Ha valódi inszeminátor lennék, nemcsak egy hóbortos magánzó, aki kitalálta magának, s ostoba blogjának e jól hangzó címet, talán megmenthettem volna Kornéliuszt.

        Tegnap reggel nem jött elő, nem üdvözölt, nem kereste a kezemet, Wilma is hiába hívogatta / Wilma négyéves anyajuh /, csak nagy sokára látott neki a frissen vágott, fűnek, de annak is csak immel-ámmal, s visszaballagott az istállóba. Hogy jobban megfigyelhessem, elrekesztettem neki egy részt az udvaron, korábbi két birkám téli-nyári lakhelyén, de ott is csak állt szép nagy füleit oly mélyre lógatva, mint egy  szomorú spániel.

        Kornéliuszt féléves korában vettem, gyönyörű szépreményű kosocska állapotában - hüvelyknyi szarvacskákkal, szép vizszintesen elálló nagy fülekkel, s mivel Kornélnak csak egyéves kora után szándékoztam nevezni, maradt egyenlőre Kornéliusz, s csak a névadás után jöttem rá a guglin keresztül, hogy micsoda blaszfémiát követtem is el.

        Akár szégyelhetném is magam hogy nem jutott hamarabb eszembe, honnan ismerős ez a név, Kornéliusz. Olvasgattam én a bibliát, de csak úgy hébe hóba, s akkor is inkább az Ószövetséget, olykor meglepő történetei miatt. Az Újszövetségeben négyszer is előadják, illetve elmesélik Jézus történetét, így hát nem is jutottam el soha az Apostolok Cselekedetéig. Pedig papgyerek létemre igazán megtehettem volna. Akkor bizony olvashattam volna Kornéliusz századosról, aki a Magyar Katonai Keresztyén Szövetségnek is névadója, s talán más nevet keresek ennek az aranyos kis négylábúnak, dehát én csak a szarvacskái miatt gondoltam e nevet megfelelőnek. Mostmár mindegy is. Kornéliusz, az én kicsi Kornéliuszom a kert sarkában bólogató orgonabokrok tövében alussza a minden előlényt megillető örök álmot. Délben temettem el a legnagyobb forróságban, ömlött rólam a víz, csákánnyal aprítottam a rögöt, de nem érdekelt, észre se nagyon vettem. Wilma már korábban érezte a bajt, nem tágitott a közeléből, hívogatta apró hangokkal, s teszi most is mert nem érti hova tűnt. Esténként nem nyugodott, míg haza nem terelte - kiváncsi vagyok ma mit fog csinálni. Egyenlőre itt van a közelemben, bekiabál az ablakon, mintha engem kérdezne, hová tünt nevelt fiacskája...? Kornéliusznak túl korán érkezett el az örök álom s a doktorbácsi sem tudott rajta segíteni. Néhány nappal hozzám kerülése után vettem egy digitális fényképezőgépet, mert lenyűgözött a látványa, a kedvessége, aranyos barika léte, de mind e mai napig nem tudtam, feltenni gépre a képeit. Mostmár nem is akarom - elment. Nagyon szomorú vagyok.

     " Isten tudja honnan jöttem

       Köd előttem, köd mögöttem.

       Szél hozott, szél visz el.

       Bolond kérdi mért visz el... / Szabó Lőrinc /

     Nyugodj békében kedves kis barátom -jókat beszélgettünk, mindig mentem, ha hívtál, de elvitt valami ismeretlen.Jó éjt csöppnyi Kornéliusz.