a faluban. Egyszer majd elmondom neki a titkot. Csodálkozni fog mennyire nyilvánvaló.

 

     

9 komment · 1 trackback


A bejegyzés trackback címe:

http://inszeminator.blog.hu/api/trackback/id/tr28648820

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Propeller 2008.09.04. 22:52:45

Kepi,civil war Budapest - New York.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.09.07. 20:29:13

kedves Inszeminator,
egy ilyen kék színű (északi) kepi nekem is mindig nagy vágyam volt, pontosan a fazonja miatt, meg persze az úgymond mögöttes érzések miatt. Úgymint Egyesült Államok, szabadság, meg hasonló -mára már devalválódott- fogalmak, melyek egy a nyolcvanas években kamaszodó gyerek számára is jelentettek még ezt-azt, meg amazt. Vártam is egy ilyen ruhadarabot az ohioi rokonságtól, de aztán sohasem érkezett meg. Késöbb megelégedtem egy használt nato dzsekivel, melyet Bécsben vettem a zsebpénzemből egy military shopban. Hetedikes általánosiskolás koromban.

Más. Az Amerikai anzix pazar film! Az egyik legjobb és legőszintébb(!) magyar film, mely a háború után készült. Azon kívül tökéletes film. Elejétől a végéig.
És Csutorosnak Latinovits Zoltán szinkronizálta a hangját, mely tény egy Latinovitstól egészen meghökkentő dolog. Jó értelemben természetesen.
Aztán egészen fantasztikus a magyar tiszti klub beszélgetős jelenete. A hinta jelenetről meg már nem is beszélve.

Szőts István, Huszárik Zoltán, Gaál István és Bódy Gábor. Számomra a legjelentősebb magyar filmművészek az utóbbi évtizedekből -felemás életművel, hiszen vagy teljes mellőzés, vagy a fősodortól való távoltartás volt a részük.

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2008.09.07. 21:11:30

Kedves Gasper, vannak mániáim, melyek nemigazán engednek felnőni, de békében megvagyok velük.
Számomra döbbenet volt annak idején az amerikai anzix, és pontosan felsoroltad, hogy miért. Érdekes módon egyáltalán nem zavartak a Bódyról kiderült méltánytalanságok, pedig kb.87-ig álltam magam is megfigyelés alatt. Sok problémát okozott a nejemmel való kapcsolatban - félt, sírt - nem nagyon akarta megérteni a Páskándi Vendégségében történteket. Azt, hogy én tudom kivel állok szemben és úgy irányitoma dolgokat ahogy akarom. Ahogy a püspök ott a darabban.
Ezt csak azért írom, mert minden helyen, a legócskábban is megtalálták a megfelelő embert, tudtam róluk. Nem érdekelt egyáltalán a Bódy múltja. Csak a filmjei..Érdekes a Szabónál már más volta helyzet.
Más: megkaptam a délutáni postát is, sikerült felraknom és természetesen sikerült el is rontanom, de legalább már tudom a folyamat lényegét. Külön köszönet a "kínai" leirásért, én csak ilyesmiből értek igazán. Köszönettel, inszeminator.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.09.08. 13:43:57

kedves Inszeminator,
Bódyval kapcsolatban érdekes módon engem is tökéletesen hidegen hagyott múltjának az a bizonyos része. Ráadásul Bódy öngyilkos lett.
Teljesen hasonlóan érzem a dolgokat a Szabóval kapcsolatban is.
Jópár filmjét nagyon kedveltem, de valahogyan nem éreztem soha azt a fajta tisztaságot, ami Bódynál, vagy Huszáriknál megvolt. Pedig Szabó minden filmjében valamiféle tisztaságra törekedett. Ma már tudjuk miért, és érezni vélem, hogy ez a dolog miért nem sikerülhetett nála tökéletesen.
Azon kívül nem véletlenül említettem Huszárikot sem. Egy idôben jártak a Fôiskolára Szabóval, de Huszárikot eleve nehezen vették fel, majd elég könnyen ki is rúgták onnan jóidôre. Huszárik valószínüleg az egzisztenciájánál fontosabb dolognak tarthatta a gerincességet.
Amíg Huszárik két nagyjátékfilmet forgatott egész életében, addig Szabó István nemzetközi hírû filmrendezô lett és a mai napig világsztárokkal forgathat. Huszárik pedig régen meghalt. Ez van.

Persze könnyen beszélek én a magam (lassan) harmincnégy évével, hiszen nem kerültem soha hasonló válaszutak elé. Igaz, az elvtelen kompromisszumokat igyekszem messzire elkerülni, habár gyermekként megéltem én is ezt azt, hiszen festômûvész apámat a hetvenes években szintén próbálták ellehetetleníteni, telefonjainkat lehallgatták, meg jelentettek is apámról rendesen. Ezzel együtt nem akarja megtudni az egykori besúgók személyét. Valahol ez is érthetô.

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2008.09.08. 15:40:23

kedves Gasper,
Szabónak voltak aprócska próbálkozásai, melyek mélyebb mondanivaló híján, gondolom, csak úgy, készültek, s ezek üde színfoltokat jelentettek a korabeli rettenetes szürkeségben. A József A. Műv. központ ahol akkoriban dolgoztam olyan gárdával rendelkezett, amely még ezzel azzal segíteni is tudott vizsgafilmek elkészítéséhez. Szabad légkörű hely volt, egy tökéletesen alkalmatlan igazgató asszisztálása mellett, akit rá lehetett beszélni mindenre, mert semmit sem értett az egészből, tévébeli bábműsorai rendezésével volt elfoglalva.
Csináljátok, mondta - de ha gáz van, fegyelmi. Pl. Külföldre szakadt, ill. ott dolgozó festőknek szobrászoknak rendezett tárlatot a Műcsarnok.
Az épület alagsorában volt egy hatalmas helyiség - barkácsműhely, a Csuti vezénylete alatt, és ott tárolták a korabeli elismert, de nem szeretettek műveit. Volt ott Bak, Nádler, Fajó, mindenféle, a Haraszti fügemagozója is ott bujkált, s ebbe a terembe lett összecsődítve a kiállítók színe java egy szombat délutáni akármire. Kadarka, keksz, zsebből, művészettörténész urak és hölgyek, kritikusok, nagyszerű délután, a legtöbb kinti magyar itt ismerte meg személyesen egymást, hírértéke is lehetett volna az eseménynek, de csak fegyelmi lett belőle, mert nem volt engedély a tűzoltóságtól.
Más: Nem nagyon érdemes "kikérni" a papírokat. A nejem lepett meg vele, mert amikor szóba került, hogy talán érdemes lenne, már elő is húzta valami fiókból, mert egy lépéssel előttem járt. Másfél év múlva kaptam választ. Nem azt amit kértem. Viszont megkaptam a vizsgálati anyagomat szinte teljes egészében, s az bizony érdekes volt. Hiába tudtam olyanokról akik személyesen bevallották, hogy heti rendszerességgel kellett jelentéseket írniuk, azokből semmit sem kaptam. Már nem is érdekel. Egyetlen dolog érdekel, de ahhoz egy grafológust kéne szereznem aki semmit sem tud rólam. Elébe tennék két teljesen különböző írásmintát, vajon rájön e, hogy azonos kéztől származik...? S ha igen miért más.? Mit lát benne...? Mi az ordító különbözőség oka...?
Megint sokat fecsegtem.
Üdv, Inszeminator.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.09.08. 16:13:56

kedves Inszeminator,
nem ismered véletlenül az apámat? Vagy a munkáit?
Kéri Ádámnak hívják. Igaz, ő egy kicsivel fiatalabb generáció, mint az említett művészek, de mindegyik jó haverja a mai napig (na jó, a Fajó ma már nem annyira haver :) A Csutorossal is nagyon jóban volt.

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2008.09.08. 17:01:33

kedves Gasper,
Ismerős volt a név, hát fölugrottam a Kipére. Tiszta, nyílt tekintet, büszke lehetsz rá. A felsorolás netán az "E" épületbeli tárlattal kezdődik. ?Aztán ott volt ugye az Állatkerti nagyszikla, az is telitalálat volt. Időközben a Műv ház kiadványát is írtam és szerkesztettem felesben, sőt megtanultam nyomtatni, mert vettünk egy nyomdagépet, s kipróbáltam az akkori reklámszakmában tanultakat, s ahelyett, hogy leépítették volna a házat, baromira megindult, s ezt már megirigyelték a vetélkedő igazgató önjelöltek. Hosszú história, "felfedezték" piszkos múltamat, s menekülnöm kellett - így lettem matróz a Fokánál. Olyan hely volt, ahol 28 évesen öregnek számítottam a napi 15-16 órai ferdeken való munkához. Ezt csak azért írom, mert néha irígylem az egyenes utakat bejárókat, néha nem - mert rendkívül változatos életet éltem, sokszor kellett legalulról újrakezdenem.
A Pauerra viszont még máig dühös lehetnék, mert az ő "becsomagolós" filmje alkalmával rövidítettek meg egy csomó kölcsön kábellel, s ezzel kezdődött a menekülésem. A teljes házért feleltem, s tudták, hogy ez is egy módja,hogy megfogjanak, mert a vetélkedésben lehetett példálózni - az llenség keze betette a lábát, jaj nekünk. Hiány - felelősség megállapítás - plusz a Központi bizottság öszeszedette az áprilisi újság példányait felforgatás és antiszemitizmus címén - zsidókról szóló vers, zsidó szerzővel zsidó társszerkesztővel, jajajajaj..stb, stb, - vissza a sitre....Ettől menekültem a Dunáig, ahol semmit se kérdeztek.
És már megint pofázok és pofázok, úgyhogy abba hagyom. Üdv: Inszeminator.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.09.08. 18:47:42

Húú, és páran egészen a tengerig is elmenekültek. Apám egyik legjobb gyerekkori barátja tengerészkapitány volt a MAHART-nál és ismert pár "megbízhatatlan" arcot. Többükkel azóta is jóban van.
Amúgy a Pauer nem lehetett soha egyszerű eset. Manapság sem az. Állítólag.

Srí 2008.09.13. 19:17:59

Milyen izgalmas dolgokról beszélgettek. Jó olvasni. Mint a posztokat:) Bár ezek inkább novellák, komoly irodalmi értékkel.

Nem láttam az Amerikai Anzix c. filmet, most sajnálom.

Pilgrim 2008.09.13. 22:19:42

Kedves Inszeminátor! Nagyszerűek a feljegyzéseid - ezt már mondtam -, igazi kis novellák, irodalmi értékűek, jól mondja Srí. Mindennél többet jelent, hogy életérzés, hangulat árad a sorokból. Ráadásul ez egy olyan blog, ahol a kommenteket is érdemes olvasgatni. És ez jó.